BÜ BH 2009/100
BÜ BH 2009/100
2009.04.01.
A sikkasztást nem a rábízott idegen dologgal sajátjaként rendelkezéssel, hanem annak jogtalan eltulajdonításával valósítja meg, aki a sértett megbízásából raktározott árut annak megvásárlására tett ajánlatának a visszautasítását követően a tulajdonosa számára ismeretlen helyre szállítja [Btk. 317. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2006. április hó 21. napján kihirdetett ítéletével a terheltet jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – 1 év börtönre ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt a M. Bt. ügyvezetőjeként 1997-től szerződéses kapcsolatban állt az S.P.A. olasz céggel, mint annak magyarországi importőre és képviselője. E cég áruját saját jogán raktározta, árulta és forgalmazta.
A terhelt tartozásainak tetemes felhalmozódása miatt az olasz cég 2002 májusában létrehozta az I. H. Kft.-t a termékeinek importálására és forgalmazására. A terhelttel ügynöki és kereskedelmi-szolgáltatási szerződést, tartozásainak rendezése végett pedig engedményezési szerződést kötött 2002. október hó 1. napján.
2003. június 27-én az I. H. Kft. fizetési felszólítást küldött a terheltnek arról, hogy 5 236 878 forint tartozását 15 napon belül rendezze. Egyidejűleg a terhelttel betervezett minden további szállításukat felfüggesztette. Ennélfogva a M. Bt. a tartozása rendezéséig nem volt jogosult árut vásárolni az I. H. Kft.-től.
2003. szeptember 30-án a terhelt az ügynöki és az engedményezési szerződést, valamint a ,,kizárólagos szállítási és kereskedelmi szolgáltatási szerződés'' 2. §-ában foglaltakat felmondta és bejelentette, hogy az általa raktározott termék megóvása érdekében az I. H. Kft. teljes készletét megvásárolja. Egyidejűleg azonnali leszámlázását kérte a kft.-től.
Az I. H. Kft. még az ugyanazon a napon – azaz 2003. szeptember 30-án – megküldött válaszlevelében figyelmeztette a terheltet, hogy a raktárban elhelyezett I. H. Kft. termékekkel semmilyen módon nem rendelkezhet. Ellenkező esetben kénytelenek lesznek a kereskedelmi megállapodást azonnali hatállyal felmondani.
2003. október 10-én az I. H. Kft. valamennyi szerződését felbontotta a terhelttel.
2003. október 15-én a terhelt mintegy 25 millió forint értékű árut elszállította a raktárkészletéből, és azzal a továbbiakban sajátjaként rendelkezett. Az I. H. Kft. felszólítására 2003. október 22-én kb. 6 millió forint értékű árut visszaszolgáltatott, ami által a kár részben megtérült.
Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője által felmentésért bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2007. április hó 11. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében megváltoztatta. A terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetést 6 hónapra, a próbaidő tartamát 2 évre mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt a védője útján – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – felülvizsgálati indítványt nyújtott be, mert álláspontja szerint bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
A védő a felülvizsgálati indítványban arra hivatkozott, hogy miután a terhelt az áruk megfizetésére a kialakult gyakorlatnak megfelelő módon kötelezettséget vállalt, azt alapos okkal vélte sajátjának, ezért a sikkasztás elkövetési magatartását – a rábízott idegen dolog sajátjakénti rendelkezést – nem valósíthatta meg. A M. Bt. és az I. H. Kft. között elszámolási vita volt. Éppen a Kft. tartozása miatt döntött úgy a terhelt, hogy anyagot vásárol a tartozás fejében. Amikor utóbb a Kft. felszólította, hogy Kft. árukészletét adja át, akkor azt a 6 000 000 forint értékű árut, amely még a Kft. tulajdonában volt, azonnal (2003. október 22-én) visszaadta. Nem tulajdonította el és nem rendelkezett sajátjaként a Kft. vagyontárgyaival. Ha azonban cselekménye bármely oknál fogva mégis jogszerűtlennek bizonyulna, akkor – végső soron – ténybeli tévedés, vagy társadalomra veszélyességben való tévedés címén van helye a felmentésének.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A terhelt szerint ő a kialakult gyakorlatnak megfelelő módon tett ajánlatot az áru megvásárlására, ezért azt alapos okkal vélte a saját tulajdonának. A saját tulajdonban lévő ingó dolog viszont nem lehet a sikkasztás elkövetési tárgya.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az irányadó tényállás ezzel ellentétes. Miután a terhelt 2003. szeptember 30-án – a tényállásban foglalt megállapodások felmondásával egyidejűleg – bejelentette, hogy a raktározott termék megóvása érdekében az I. H. Kft. teljes készletét megvásárolja, egyidejűleg azonnali leszámlázását kérte a Kft-től. Az I. H. Kft. azonban még az ugyanazon a napon megküldött válaszlevelében figyelmeztette a terheltet, hogy az általa bérelt raktárban elhelyezett I. H. Kft. termékekkel semmilyen módon nem rendelkezhet. 2003. október 10-én pedig az I. H. Kft. valamennyi, a M. Bt. képviseletében eljáró terhelttel megkötött szerződését felbontotta. Ilyen előzmények után szállította el 2003. október 15-én a terhelt a mintegy 25 millió forint értékű árut a tulajdonosa számára ismeretlen helyre.
A Ptk. 205. §-ának (1)–(2) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.
Tény, hogy a Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése alapján szerződést nem csupán szóban vagy írásban lehet kötni, hanem a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A másik fél kifejezett akarata ellenére azonban a szerződés nem jöhet létre.
A szeptember 30-i ajánlattételt a számla kibocsátásával az I. H. Kft. nem fogadta el, ellenkezőleg, kifejezetten tiltakozott ellene és tiltakozását ismételten és bizonyítottan az ajánlattevő képviselőjének a személyes tudomására hozta. Nem kétséges, hogy ilyen tényállás mellett az adásvételi szerződés nem jött létre, továbbá, hogy erről a terhelt is tudott. Tudatában volt annak, hogy az általa bérelt raktárban tárolt árukészlet továbbra is az I. H. Kft. tulajdonában maradt.
A M. Bt. által raktározott, az I. H. Kft. tulajdonát képező 25 millió forint értékű áru tulajdonlásában sem 2003. szeptember 30-án, sem azt követően az áru a terhelt által történt elszállításáig változás nem történt és ezzel a terhelt is tisztában volt. Az áru jogosulatlan elszállítása és eltitkolása körében ezért sem a ténybeli, sem a társadalomra veszélyességben való tévedésre alappal nem hivatkozhat.
A Btk. 317. §-ának (1) bekezdése szerint a sikkasztást az követi el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal a sajátjaként rendelkezik.
Az eljárt bíróságok azt állapították meg, hogy terhelt a sikkasztás bűncselekményét a sajátjaként rendelkezéssel valósította meg. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint e bűncselekményt valójában eltulajdonítással követte el.
Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a sikkasztás mindkét elkövetési magatartása egyaránt a tulajdonost megillető jogok gyakorlásával valósítható meg. A különbség abban ragadható meg, hogy a tulajdonost megillető jogok gyakorlása csupán ideiglenesen áll-e az elkövető szándékában, avagy azt véglegesnek tekinti.
Amint arra már a BH 1991/56. számú döntés is rámutatott, minden olyan esetben, amikor az elkövető a jogszerűen birtokában lévő idegen dolgot a tulajdonos elől eltitkolja, ebből annak végleges tulajdonban tartására irányuló szándékára lehet és kell következtetni. Az irányadó tényállás szerint a terhelt a mintegy 25 millió forint értékű árut a tulajdonos számára ismeretlen helyre szállította el. Azt a sajátjának tekintette és tekinti ma is. Ennélfogva a sikkasztást – amint arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen hivatkozott – eltulajdonítással valósította meg.
Nem tévedtek ezért az eljárt bíróságok, amikor – az elkövetési értékre is figyelemmel – a terhelt cselekményét 1 rb. a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, az (5) bekezdése szerint minősülő és büntetendő jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének minősítették.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 15/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás