962/D/2008. AB határozat
962/D/2008. AB határozat*
2009.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Magyarország folyóin 2006 tavaszán kialakult rendkívüli árvíz, valamint az ország egyes területein ezen év első hónapjaiban bekövetkezett jelentős belvíz miatt keletkezett károk enyhítéséről szóló 155/2006. (VII. 26.) Korm. rendelet egésze, illetve a rendelet 1. § (2) bekezdés c) pontja, valamint a 3. § (10) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Magyarország folyóin 2006 tavaszán kialakult rendkívüli árvíz, valamint az ország egyes területein ezen év első hónapjaiban bekövetkezett jelentős belvíz miatt keletkezett károk enyhítéséről szóló 155/2006. (VII. 26.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés d) pontja, valamint a 2. § (1) bekezdés a) és b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Bíróság 14.K.33.561/2007/7. számú ítélete ellen, az abban alkalmazott jogszabály – a Magyarország folyóin 2006 tavaszán kialakult rendkívüli árvíz, valamint az ország egyes területein ezen év első hónapjaiban bekövetkezett jelentős belvíz miatt keletkezett károk enyhítéséről szóló 155/2006. (VII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) – alkotmányellenessége megállapítása és megsemmisítése, valamint a konkrét ügyben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárása iránt.
A 2006. július 29-én hatályba lépett R. számos feltétel együttes fennállásához köti a kárenyhítési támogatás igénybevételét. Így például az 1. § (2) bekezdés d) pontja szerint kizárólag a települési önkormányzat által 2006. június 14-ig felmért károkkal összefüggésben lehet támogatást igényelni. Az indítványozó a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésébe (a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába) ütközőnek tartja ezt a feltételt. Érvelése szerint a 2006. tavaszán kialakult rendkívüli árvíz miatt kihirdetett veszélyhelyzet folytán a kormánynak kötelezettsége, az érintetteknek pedig alkotmányos joga keletkezett a támogatásra. Az R. azzal, hogy a kihirdetése előtt teljesítendő feltételhez (a 2006. június 14-ig elvégzett felméréshez) köti a támogatást, visszamenőleges hatállyal ír elő kötelezettséget az érintetteknek. A Jat. szabályaiba ütköző szabályozás az indítványozó szerint az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének sérelmét okozza (amely szerint a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes). Külön indokolás nélkül utalt az indítványozó az Alkotmány 77. § (2) bekezdésére is.
Kifogásolja ezen kívül az indítványozó az R. 2. § (1) bekezdésének a) és b) pontját, valamint a 3. § (10) bekezdésének c) pontját is, mivel véleménye szerint ezek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, 8. § (1) bekezdésébe, 13. § (1) bekezdésébe, 35. § (1) bekezdésének i) pontjába és (2) bekezdésébe, 70/A. §-ába, 77. § (1)–(2) bekezdéseibe ütköznek. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével kapcsolatban a visszaható hatály tilalmára hivatkozik: megítélése szerint a jogalkotó alkotmányosan nem támaszthat a kár keletkezésének időpontjára visszamenőleges hatállyal olyan követelményeket, mint pl. a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alappal kötendő (WMA-)szerződés megléte. Diszkriminatívnak tartja továbbá, hogy a WMA-szerződéssel rendelkező, illetve nem rendelkező ingatlan-tulajdonosok az R. szerint eltérő arányú támogatásra jogosultak. Sérelmezi ezen kívül, hogy az R. kizárja a támogatottak köréből azokat, akik nem voltak bejelentve a károsodott ingatlanba. Az indítványozó ugyan nem jelölte meg az R. 1. § (2) bekezdés c) pontját (amely szerint a támogatás igénybevételének feltétele, hogy „az ingatlan a káresemény idején a tulajdonos vagy haszonélvező által – a települési önkormányzat jegyzője által igazoltan – életvitelszerűen lakott volt, feltéve, hogy a tulajdonos vagy a haszonélvező lakcíme a károsodott ingatlan címére van bejelentve”), tartalmilag azonban egyértelműen utalt e rendelkezés vélt alkotmányellenességére.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„35. § (1) A Kormány
(...)
i) az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban: veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket;
(...)
(2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.
(...)”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
(2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.”
2. A Jat. érintett rendelkezése:
„12. § (2) A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.”
3. Az R. támadott rendelkezései:
„1. § (2) A támogatás feltétele, hogy
(...)
c) az ingatlan a káresemény idején a tulajdonos vagy haszonélvező által – a települési önkormányzat jegyzője által igazoltan – életvitelszerűen lakott volt, feltéve, hogy a tulajdonos vagy a haszonélvező lakcíme a károsodott ingatlan címére van bejelentve;
d) a kár a Magyarország folyóin 2006 tavaszán kialakult rendkívüli árvízzel, vagy az ország egyes területein ezen év első hónapjaiban bekövetkezett jelentős belvízzel összefüggésben keletkezett és a települési önkormányzat 2006. június 14-ig felmérte; (...)”
„2. § (1) A település támogatási keretösszegének megállapítása az e rendelet hatálybalépését megelőzően elvégzett kárfelmérés során jelzett becsült költségek alapján történik az alábbiak szerint:
a) biztosítással vagy WMA szerződéssel nem rendelkező, helyreállítható lakóingatlanok esetén a felmért helyreállítási költség 40%-a;
b) biztosítással vagy WMA szerződéssel nem rendelkező, nem helyreállítható lakóingatlanok esetén a felmért újjáépítési, vásárlási összeg 50%-a; (...)”
„3. § (10) Nem nyújtható támogatás
(...)
c) annak a tulajdonosnak, akinek a lakcíme nem a károsodott ingatlan címére van bejelentve; (...)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a jogszabályi feltételeknek.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz tehát – mint azt már az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat (ABH 1991, 272, 282.) is kifejtette – egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
1.1. A Fővárosi Bíróságnak az indítványozó által közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében hozott ítélete ellen a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 340. § (1) bekezdése a fellebbezés lehetőségét kizárta. A jogerős ítélet kézbesítésére a benyújtott tértivevény-másolat szerint 2008. május 28. napján került sor. Az indítványozó – jogi képviselője útján – 2008. július 25. napján faxon terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, amely ezért a hatvan napos határidőn belül benyújtottnak tekintendő.
1.2. Az Abtv. alapján az alkotmányjogi panasznak, mint konkrét normakontrollnak törvényi feltétele, hogy a jogerős döntésben szereplő, az indítványozó által vizsgálni kért jogszabályi rendelkezések alkalmazása során következzék be a jogsérelem. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását kizáró tényezőnek tekinti azt, ha az indítványozó a panaszában olyan jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét állítja, amelyet ügyében a jogerős határozatot meghozó bíróság nem alkalmazott [1050/D/1999. AB végzés, ABH 2005, 1581, 1582.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1638.; 177/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1557, 1566.; 725/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1617, 1626.].
A becsatolt iratok tanúsága szerint az indítványozó ügyében eljáró első és másodfokú közigazgatási hatóságok az indítványozó kárenyhítés iránti kérelmét azért utasították el, mert megállapítható volt, hogy a káresemény időpontjában nem rendelkezett bejelentett lakcímmel a károsodott ingatlanban. A Fővárosi Bíróság 14.K.33.561/2007/7. számú ítéletében szintén az R. 1. § (2) bekezdés c) pontját alkalmazta [nevesítve ezzel összefüggésben a 3. § (10) bekezdés c) pontját is]. Mindezek alapján megállapítható, hogy kizárólag e rendelkezések azok, melyek a jelen ügyben az alkotmányossági vizsgálat tárgyát képezhetik.
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság ítéletében nem alkalmazott jogszabályi rendelkezések – az R. 1. § (2) bekezdés d) pontja, valamint az R. 2. § (1) bekezdésének a) és b) pontja – vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
1.3. Tekintettel arra, hogy alkotmányjogi panaszt csak vélt alapjogi sérelem esetében lehet benyújtani, az Alkotmánybíróság azt is megvizsgálta, hogy e feltételnek eleget tesz-e a kérelem.
1.3.1. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmát az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvének részét képező jogbiztonság követelményéből vezette az Alkotmánybíróság [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 173.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81–82.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 158.; 4/1992. (I. 28.) AB határozat, ABH 1992, 332, 333.]. Mivel a jogbiztonság követelménye önmagában nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának, a jogbiztonság absztrakt követelményére alapított alkotmányjogi panaszok érdemben nem bírálhatók el, így azokat az Alkotmánybíróság visszautasítja (1140/D/2006. AB végzés; ABK 2008. január, 127.; 801/B/2002. AB határozat, ABK 2008, június, 968.; 32/D/2004. AB határozat, ABK 2008. június, 983.; 404/D/2004. AB végzés, ABK 2008. június, 1049.; 20/D/2007. AB végzés, ABK 2008. november, 1629.). Az Alkotmánybíróság ugyanakkor „érdemben vizsgálja meg azokat az alkotmányjogi panaszokat, amelyekben nem közvetlenül valamely Alkotmányban biztosított jogra hivatkoznak, de az indítványban foglaltak közvetlenül érintik valamely alkotmányos jogot, így például a visszaható hatály tilalmával vagy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő hiányával összefüggő indítványokat (1140/D/2006. AB végzés, ABK 2008, január, 127, 128.).
Az Alkotmánybíróság ezért érdemben elbírálhatónak tartotta a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával kapcsolatos indítványi elemet.
1.3.2. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése az államnak az alapjogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó általános kötelezettségét rögzíti; a 77. § (1) bekezdése szerint az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye, a 77. § (2) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy pusztán e rendelkezések alapján konkrét alapjogsérelem nem vizsgálható.
Figyelemmel továbbá arra, hogy „nem tekinthetők az Alkotmányban biztosított jognak (...) az egyes jogforrások kiadását rendező hatásköri szabályok, illetve a jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezések” (1140/D/2006. AB végzés, ABK 2008. január, 127, 128.), az Alkotmány 35. § (1) bekezdés i) pontja, illetve (2) bekezdése alapján alapjog sérelme szintén nem vizsgálható.
Ebben a vonatkozásban ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
Mindezek alapján tehát az Alkotmánybíróság jelen ügyben azt vizsgálta, hogy az R. 1. § (2) bekezdés c) pontja, illetve a 3. § (10) bekezdés c) pontja sérti-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt, a tulajdonjog védelmére vonatkozó rendelkezést, illetve a diszkrimináció tilalmát [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés].
2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és ezzel összefüggésben a visszaható hatályú jogalkotás tilalmára vonatkozó indítványozói kérelemmel kapcsolatban a következők állapíthatók meg.
A visszaható hatályú jogalkotás tilalma mögött az a követelmény húzódik meg, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák, tehát, hogy meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani. „Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy egy jogállamban senkit sem lehet felelősségre vonni olyan jogszabály megsértése miatt, amelyet az érintett személy nem ismert és nem is ismerhetett, mivel azt vagy egyáltalán nem hirdették ki, vagy utólag hirdették ki, és visszamenőleges érvénnyel léptették hatályba. Ugyanez értelemszerűen irányadó a kötelezettségek utólagos megállapítására is” (25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.). Ebben az értelemben fogalmazza meg a visszamenőleges jogalkotás tilalmát a Jat. 12. § (2) bekezdése is, mely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Következetes a gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.].
Az R. lényege szerint jogot megállapító jogszabály, ugyanis arról rendelkezik, hogy a 2006-os árvíz után ki és milyen feltételek esetén részesülhet anyagi támogatásban. Fogalmilag kizárt azonban, hogy egy jogot megállapító jogszabály a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközzön, ugyanis „[a] Jat. fent nevezett rendelkezésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben levezetett értelmezése csak a jogalanyok helyzetét terhesebbé tevő (ad malam partem) jogalkotásra vonatkozik. A kizárólag jogot megállapító, jogot kiterjesztő, kötelezettséget enyhítő, vagy más, a jogszabály valamennyi címzettje számára a korábbi jogi szabályozásnál egyértelműen előnyösebb szabályozást előíró jogszabály esetében – feltéve, hogy az így megalkotott jogszabályok egyébként nem alkotmányellenesek, illetve magasabb szintű jogszabályokkal nem ellentétesek – a visszaható hatályú jogalkotás nem alkotmányellenes” (152/2008. (XII. 10.) AB határozat, ABK 2008. december, 1702, 1704.). Nyilvánvaló, hogy sem az R. 1. § (2) bekezdés c) pontja, sem pedig a 3. § (10) bekezdés c) pontja (amelyek alapján csak az részesülhet kárenyhítésben, aki a károsodott ingatlanban bejelentett lakcímmel rendelkezik) nem állapít meg az R. kihirdetését megelőző időre kötelezettséget, illetőleg jogi felelősséget. Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja, hogy e körben rámutasson: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 26. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság területén élő, e törvény hatálya alá tartozó polgár [4. § (1) bekezdés] köteles beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címét a települési önkormányzat jegyzőjének nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. A lakcím(változás) bejelentése tehát nem tartozik az R. rendelkezéseihez való alkalmazkodás, az önkéntes jogkövetésre való felkészülés körébe, a bejelentés az R. rendelkezéseitől teljesen független, a Tv. alapján fennálló kötelezettség.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a veszélyhelyzet kihirdetése és az ingatlanokban bekövetkezett károsodás nem keletkeztetett kárenyhítési támogatásra való jogosultságot, ugyanis az Alkotmány egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy az egyén tulajdonában vis maior folytán keletkezett károk megtérítését az államnak át kellene vállalnia. A kárenyhítés pusztán méltányosságon és társadalmi szolidaritáson alapuló ex gratia juttatás a rászorultaknak abból a célból, hogy lakhatási feltételeik (a károsodott ingatlan helyreállítása, illetve kivételes esetben ingatlan vásárlása, építése révén) biztosítva legyenek, és „nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön” (16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.). Az R. ezért – az indítványozó állításával ellentétben – a hatálybalépését megelőzően keletkezett és lezárt jogviszonyokat, szerzett jogokat nem érint. Ellenkező megállapításra csak akkor lehetne jutni, ha a Kormány a támogatási jogosultság igénybevételére vonatkozó szabályok közé utólag illesztett volna be olyan feltételt, amelyet már a módosítást megelőzően teljesíteni kellett volna (l. 705/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1546, 1550.). Erről azonban jelen esetben nincs szó. Az R. hatálybalépését megelőzően a 2006-os ár- és belvíz okozta károkkal összefüggésben kárenyhítési támogatásra vonatkozó szabályok nem léteztek, így az R. támadott – a jogosultság feltételeiről rendelkező – szabályai semmiképpen sem értelmezhetők úgy, hogy azok már lezárt jogviszonyok megítélését utólag megváltoztatták volna, és visszamenőleges hatállyal kizárták volna a támogatásra jogosultak köréből azokat, akik nem voltak bejelentkezve a károsodott ingatlanba.
Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján megállapítja, hogy az R. 1. § (2) bekezdés c) pontja, illetve a 3. § (10) bekezdés c) pontja – a visszamenőleges hatályú jogalkotási tilalommal összefüggésben – nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. Ezért az R. említett rendelkezései, valamint az R. egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelmét is állítja, értelmezése szerint a tulajdonjog védelme a Kormány kötelezettsége, amiből az következik, hogy a Kormánynak alkotmányos kötelessége a károsultak megsegítése. Emellett pedig úgy véli, hogy a diszkrimináció tilalmába is ütközik a szabályozás.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmánynak a tulajdon védelmére vonatkozó rendelkezéséből nem vezethető le az ingatlanokat ár- vagy belvíz következtében ért károk enyhítésére vonatkozó állami kötelezettség. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti védelemben [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 137.]. Ennek nem mond ellent az az elvárás, hogy az egyén a saját –, illetve az eltartásáról gondoskodni köteles család – vagyonából szükségleteiről maga gondoskodjon (295/B/2002. AB határozat, ABK 2008. június, 959, 963.). Így – amint arra az Alkotmánybíróság jelen határozat indokolásában már rámutatott – az sem következik az Alkotmányból, hogy az egyén tulajdonában vis maior folytán keletkezett károkat az állam köteles lenne megtéríteni. Kárenyhítési támogatásra – mint ex gratia juttatásra – való jogosultság az Alkotmány 13. §-ából nem fakad.
Az indítványozónak az Alkotmány 70/A. §-ára történő hivatkozásával kapcsolatban hangsúlyozni kell a következőket. Az Alkotmánybíróságnak már a kezdetekkor kialakított, s azóta töretlenül folytatott gyakorlata alapján, ha a jogalkotó nem jogi igényeket elégít ki, tehát nem eleve jogosultakat különböztet meg, hanem méltányosságból juttat javakat, „a megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. [...] Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek. Figyelembe kell venni, hogy nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön. Ugyanakkor az ex gratia juttatásnál is irányadók az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltak. [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.; 922/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1444, 1452.]. Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, méltányossági, az eltérő társadalmi helyzetekre figyelemmel levő stb. szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a személyek között ne különböztethetne, ha ezzel egyébként az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tehát nem bármiféle különbségtételt tilt, mert az ellentétben állna a jog lényegével és rendeltetésével [521/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 556.]. A 778/B/1996. AB határozat azt is kifejtette, hogy az azonos személyi méltóság jogából esetenként következhet olyan jog is, hogy a javakat és esélyeket mindenki számára (mennyiségileg is) egyenlően osszák el, de ha valamely – az Alkotmányba nem ütköző – társadalmi cél vagy valamely alkotmányos jog csak úgy érvényesíthető, hogy e szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni. (ABH 1996, 781, 782.)
A jogalkotó hatáskörébe tartozó kérdés tehát dönteni arról, hogy az ár-, belvíz miatt károsultaknak juttat-e támogatást, és az is, hogy milyen feltételekkel. E körben széles körű mérlegelési jog illeti meg; a szabályozás tartalmi korlátját az jelenti, hogy az esetleges nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz az ne minősüljön önkényesnek.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotónak a támogatásban részesülők körét úgy kellett meghatároznia, hogy a támogatás elérhesse valódi célját, amely nem más, mint az ár-, illetve belvíz miatt károsodott lakóingatlanokban életvitelszerűen lakó, rászoruló károsult tulajdonosok (haszonélvezők) lakhatási feltételeinek biztosítása. Az a feltétel, amely szerint csak az részesülhet támogatásban, akinek a lakcíme a károsodott ingatlan címére volt bejelentve, ésszerű és objektív feltételnek tekinthető. A lakcímbejelentés az állampolgárok jogszabályon alapuló kötelessége, ezért a kedvezményezetti kör ily módon történő meghatározása nem minősíthető önkényesnek.
Az Alkotmánybíróság mindezek miatt mind az Alkotmány 13. §-ára, mind pedig a diszkrimináció tilalmára alapított indítványi kérelmet elutasította.
Mivel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította, ezért – gyakorlatának megfelelően (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.) – a megsemmisíteni kért jogszabály, illetve jogszabályhelyek konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte.
Budapest, 2009. március 24.
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás