BÜ BH 2008/7
BÜ BH 2008/7
2008.01.01.
Ittas járművezetés minősített esete, a terhelt ittasságával kapcsolatban lévő, és súlyos következménnyel járó baleset közvetlen okának tekintendő KRESZ szabályszegés (relatív sebességtúllépés) hiányában nem állapítható meg [Btk. 188. § (1) és (2) bek., KRESZ 4. § (1) bek. c) pont, 26. § (4) bek.]
Az elsőfokú bíróság a 2004. szeptember 22-én hozott ítéletével a terheltet halált okozó ittas járművezetés bűntette és segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette miatt halmazati büntetésül 2 év és 8 hónapi börtönbüntetésre, 2 évi közügyektől eltiltásra és 5 évi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Elrendelte a bíróság korábbi határozatával kiszabott 8 hónapi börtönbüntetés végrehajtását is.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt 2002. december 3. napján a munkavégzés befejezése után szeszes italt fogyasztott. 22 óra 30 perc körüli időben éjszakai sötétségben, esőben K. belterületén személygépkocsijával mintegy 53-58 km/h sebességgel működő közvilágítás mellett közlekedett. A terhelt az úttest jobb szélén elütötte a vele azonos irányba kivilágítatlan kerékpárján közlekedő, közepesen ittas, sötét ruházatú sértettet.
A sértett az ütközés következtében elszenvedett súlyos sérülései miatt elhalálozott. A sértett úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy vérében 2,08 ezrelék alkohol-koncentráció volt.
A sértett kerékpárjának hátsó fehér sárvédője mintegy 65-68 méterről volt észlelhető. A kerékpáros alakja 25-30 méterről volt észlelhető. Az ütközést követően a terhelt a helyszínen megállt, de a sértett kerékpárost nem találta, ezt követően a helyszínről elhajtott. Amennyiben a terhelt csökkenti sebességét és 47-48 km/h sebességgel halad, 1,5 s-os reakcióidő esetén a baleset elkerülhető lett volna.
A terhelt úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy vérében 1,60-1,57 ezrelék alkohol-koncentráció volt, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
A baleset azért következett be, mert a terhelt megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában a 26. § (1) bekezdés a) pontjában, a 26. § (4) bekezdésében, valamint az 58. § (1) és (2) bekezdésében írt rendelkezéseket. A sértett megszegte a KRESZ 54. § (6) bekezdésében írt rendelkezést.
A másodfokú bíróság a 2005. április 5. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte.
A másodfokú bíróság bizonyítás felvételét rendelte el, ennek keretében kiegészítő műszaki szakértői véleményt szerzett be. A felvett bizonyítás és az iratok tartalma alapján a tényállást a következőkkel egészítette ki.
A baleset során a terhelt lakott területen belül K. város területéről kifelé haladva vezette személygépkocsiját tompított világítás mellett.
A terhelt a helyszínt jól ismerte, a menetirány szerinti jobb oldalon útpadka nem volt. A baleset helyszínén az úttest jobb oldala gyengébben volt megvilágítva.
Az 58 éves sértett az úttest jobb oldali szélétől 20-25 cm távolságra haladt, amikor a terhelt fékezés és irányváltoztatás nélkül elütötte.
A sértett az elütés során nem került fel a jármű tetejére. A terhelt által megválasztott 53-58 km/h sebességnél a féktávolság 47-54 méter volt.
Amennyiben a terhelt a baleset helyszínén 43 km/h sebességgel halad, vészfékezéssel a balesetet elkerülhette volna.
A sértett a balesettel összefüggésben megszegte a KRESZ 54. § (6) bekezdés rendelkezését és így részben a baleset okozójává vált. A balesettől függetlenül megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjának rendelkezését.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a cselekmények jogi minősítését vitatta.
A felülvizsgálati indítvány szerint a halálos eredményű közúti baleset bekövetkezése és a terhelt alkoholtól befolyásoltsága között nem állapítható meg okozati összefüggés. Az ittasság nincs összefüggésben a sebesség túllépéssel, a sebesség túllépésnek a balesetre nincs kihatása.
A város határa előtt a máskor józan terhelt és más járművezetők is rendszerint átlépik a megengedett sebességhatárt.
A sértett által váratlanul teremtett közvetlen veszélyhelyzetet és a balesetet józan és gondos vezető sem háríthatta el. A terheltnek a forgalmi sávjában sötét, fényelnyelő ruházatban, kivilágítatlanul közlekedő kerékpárost reális akadályként számításba venni nem kellett.
A terhelt sebessége nem tekinthető olyan mértékben eltúlzottnak, amely kizárta volna, hogy a reálisan számítható akadály esetén a járművét megállítsa.
Ennek megfelelően a terhelt cselekménye az ittas járművezetés és a segítségnyújtás elmulasztásának alapesetét valósítja meg.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
Az eljárt bíróságoknak a terhelt bűnösségét halált okozó ittas járművezetés bűntettében megállapító rendelkezése téves és anyagi jogszabályt sért.
A téves jogi értékelés kihatással volt a halmazatban megállapított segítségnyújtás elmulasztásának törvényes minősítésére is.
Az ítélkezési gyakorlat értelmében az ittas járművezetésnek a Btk. 188. § (2) bekezdésében meghatározott minősített esetei akkor állapíthatók meg, ha a törvényben felsorolt élet és testi épség sérelmével járó káros következmények okozati összefüggésben állnak a járműnek szeszes italtól befolyásolt állapotban való vezetésével.
Ezen okozati kapcsolatot valamely közlekedési szabály megszegése közvetíti, amely a súlyosabb következmény közvetlen okának tekintendő, maga az ittasság pedig ezzel a speciális KRESZ szabályszegéssel van közvetlen kapcsolatban.
A másodfokú bíróság által helyesbített tényállás a terhelt terhére a baleset okaként a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában írt tilalom megszegésén felül a KRESZ 26. § (4) bekezdésében írt közlekedési szabály (relatív sebességtúllépés) megszegését rótta. Az eljárt bíróságok úgy ítélték meg, hogy a közepes alkoholos befolyásoltság a terheltnél ,,relatív kritikálatlanságot'', figyelőképesség csökkenést eredményezett és ennek a következménye a KRESZ szabályszegést megvalósító sebességtúllépés, amely a baleset bekövetkezéséhez vezetett.
A másodfokú bíróság indokai szerint a helyszínt jól ismerő terheltnek ,,feltétlenül'' számítania kellett arra, hogy előtte kerékpáros akár kivilágítatlanul is közlekedik. Ezért a KRESZ 26. § (4) bekezdése értelmében a számára engedélyezett 50 km/órás sebességgel sem közlekedhetett. Tőle elvárható lett volna, hogy legalább 43 km/órás sebességgel haladjon és így vészfékezéssel a baleset elkerülhető lett volna.
A KRESZ 26. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jármű sebességét az (1)–(3) bekezdésében említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető a járművet meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell. Ez azt jelenti, hogy a korlátozott látási viszonyok esetén a jármű sebességét olyan akadály előtti megálláshoz kell igazítani, amelynek jelenléte a konkrét közlekedési helyzetben reálisan várható.
A jármű vezetőjének az út jellege, állapota, a tényleges forgalma, az időjárási viszonyok alapján kell megítélni, hogy milyen előrelátható akadályokat kell reálisan számításba venni. Várható akadálynak kell tekinteni a közlekedésnek azokat a részvevőit, akik jogszerűen tartózkodhatnak az úttestnek abban a részében, amelyet a jármű haladásához igénybe vesz. Figyelemmel kell lenni azonban arra is, hogy a jogszerűen ott tartózkodó akadály milyen észlelhetőségi és felismerhetőségi feltételekkel rendelkezik, hogy az arra vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelel-e.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt közepes fokú (1,60-1,57 ezrelék) alkoholos befolyásoltság állapotában, téli időszakban, késő éjszakai órákban, esőben, tompított világítással, forgalommentes útszakaszon, vidéki település lakott területén belül, de a városból kifelé haladva közlekedett 53-58 km/órás sebességgel.
A másodfokú bíróság tényállás kisegészítését irányadónak tekintve az volt megállapítható, hogy a sértett kerékpáros az elütéskor a KRESZ 54. § (1) bekezdésében meghatározott helyen, az úttest jobb szélétől 20-25 cm-re jogszerűen tartózkodott.
A KRESZ 54. § (6) bekezdése azonban kötelezően írja elő, hogy a kerékpárt éjszaka és korlátozott látási viszonyok között külön jogszabályban [6/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet 116. §-a] meghatározott lámpákkal kell kivilágítani. A kerékpár e jogszabályi előírásoknak nem felelt meg, azon világítás egyáltalán nem működött.
Így a sértett kivilágítatlan kerékpárral az adott helyen sem közlekedhetett volna.
A gépkocsivezető által belátható távolságon belül a kivilágítatlan, a háttérkörnyezettől kevéssé eltérő akadályok felismerése jelentősen nehezített és késedelmesen lehetséges. Ezt tovább nehezítette a sértett sötét, fényelnyelő ruházata miatti hátrányos észlelhetősége is.
Ilyen körülmények mellett állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a kivilágítatlan kerékpáron közlekedő sértett objektív észlelhetőségének távolsága csupán 25 méter volt.
Mindezekből következik, hogy a terheltnek az adott időben és helyen, éjjel, zuhogó esőben, forgalommentes útszakaszon a városból kifelé haladva, – öltözete miatt csupán közelről észlelhető – KRESZ szabályt szegő, kivilágítatlan, ittas kerékpárost várható akadályként reálisan nem kellett számításba vennie.
A terhelt által alkalmazott sebesség relatíve sem tekinthető eltúlzottnak, ez a sebesség – korlátozott látási viszonyok között is – a szabályosan jelzett akadályok időben észlelésére és azokkal az ütközés elkerülésére kellően biztonságos volt.
A másodfokú bíróság a baleset elhárítása körében nyomatékosan utalt arra, hogy a terhelt irányváltozás és fékezés nélkül ütötte el a sértettet. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy a sértett objektív észlelhetőségének megnyílásától az elütéséig tartó utat a terhelt lényegében a javára jogszerűen számításba vehető reakció idővel azonos idő alatt tette meg.
A baleset a tényállás szerint a megengedett 50 km/órás sebességgel vészfékezéssel sem, 43 km/órás sebesség esetén is csupán vészfékezéssel lett volna elhárítható.
A KRESZ a vészfékezés fogalmát és kötelező alkalmazását nem ismeri, nincs olyan közlekedési norma, amely ezt a gépkocsivezető számára kötelezően előírná.
Ebből következik, hogy lassító, esetleg intenzív fékezés mellett a baleset 43 km/órás sebességnél is kisebb sebesség alkalmazása esetén lett volna elkerülhető, ez azonban az adott közlekedési helyzetben a terhelttől nem volt elvárható.
A terhelt terhére a KRESZ 26. §-a (4) bekezdésének megszegése nem róható, ezért bűnösségének a halált okozó ittas járművezetés bűntettében megállapítása anyagi jogszabályt sért.
A terhelt cselekménye az ittas járművezetés vétségét, és a 2/1999. számú BJE határozat értelmében a segítségnyújtás elmulasztásának vétségét valósítja meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 425. § (1) bekezdése alapján a terhelt cselekményét minősítő és vele szemben büntetést kiszabó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Ennek keretében a terhelt cselekményét a Btk. 188. § (1) bekezdésébe ütköző ittas járművezetés vétségének s a Btk. 172. § (1) bekezdése szerinti segítségnyújtás elmulasztása vétségének minősítette.
A megváltozott minősítésre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a terheltet halmazati büntetésül egy évi fogházbüntetésre s kétévi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte, nem érintve a bíróság korábbi határozatával kiszabott nyolc hónapi börtönbüntetés végrehajtásának elrendelését.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1221/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás