BÜ BH 2008/85
BÜ BH 2008/85
2008.04.01.
I. A hitelsértés vétségének elkövetési tárgya a kölcsönre vásárolt gépkocsi, amelyre vételi jogot alapítottak és ennek biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki (Btk. 330. §, Ptk. 375. §).
II. A hitelsértés vétségét nem valósítja meg az adósnak az a magatartása, hogy a jogosult felhívására a hitel fedezetét nem adja át (Btk. 330. §).
Az elsőfokú bíróság a 2005. december 1. napján kihirdetett ítéletével terheltet az ellene hitelsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt 1999. augusztus 9-én a H. W. Kft.-től VW Golf 1.9 Tdi személygépkocsit (a továbbiakban: gépkocsi) vásárolt. A vételár kiegyenlítéséhez a M. C. Bank Rt.-től kölcsönt vett fel.
A kölcsönszerződéssel egyidejűleg a felek a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségek biztosítására megállapodást kötöttek vételi jog alapításáról is. Ez utóbbi megállapodás 5. pontjában a vételi jog biztosítására a vételi joggal terhelt gépjármű tekintetében elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki.
A megállapodás 7. pontja szerint a bank vételi joga gyakorlására egyoldalú nyilatkozattal akkor válik jogosulttá, amikor a kötelezett a kölcsönszerződés szerinti fizetési kötelezettségét írásbeli felszólítás ellenére nem vagy nem szerződésszerűen teljesíti.
A megállapodás 8. pontja szerint a terhelt, mint kötelezett vállalja, hogy a vételi jog gyakorlását követően a gépjárművet haladéktalanul a bank, illetve annak megbízottja birtokába adja, melynek elmulasztása a kölcsöntartozás fedezetének elvonására irányuló magatartásnak minősül.
A megállapodás 9. pontja szerint a bank jogosult vételi jogával élve egyoldalú írásbeli nyilatkozattal a gépkocsit – a szerződésben rögzített áron – megvásárolni.
A hivatkozott rendelkezések ugyanilyen formában a kölcsönszerződés általános szerződési feltételeiben a 6.2. is megtalálhatók.
A felek a gépjárműre zálogszerződést nem kötöttek, így az jelzálogszerződés alapján nem képezte a hitel fedezetét.
A terhelt a kölcsön részleteit szerződésszerűen nem fizette, ezért a bank – a terhelt által 2001. szeptember 25. napján átvett levelével – a kölcsönszerződést felmondta.
A terhelt 2001 márciusában a gépkocsival balesetet szenvedett. E káresemény alapján a bíróság a 2005. március 5. napján jogerőre emelkedett ítéletével a biztosítót 968 584 forint és járulékai megfizetésére kötelezte.
Időközben egyeztetés folyt a terhelt és a bank képviselője között a gépkocsi közös értékesítése tárgyában. A sértett 2003. október 13-án megbízta a C. Kft.-t a gépkocsi ,,visszaszármaztatására'', amely 2003. december 2-án nem járt eredménnyel, mert a felek között ekkor már elszámolási vita volt a tartozás mértéke vonatkozásában.
A terhelt 2004. június 14-én vette át a Bank levelét, amelyben vételi jogával élt és kérte a gépkocsi átadását. A terhelt a fennálló elszámolási vita miatt a gépkocsit nem adta át.
A gépkocsi értéke 2004. június 2-án (a vételi jog gyakorlásáról szóló levél keltének napján) 1 103 000 forint volt.
A városi bíróság e tényállás alapján a terheltet az ellene hitelsértés vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette, mert álláspontja szerint a vételi jog létesítésével a felek a kölcsön fedezetéül a gépkocsit szerződéssel nem kötötték le. Az elidegenítési és terhelési tilalom sem minősül a gépkocsi fedezetként történő lekötésének, mert az csupán a vételi jogot volt hivatva biztosítani. Az irányadó tényállás alapján más bűncselekmény sem állapítható meg. A vételi jog érvényesítésével – 2004. június 14. napján – a gépkocsi tulajdonjoga a sértettre szállt át, így a hitelsértés megállapítása emiatt is kizárt, hiszen az a jellegéből adódóan csak saját tulajdonú dologra követhető el. A polgári jog szabályai szerint a tulajdonszerzéshez ugyan az opció érvényesítésén túl ingó dolgoknál a dolog átadása is szükséges, és az jelen esetben nem történt meg, e körülmény azonban a sértett tulajdonszerzését nem akadályozta meg, mivel a dolog átadása éppen a terhelt nem szerződésszerű magatartása folytán maradt el. A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése szerint pedig saját felróható magatartására – így különösen mulasztására, késedelmére, szerződésszegésére stb. – előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Mivel az elsőfokú bíróság szerint a gépkocsi 2004. június 14. napja után (a bíróság által pontosan meg nem jelölt időponttól) már nem volt a terhelt tulajdonában, csupán birtokában, rábízás hiányában a Btk. 317. §-a szerinti sikkasztást nem követhette el. Az a körülmény pedig, hogy a gépkocsit szerződésszerűen nem adta át, pusztán birtokolta, a sajátjakénti rendelkezést nem meríti ki.
Az ítélet ellen az ügyész által a terhelt terhére, felmentése miatt, bűnösségének megállapítása végett bejelentett fellebbezés folytán a másodfokú bíróság a 2006. május hó 23. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a terhelt bűnösségét hitelsértés vétségében megállapította. Ezért őt 200 napi tétel (400 forint/egynapi tétel összegű), összesen 80 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében írt alapelvet, amikor megsértésére hivatkozással azt állapította meg, hogy a gépkocsi tulajdonjoga a M. C. Bank Rt.-hez került.
A Ptk. 117. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a Ptk. 375. §-a szerinti vételi jog gyakorlása ellenére a gépkocsi továbbra is a terhelt tulajdonában van.
A vételi jog kikötése nem jelenti a vagyontárgynak a kölcsön fedezetéül történő lekötését. A vételi jogról szóló megállapodás 5. pontja szerint azonban a felek elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki, s ez a vagyontárgy fedezetül történő lekötésének a tipikus polgári jogi eszköze.
A hitelsértés elkövetési magatartása a hitel fedezetének az elvonása, vagy a hitelező fedezetből történő kielégítésének más módon történő meghiúsítása. Ez utóbbi a fedezet elrejtésével, eltitkolásával egyaránt megvalósítható.
A terhelt azzal a magatartásával, hogy a hitel fedezetét, a kölcsönből vásárolt gépkocsit a hitelező elől eltitkolta, megvalósította a Btk. 330. §-a szerinti hitelsértés vétségét.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – arra hivatkozással, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.
Az indítvány szerint az irányadó tényállás alapján a hitelsértés vétségének több tényállási eleme sem állapítható meg.
A Btk. 330. §-ában megjelölt fedezet szűkebb fogalom, mint a polgári jogi biztosíték fogalma. Büntetőjogi értelemben csak meghatározott vagyontárgy vagy követelés minősül fedezetnek, az elidegenítési és terhelési tilalom nem.
A terhelt azzal, hogy a kölcsönből vásárolt gépkocsit a vételi jog gyakorlását követően nem adta át a sértett Bank képviselőjének, a hitelsértés elkövetési magatartását nem tanúsította. A dolog át nem adása nem azonos annak eltitkolásával, amelyre a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott.
Ezért a másodfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt – bár részben eltérő indokok alapján – alaposnak tartotta.
Rámutatott, hogy minden olyan kifejezett korlátozás vagy lekötés, amelynek célja a hitel (kölcsön) visszafizetésének a biztosítása, fedezetnek minősül. Az ítéleti tényállásban részletesen megjelölt vételi jog alapítására irányuló megállapodás és a biztosítására kikötött elidegenítési és terhelési tilalom következtében a kölcsönre vásárolt gépkocsi a hitel fedezete volt. A fedezet elvonása csak aktív magatartással, a dolog eladásával, megterhelésével, eltitkolásával, elrejtésével valósítható meg. Pusztán a jármű visszaadásának az elmulasztásával – a törvényi tényállásban felsorolt elkövetési magatartások tanúsítása nélkül – terhelt nem követett el bűncselekményt. A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a terheltet az ellene hitelsértés vétsége miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – mentse fel.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a C. Bank Rt. sértett vételi jogának gyakorlását követően következett-e be változás a gépkocsi tulajdonjogi helyzetében. E kérdésben a másodfokon eljárt bírósággal egyezően foglalt állást.
A sértett a 2004. június 2. napján kelt értesítésében a vételi jogának bejelentésével egyidejűleg felszólította és kötelezte a terheltet arra, hogy e levél kézhezvételét követő 2 munkanapon belül a gépkocsit és tartozékait a Bank képviselőjének adja át. Az átadás azonban sem a felszólításban megjelölt határidőben, sem a jogerős ügydöntő határozat meghozataláig nem történt meg.
A Ptk. 375. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint: ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opció) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja.
A vételi jog az adásvétel egyes különös nemei cím alatt található a Ptk.-ban. Az adásvétel – s közöttük a vételi jog gyakorlása – ún. származékos tulajdonszerzés, az átruházás egyik fajtája.
A tulajdonjog – például átruházással történő – megszerzése a dologra vonatkozó tulajdoni jogviszony létrejöttét jelenti. A tulajdonost a megszerzés időpontjától kezdődően illetik meg a tulajdonjogból folyó jogosítványok (birtoklás, használat, haszonszedés és rendelkezés joga) és terhelik őt a dolog fenntartásával, használatával stb. együtt járó kötelezettségek, illetve ettől kezdve viseli azokat a károkat, amelyek másra át nem háríthatók.
A tulajdonjog megszerzéséhez azonban az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül – a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán – a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének a hatalmába került.
A Ptk. hivatkozott rendelkezéséből kitűnően a birtokba adásnak ténylegesnek kell lennie, ami azonban nemcsak a dolog kézből kézbe történő átadásával, de bármilyen más olyan módon is megtörténhet, amiből egyértelmű, hogy a dolog az átruházótól az új tulajdonos hatalmába került.
Az irányadó tényállás alapján a sértett vételi jogának gyakorlását követően a gépkocsi nem került ki a terhelt birtokából és nem került a sértett birtokába. Ennélfogva tulajdonlásában változás nem következett be.
Kétségtelen, hogy a terheltet szerződéses kötelezettség terhelte a gépkocsi kiadására, s e kötelezettségét nem teljesítette.
Valamely szerződéses kötelezettség nem, vagy nem szerződésszerű teljesítése azonban a tulajdoni viszonyokban változást nem eredményezhet, és elsősorban a szerződési igény érvényesítése során juthat jelentőséghez.
A Btk. 330. §-ában meghatározott hitelsértés vétségét az követi el, aki a hitel fedezetét egészben vagy részben elvonja, vagy a hitelezőnek a fedezetből való kielégítését más módon meghiúsítja.
A védő felülvizsgálati indítványában kifejtett álláspontja szerint a Btk. 330. §-ában megjelölt fedezet szűkebb fogalom, mint a polgári jogi biztosíték fogalma. Büntetőjogi értelemben csak meghatározott vagyontárgy vagy követelés minősül fedezetnek, az elidegenítési és terhelési tilalom nem.
A védő álláspontja téves.
A hitelsértés vétsége a következetes ítélkezési gyakorlat szerint csak a fedezetként külön szerződéssel lekötött vagyon elvonása által valósulhat meg.
A fedezet biztosítására szolgáló szerződéseknek két jól körülhatárolható csoportja különböztethető meg: 1. a Ptk. XXIII. Fejezetében szabályozott dologi biztosítékok (úm. a zálogjog és az óvadék) nyújtására vonatkozó megállapodások; 2. a fedezet biztosítására szolgáló más szerződések.
Szerződési jogunk alapelve a szerződési szabadság. A felek főszabályként szabadon döntenek abban, hogy kívánnak-e szerződést kötni, és ha igen, akkor kivel és milyen tartalommal.
A szerződéses szabadság polgári jogi alapelvének megfelelően mondja ki a Ptk. a 200. §-ának (1) bekezdésében, hogy: a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
E rendelkezés folytán a felek szabad akarata érvényesül a szerződés tartalmának a meghatározásában is. A tartalom-meghatározás szabadsága kiterjed a típusszabadságra, azaz a felek nem csak a törvényben külön nevesített szerződések valamelyikét választhatják, de több szerződéstípus elemeit vegyíthetik is (vegyes szerződések), illetve olyan megállapodást is köthetnek, amely sajátos elemei folytán egyik típusba sem sorolható (atipikus szerződés). A típusválasztás szabadsága a szerződésbe foglalt jogok és kötelezettségek szabad alakítását jelenti.
A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződést a felek akaratnyilatkozatának egyezősége hozza létre. A szerződés létrejöttéhez további aktusra (például a dolog átadására) nincs szükség.
A felek között létrejött opciós szerződés kifejezett és kizárólagos rendeltetése az volt, hogy a kölcsönszerződés teljesítésének biztosítékául szolgáljon. E biztosítéki szerződésben kötötték ki fedezetül a szerződő felek VW Golf 1.9 Tdi személygépkocsira az elidegenítési és terhelési tilalmat. A felek megállapodása alapján létesített elidegenítési és terhelési tilalom biztosította, hogy a kölcsönszerződés fedezete, a gépkocsi a szerződéses kötelezettségek nem teljesítése esetén a sértett Bank számára megfelelő kielégítési alapot szolgáltasson.
A fedezeti jelleg meghatározása körében – amint arra átiratában a Legfőbb Ügyészség is helyesen rámutatott – abból kell kiindulni, hogy mi volt a felek akarata a meghatározott vagyontárgyra vonatkozó konkrét szerződési rendelkezés megfogalmazásakor. Minden olyan kifejezett korlátozás, vagy lekötés, amelynek célja a hitel (kölcsön) visszafizetésének a biztosítása, fedezetnek minősül. A fedezetet biztosító jogcímeket nem lehet leszűkíteni a Ptk.-ban nevesített szerződést biztosító mellék-kötelezettségekre. Mindig a felek szerződési akaratából kiindulva kell és lehet megállapítani, hogy az adott vagyontárgy a hitel (kölcsön) visszafizetésének a biztosítékául szolgál, s így a vizsgált bűncselekmény elkövetési tárgya-e vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság ezért azt állapította meg, hogy a felek között létrejött opciós szerződés, valamint abban a gépkocsira kikötött elidegenítési és terhelési tilalom folytán e fedezet biztosítására irányuló szerződés az egybehangzó akarat-kijelentésükkel és az írásba foglalt szerződési akaratuk aláírásával érvényesen létrejött, a gépkocsi a hitel biztosítékául szolgál.
Ugyanakkor a védő a felülvizsgálati indítványában helyesen hivatkozott arra, hogy a Btk. 330. §-ában meghatározott elkövetési magatartások hiányában a vizsgált bűncselekmény nem valósult meg.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt a fedezetül szolgáló gépkocsit nem adta el, nem terhelte meg, tehát nem vonta el a kielégítés alól. A másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata értelmében azonban a terhelt a kölcsönből vásárolt gépkocsit a hitelező elől eltitkolta, és ezáltal a fedezetből való kielégítés más módon történő meghiúsításával elkövette a bűncselekményt.
Ez az álláspont téves.
A hitelsértés vétségét csak az követi el, aki a hitel fedezetét egészben vagy részben elvonja vagy a hitelezőnek a fedezetből való kielégítését más módon meghiúsítja.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a hitelsértés mindkét fordulata csak aktív magatartással valósulhat meg.
Elvonás minden olyan magatartás, amely a tényállásban írt eredmény előidézésére alkalmas és nem tekinthető a kielégítés más módon történő meghiúsításának.
A kielégítés más módon történő meghiúsítása a gyakorlatban a fedezet tárgyának eltitkolásával, elrejtésével valósulhat meg. A terhelt a gépjárművet nem rejtette el, nem titkolta el és semmilyen más módon nem vonta el a kielégítés alól.
Az a magatartása, hogy a hitelező írásbeli felszólításának nem tett eleget és a fedezet átadására vonatkozó kötelezettségét elmulasztotta, büntetendő cselekményt nem valósított meg. Amint arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen utalt átiratában, a következetes ítélkezési gyakorlat szerint (lásd Legfelsőbb Bíróság Bfv. II. 544/2006/3. számú ítéletét) az adósnak az a magatartása, hogy a jogosult felhívására a hitel fedezetét nem adja át, aktív magatartás hiányában a hitelsértés vétségét nem valósítja meg.
Ily módon a terhelt a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, polgári jogi szerződésszegéséért pedig büntetőjogilag nem felelhet.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálattal érintett másodfokú ítéletet – a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – megváltoztatta. A terheltet az ellene hitelsértés vétsége miatt emelt vád alól – a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján – mert cselekménye nem bűncselekmény, felmentette.
A terheltre az alapeljárásban kirótt és a terhelt által ténylegesen megfizetett pénzbüntetés összegét, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a Legfelsőbb Bíróság a Be. 585. §-ának (1) bekezdése alapján visszatéríteni rendelte.
(Legf. Bír. Bfv. II. 41/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás