BÜ BH 2008/80
BÜ BH 2008/80
2008.04.01.
I. Nem mellőzhető annak a rendőrnek a lefokozása, aki a közúti gépjármű-ellenőrzés során észlelt szabálysértési feljelentés megtételének mellőzésért pénzt kér és pénzt fogad el a szabálysértés elkövetőjétől (Btk. 131. §).
II. Nem kell kirekeszteni a bizonyítékok köréből – a kioktatási kötelezettség megsértésére hivatkozással – annak a tanúnak a vallomását, akinek a tárgyaláson kioktatása ténylegesen megtörtént de jegyzőkönyvezése leírói hiba folytán elmaradt (Be. 254. §).
A F. Bíróság a 2007. február 13. napján kelt ítéletével D. G. rendőr törzsőrmester I. r. vádlottat társtettesként hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt 1 évi 6 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre, lefokozásra és 50 000 forint pénzmellékbüntetésre, H. A. rendőr zászlós II. r. vádlottat társtettesként hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt 1 évi 3 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre, lefokozásra és 50 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
Külön-külön kötelezte a vádlottakat az elkobzás alá eső 20 000 – 20 000 forint vagyoni előny megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg:
D. G. r. törzsőrmester I. r. és H. A. r. zászlós II. r. vádlottak a 2006. április hó 06. napján 19.00 órától másnap 07.00 óráig teljesített szolgálatuk során 2006. április hó 7-én a hajnali órákban B. városban, közúti gépjármű-ellenőrzést hajtottak végre.
D. G. r. törzsőrmester I. r. vádlott 4.45 óra körüli időben intézkedés alá vonta a R. típusú nyergesvontató vezetőjét, T. K.-t. A gépkocsivezető és a gépjármű okmányai ellenőrzése során megállapította, hogy a gépjármű új típusú ,,uniós'' forgalmi rendszámmal rendelkezik, s ennek ellenére a szélvédőn nincs elhelyezve az ilyen esetben kötelező regisztrációs matrica. Az általa tapasztaltakat közölte T. K.-val és az intézkedésbe bekapcsolódó, H. A. r. zls. II. r. vádlottal.
A továbbiakban a vádlottak közölték T. K.-val, hogy a forgalmi engedélyt a helyszínen be kell vonniuk, a gépjárművel nem közlekedhet tovább. D. G. r. törzsőrmester I. r. vádlott ugyanakkor megkérdezte a sértettől: ,,Na, most mi legyen?'' –, majd hozzáfűzte, amennyiben közlekedési szabálysértés miatt feljelentik, az így kiszabott bírság akár több százezer forint is lehet. Ezt követően D. G. r. törzsőrmester I. r. vádlott azzal a kérdésével hogy: ,,Egy ilyen sofőr mennyire van otthonról eleresztve?'', egyértelműen arra utalt, hogy mennyi pénz van a sértettnél.
Miután T. K. közölte a vádlottakkal, hogy 20 ezer forint van nála, D. G. r. törzsőrmester I. r. vádlott fejbólintással jelezte, hogy elfogadják a pénzt, majd H. A. r. zászlós II. r. vádlott otthagyta az intézkedést. D. G. r. törzsőrmester I. r. vádlott ekkor arra kérte T. K.-t, hogy tegye a pénzt a forgalmi engedélyébe, és úgy nyújtsa át. T. K. ennek eleget tett, D. G. r. törzsőrmester I. r. vádlott a pénzt kivette a forgalmi engedélyből, majd ezt követően a sértettnek visszaadta az iratait. A vádlottak a kapott pénzért – amelyet az intézkedésüket követően a közeli A. üzemanyagtöltő állomásnál 2 doboz cigaretta vásárlásakor váltottak fel – a forgalmi engedély elvételétől és a közlekedési szabálysértés miatti feljelentéstől eltekintettek. T. K. a történtek után közvetlenül telefonon bejelentést tett a BRFK Központi Főügyeletére, amelynek eredményeként a bevetési alosztály vezetője, G. J. r. őrnagy halaszthatatlan nyomozati cselekményként a helyszínen intézkedő állományt a kerületi rendőrkapitányságra berendelte. T. K.-val felismerésre bemutatást hajtott végre, amelynek során utóbbi, a vádlottakban – D. G. r. törzsőrmester I. r. és H. A. r. zászlós II. r. vádlottban – felismerte a vele szemben intézkedő rendőröket. A vádlottak ruházatának átvizsgálása során D. G. r. törzsőrmester I. r. vádlottnál 42 500 forint – 2 ¤ 10 000 forintos, 2 ¤ 5000 forintos, 2 ¤ 2000 forintos, 7 ¤ 1000 forintos, 3 ¤ 500 forintos címletekben –, míg H. A. r. zászlós II. r. vádlottnál 6500 forint – 6 ¤ 1000 forintos, 1 ¤ 500 forintos címletekben – összegű készpénzt találtak.
A fenti ítéletet az ügyész tudomásul vette. Ellene a vádlottak és a védőjük felmentés céljából jelentettek be fellebbezést.
A védelmi fellebbezés írásbeli indokolásában elsődlegesen azt kifogásolta, hogy a F. Bíróság a vádlottak és az egyes tanúk figyelmeztetésének szó szerinti jegyzőkönyvvezetését elmulasztotta, illetve ezt az utólag meghozott kijavító végzéssel pótolta. Álláspontja szerint erre a hivatkozott Be. 261. § (1) és (3) bekezdése alapján sincs lehetőség. A vallomások bizonyítékként nem értékelhetők, ezért az ítélet megalapozatlan, ezért annak hatályon kívül helyezését indítványozta. Másodsorban sérelmezte, hogy a bíróság a vádlottak védekezését nem vizsgálta kellő mélységében, vallomásuk elvetését nem indokolta meg, az ítélet ezért is megalapozatlan. L. L. és G. J. tanúk ismételt kihallgatását kérte annak tisztázása érdekében, hogy a kérdéses 20 ezer forintos bankjegy gyűrött, összehajtott, vagy ,,simára vasalt'' volt-e, amikor azzal az I. r. vádlott fizetett. A vesztegetés tényét nem látta bizonyítottnak, a szakszerűtlen intézkedés pedig enyhébb bűncselekményként minősülne, ami a büntetés mérséklését tenné lehetővé.
A F. Főügyészség átiratában a tényállást megalapozottnak, a vádlottak cselekményének minősítését törvényesnek, büntetésüket arányosnak találta. Észrevételezte ellenben, hogy a fejenkénti 20 000-20 000 forint vagyonelkobzásra kötelezés eltúlzott, mert a vagyonelkobzás a vagyoni előny mértékéig terjedhet, amely összesen 20 000 forint volt. Ezért ennek személyenkénti 10 000-10 000 forintra történő módosítását, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A nyilvános ülésen megjelent a fellebbviteli főügyészség képviselője és idézésre a vádlottak, valamint új meghatalmazott védőjük is. Ezért nem volt akadálya annak, hogy az ítélőtábla nyilvános ülés helyett tárgyalást tartson és ennek keretében folytassa le a felülbírálatot.
A másodfokú tárgyaláson a védő az írásbeli fellebbezésben foglaltakat fenntartotta. Elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését kérte, mert a vádlottak, valamint T. K. és L. L. tanúk figyelmeztetésének azonnali, szó szerinti jegyzőkönyvezése elmaradt, jóllehet annak elhangzását, megtörténtét nem vitatta. Másodsorban kifogásolta a vádlotti védekezések elvetését, miután a mérlegelt tényállás egyes lényeges elemeit nem találta megalapozottnak. Álláspontja szerint nem bizonyított a vesztegetés megtörténte, ezért védencei felmentésére tett indítványt.
Perorvoslatát a büntetés enyhítése tekintetében azzal tartotta fenn, hogy a vádlottak lefokozásának mellőzését és előzetes mentesítésben részesítését kérte, hogy rendőrként tovább szolgálhassanak.
A fellebbviteli főügyészség képviselője a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy a védelem jelen volt a tárgyaláson és a kijavító végzést is tudomásul vette, így nem fogadható el az utólagos kifogásuk. Az I. r. vádlott ellen próbára bocsátással befejeződött másik eljárás kapcsán indítványozta, hogy az abban foglalt cselekmény miatt is, halmazati büntetésként tekintse kiszabottnak az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetést, az intézkedés módosítsa a vonatkozó rendelkezést, egyebekben pedig az ítéletet hagyja helyben.
A vádlottak az utolsó szó jogán kijelentették, hogy elismerik, hibáztak, amikor a feljelentéstől eltekintettek, de szeretnének rendőrök maradni.
Az ítélőtábla a védelmi perorvoslatok folytán tárgyaláson bírálta felül a F. Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását.
Ennek során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a F. bíróság az ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó perrendi szabálysértést nem valósított meg.
A védelem az eljárási szabálysértést abban látta megvalósulni, hogy a F. Bíróság a tárgyalási jegyzőkönyvet végzéssel kijavította, amelyre nincs törvényes lehetőség. Így a vádlottak és az adott tanúk vallomása az eredeti jegyzőkönyv alapján nem vehető figyelembe, ezért az ítélet megalapozatlan.
Ezzel az érveléssel az ítélőtábla nem értett egyet. A 2006. december 19. napján tartott tárgyalási jegyzőkönyvben a vádlottaknak a Be. 117. § (2) bekezdésének, illetve T. K. és L. L. tanúknak a Be. 85. § (3) bekezdésének megfelelő figyelmeztetése nem szerepel. Ugyanakkor közvetlenül a tárgyalás után a számmal jelölt munkafüzet alapján jegyzőkönyv-kivonatot csatoltak a jegyzőkönyvhöz, amely a jelzett tanúk figyelmeztetését és a tanúk válaszát szó szerint rögzíti. A következő tárgyalási napon 2007. február 13-án az előző jegyzőkönyv ismertetésére az ,,érdekeltek a jegyzőkönyvvel kapcsolatban észrevételt nem terjesztettek elő.'' A F. bíróság a 2007. május 29-én kelt végzésében ugyancsak a csatolt munkafüzet alapján kijavította a jegyzőkönyvet a vádlottak és a már idézett tanúk figyelmeztetésének és válaszának szó szerinti rögzítésével. Ezt a végzést mindenki tudomásul vette, így az elsőfokú eljárásban mindvégig eljáró és a tárgyalásokon jelen lévő meghatalmazott védő is, nem vitatva ezzel, hogy az abban foglaltak ténylegesen elhangzottak. A végzés 2007. június 18. napján jogerőre emelkedett, ezáltal már az eredeti jegyzőkönyv részét képezi, jóllehet a kijavítás alapja helyesen nem a Be. 261. §-a, hanem a Be. 254. §-a volt.
A védő utóbb a 2007. szeptember 10-én érkezett fellebbezése indokolásában sem azt kifogásolta, hogy nem hangzott el a figyelmeztetés, hanem a jegyzőkönyvezés és kijavítás formai hibáját rótta fel. Erre korábban többször lehetősége volt, ezzel nem élt, a bíróság kijavító rendelkezése pedig a munkafüzet szerint alapos.
Mindezekre figyelemmel eljárási szabálysértés miatt az ítélet megalapozatlanságára és emiatti hatályon kívül helyezésére az ítélőtábla nem látott indokot.
Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, a rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és egymással is egybevetve gondosan értékelte. Ítélete indokolásában a bizonyítékok mérlegeléséről részletesen számot adott. Az indokolás logikus, meggyőző és mindenben megfelel az iratok tartalmának.
A védő a felmentés iránti perorvoslatot a bizonyítékok mérlegelésén keresztül támadta és a vádlottak védekezésének elfogadásával amellett érvelt, hogy bűnösségük nem bizonyítható.
Ezzel szemben T. K. intézkedés alá vont tanú, a vádlottak elöljárója, G. J. rendőr őrnagy, L. L. benzinkútkezelő tanú vallomása, az események sorrendje, tartalma és kapcsolódása minden kétséget kizáróan, egyértelműen alátámasztja a vádlottak tényállásban foglalt bűnös magatartását.
A vádlottak maguk sem vitatták, hogy T. K. közúti ellenőrzésére együttes eljárásukban sor került, ennek során közúti szabálysértést állapítottak meg és közölték, hogy emiatt ellene feljelentést kell tenniük.
Ha a vádlotti előadások szerint megsajnálták és elengedték, semmilyen logikus magyarázat nincs a további eseményekre. T. K. miért állította volna, hogy a feljelentés elmaradásáért pénzt kértek és ő 20 000 forintot átadott. Ezután azonnal bejelentést tett a rendőri ügyeletre, vállalta ezzel nemcsak az aktív vesztegetés, hanem a már elhárulni látszó közúti szabálysértés jogkövetkezményét is. A bevont rendőri állományból felismerte a vádlottakat, akiknél ruházat-átvizsgálásra került sor, megállapították a náluk lévő pénz összegét és címleteit. Így igazoltan mindkettőjüknél aprópénz és több kisebb címletű bankjegy is volt, amelyből cigarettát vehettek volna. Ezzel szemben közvetlenül az intézkedést és T. K. tanú által állított 20 000 forint átadását követően egy 20 000 forintos bankjeggyel vásároltak cigarettát a közeli benzinkútnál. Tették ezt annak ellenére, hogy a kutas kifejezetten kérte, hogy kisebb címlettel fizessenek, mert a pénztárat már lezárta. Az ilyen módon való fizetést a vádlottak elfogadhatóan nem tudták megindokolni, ez nyilvánvalóan T. K. tanútól származó pénz felváltását célozta, hogy azon később meg tudjanak osztozni.
Az ítélőtábla a tényállást teljes körűen megalapozottnak találta, a mérlegelést támadó védői érvelés alaptalannak bizonyult. A bankjegy állapotára vonatkozó bizonyítási indítványt az ítélőtábla, mint szükségtelent elutasította.
Ugyanakkor az ítélőtábla a Sz. Városi Bíróságtól beszerzett büntető irat alapján megállapította, hogy D. G. I. r. vádlottal szemben az ítéletben jelzett másik büntetőeljárás próbára bocsátás alkalmazásával befejeződött.
Ezért az ítélőtábla a Be. 265. § (2) bekezdése értelmében D. G. I. r. vádlott tekintetében a Sz. Városi Bíróság ügyét jelen ügyhöz egyesítette és az abban foglaltaknak megfelelően a tényállását ki kellett egészíteni. Az irányadó tényállás alapján a F.-i Bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, cselekményük minősítése törvényes, az ítélet jogi indokolása hibátlan.
D. G. I. r. vádlott tekintetében a próbára bocsátást kimondó határozat hatályon kívül helyezése és a próbára bocsátásnak a Be. 73. § (2) bekezdés szerinti megszüntetése az abban foglalt további bűncselekmény felrovását, ezáltal halmazati büntetést (Btk. 85. §) eredményezett.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított fő- és mellékbüntetéseket törvényes és arányos büntetéseknek találta, a büntetések enyhítésére nem látott indokot és lehetőséget.
A vádlottak által rendőri szolgálatuk során elkövetett korrupciós bűncselekmény tárgyi súlya igen magas, 2-től 8 évig terjedő büntetési tétellel fenyegetett. A F. Bíróság a Btk. 87. § (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásával valójában az enyhítő rendelkezéssel szabta ki a börtönbüntetéseket, végrehajtásuk próbaidőre felfüggesztése méltányos időtartamra történt.
A F. Bíróság által kiszabott mellékbüntetések ugyancsak megfelelőek és indokoltak. A vádlottak által elkövetett bűncselekmény jellege és súlya alapján méltatlanok a rendőri hivatás gyakorlására. Az ilyen cselekményeket a társadalom mélyen elítéli és a sokrétű feladatot, többek között az állampolgárok védelmét ellátó rendőri állomány megítélését súlyosan rombolja az adott egyéni magatartás.
Ezért nem kívánatos, hogy a bíróság a lefokozás mellékbüntetés mellőzésével és előzetes mentesítésben részesítésükkel a rendőri szolgálatban tartásukat elősegítse.
Egyetértett ellenben az ítélőtábla a főügyészségi észrevétellel, amely szerint a fejenkénti 20 000 forintos vagyonelkobzásra kötelezés eltúlzott, miután a vádlottak összesen 20 ezer forintot vettek át a sértettől. A Btk. 77/B. § (1) bekezdés e) pontja szerint társtettességükre figyelemmel a vagyoni előny határáig, személyenként 10 000 forintra mérsékelte az ítélőtábla a vagyonelkobzás mértékét.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Bf. 96/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás