804/D/2008. AB határozat
804/D/2008. AB határozat*
2009.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és alkotmányos követelmény kimondására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 156. § (3) bekezdése és a 209. § (1) bekezdése, továbbá a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 13. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az 1/1998. Polgári jogegységi határozatnak az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe való ütközésének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pkif. VI. 24.688/2008/2., és a Pkif. VI. 24.689/2008/2. sorszámú, valamint a Fővárosi Bíróság 47. Pkf. 640.972/2008/2. sorszámú jogerős végzései ellen benyújtott alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság jogszabály, valamint az 1/1998. Polgári jogegységi határozat alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, illetve alkotmányos követelmény kimondására irányuló indítványokat egyebekben visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 114/A. § és 114/B. § alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában indult eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) az eljárás elhúzódása miatti kifogást szabályozó 114/A. §-a és 114/B. §-a, valamint Pp. 156. § (3) bekezdése, és a 209. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Emellett az indítványozók a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 13. § (2) bekezdésének, illetve a Legfelsőbb Bíróság 1/1998. Polgári jogegységi határozatának (a továbbiakban: 1/1998. PJE határozat) megsemmisítését is kérték. Az indítványozók a beadványaikat elsősorban alkotmányjogi panaszként, másodsorban utólagos normakontrollként kérték elbírálni. Alkotmányjogi panaszt az indítványozók a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint másodfokú bíróság Pkif. VI. 24.688/2008/2., és a Pkif. VI. 24.689/2008/2. sorszámú, illetve a Fővárosi Bíróság mint kifogást elbíráló bíróság 47. Pkf. 640.972/2008/2. sorszámú jogerős végzései ellen terjesztettek elő.
Az ugyanazon indítványozóktól származó indítványok lényegében azonosak (a második indítvány az első indítványban kifejtett indokokra utal), ezért a folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggése miatt – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
2. Az indítványozók a Pp. több rendelkezését is támadták.
2.1. Álláspontjuk szerint a Pp. 114/A. §-a és a 114/B. §-a nem felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és az 50. § (3) bekezdésének, valamint az 57. § (1) és (5) bekezdésének sem. Ennek indokát az indítványozók abban látják, hogy a mulasztást elkövető bíróságra bízza a jogszabály a mulasztás megállapítását, a bíróság ebben az eljárásban nem kerül a peres fél státusába, a kifogás előterjesztője nem ismerheti meg az ellenérdekű fél, illetve a bíróság észrevételeit, nem rendelkezik a költségek viseléséről, illetve a bíróság nem igazgatási, hanem ítélkezési jogkörben jár el. Ezen túlmenően az indítványozók szerint alkotmányellenes az is, hogy a bíróságnak – ha a kifogást nem tartja alaposnak – arról nem kell végzést hoznia, valamint alkotmánysértő a kifogás elbírálása elleni jogorvoslat kizártsága, illetve hogy a kifogás nem határidőben való elbírálásának nincs jogkövetkezménye. A 114/B. § (5) bekezdését külön is az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az 57. § (1) és (5) bekezdésébe ütközőnek vélték az indítványozók. Állításuk szerint nem állapítható meg, hogy mit jelent az „alaptalan kifogás” fogalma. Álláspontjuk szerint alkotmányellenes és a jogállamisággal összeegyeztethetetlen a jogorvoslat kizárása, valamint véleményük szerint nincs szankciója annak, ha a kifogást a bíróság nem a kifogás elintézésére megszabott határidőn belül bírálja el.
2.2. A Pp. 156. § (3) bekezdése az indítványozók szerint nem felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, valamint az 57. § (1) bekezdésének, mert nem határozza meg, hogy soron kívüli eljárásnak mit kell tekinteni, mely a soron kívüliség ellenőrzését is lehetetlenné teszi. Ugyanezen alkotmányos rendelkezésekbe ütközőnek vélik az indítványozók a Pp. előzetes bizonyítás lefolytatására vonatkozó 209. § (1) bekezdését, utalva arra, hogy „jelen esetben a sürgős eset fogalmának meghatározásával a törvényhozó adós maradt”.
2.3. Végül az indítványozók szerint a Pp. 114/A. és 114/B. §-ai ellentétben állnak a Pp. 105. §-ával és a 212. § (1) bekezdésével, ezzel kapcsolatban azonban az Alkotmány sérülni vélt rendelkezése nem került megjelölésre.
3. A Bszi. 13. § (2) bekezdését az indítványozók azért tartották az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe ütközőnek, mert a jogorvoslat korlátozására a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazatával elfogadott törvénnyel kerülhetett volna sor.
4. Az indítványozók szerint továbbá az 1/1998. PJE határozat a tisztességes és igazságos bírósági eljáráshoz való jog sérelmén keresztül az Alkotmány 47. § (2) bekezdését azért sérti, mert nem veszi figyelembe a felek rendelkezési jogát, „hiszen a jogegységi határozat nem a Pp. 114/A. § és 114/B. §-ának értelmezésével kapcsolatos”. Az indítványozók utaltak arra, hogy az 1/1998. PJE határozat a Pp. 259/A. §-át értelmezi, azonban e rendelkezést már az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény (a továbbiakban: Pp.mód.) 2003. július 1-jétől hatályon kívül helyezte, ezért a PJE a „jogegység szolgálatára” nem alkalmas. Az indítványozók szerint az 1/1998. PJE határozat a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) 29. §-ával is ellentétes, ezzel összefüggésben azonban az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését nem jelölték meg. Ezen túlmenően az indítványozók a Büsz. 33/A. §-ának megsemmisítését is kérték arra hivatkozással, hogy a soronkívüliségnek nincsenek a bíróság részéről betartandó és a felek részéről ellenőrizhető törvényi szabályai, az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését azonban ebben az esetben sem jelölték meg.
5. Az indítványozók mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérték amiatt, mert álláspontjuk szerint a „törvény nem szabályozza az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt demokratikus jogállamiság súlyához és az Alkotmány 45. § (1) és 50. § (3) bekezdésében a bíróságok függetlenségéhez mérten a bíróság által elkövetett mulasztásokkal szembeni jogorvoslatot, valamint társadalmi ellenőrzést”, illetve hivatkoztak arra is, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülései nem nyilvánosak. Utaltak arra is, hogy a mulasztás tényének megállapítása az „elkövető bíró tekintetében” semmiféle jogkövetkezménnyel nem jár, illetve, hogy az eljárási költségek megtérítéséről jogszabály nem rendelkezik.
6. Végül az indítványozók alkotmányos követelményként annak megállapítását kérték, hogy „az eljárás elhúzódása miatti kifogás tárgyában hozott bírósági határozat ellen a fellebbezési jogot biztosítani kell”.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják.”
„47. § (2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek.”
„50. § (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. A Pp.-nek az indítványokkal támadott rendelkezései:
„156. § (3) Az ideiglenes intézkedés tárgyában a bíróság soron kívül határoz.”
„209. § (1) A bíróság az előzetes bizonyítás elrendelése tárgyában – hacsak az ellenfél nem ismeretlen – az ellenfél meghallgatása után (113. §) határoz, sürgős esetben azonban enélkül is határozhat. A meghallgatás végett kitűzött határnapra szóló idézéshez csatolni kell a kérelem egy példányát. Ha a bíróság az ellenfél meghallgatását mellőzi, határozatát az ellenféllel csak előzetes bizonyítás elrendelése esetében kell közölnie; ilyenkor a kérelem egy példányát a határozathoz kell csatolni.”
„212. § (1) A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben – ideértve a per megszüntetését is – végzéssel határoz.”
3. A Bszi.-nek az indítványokkal támadott rendelkezése:
„13. § (1) A bíróság a határozatát – ha törvény másképpen nem rendelkezik – indokolni köteles.
(2) A bíróság határozatai ellen – ha törvény kivételt nem tesz – jogorvoslatnak van helye.”
4. Az indítványokkal támadott 1/1998. PJE határozat rendelkező része:
„A Pp. 259/A. §-ában meghatározott kifogás intézményét is csak azokban az ügyekben lehet és kell alkalmazni, amelyekben a keresetlevelet – nemperes eljárásban a kérelmet – a Pp.-t módosító 1996. évi CXXII. törvény hatálybalépése után nyújtották be.”
III.
Az indítványok részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok, részben nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítványok egyrészt alkotmányjogi panaszt, másrészt utólagos normakontroll iránti kérelmet, valamint mulasztás megállapítása iránti kérelmet is tartalmaznak.
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az alkotmányjogi panaszokkal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint másodfokú bíróság Pkif. VI. 24.688/2008/2. számú végzése 2008. május 27. napján kelt, az indítványozók érvelést nem tartalmazó alkotmányjogi panaszukat 2008. július 4. napján, indoklással ellátott beadványukat pedig – hiánypótlási felhívást követően – 2009. február 9. napján terjesztették elő.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint másodfokú bíróság Pkif. VI. 24.689/2008/2. számú végzése 2008. május 27. napján kelt, az indítványozók érvelést nem tartalmazó alkotmányjogi panaszukat 2008. július 4. napján, indoklással ellátott beadványukat pedig – hiánypótlási felhívást követően – 2009. február 6. napján terjesztették elő.
A Fővárosi Bíróság mint kifogást elbíráló bíróság 47. Pkf. 640.972/2008/2. sorszámú jogerős végzése 2008. november 18. napján kelt, az indítványozók érvelést nem tartalmazó alkotmányjogi panaszukat 2009. január 5. napján, indoklással ellátott beadványukat pedig – hiánypótlási felhívást követően – 2009. április 23. napján terjesztették elő.
A jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül benyújtott alkotmányjogi panasznak meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, azaz tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint másodfokú bíróság Pkif. VI. 24.688/2008/2. számú, a Pkif. VI. 24.689/2008/2. számú, illetve a Fővárosi Bíróság mint kifogást elbíráló bíróság 47. Pkf. 640.972/2008/2. sorszámú jogerős végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok a benyújtáskor nem feleltek meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, ezért azokat az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Az Alkotmánybíróság emellett az alkotmányjogi panasznak nevezett, de annak tartalmilag meg nem felelő indítványokkal összefüggésben a 773/D/2006 AB határozatában (ABK 2009. szeptember, 1027, 1030.) kifejtett álláspontját fenntartja.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll iránti kérelmeket bírálta el.
2.1. Az indítványozók az eljárás elhúzódása miatti kifogás szabályait vélték az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, az 50. § (3) bekezdésébe, az 57. § (1) és (5) bekezdésébe ütközőnek.
Az Alkotmánybíróság a Pp. 114/A. és 114/B. §-át az Abh.-ban már vizsgálta. Korábbi alkotmányossági vizsgálatára tekintettel az Alkotmánybíróságnak elsősorban azt kellett eldöntenie, hogy az indítvány nem minősül-e „ítélt dolognak”. Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint ugyanis, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre – hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani, az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, mivel az „ítélt dolognak” minősül. Az indítványozók jelen ügyben ugyanarra az alkotmányos összefüggésre hivatkozással kérték ugyanazon jogszabályi rendelkezések vizsgálatát, ezért az ítélt dolognak minősül, így az Alkotmánybíróság az eljárást az indítvány e része tekintetében megszüntette.
2.2. A Pp. 156. § (3) bekezdését és a 209. § (1) bekezdését az indítványozók azért vélték az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az 57. § (1) bekezdésébe ütközőnek, mert nem határozza meg, hogy soron kívüli eljárásnak mit kell tekinteni, valamint azt sem, hogy mit jelent a „sürgős eset” fogalma.
2.2.1. Az Alkotmánybíróság – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményének sérelmével összefüggésben – számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.). Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a támadott jogszabályok világos, érthető és megfelelően értelmezhető, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordoznak, a jogbiztonság alkotmányos követelménye az indítványozók által megjelölt okokból nem sérül, ezért a jogbiztonság sérelmének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
2.2.2. A Pp. 156. § (3) bekezdése és a 209. § (1) bekezdése, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése között az indítványozók által megjelölt indokok alapján nincs alkotmányos összefüggés. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] az indítványokat ebben a tekintetben ezért elutasította.
2.3. Ezt követően az Alkotmánybíróság a Bszi. 13. § (2) bekezdésének az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe való vélt ütközését vizsgálta meg.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezés és az Alkotmány jogorvoslati jogot biztosító szabálya egymással az alábbiak miatt nem ellentétes. A Bszi. 13. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bíróság határozatai ellen – ha törvény kivételt nem tesz – jogorvoslatnak van helye. Ugyanakkor az Alkotmány 57. § (5) bekezdése értelmében a jogorvoslati jogot a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.
Az Alkotmánybíróság a 787/D/1999. AB határozatában kimondta, hogy „a jogorvoslathoz való jognak az Alkotmányban garantált alapvető joga [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] a rendes jogorvoslatra vonatkozik, így a jogkorlátozáshoz megkövetelt »minősített többséggel« elfogadott törvényi szabályozás követelménye is csak a rendes jogorvoslatot érintő szabályozás tekintetében áll fenn” (ABH 2001, 1090, 1094.). Mivel az Alkotmány idézett rendelkezése minősített többséggel elfogadott törvényhez köti a rendes jogorvoslat korlátozását, ezért a külön törvényekben sincs szükség az Alkotmány rendelkezésének megismétlésére és minden esetben a „minősített” „kétharmados” vagy más többséggel elfogadott törvény mint kifejezés használatára. Az Alkotmányból világosan kiderül, hogy a rendes jogorvoslati jog korlátozása csak ilyen minősített törvény elfogadásával lehetséges. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Bszi. 13. § (2) bekezdése nem ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, ezért az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2.4. Az indítványozók az 1/1998. PJE határozatot az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe ütközőnek vélték. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja: a Pp.mód. a PJE határozatban szereplő Pp.-beli rendelkezést hatályon kívül helyezte, ez azonban önmagában nem feltétlenül hat ki a PJE alkotmányos megítélésére. A PJE határozat ugyanis az abban szereplő jogszabály hatályon kívül helyezése (módosítása, esetleg átszámozása) mellett is tartalmazhat olyan iránymutatást a bíróságok számára, ami a jogszabály módosításától függetlenül továbbra is alkalmazandó. A jogegységi határozat tehát pusztán a jogszabály változása miatt nem válik automatikusan okafogyottá, ez csak a konkrét jogegységi határozat és az adott jogszabály egybevetésével dönthető el.
Azonban jelen ügyben az indítványozók által megjelölt indokok alapján az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincs alkotmányos összefüggés az 1/1998. PJE határozat és az Alkotmány hivatkozott rendelkezése (a Legfelsőbb Bíróság jogegységesítő feladat- és hatásköre) között. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.], ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
2.5. Az indítványozók szerint az 1/1998. PJE határozat a Büsz. 29. §-ával is ellentétes, de ezzel összefüggésben az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését nem jelölték meg. Ugyanígy nem jelölték meg az indítványozók azt sem, hogy a Pp. 114/A. és 114/B. §-ainak a Pp. 105. §-ával és a 212. § (1) bekezdésével való vélt ellentéte az Alkotmány mely rendelkezésének sérelmére vezet, valamint azt sem, hogy a Büsz. 33/A. §-a milyen alkotmányos rendelkezést sért.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alkotmány sérülni vélt rendelkezése megjelölése hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában megállapította, hogy az indítványozók fenti indítványai érdemben nem bírálhatók el, ezért azokat az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
3. Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítványozók mulasztás megállapítása iránti kérelmét vizsgálta meg. Az indítványozók mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását azért kérték, mert álláspontjuk szerint a törvény nem szabályozza a „demokratikus jogállamiság súlyához” és a „bíróságok függetlenségéhez mérten” a „bíróság által elkövetett mulasztásokkal szembeni jogorvoslatot, valamint társadalmi ellenőrzést” (az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülései nem nyilvánosak) illetve, hogy az eljárási költségek megtérítéséről jogszabály nem rendelkezik.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a mulasztás megállapítása iránti indítványnak is meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott és fent már ismertetett általános követelményeknek. Az indítványozók alkotmányos érvelést nem tartalmazó beadványukban – szóhasználatuk szerint a „törvénnyel” összefüggésben – általánosságban kérték alkotmányellenes mulasztás megállapítását. Az indítvány a felhívott alkotmányi rendelkezésekre vonatkozóan érdemi érvelést nem tartalmazott, azok és a Pp. rendelkezései között alkotmányos összefüggést nem teremtett, abból a vélt sérelem oka sem következtethető ki. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény kimondásával összefüggésben az alábbiakat állapította meg: Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alkotmányos követelményt elsősorban a normakontroll keretében, kivételesen mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában lefolytatott eljárás során, a norma megsemmisítését, illetőleg a jogalkotóhoz jogalkotási kötelezettsége teljesítése érdekében intézett felhívást kiváltó döntésként alkalmazza [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122.]. Az Abtv. 21. §-a alapján az indítványozók csak az Abtv. 1. §-a szerinti eljárások kezdeményezésére jogosultak (545/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1304, 1312–1313.). Emellett az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint jogszabály vagy állami irányítás jogi eszköze alkotmányos normatartalmának megállapítására, illetve önmagában alkotmányos követelmény megállapítására az Alkotmánybíróságnak nincs önálló hatásköre [292/B/2001., ABH 2001, 1591–1592.].
Tekintettel arra, hogy alkotmányos követelmény megfogalmazása iránt önálló indítvány az Abtv. 1. §-ában foglaltak szerint nem terjeszthető elő, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására irányuló indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint, az Ügyrend 29. § b) és c) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2009. november 17.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás