BÜ BH 2009/101
BÜ BH 2009/101
2009.04.01.
Nem sújtható rendbírsággal a tanú, aki a bíróság által megadott határidőn belül írásban nem teszi meg vallomását. Az írásbeli vallomástétel elmulasztásának a jogkövetkezménye csupán annyi, hogy a tanút meg kell idézni és az általános szabályok szerint szóban ki kell hallgatni [Be. 85. § (5) és (6) bek., 69. § (1) és (2) bek., 93. §].
A megyei bíróság a csalás büntette miatt folyamatban lévő büntetőeljárás során 2008. június 26. napján kelt határozatában engedélyezte B.-né H. H. tanú részére tanúvallomásának írásban történő megtételét és a határozatát azzal a felhívással kézbesítette, hogy vallomását írásban a végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül nyújtsa be a bíróságnak.
Végzésében a megyei bíróság felhívta a tanú figyelmét arra, hogy amennyiben a megadott határidőben vallomását nem nyújtja be, vele szemben a bíróság a Be. 69. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezményeket alkalmazza.
Miután a tanú vallomását írásban nem nyújtotta be, a megyei bíróság végzésében őt 20 000 forint rendbírsággal sújtotta.
A végzés ellen a tanú jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú határozat helybenhagyására tett indítványt.
A másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találta, és határozatában a következőket fejtette ki.
A Be. 69. § (1) és (2) bekezdése az idézéssel szembeni mulasztás módját és következményeit határozza meg.
Eszerint a mulasztásnak három lehetséges esete van: a megidézett az eljárási cselekmény helyén a kitűzött időben nem jelenik meg; az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik [Be. 69. § (1) bek.]; illetve önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem hallgatható ki [Be. 69. § (2) bek.].
A felsorolt esetekben az idézéssel szembeni mulasztást megvalósító személlyel szemben a Be. 69. §-a szankcióként rendbírság alkalmazását teszi lehetővé.
A rendbírság alkalmazására a Be. 69. § helyes értelmezése szerint tehát csak az idézéssel szembeni mulasztás esetében van lehetőség.
A tanúval szemben alkalmazható kényszerintézkedésekről a Be. 93. §-a rendelkezik. Eszerint a tanú rendbírsággal akkor sújtható, ha a vallomástételt, illetőleg az eljárási cselekményeknél való közreműködését a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul tagadja meg.
A tanúnak az a magatartása, hogy vallomástételi kötelezettségének írásban nem tesz eleget, nem értékelhető az idézéssel szembeni mulasztásként, illetve a vallomás megtagadásaként. Ezért vele szemben az idézéssel szembeni mulasztás jogkövetkezményei, illetőleg a vallomás megtagadása esetére meghatározott szankciók nem alkalmazhatók.
A fentiek alapján a Be. tehát nem ad lehetőséget arra, hogy a bíróság a tanút abban az esetben rendbírsággal sújtsa, ha a megadott határidőn belül írásban nem teszi meg vallomását. Amennyiben a tanú a bíróság által biztosított határidőben elmulasztja vallomásának írásban történő benyújtását és ennek okára sem ad magyarázatot, őt meg kell idézni és az általános szabályok szerint kell kihallgatni.
A mulasztó tanú tehát ebben az esetben mindössze azt a jogát veszíti el, hogy vallomását írásban tegye meg, vele szemben azonban az említett szankciók nem alkalmazhatók.
Amennyiben az írásbeli vallomástételt elmulasztó tanút a bíróság megidézi és idézés ellenére nem jelenik meg, már alkalmazhatók vele szemben a törvényben biztosított szankciók.
E körben utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy téves jogértelmezésen alapult a megyei bíróságnak a mulasztás jogkövetkezményeire való figyelmeztetése is.
Tekintettel arra, hogy a Be. 69. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a rendbírság kiszabásának törvényi feltételei nem állanak fenn, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 375. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
(Pécsi Ítélőtábla Bkf. I. 199/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás