645/B/2008. AB határozat
645/B/2008. AB határozat*
2010.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. Az Alkotmánybíróság a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 11. § (3) bekezdése és 12. § (1)–(2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelmére alapított – indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 11. § (3) bekezdése és 12. § (1)–(2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvénnyel való ellentétre alapított – indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozók a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvénynek (a továbbiakban: Tpt.) a nyomdai úton kibocsátott értékpapírok dematerializálására vonatkozó egyes szabályait kifogásolják.
A Tpt. 11. § (3) bekezdése értelmében az átalakítás napjától az átalakított sorozatba tartozó, de a tulajdonos által be nem nyújtott, nyomdai úton előállított értékpapír helyébe lépő dematerializált értékpapírokat a központi értéktár a kibocsátó számára vezetett központi értékpapírszámlán tartja nyilván azzal, hogy a számlán lévő értékpapírok tulajdonjoga a nyomdai úton előállított értékpapír utolsó tulajdonosát illeti. Az indítványozók érvelése szerint azonban a központi értéktárnak nem feladata, sőt nincs is lehetősége a tulajdonosok nyilvántartására, az említett jogszabályhely ezért „félrevezető”, s ennek nyomán alkotmányellenes is [sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését].
A Tpt. 12. §-a – többek között – az átalakításra érvényesen be nem nyújtott részvény (és egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír) értékesítéséről rendelkezik, kimondja továbbá azt is, hogy az értékesítés eredménytelensége esetén a kibocsátó az értékesítésre nyitva álló határidő lejártát követő első közgyűlésen köteles az alaptőkét leszállítani. Az indítványozók úgy vélik, hogy a tulajdonos hozzájárulása nélküli részvény-értékesítés előírása sérti a tulajdonhoz való jogot, mert megszünteti a részvényesnek a jogszerűen megszerzett részvénye feletti rendelkezési jogát. Alkotmányellenesnek tartják emellett az alaptőke leszállítására vonatkozó rendelkezést is, mivel szerintük ez az előírás „elvonja a részvény által megtestesített vagyonrészre vonatkozó vagyoni jogot”, megszünteti „a részvénytulajdonosnak részvényéhez és a részvény által megtestesített alaptőke-hányadhoz fűződő tulajdonjogát ellenszolgáltatás nélkül”.
Kérelmük alátámasztásaként utalnak az indítványozók végezetül arra is, hogy a támadott szabályok nem állnak összhangban a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) „részvényesi jogosítványokat biztosító rendelkezéseivel”, ebben a vonatkozásban azonban alkotmányos rendelkezés sérelmére nem hivatkoznak.
Az Alkotmánybíróság beszerezte a pénzügyminiszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. A Tpt. támadott rendelkezései:
„11. § (3) Az átalakítás napjától az átalakított sorozatba tartozó, de a tulajdonos által be nem nyújtott nyomdai úton előállított értékpapír helyébe lépő dematerializált értékpapírokat a központi értéktár a kibocsátó számára vezetett központi értékpapírszámlán tartja nyilván, azzal, hogy a számlán lévő értékpapírok tulajdonjoga – a 12. § (2) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve – a nyomdai úton előállított értékpapír utolsó tulajdonosát illeti.”
„12. § (1) Az átalakítás napjával a kibocsátó az átalakított értékpapír-sorozatot érvénytelenné nyilvánítja, dematerializált értékpapírrá alakítja. Az átalakításra érvényesen be nem nyújtott értékpapírok sorszámát a kibocsátó nyilvántartásba veszi. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és befektetési jegy átalakítása esetén a nyomdai úton előállított értékpapír tulajdonosa – az értékpapír benyújtásával és az értékpapírszámlát vezető befektetési vállalkozás, hitelintézet megjelölésével – az értékpapír lejáratáig, a befektetési jegyet kibocsátó befektetési alap megszűnéséig kérheti a dematerializált értékpapír értékpapírszámláján történő jóváírását. Részvény, egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír esetében a kibocsátó az átalakított értékpapírokat – az átalakítástól számított hat hónapon belül – befektetési vállalkozás, hitelintézet közreműködésével értékesíti. Az értékesítés szabályait a kibocsátó az átalakításról szóló hirdetményben jelenteti meg. Az értékesítés eredménytelensége esetén a kibocsátó az értékesítésre nyitva álló határidő lejártát követő első közgyűlésen az alaptőkét leszállítja.
(2) Az érvénytelenné nyilvánított értékpapír forgalom tárgya nem lehet, azonban annak bemutatásával tulajdonosa követelheti részére a dematerializált értékpapír kiadását, vagy ha az értékesítés megtörtént, illetőleg a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír lejárt, vagy a befektetési jegyet kibocsátó befektetési alap megszűnt, az értékesített dematerializált értékpapír ellenértékét, illetőleg a lejáratkor esedékes összeget. Az értékesített értékpapír ellenértékét, illetve a lejáratkor esedékes összeget a tulajdonos jelentkezéséig a kibocsátó hitelintézetnél nyitott letéti számlán tartja. A benyújtási határidőt elmulasztó értékpapír-tulajdonos az igényének érvényesítéséig felmerült költségeket köteles megfizetni. Az értékpapír kiadása iránti követelés helyébe lépő pénzkövetelés elévülésére az értékpapírban megtestesített követelés elévülésére irányadó szabályok érvényesek.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozók úgy vélik, hogy a Tpt. sérti a tulajdonhoz való jogot azáltal, hogy előírja: a nyomdai úton előállított részvény dematerializálása esetén – amennyiben a tulajdonos nem jelentkezik – a részvényt értékesíteni kell, illetve be kell vonni.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt a következőket állapította meg. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. Bár e rendelkezés nem az alaptörvénynek az alapjogokat nevesítő XII. fejezetében található, az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog alapjogi védelemben részesül, és vonatkozik rá az alapjogi korlátozásnak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében lefektetett tilalma [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 25.; 935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765.].
Mivel a részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír (Gt. 177. §), amelyre a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 94. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazni kell a tulajdonjog szabályait, ezért ennek megfelelően a részvényre kiterjed az alkotmányos tulajdonvédelem köre.
2. Az Alkotmánybíróság az ügy elbírálása során áttekintette az érintett jogszabályi rendelkezések tartalmát, a részvények dematerializálására vonatkozó előírásokat az alábbiak szerint.
A részvény – a kibocsátó döntése alapján – előállítható nyomdai úton okiratként vagy dematerializált értékpapírként. A Tpt. szövegezéséből kitűnik azonban, hogy a jogalkotó a fizikai formában is létező értékpapírokkal szemben a dematerializált értékpapírok preferenciájának irányába igyekezett elmozdítani a szabályozást: nyilvánosan forgalomba hozni például jelenleg már kizárólag dematerializált formában előállított részvényt lehet [Tpt. 6. § (3) bekezdés], a bemutatóra szóló részvény kibocsátásának a lehetősége megszűnt. Sőt, a korábban nyomdai úton előállított részvényeket is dematerializálnia kellett a kibocsátónak legkésőbb 2004. december 31-ig [Tpt. 2007. július 1-jéig hatályos 408. § (1) bekezdése]. Az indítványozók által kifogásolt rendelkezések ezért jelenleg a zártkörűen működő részvénytársaság nyomdai úton előállított részvényeinek dematerializálási folyamatát érintik.
A dematerializált részvény a Gt. 180. § (1) bekezdése szerint [összhangban a Tpt. 5. § (1) bekezdés 23. pontjával, illetve a 7. § (3) bekezdésével] egy elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapírokra vonatkozó külön törvényben meghatározott tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszesség, amelynek nincs sorszáma. A részvényes nevét, valamint az azonosításhoz szükséges egyéb adatait az értékpapír-forgalmazó által a részvényes javára vezetett értékpapírszámla tartalmazza.
A Tpt. alapján lehetőség van arra, hogy a kibocsátó a nyomdai úton előállított részvények dematerializált részvényekké történő átalakításáról döntsön. A folyamat azonban nem fordítható meg: ha a kibocsátó – saját döntése vagy jogszabályi előírás alapján – eleve dematerializált értékpapírt bocsátott ki, vagy az értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakította át, annak nyomdai úton történő előállításáról utóbb nem rendelkezhet [Tpt. 6. § (5) bekezdés].
A Tpt. 10-12. §-ai szerint az értékpapír dematerializálásáról szóló szóló döntést – harminc napon belül – a kibocsátó a Tpt. 34. § (4) bekezdésében meghatározott helyen [a) legalább egy országos terjesztésű napilap, vagy b) a kibocsátó és – ha van – a forgalmazó honlapja, vagy c) annak a szabályozott piacnak a honlapja, amelyen az értékpapírral kereskednek, vagy d) a Felügyelet honlapja, ha a Felügyelet nyújt ilyen szolgáltatást az e törvény szerinti közzétételi kötelezettség teljesítése céljából], valamint részvény átalakítása esetén a cégközlönyben is közzétett hirdetményben kell közölni, s ebben kell felszólítani részvény-tulajdonosokat az értékpapír benyújtására. Az átalakítás időtartama hatvan napnál rövidebb nem lehet (ha valamennyi értékpapírt benyújtották, az hamarabb lezárható). Az átalakítás napján – mely a benyújtásra megjelölt utolsó napot követő munkanap – a kibocsátó az átalakított értékpapír-sorozatot érvénytelenné nyilvánítja. A központi értéktár az átvett nyomdai úton előállított értékpapírok ellenében ugyanolyan mennyiségű dematerializált értékpapírt ír jóvá a számlavezető központi értékpapírszámláján; a számlavezető pedig haladéktalanul jóváírja a dematerializált értékpapírt a számlatulajdonosok értékpapírszámláján (amennyiben az értékpapír tulajdonosa nem jelölte meg azt a befektetési vállalkozást, hitelintézetet, amellyel értékpapír-számlaszerződést kötött, úgy kell tekinteni, mint aki a benyújtást elmulasztotta). A tulajdonos által be nem nyújtott nyomdai úton előállított értékpapírok sorszámát a kibocsátó nyilvántartásba veszi, a helyükbe lépő dematerializált értékpapírokat pedig a központi értéktár által a kibocsátó számára vezetett központi értékpapírszámlán tartja nyilván azzal, hogy a számlán lévő értékpapírok tulajdonjoga – a 12. § (2) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve – a nyomdai úton előállított értékpapír utolsó tulajdonosát illeti.
Részvény, egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír esetében a Tpt. azt írja elő, hogy a kibocsátónak az átalakított értékpapírokat – az átalakítástól számított hat hónapon belül – befektetési vállalkozás, hitelintézet közreműködésével értékesítenie kell.
Az érvénytelenné nyilvánított, nyomdai úton előállított részvény bemutatásával tulajdonosa a dematerializált értékpapír kiadását – vagy ha az értékesítés már megtörtént, az ellenértékét – követelheti, köteles azonban az igényének érvényesítéséig felmerült költségeket megfizetni. Az értékpapír kiadása iránti követelés helyébe lépő pénzkövetelés elévülésére az értékpapírban megtestesített követelés elévülésére irányadó szabályok érvényesek. Az értékesítés eredménytelensége esetén a kibocsátó az értékesítésre nyitva álló határidő lejártát követő első közgyűlésen az alaptőkét leszállítja.
3. Az indítványozók szerint a Tpt. 11. § (3) bekezdése azért alkotmányellenes, mert a központi értéktárnak nem feladata, sőt nincs is lehetősége a tulajdonosok nyilvántartására, az említett jogszabályhely ezért „félrevezető”.
Az Alkotmánybíróság ebből a szempontból nem talált alkotmányossági összefüggést a támadott jogszabályi rendelkezés és az Alkotmány 13. § (1) bekezdése között, az indítványt – állandó gyakorlatának megfelelően [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.] – ebben a vonatkozásban elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság megállapította ugyanakkor, hogy a Tpt. másik, szintén támadott rendelkezése [12. § (1)–(2) bekezdés] összefüggésbe hozható a tulajdonjog tartalmával: mind a tulajdonos hozzájárulása nélküli részvény-értékesítés, mind az értékesítés sikertelensége esetére előírt alaptőke-leszállítás (és az ezzel együtt járó részvény-bevonás) megszünteti az érintett értékpapír-tulajdonosnak a részvény által megtestesített tagsági jogait, s így korlátozza a polgári jogi értelemben vett tulajdonjog egyik részjogosítványának tekintett rendelkezési jogot. A jelen ügyben vizsgált szabályozás alapján tehát fennáll annak a lehetősége, hogy – amennyiben az előírt határidőn belül nem jelentkezik – a tulajdonos elveszti a tulajdonát. A támadott előírások alkotmányosságát ezért – az indítványozók hivatkozásának megfelelően – az Alkotmány 13. § (1) bekezdése alapján el lehet bírálni [Vö. pl. 64/1993. (XII. 22.) AB határozat a vételi joggal összefüggésben (ABH 1993, 373.)], amely „a tulajdonhoz való jogot az állammal szemben biztosítja, s azt mint alapjogot – az értékgarancia követelményével, illetőleg a közérdekű korlátozás arányosságának ismérvével [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 380-382.] – az állammal szemben védi” (800/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 420, 421–422.).
A tulajdonjog alkotmányi védelmével, illetve annak tartalmával kapcsolatban hangsúlyozni kell azonban, hogy ez nem azonos a tulajdonjognak a polgári jogban kialakított fogalmán alapuló, a polgári jogban meghatározott védelemével. Az Alkotmány a tulajdonjogot, mint az egyéni cselekvési autonómia anyagi alapját ismeri el; az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme a közhatalmi korlátozás módjától, a tulajdon konkrét jellemzőitől függ [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.].
„A tulajdonjog korlátozása tekintetében is az Alkotmánynak az alapvető jogok korlátozására meghatározott szabályát és az ennek alapján kialakult alkotmánybírósági gyakorlatot kell alkalmazni. Ennek során figyelembe kell azonban venni az Alkotmánynak a tulajdonjogról szóló 13. §-ából származó sajátosságokat is. Ilyen sajátosság az, hogy a 13. § (2) bekezdése a tulajdonjog teljes elvonásánál a közérdeket jelöli meg egyik feltételként. Erre tekintettel a tulajdonjog korlátozásánál az alkotmányossági vizsgálat egyik szempontja a másik alapvető jog, alkotmányos érték vagy cél érvényesülésének szükségessége, vagy a közérdek miatt fennálló szükségesség. (…) A vizsgálat másik szempontja itt is – az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése alapján – az arányosság. Az arányosság tekintetében a tulajdonhoz való jog Alkotmányban meghatározott szabályából nem származik sajátos követelmény. Ezért az arányosság általános vizsgálati mércéje alkalmazandó: a korlátozással elérni kívánt cél fontosságának és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlyának összhangban kell állnia.” [42/2006. (X. 5.) AB határozat, ABH 2006, 520, 529.]
Jelen esetre vetítve mindez a következőket jelenti.
A részvényes tulajdonjoga a részvény értékesítésével (illetve bevonásával) megszűnik. Ez a változás állami beavatkozás (a Tpt. kógens szabályai) révén következik be. Ennek folytán azt, hogy ez alkotmányos-e, az dönti el, vajon alapvető jog, alkotmányos érték, cél vagy a közérdek érvényesülésének miatt szükségesnek tekinthető-e ez az állami beavatkozás, s amennyiben igen, az az arányosság követelményeinek is megfelel-e.
A nyomdai úton előállított részvények Tpt.-ben szabályozott dematerializálásának alapvető célja a gazdasági társaság átláthatóságának, a részvényesi-tulajdonosi befolyással rendelkező személyeknek a beazonosíthatósága, s ezáltal a forgalom biztonsága. Az átalakításról való döntés a kibocsátó gazdasági társaság hatáskörébe tartozik [Gt. 231. § (2) bekezdés g) pont], arról a részvényes a közgyűlési meghívóból (hirdetményből) értesül. Amennyiben a közgyűlésen nem vesz rész, a döntésről a Tpt. közzétételre vonatkozó szabályai alapján szerezhet tudomást. A dematerializálás folyamatának célja nem a tulajdonjog elvonása, csupán a részvények megjelenési formájának módosulásáról van szó (nyomdai úton előállított papírból számlán nyilvántartott adattá válik a részvény). A tulajdonos személye ennek során azonban nem változik. Tehát sem a folyamat megindulása előtt, sem a dematerializálást követően (a dematerializált részvény birtokában) nem akadályozza meg a jogalkotó a tulajdonost abban, hogy a tulajdonában lévő részvénnyel rendelkezzen, azt például értékesítse.
A tulajdonjog szempontjából csak abban az esetben beszélhetünk a rendelkezési jog korlátozásáról, ha a tulajdonos az erre vonatkozó törvényi kötelezettsége ellenére elmulasztja meghatározott határidőn belül átalakításra benyújtani a részvényét, s így nem él a dematerializált részvény kiadása iránti követelésével. Ebben az esetben a tulajdonjog elvesztése (6 hónapon belüli értékesítés vagy bevonás miatt) a Tpt. rendelkezéseinek a következménye.
A részvénytulajdonos jogosult érdeke kétségtelenül azt kívánná meg, hogy amennyiben jogszabály kötelezően előírja a dematerializálást vagy a kibocsátó valamely ok miatt emellett dönt, akkor a nyomdai úton előállított részvény benyújtására, s így a dematerializált részvény tulajdonjogának automatikus megszerzésére minél hosszabb ideje legyen, esetleg erre a jogalkotó egyáltalán ne is szabjon határidőt.
A szabályozás ugyanakkor egyrészt egy érvényes közgyűlési döntés eredményes végrehajtását szolgálja, azt, hogy a többségi döntésnek megfelelő részvénystruktúra valóban létre is jöjjön, másrészt a tulajdonjog elvesztése csak abban az esetben következhet be, ha a tulajdonos törvényi kötelezettsége ellenére nem nyújtja be az érvénytelenné vált részvényét, tehát mulasztást követ el.
A vizsgált szabályozásnak az a kiindulópontja, hogy a be nem nyújtott nyomdai részvények tulajdonosa ismeretlen [a Gt. alapján a részvénykönyvi bejegyzés nem kötelező, a részvénykönyv nem közhiteles nyilvántartás, 202. § (4), (5) bekezdés, (6) bekezdés a) pont], tehát nincs kinek a számláján jóváírni az átalakított részvényeket. A jogalkotó átmenetinek tekinti azt a megoldást, mely szerint a be nem nyújtott, nyomdai úton előállított részvény helyébe lépő dematerializált értékpapírokat a központi értéktár a kibocsátó számára vezetett központi értékpapírszámlán tartja nyilván azzal, hogy a számlán lévő részvények tulajdonjoga a nyomdai úton előállított részvények utolsó tulajdonosát illeti. Ezen átmeneti időszaknak az vet véget, hogy az átalakítástól számított 6 hónapon belül meg kell kísérelni az érintett részvény értékesítését, illetve sikertelenség esetén a következő közgyűlésen dönteni kell a részvény bevonásáról és az alaptőke leszállításáról. [E körben jegyzi meg az Alkotmánybíróság, hogy e megoldás nem ismeretlen a társasági jogban, a Gt. az alaptőke-emelés esetében az ismertettekhez hasonló szabályozási technikát alkalmaz (259–261. §).]
Mindez összhangban áll azzal a ténnyel, hogy a dematerializált részvény csupán nyilvántartott adat (fizikailag, papír formájában nem létezik), amely jogi értelemben véve az értéktár központi számláján történő megjelenés pillanatától létezik értékpapírként, s ezt követően csupán az egyes tulajdonosok értékpapír-számláján való megjelenítése (nyilvántartása) történik. A dematerializálás visszafordíthatatlan folyamat, a dematerializált részvény pedig fogalmilag csak névre szóló lehet és átruházására kizárólag értékpapírszámlán történő terhelés, illetve jóváírás útján kerülhet sor. Ezért részvény átalakítása esetén feltétlenül szükség van a tulajdonos személyének megállapítására, amely a részvény benyújtása útján történik. Mindezek miatt jogilag nyilvánvalóan nem tartható az az állapot, hogy a részvénytársaság egyes részvényei (az érvénytelenné nyilvánított, de be nem nyújtott nyomdai részvények helyébe lépett dematerializált értékpapírok) egy elkülönített számlán határozatlan időre „elfeküdjenek”. Mivel a fennálló helyzet torzíthatja például a tulajdonosi arányokat, így a szavazati jogokat is, a részvénytársaság mint gazdasági társaság működése és a jogbiztonság szempontjából elengedhetetlenül szükséges a tulajdonosi viszonyok rendezése, az, hogy a fogalmilag névre szóló dematerializált részvények – a jogszabályi előírásnak megfelelően – tulajdonosok számláján legyenek nyilvántartva. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogalkotó az indítványozók által támadott szabályozást a tulajdon társadalmi – s ami jelen esetben még fontosabb – gazdasági szerepére tekintettel alkotta meg.
„Az alkotmányos védelem módját meghatározza a tulajdonnak az a – más alapjogoknál fel nem lelhető – sajátossága, hogy alkotmányosan védett szerepét tekintve általában helyettesíthető. Az alkotmányos védelem tárgya elsősorban a tulajdoni tárgy, azaz a tulajdon állaga. Maga az Alkotmány teszi azonban lehetővé közérdekből a kisajátítást, jelezve ezzel, hogy a tulajdon alkotmányos garanciájának határa a tulajdon értékének biztosítása” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.]. Itt azonban nincs szó kisajátításról, hanem csupán a dolog „állagának” átalakításáról. A határidőben be nem nyújtott részvényre vonatkozó tulajdonosi igény a már átalakított dematerializált értékpapír kiadására vonatkozik, amennyiben pedig értékesítésre került sor, az eredeti tulajdonos követelheti a részvény ellenértékét. A dematerializált részvény kiadása iránti követelés helyébe lépő pénzkövetelés elévülésére pedig az értékpapírban megtestesített követelés elévülésére irányadó szabályok érvényesek.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott szabályozás megfelel az ismertetett alkotmányos követelményeknek, és a Tpt. 12. § (1)–(2) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
5. Az indítványozók arra is hivatkoztak, hogy a Tpt. 11. § (3) bekezdése és 12. § (1)–(2) bekezdései nem állnak összhangban a Gt. „részvényesi jogosítványokat biztosító rendelkezéseivel”.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 21. § (2) bekezdése szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozók állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek.
Mivel a kérelem e feltételeknek nem felel meg (az indítványozók nem jelölték meg a sérülni vélt alkotmányi rendelkezést), az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2010. február 15.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás