GÜ BH 2008/90
GÜ BH 2008/90
2008.04.01.
A szerződés teljesítésének jogos ok nélkül történt megtagadása esetén a természetbeni teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás megszakítja az elévülést, mely követelést a jogosult az elévülési időn belül, de határidő nélkül kártérítési követelésbe fordíthat át (Ptk. 313. §, 327. §).
A jogerős ítéleti tényállás szerint a peres felek és a perben nem álló dr. Sz. J. között 1997. október 2-án létrejött együttműködési megállapodás részben teljesedésbe ment. Megalakult a C. Hungary Kft., amelybe a felperesek vagyoni szolgáltatásként a tulajdonukat képező szabadalmakat és egyéb jogokat apportálták. Az alperes a kft. törzstőke-emelésének megfelelő, a megállapodásban vállalt 6,2 millió USD befizetésével megszerezte a társaság 80%-os tulajdoni hányadát. A társaság tagjai a kft.-t részvénytársasággá alakították, és az alperes megvásárolta Sz. J. részvényeit. Az alperes azonban nem fizette be a megállapodásban – 1998. december 5-ei határidővel – vállalt további 6,2 millió USD-t a részvénytársaság tőketartalékába. Ennek elmaradását azzal indokolta, hogy a számviteli, illetve az adójogszabályok megváltozása miatt a teljesítés jogilag lehetetlenné vált. A felperesek 2003. január 27-ei levelükben a 6,2 millió USD szolgáltatására felhívták az alperest. A részvénytársaság közgyűlése 2003. február 27-én a társaság végelszámolással való megszüntetéséről döntött. Felosztható vagyona a részvénytársaságnak nem maradt és a cégjegyzékből törlésre került.
A felperesek 2004. október 29-én érkeztetett keresetlevelükben fejenként 105 418 656 Ft és ennek késedelmi kamatainak megfizetésére kérték kötelezni az alperest kártérítés címén. Ennek jogi alapját az alperes szerződésszegésében jelölték meg, amellyel meghiúsította a részvényeik árfolyam-emelkedését és ezzel vagyonukban értékcsökkenés következett be.
Az elsőfokú bíróság elfogadta az alperes elévülési kifogását és ítéletével a keresetet elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesek kártérítés fizetésére nem szólították fel az alperest, aki a kártérítési felelőssége tekintetében elismerő nyilatkozatot nem tett. A bíróság a keresetet érdemben is alaptalannak találta, mert álláspontja szerint sem a kár, sem az okozati összefüggés nem bizonyított.
A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróságnak az elévülés kérdésében elfoglalt jogi álláspontját. Abból indult ki, hogy a felperesek kártérítési követelést érvényesítettek, amelynek elévülése a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a károsodás bekövetkeztekor, 1998. december 5-én megkezdődött. A felperesek által hivatkozott 2000. október 9-ei, illetve 2003. január 27-ei levelek azonban kártérítés fizetésére irányuló felszólítást nem tartalmaztak. Az elsőként említett levél a soron következő igazgatósági ülés napirendjére tett javaslatot, míg az utóbbi 6,2 millió USD teljesítésére hívta fel az alperest, amely összeg azonban nem a felpereseket, hanem a C. Hungary Rt.-t illette meg. Az alperes befektetéseiről készített 1999. évi pénzügyi jelentés pedig az Rt. felé fennálló kötelezettséget tartalmazott, ezért az a felperes kártérítési igényének elismeréseként nem értelmezhető. Az elévülés 2003. december 5-én bekövetkezett, a felperesek kártérítési követelése a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése szerint bírósági úton nem érvényesíthető, ezért a kártérítési követelésre vonatkozó érdemi döntés felülbírálására törvényes lehetőség nem volt.
A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását; másodlagosan közbenső ítélettel az alperes kártérítési felelősségének megállapítását és a kártérítés összege tekintetében az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérték.
A jogszabálysértést a Ptk. 313. §, 312. § (2) bekezdésében és 326. § (1) bekezdésében jelölték meg. Jogi álláspontjuk szerint a felpereseknek nem két különálló – a szerződés teljesítésére, illetve kártérítésre irányuló – követelésük volt, hanem egy, a szerződésszegésen alapuló, a felperesek által választható követelés, így az azonos jogalapon keletkezett igények elévülése nem mehetett önállóan egymástól függetlenül végbe. A szerződésszegésre alapított teljesítésre irányuló felhívás megszakította a teljesítés helyett választott kártérítés iránti követelés elévülését is. A Ptk. 313. §-a nem korlátozza a felperesek választási jogát, annak időbeli határt nem szab. A felperesek 2000. október 9-én, 2001. május 25-én, majd 2003. január 27-én a tartozás teljesítésére irányuló felszólító levelei a kártérítési követelés elévülését is megszakították.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperesek keresetük jogalapját az alperessel kötött szerződés megszegésében jelölték meg, az érvényesíteni kívánt jog pedig mint szerződésszegési szankció, kártérítési követelés volt. A szerződésszegés esetére az adott szerződésszegés fajtához igazodóan a törvény különböző jogkövetkezményeket fűz. Tényként volt megállapítható, hogy az alperes a szolgáltatással, azaz 6,2 millió USD megfizetésével késedelembe esett, majd jogi lehetetlenülésre hivatkozva a teljesítéstől elzárkózott. Mind a kötelezett késedelme, mind pedig a teljesítés megtagadása esetére a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése, illetve 313. §-a a jogosult számára – a szerződésszegés törvényi jogkövetkezményei között – választási lehetőséget biztosít. A törvény a választásra határidőt nem szab és a választott egyik jogkövetkezményről egy másikra való áttérést sem tiltja. A felpereseknek mind a teljesítésre, mind az a helyett kártérítésre irányuló követelésük azonos jogviszonyból ered, a kárkötelem nem független a kötelmi jogi igénytől, nem hoz létre újabb jogot, hanem azt felváltó másodlagos igény, amely az eredeti szolgáltatás helyébe lép. Azaz a természetbeni szolgáltatás átfordul kártérítésbe a jogosult választási lehetősége folytán. A szerződéses kötelmet kiegészíti, illetve felváltja egy szankciós kötelem. Mindebből az következik, hogy a természetbeni teljesítésre irányuló felszólítás megszakítja az elévülést, amely követelést a későbbiekben a jogosult – az elévülési időn belül, de határidő nélkül – kártérítési követelésbe fordíthat, s amely kötelezettség tárgya maga a teljes szerződéses érdek lesz. Nem volt ezért jogi jelentősége az elévülés megszakítása szempontjából annak, hogy a felperesek szerződésszegés címén teljesítésre és nem kártérítés fizetésére hívták fel az alperest. A szerződés alanyai a peres felek voltak és bár a felek a C. Rt. részére teljesítendő szolgáltatásra szerződtek, de az Rt. a Ptk. 233. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel nem vált közvetlenül jogosulttá, ezért csak a felperesek gyakorolhatták a kötelezett szerződésszegésére alapítható jogaikat.
A szerződés teljesítésére történő felhívást a felperesek az elévülési határidő alatt az alpereshez intézték. R. P. elnök-vezérigazgató magyarországi címére feladott felszólító levél kézbesítése 2003. január 29-én bizonyítottan megtörtént. Azt, hogy a felszólítás megtörtént az elsőfokú bíróság ítéletében tényként megállapította, amely tényt az alperes a fellebbezési ellenkérelmében már nem vitatott. A levél tartalma alapján a jogviszony és a követelés azonosítható volt. A felszólítás mint címzett jognyilatkozat, a szerződésszegésen alapuló követelés elévülését megszakította, az elévülés újból megkezdődött s e követelést a felperesek – az elévülési időn belül benyújtott keresetükben – jogszerűen fordították át kártérítési igénybe.
A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem bírálta el az elsőfokú ítéletnek a kártérítés érdemben való elutasítását sérelmező fellebbezést, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy az alperes jogos okkal tagadta-e meg a teljesítést vagy a szerződésszegése felróható volt-e. Ha kimenteni magát nem tudja, a kártérítés további tényállási elemei – a kár és az okozati összefüggés – kérdésében kell határozni.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.111/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás