996/B/2008. AB határozat
996/B/2008. AB határozat*
2009.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1.?Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 20/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2.?Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.
Indokolás
I.
Indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 20/A. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, és megsemmisítését kérve.
Az indítványozó szerint a Tbj. fent hivatkozott rendelkezése, amely az „általános nyugdíjjárulékon felül a munkáltatót többletjárulék fizetésére” kötelezi, ellentétes az Alkotmány 70/E. §-ának (2) bekezdésével, amely kimondja, hogy az ellátáshoz való jogot az állam a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.
Indítványa további részében alkotmányossági aggályainak ad hangot amelyek túlnyomórészt a korkedvezményes nyugdíj 2011. utáni jogi szabályozásával kapcsolatosak. Megoldandó problémát vet fel szerinte, ha az Országgyűlés mulasztást követ el majd, és nem alkot törvényt e tárgykörben.
II.
1.?Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
(...)
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2.?A Tbj. hivatkozott rendelkezése:
„20/A. § (1) A foglalkoztató a Tny. tv. szerint korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott után a társadalombiztosítási járulék alapjának alapulvételével – a társadalombiztosítási járulékon felül – korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet, kivéve, ha e kötelezettsége alól külön jogszabály szerint mentesítették.
(2) A korkedvezmény-biztosítási járulék fizetésére és bevallására, az ezzel összefüggő nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségre a társadalombiztosítási járulékra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1.?Az Alkotmánybíróság először is áttekintette a korkedvezményes nyugdíj, illetve a korkedvezmény-biztosítási járulék jogi szabályozását.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 8. §-a szerint a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzők korkedvezményben részesülnek, azaz a személyükre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban válhatnak öregségi nyugdíjra jogosulttá. Korkedvezményre jogot 2010. december 31-ig, a 2006. december 31-én hatályban volt rendelkezések [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 1. számú melléklete] szerinti munkakörök adnak. Az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest kétévi korkedvezményben részesül az a férfi, aki legalább tíz éven át, és az a nő, aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá az, aki legalább hat éven át 100 kPa-nál nagyobb nyomású légtérben dolgozott. A korkedvezmény további egy-egy év a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett férfiak esetében minden újabb öt, nőknél négy, illetőleg 100 kPa-nál nagyobb nyomású légtérben végzett munka esetén minden újabb háromévi munka után. 2007. január 1-jétől a munkáltatók többletjárulék-fizetése alapozza meg a korkedvezményre való jogosultságot. A korkedvezmény-biztosítási járulék mértékét a Tbj. 18. § (6) bekezdése a társadalombiztosítási járulék alapjának alapulvételével jelenleg 13%-ban állapította meg. A többletjárulék fizetéshez a központi költségvetés 2011-ig fokozatosan csökkenő mértékű támogatást nyújt: 2007-ben a járulék teljes összegét átvállalta a költségvetés, ezt követően pedig 75, 50, illetve 25 százalék lesz a támogatás mértéke, majd 2011-től teljesen megszűnik. A korkedvezményre jogosító munkaköri jegyzékbe azon munkakörök kerültek be, amelyek az emberi szervezet fokozott igénybevételével járnak, különösen ártalmasak az egészségre: a tartós ergonómiai eredetű megbetegedés veszélyének, a fokozott pszichés megterhelés, valamint a tartós pszichoszociális eredetű megbetegedés veszélyének fennállása miatt. Az új szabályozás lehetőséget teremt a Kr. mellékletében korábban meghatározott munkakörök esetében a korkedvezmény biztosítása indokoltságának felülvizsgálatára. Azoknál a munkaköröknél ugyanis, ahol a szervezet fokozott terhelése – a technikai, technológiai fejlődés és a megfelelő munkakörülmények megteremtése révén – megszűnt, nem indokolt a foglalkoztatót, egyéni vállalkozót, társas vállalkozást korkedvezmény-biztosítási járulék fizetésére kötelezni, illetve a biztosított részére a továbbiakban korkedvezményt biztosítani. Így a jogszabály lehetővé teszi, hogy a foglalkoztatót, illetve az egyéni vállalkozót kérelmére az Országos Munkahigiénés és Foglalkoztatás-egészségügyi Intézet határozatban mentesítse a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól, ha helyszíni szemle során (meghatározott díj fizetése ellenében) megállapítja, hogy a kérelemben megjelölt, egyébként korkedvezményre jogosító munkakörben és munkahelyen korkedvezmény biztosítása nem indokolt, mert annak feltételei már nem állnak fenn.
2.?Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítvány alapján azt vizsgálta, hogy a Tbj. 20/A. §-ában rögzített korkedvezmény-biztosítási járulék bevezetése sérti-e az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdése értelmezése kapcsán több határozatában megállapította, hogy az Alkotmány e rendelkezéséből csak az következik, hogy az állam köteles az állampolgárok megélhetéséhez szükséges ellátáshoz való jogaik realizálása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményrendszert létrehozni, fenntartani és működtetni (ld.: 772/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 441, 442.; 26/1993. AB határozat, ABH 1993, 196, 198–199.;). E rendelkezés az állam számára fogalmaz meg kötelezettséget: a polgárok szociális biztonsága garantálását. Ezen társadalompolitikai célkitűzés elérése eszközét, az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban, az állam maga határozza meg. Abból, hogy a korkedvezményes munkakörben foglalkoztatottak után a jogalkotó a munkáltató által teljesítendő többlet járulékfizetési kötelezettséget ír elő, nem következik az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésének sérelme. Ez a járulék ugyanis a fedezete a korkedvezményes munkakörben foglalkoztatott személy nyugdíjának az általános szabályok szerint irányadó nyugdíjkorhatár eléréséig. A korkedvezmény-biztosítási járulék tehát nem más, mint a korkedvezményes munkakörben foglalkoztatott által a társadalombiztosítási ellátórendszerből igénybe vett többlet-szolgáltatás ellentételezése. A jogalkotó a járulékfizetési kötelezettség előírásával pusztán a korkedvezményes munkakörben foglalkoztatottnak folyósítandó időskori többlet-ellátás fedezetét kívánta megteremteni, garantálva ezzel az érintett munkavállalók szociális biztonságát, ami az állam Alkotmányból eredő kötelezettsége.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében megalapozatlannak találta és elutasította.
3.?Az indítványozó indítványa további részében alkotmányos aggályainak is hangot ad a korkedvezményes nyugdíjra vonatkozó új szabályozás kapcsán.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmánynak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (ABH 1993, 910.).
Az indítványozó nem jelölt meg alkotmányjogi problémát, pusztán aggályait fejezte ki a korkedvezményes nyugdíj 2011-et követő szabályozásával kapcsolatban; továbbá feltevéseket fogalmazott meg arról, mi történne, ha az Országgyűlés jogalkotási kötelezettségének e téren nem tenne eleget. Nem jelölte meg azt sem, hogy az Alkotmány mely rendelkezésére alapozza aggályait, ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét, mint határozott kérelmet nem tartalmazót, az Abtv. 22. § (2) bekezdése alapján visszautasította.
Budapest, 2009. június 22.
Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke |
|
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Trócsányi László s. k., alkotmánybíró |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás