PÜ BH 2008/66
PÜ BH 2008/66
2008.03.01.
A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztására vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezés csatlakozó fellebbezéssel támadható akkor is, ha a fellebbezés az életközösség alatt szerzett ingatlan különvagyoni jellegét megállapító döntést támadja (Pp. 228. és 244. §).
Az ítélőtábla végzésével a felperes csatlakozó fellebbezését hivatalból elutasította. A végzés indokolásának lényege, hogy az alperes fellebbezése az elsőfokú ítéletnek csupán a B., H. út M. számú ingatlanra a felperes különvagyoni szerzésre alapított kizárólagos tulajdonjogát megállapító rendelkezését támadta. Ezzel szemben pedig a felek házastársi közös vagyonához tartozó ingóságok megosztása tárgyában hozott elsőfokú döntésre vonatkozóan – a Pp. 228. § (4) bekezdésének a részjogerőre vonatkozó rendelkezése miatt – csatlakozó fellebbezés nem terjeszthető elő.
A végzés ellen a felperes fellebbezett. Kérte annak megváltoztatását és a másodfokú bíróság utasítását a csatlakozó fellebbezés érdemi vizsgálatára.
Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés alapos.
Tévedett az ítélőtábla, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek különvagyon címén a fenti ingatlanra érvényesített tulajdoni igénye, valamint a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztására vonatkozó követelés tárgyi keresethalmazatnak minősül.
A házassági vagyonjogi igényeket ugyanis – amelyek a házastársaknak egymással szemben az életközösség alatt fennálló gazdasági kapcsolatából eredő követeléseit jelentik – csak egységesen lehet elbírálni. Ezért a házassági vagyonjogi perben hozott döntésnek – a kereseti, viszontkereseti kérelem és az ellenkérelem keretei között – ki kell terjednie valamennyi vagyonjogi kérdés rendezésére, ami a házastársak gazdasági közösségének felszámolásához hozzátartozik és a teljes körű vagyoni rendezés elvének megvalósításához szükséges (BH 1977/4/151., CDT 116., BH 1994/3/140., CDT 117.). Ezzel összefüggésben a gyakorlat a Pp.-nek az 1995. évi LX. törvénnyel történő módosítását követően is csak annyiban változott, hogy a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le, az egységes rendezés elve tehát a felek kérelmeinek keretei között, az általuk rendelkezésre álló peradatok alapján történik (BH 2003/4/157.).
A teljes körű vagyoni rendezés elvére tekintettel a több évtizedes, töretlen bírói gyakorlat szerint az elsőfokú eljárásban érvényesített házassági vagyonjogi igények tekintetében a csatlakozó fellebbezés is bármely olyan elsőfokú ítéleti rendelkezésre kiterjedhet, amelynek eldöntése a házassági vagyonjogi igények egységes és végleges elbírálásához szükséges, azt nem lehet egy-egy vagyontárgyra, ingatlanra, ingóságokra, vagy más szempontra tekintettel leszűkíteni (LB P. törv. II. 20.759/1973., P. törv. II. 20.976/1974., BH 1994/3/140., CDT 117.).
Mindezekre tekintettel – az ítélőtábla álláspontjával ellentétben – az egységes kereseten belül a részjogerő a felperes csatlakozó fellebbezésével érintett kérdésben nem következett be. Tévedett tehát az ítélőtábla, amikor a felperes csatlakozó fellebbezését hivatalból elutasította.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára tekintettel irányadó 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az ítélőtáblát a felperes csatlakozó fellebbezésének érdemi elbírálására utasította.
(Legf. Bír. Pf. II. 24.683/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás