GÜ BH 2008/91
GÜ BH 2008/91
2008.04.01.
Az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét megalapozó hátrányos üzletpolitika megállapításánál irányadó szempontok (1997. évi CXLIV. tv.1 296. §).
A T.-B.-H. Kft.-nek létrejöttétől kezdődően 95%-ban tulajdonosa az alperes. A kft. előre gyártott faszerkezetű készházak értékesítésével foglalkozik. A társaság tekintetében a pénzügyi, gazdasági döntéseket az alperes egy személyben hozta, ő a társaság ügyvezetője önálló képviseleti jog mellett. A kft. jelen per felperesének – a kft. által elismerten – 731 671 Ft tőke és kamatai tekintetében tartozik.
Felperes keresetében a gazdasági társaságokról 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 296. §-ának (3) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes, mint a kft. uralkodó befolyással rendelkező tagja felel a kft. tartozásaiért.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 2006. május 18-án kelt ítéletével megállapította, hogy az alperes, mint a T.-B.-H. Kft. uralkodó tagja korlátlanul és teljes mértékben felel az ellenőrzött társaság tartozásaiért. Rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában többek között kifejtette, tényként volt megállapítható, hogy a kft.-nek a számviteli törvény rendelkezései szerint őrzésre rendelt dokumentumai nem álltak rendelkezésre, mert az alperes azokat nyilatkozata szerint átadta ismeretlen román és kínai személyeknek, akik a kft.-ben lévő üzletrészét meg kívánták vásárolni. Az alperes által készített és a kirendelt szakértő rendelkezésére bocsátott adatokat az alperes is tervnek minősítette, így az egyes évek mérlegében szereplő adatokból kellett következtetéseket levonni. A kft. könyvelőjének és építésvezetőjének tanúvallomásából egyértelműen megállapítható, amit az alperes maga is elismert, hogy a mérlegben nem valós adatok szerepelnek. Az alperes a bevitt tagi kölcsönt a társaság megkísérelt értékesítését követően kivette, és azzal végleg ellehetetlenítette a társaság gazdálkodását. E magatartása megalapozza az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Gt. 296. § (3) bekezdése szerinti felelősségét. Ugyancsak ezt a felelősségét alapozza meg az a magatartása is, hogy az üzletrészt át kívánta ruházni, a potenciális vevőknek állítása szerint átadta a cég iratanyagát, ezáltal ellenőrizhetetlenné tette a kft. gazdálkodását, továbbá a számviteli törvény szabályait megszegte. Ugyancsak az alperes felelősségének megállapíthatóságát erősítette meg az alperesnek az a vezető tisztségviselőként folytatott gyakorlata, mellyel éveken keresztül hátrányos (közvetett költségeket nem tartalmazó vételáras) szerződéseket kötött.
A másodfokú bíróság 2006. november 16-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
Alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Kifejtette, tévedtek a bíróságok, amikor tényként állapították meg, hogy az alperes a megrendelőkkel kötött szerződésekben a gazdasági társaság működési költségeit nem érvényesítette. Kezdetben előfordult, hogy a kalkulációk veszteséges kivitelezést eredményeztek, de ez később megszűnt. Helytelen az a megállapítás is, hogy a tagi kölcsön kivétele lehetetlenítette el a társaság működését. A társaság fizetésképtelenségét az okozta, hogy működése elején felvállalta két d.-i sorház építését, az építtető pedig jelentős összeget nem fizetett meg a társaságnak. A társaság veszteséges működéséhez jelentősen hozzájárult, hogy az építésvezetők szakszerűtlen tevékenységet folytattak. Tévesen értékelték a bíróságok az alperesnek az üzletrész elidegenítésével kapcsolatos döntését. Az igazságügyi könyvszakértői véleményből látható, hogy a társaság bevételei folyamatosan növekedtek. Ugyanakkor a társaságnak további tőkére volt szüksége, ezért döntött az alperes üzletrésze eladásáról. A büntetőeljárásban egyértelműen megállapításra került, hogy az alperes a cég eladásakor jóhiszeműen járt el. Alperes álláspontja szerint a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján az uralkodó tag korlátlan felelőssége megállapításának feltétele, hogy az uralkodó tag tudatos magatartásának célja nála jelentkező előny megszerzése legyen. Ilyen előny pedig az alperes oldalán nem keletkezett. Tévedtek a bíróságok, amikor abban látták megállapíthatónak az alperes által folytatott hátrányos üzletpolitikát, hogy 2003. évben a jelentős tagi kölcsön egy része visszafizetésre került. 2004-es év elején a tagi kölcsön jelentős részét az alperes visszatette a társaságba, ezért a társaságnak csak 2004. május végétől jelentkeztek fizetési problémái. A tagi kölcsön részbeni kivonása folytán az alperesnél előny nem keletkezett, a társaság működésével összefüggésben kizárólag veszteségek érték. Alperes többek között hivatkozott a bírói gyakorlatra, kiemelten a 2004. évi 1038. számú EBH határozatban írtakra.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem megalapozott mérlegelést támad.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és arra a megállapításra jutott, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő.
A Gt. 296. § (3) bekezdése értelmében: ,,közvetlen irányítást biztosító befolyás esetén, ha az uralkodó tag a közvetlen irányítást biztosító befolyás következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és az az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese), illetve hitelezője keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért''.
Az adott ügyben az volt az eldöntendő kérdés, hogy az alperes, mint uralkodó tag ebbeli minőségében a T.-B.-H. Kft. vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott-e és az a társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyeztette-e. A perben eljáró bíróságok az alperes mögöttes teljes felelőségét a kft. tartozásaiért azért állapították meg a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján, mivel az alperes az általa korábban bevitt tagi kölcsönt 2003. évben részben kivette és ez a kft. konkrét pénzügyi helyzetében a társaság gazdálkodását ellehetetlenítette, továbbá az alperes a társaság gazdálkodásának utólagos vizsgálatát lehetetlenné tette az üzletrésze tervezett eladásakor az iratok átadásával, továbbá megsértette a számviteli törvény szabályait, illetve éveken keresztül hátrányos (közvetett költségeket nem tartalmazó) szerződéseket kötött.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes terhére rótt fenti tények nem alkalmasak az alperesnek a Gt. 296. § (3) bekezdése szerinti felelősségének megállapítására. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben többször idézett a 2004. évi EBH-ban 1038. szám alatt közzétett határozatában egyértelműen akként foglalt állást, hogy a hátrányos üzletpolitikát mindig az ellenőrzött társaság nézőpontjából kell megítélni és az uralkodó tag, mint tag tevékenysége vizsgálandó. A tagi kölcsön nyújtása, illetve annak részbeni felvétele, hátrányos üzletpolitikának a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem minősülhet, hiszen tagi kölcsön nyújtására az alperes nem volt kötelezett, annak részbeni megszüntetése hátrányos üzletpolitika folytatásaként nem értékelhető, hiszen ha a tag nem nyújt tagi kölcsönt, más forrásból kellett volna feltehetőleg a hiányzó tőkét beszereznie, melyet ugyancsak vissza kellett volna fizetnie. Ugyancsak nem tekinthető hátrányos üzletpolitika folytatásának az alperes kft.-ben levő üzletré-szének ,,megkísérelt'' értékesítése, illetve ennek kapcsán az a következmény, hogy az iratok ,,fantomszemélyeknek'' történő átadásával lehetetlenné vált a társaság gazdálkodásának utólagos vizsgálata. Ez az alperesi magatartás egyszeri ténykedés volt, míg a ,,folytat'' kifejezés többszöri huzamosabb magatartást feltételez, az ellenőrzött társaság üzletrésze vonatkozásában tett jognyilatkozat (szerződéskötés), illetve cselekedet (iratok átadása) az ellenőrzött társaság vonatkozásában hátrányos üzletpolitikaként nem értékelhető, ahogy a számviteli törvény rendelkezéseinek megsértése sem. Ezen alperesi magatartások felvethetik az alperes felelősségének kérdését, de semmiképpen nem a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján. Végül a veszteséges szerződések megkötése sem indokolja az alperes konszernjogi felelősségének megállapítását, figyelemmel arra, hogy az alperesnek is csak veszteséget jelentő elhibázott üzleti döntés az alperes konszernjogi felelősségét nem alapozhatja meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.104/2007.)
1
Hatályon kívül helyezte a 2006. évi IV. törvény, de a határozatban kifejtett jogelv továbbra is helytálló.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás