815/B/2008. AB határozat

815/B/2008. AB határozat^*

2009.02.28.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 32. § (1) bekezdése a) pontjának „személyi azonosítóját” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

Az indítványozó az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 32. § (1) bekezdése a) pontját kifogásolja, amely úgy rendelkezik, hogy az okiratnak – ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson – tartalmaznia kell többek között az érdekelt magánszemély személyi azonosítóját is. Az indítványozó kifejti, hogy mivel az ingatlan-nyilvántartás nyilvános, a személyi azonosítót is bárki megismerheti, és így a „minden lényeges adatot tartalmazó személyi azonosítón keresztül egy harmadik személy is hozzáférhet az összes tárolt adathoz”. Úgy véli, hogy ez olyan, az információs önrendelkezési jogot (az Alkotmány 59. §-át) érintő korlátozás, amely nem felel meg az Alkotmány 8. §-ában írt feltételeknek. Hivatkozik továbbá arra is, hogy a személyi azonosító feltüntetésének előírása egyáltalán nem is szükséges – hiányzik az adatkezelés célhoz kötöttsége –, mivel a személyazonosításnak más megfelelő (pl. útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal történő) módozatai is vannak. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján szerinte a személyi szám kötelező használatát bármilyen eljárásban előírni eleve alkotmányellenes.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”

2. Az Inytv. támadott rendelkezése:

„32. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 32. § (1) bekezdése Az okiratnak – ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson – tartalmaznia kell:

a) az érdekelt magánszemély családi és utónevét, ideértve a születési családi és utónevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakcímét, továbbá a személyi azonosítóját,”

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az indítvány nyomán az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az Inytv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában előírt, a személyi azonosító feltüntetésére vonatkozó kötelezettség alkotmányellenesen korlátozza-e a személyes adatok védelméhez való jogot.

1. A személyi azonosító a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény (a továbbiakban: Szatv.) által bevezetett, a polgárok egyértelmű azonosítására szolgáló három azonosítási kód egyike. Mivel e kódok a Szatv. 5. § (2) bekezdése alapján személyes adatnak minősülnek, az indítványozó által támadott előírás összefügg az Alkotmány felhívott rendelkezésével, a magántitok és a személyes adatok védelméhez fűződő joggal.

2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az indítványozónak azt a hivatkozását vizsgálta meg, amely szerint a személyi azonosító használatának kötelező előírása az Inytv.-ben a személyi szám használatával kapcsolatos korábbi alkotmánybírósági határozatok nyomán eleve alkotmányellenes.

A 46/1995. (VI. 30.) AB határozat a következőképpen összegezte az információs önrendelkezési jog és a személyazonosító jel (személyi szám) használatával kapcsolatos alkotmánybírósági gyakorlatot: „Az Alkotmánybíróság a 11/1990. (V. 1.) AB határozatában (ABH 1990, 158.) mondta ki, hogy a személyi szám használatának kötelező elrendelése a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jog (Alkotmány 59. §) gyakorlásának korlátozása, amely korlátozás csak akkor alkotmányos, ha az megfelel az Alkotmány 8. §-ában megállapított feltételeknek. A 20/1990. (X. 4.) AB határozat (ABH 1990, 70.) az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelmét információs önrendelkezési jogként értelmezte és kimondta, hogy e jog tartalma szerint mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. A 15/1991. (IV. 13.) AB határozat (ABH 1991, 40–41.) pedig megállapította, hogy a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel (személyi szám) alkotmányellenes. A határozat szerint személyes adatot felvenni és felhasználni általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti a személyes adat kötelező kiszolgáltatását és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény azonban korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, ezért csak akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek.

A határozat összefoglalásaként az Alkotmánybíróság elvi éllel fejtette ki, hogy az univerzális személyi szám lényegénél fogva ellentétes az információs önrendelkezési joggal. Ezért az Alkotmánnyal kizárólag a meghatározott célú adatfeldolgozásra korlátozott használatú azonosító szám egyeztethető össze. Sem az állami szféra, sem az államigazgatás egésze nem tekinthető olyan egységnek, amelyen belül egyetlen egységes személyazonosító kódot lehetne bevezetni vagy használni.” (ABH 1995, 219, 221–222.)

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 7. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel alkalmazása tilos. A jogalkotó – az alapjogi védelem szempontjait érvényesítve – a célhoz kötöttség és az osztott információs rendszerek alkotmányos követelményének a Szatv.-vel kívánt eleget tenni. Mint fentebb említésre került, e törvény a polgárok azonosítására három különböző azonosító kódot vezetett be: a 6. § alapján az adózással kapcsolatos nyilvántartás azonosító kódja az adóazonosító jel, az egészségügyi, a szociális és a társadalombiztosítási és a magánnyugdíj rendszerrel kapcsolatos nyilvántartások azonosító kódja a Társadalombiztosítási Azonosító Jel, a személyiadat- és lakcímnyilvántartásé pedig a személyi azonosító. A törvény az adattovábbítás feltételekhez kötésével az információs önrendelkezési jog további garanciáját is megteremtette. Tekintettel mindezekre a hatályos jogban a korábbi személyi számhoz hasonló, univerzális személyazonosító kód nem létezik. Amint azt a 26/2004. (VII. 7.) AB határozatában – az adóazonosító jelre vonatkozó szabályokat vizsgálva – az Alkotmánybíróság is leszögezte: „csak a határozott cél nélküli, s definiált célok hiányában a különböző felhasználási célok szerint nem osztható, bármely adatot előre meg nem határozható felhasználói körök számára rendelkezésre bocsátó, készletre való adatfeldolgozás alkotmányellenes” (ABH 2004, 398, 423.). E határozat azt is kimondta, hogy az adóazonosító jel például célhoz kötött és ágazatspecifikus, nem általánosan használható azonosító. A Szatv. tehát nem kerüli ki a személyi szám mint általános nyilvántartási azonosító alkalmazásának tilalmát: az adóazonosító jel átadása csak más adóhatóság részére lehetséges, a törvény így nem hoz létre a személyi számmal azonos értékű azonosítót (ABH 2004, 398, 415.).

Az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán áttekintette a személyi azonosítónak az ingatlan-nyilvántartási eljárásban történő kezelésére vonatkozó szabályokat, és a következőket állapította meg. Az állami ingatlan-nyilvántartás szerve a Szatv. 32. § e) pontja alapján jogosult a személyi azonosító kezelésére, azonban kizárólag belső azonosítóként, az „ingatlantulajdonosok, illetve az ingatlannal kapcsolatos bármely joggal vagy kötelezettséggel összefüggésben, a nyilvántartásba bejegyzett polgár azonosításához”. Ezzel összhangban rendelkezik úgy az Inytv. 15. § (1) bekezdése, hogy az ingatlanok nyilvántartása során a magánszemélyek megkülönböztetésére, tehát egyértelmű azonosítására a természetes személyazonosító adatokat, a lakcímet, továbbá a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény hatálya alá tartozó magánszemélyek esetében az érintett személyi azonosítóját kell használni. Ezért az érintett személyeknek kötelező az említett adatok közlése [Szatv. 33. §, Inytv. 15. § (3) bekezdés]. Az ingatlan-nyilvántartási szerv a személyi azonosító alapján a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerveitől adatot igényelhet (71. §). Azt azonban – bizonyos kivételektől eltekintve – a törvény kizárja, hogy a számítógéppel vezetett ingatlan-nyilvántartás adatbázisából történő lekérdezés során a személyi azonosítót arra használják fel, hogy annak alapján a lekérdező egy adott tulajdonos valamennyi ingatlanát az ingatlan-nyilvántartásból megállapítsa vagy arról adatszolgáltatást teljesítsen (70. §). Az ingatlan-nyilvántartási szerv a személyi azonosító kiadására, továbbítására nem jogosult. E körben jelentős az Inytv. 4. § (2) bekezdése, amely az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap tartalmának megismerhetőségéről szól, illetve a (3) bekezdés, amely egyes adatok, így a személyi azonosító vonatkozásában is a megismerhetőség korlátozásáról rendelkezik: kimondja, hogy ezen adatok kizárólag az ingatlan-nyilvántartás, illetve a széljegyzett okirat szerinti jogosult, illetőleg kötelezett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közjegyzői okiratba foglalt engedélyével ismerhetők meg. A 15. § (2) bekezdése pedig azt is kifejezetten előírja, hogy a személyi azonosítót a tulajdoni lapon, továbbá – ha törvény másként nem rendelkezik – az ingatlan-nyilvántartás részeiről kiadott másolaton feltüntetni nem szabad.

Mindezek alapján a személyi azonosító mind funkciójában, mind törvényi garanciákkal körülhatárolt felhasználási módjában jelentősen különbözik a korábbi személyi számtól. Az Alkotmánybíróság ezért megállapítja, hogy a személyi szám alkotmányellenességét megállapító alkotmánybírósági határozatokból nem következik az, hogy az Inytv. támadott rendelkezése az Alkotmány 59. § (1) bekezdésének alkotmányellenes korlátozását valósítaná meg.

3. Tekintettel arra, hogy az Inytv. támadott rendelkezése személyes adat kötelező kiszolgáltatásáról rendelkezik, amely az Alkotmány 59. §-ában biztosított jog korlátozásának tekinthető, az Alkotmánybíróságnak – az indítványi kérelemnek megfelelően – meg kellett vizsgálnia e korlátozás alkotmányosságát.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút érvényű, nem korlátozhatatlan [2/1990. (II. 18.) AB határozat ABH 1990, 18, 20.; 24/1998. (VI. 9.) AB határozat ABH 1998, 191, 194.]. Az Alkotmánybíróság már a 2/1990. (II. 18.) AB határozatában megállapította, hogy „a személyes adatok védelme nem annyit jelent, hogy azokat az érintett személyen kívül semmiféle okból és semmilyen körülmények között nem ismerheti meg senki más” (ABH 1990, 18, 20.). „A személyes adatoknak az Alkotmányban biztosított védelméből nem következik, hogy jogszabály nem írhat elő személyes adatok közlésére vonatkozó kötelezettséget” [55/2001. (XI. 29.) AB határozat ABH 2001, 442, 460.]. A 15/1991. (IV. 13.) AB határozat szerint „kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek” [ABH 1991, 39, 41.].

Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapíthatja meg, annak lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróságnak e rendelkezéssel kapcsolatban kialakított állandó gyakorlata szerint az állam csak akkor nyúlhat az alapvető jog korlátozásának végső eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos cél, érték védelme más módon nem érhető el. Szükséges továbbá az is, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek, tehát, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással [2/1990. (II. 18.) AB határozat, ABH 1990, 18, 23.; 20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71.; 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.]. „Az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozása tehát akkor állapítható meg, ha a korlátozás kényszerítő ok nélkül történik és az nem áll arányban az elérni kívánt cél fontosságával. A törvényhozó a korlátozás során tehát köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani, mert amennyiben az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható.” [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.] Ez azt jelenti, hogy az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított szabadságjogot mint alapjogot „csak elkerülhetetlen esetben lehet alkotmányosan korlátozni, akkor, ha a korlátozás elkerülhetetlenül szükséges és az a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos” [46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 219, 223.].

Az Inytv. és a Szatv. vázolt szabályai alapján megállapítható, hogy a személyi azonosító használata az ingatlan-nyilvántartási eljárásban pontosan meghatározott célú – az ügyfél azonosítására szolgáló – adatfeldolgozásra korlátozott. Nincs tehát szó meghatározott cél nélküli, készletre, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtésről vagy -tárolásról, illetve arról sem, hogy az Inytv. – az információs önrendelkezési jog lényeges tartalmának korlátozását megvalósítva – két személyazonosító jelrendszer kötelező használatát írná elő [29/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, ABH 1994, 148, 157.].

Mivel az ingatlanok a legértékesebb vagyontárgyak körébe tartoznak, a rajtuk fennálló dologi jogok (tulajdonjog, használati jogok, értékjogok) jogosultjainak, valamint az ingatlanforgalom résztvevőinek (vevők, jelzáloghitelezők stb.) biztonságához, ennek érdekében a legfontosabb ingatlanviszonyok közhiteles nyilvántartásához, nyilvánosságához, áttekinthetőségéhez kiemelkedően fontos jogi, nemzetgazdasági és magánérdekek fűződnek.

A személyi azonosító az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az ingatlanjogi jogviszonyok alanyainak egyértelmű azonosítására szolgál. Az az előírás, amely szerint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okiratokon a személyi azonosító feltüntetése kötelező, a tulajdonjog és más vagyoni státusjogok (haszonélvezet, jelzálogjog stb.) alkotmányos védelmének eszköze is; mint ilyen a személyes adatok védelméhez való jog szükséges korlátja.

Az Alkotmánybíróság a korlátozást nem tartja aránytalannak sem. Figyelemmel az Inytv. adatvédelmi rendelkezéseire, az ingatlan-nyilvántartás nyilvánosságának elvéből nem következik, hogy a törvény az azonosító kódot bárki számára korlátozás nélkül hozzáférhetővé tenné. Az adatfeldolgozás céljával minden érintett tisztában van, emellett mindenkor tudomása van arról, hogy személyi azonosítóját mikor és mely – arra külön törvényben feljogosított – személynek, szervnek adja át a hatóság. Ez pedig azt jelenti, hogy az érintett az adat útját követni tudja, jogainak érvényesítésére lehetősége van.

Mivel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott előírás nem tekinthető az információs önrendelkezési jog szükségtelen vagy aránytalan korlátozásának, az indítványt elutasította.

Budapest, 2009. február 9.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke


	Dr. Balogh Elemér s. k.,				Dr. Bragyova András s. k.,
			alkotmánybíró					alkotmánybíró

		Dr. Holló András s. k.,					Dr. Kiss László s. k.,
			alkotmánybíró					alkotmánybíró

		Dr. Kovács Péter s. k.,		Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
			alkotmánybíró			előadó alkotmánybíró

		Dr. Lévay Miklós s. k.,			Dr. Trócsányi László s. k.,
			alkotmánybíró					alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek