BÜ BH 2009/102
BÜ BH 2009/102
2009.04.01.
Nem valósít meg abszolút hatályon kívül helyezési okot – s így felülvizsgálati okot sem –, ha a tanács elnöke a Be. 292. § (2) bekezdésében foglalt törvényi felhatalmazásra figyelemmel, a vádlottak távollétében hallgatja meg azokat a tanúkat, akik személyi adataik zártan kezelését azért kérték, mert féltek a vádlottak bosszújától [Be. 292. § (2) bek., 373. § (1) bek. d) pont, 416. § (1) bek. c) pont].
A városi bíróság, illetve a megyei bíróság a 2007. október 4-én jogerőre emelkedett ítéleteivel I J. II. r. terheltet társtettesként elkövetett garázdaság bűntette, 3 rb. társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, garázdaság vétsége és rongálás vétsége miatt, halmazati büntetésül, 1 év 8 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra,
N. I. III. r. terheltet társtettesként elkövetett garázdaság bűntette, és 3 rb. társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt, halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt – 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A terheltek által előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, és kötelezte őket a bűnügyi költség viselésére.
A jogerős határozatok ellen I. J. II. r. terhelt érdekében a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjára utalással felülvizsgálati indítvánnyal élt a III. r. terhelt is.
A II. r. terheltet érintő indítvány indokolásának lényege szerint az elsőfokú bíróság az ügyben – a 2006. november 7-én megkezdett tárgyalások körében – 2007. április 5-én, és április 19-én a terheltek, köztük a II. r. terhelt megidézése hiányában, tárgyalásra történt előállításuk nélkül tartott tárgyalást. Ezen időpontban az ún. ,,anonim'' tanúkat hallgatta meg, azonban keverten alkalmazta az ,,anonim'' tanúkra és a ,,különösen védett'' tanúkra vonatkozó szabályokat. Miután a terheltek a tárgyalás megnyitásakor nem voltak jelen, a bíróságnak a tárgyalás megtartásának törvényi akadályát kellett volna megállapítania. Azzal, hogy azt a terheltek távollétében megtartotta és azon az ,,anonim'' tanúkat kihallgatta, a Be. 371. §-a (1) bekezdésének II/d. pontjában meghatározott abszolút eljárási szabály valósított meg. Ezzel sértette a Be. 5. §-ának (3) bekezdését és az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Róma 1950) 6. cikkelyében foglaltakat is. A kérdéses tanúkat ellentmondásos vallomásaikra, az elfogultságukkal kapcsolatosan felmerült körülményekre figyelemmel ugyanis mindenképpen a vádlottak jelenlétében kellett volna meghallgatni, és szembesítésüket is biztosítani kellett volna. Fentiek miatt az első- és a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése és a városi bíróság új eljárás lefolytatására kötelezése indokolt.
A III. r. terhelt beadványában arra hivatkozott, hogy felmentésének lett volna helye, mivel a terhére megállapított bűncselekményeket nem követte el. A városi bíróság azonban az ügyet nem derítette fel megfelelően. Elfogultan járt el vele szemben, és a tényállást – védekezésének elvetése és bizonyítási indítványainak elutasítása miatt – a bizonyítékok téves mérlegelésével rögzítette. A megyei bíróság pedig tévesen tekintette irányadónak az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást.
A Legfőbb Ügyészség átiratában mindkét terhelt vonatkozásában a felülvizsgálati indítvány törvényben kizártként elutasítását indítványozta.
Az ügyészi álláspont lényege szerint a II. r. terhelt védője által hivatkozott abszolút eljárásjogi felülvizsgálati ok az adott esetben nem valósult meg.
A Be. 240. §-ának (3) bekezdése ugyanis a terheltek tárgyaláson részvételének kötelezettségét főszabályként tartalmazza. Ezen kötelezettség alól a törvény különböző kivételeket teremt. Ilyen kivétel az is, amely – mivel az 1-7. sz. alatt jelzett tanúk úgy nyilatkoztak, hogy zárt adatkezelést kérnek, félnek azon személyektől, akik a bűncselekményt elkövették, tartanak attól, hogy rajtuk és családjukon bosszút állnak – az adott esetben indokoltan került alkalmazásra. Eszerint a tanács elnöke indítványra, vagy hivatalból a tanú kihallgatásának tartamára a tárgyalóteremből eltávolíttatja azt a vádlottat, akinek a jelenléte a tanút a kihallgatás során zavarná [Be. 292. §-ának (2) bekezdése].
A sorszámmal jelzett tanúk kihallgatására a 2007. április 5-én, 13-án, illetve 17-én megtartott tárgyalásokon került sor.
A vallomásukról készített jegyzőkönyveket az elsőfokú bíróság a 2007. április 19-ei tárgyaláson valamennyi terhelt előtt ismertette.
A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság azzal, hogy a II. r. terheltnek – a többi terheltre a felülvizsgálat hivatalból ki nem terjeszthető – a 2007. április 5-ére, 13-ára és 17-re kitűzött tárgyalásra történő előállításáról nem intézkedett, csupán relatív jellegű eljárási szabálysértést követett el. A II. r. terhelt jogait sértő abszolút eljárási szabályszegés nem állapítható meg.
A III. r. terhelt indítványában a törvény szerint irányadó tényállást vitatta, és védekezésének elfogadásával kérte annak megváltoztatását, egyben a felmentését. A felülvizsgálati indítvány azonban törvényben kizárt, mivel a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság a II. r. terhelt vonatkozásában a határozatoknak a felülvizsgálati indítványban megjelölt, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt okból történő felülvizsgálatát látta indokoltnak, mivel az indítvány e körbe tartozó abszolút eljárásjogi szabályszegésre [Be. 371. § (1) bek. II/d. pont] hivatkozott.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt az alábbiak szerint alaptalannak találta.
Amint arra a Legfőbb Ügyészség részletes és helytálló jogi indokolással utalt, az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Be. 371. § (1) bekezdés II/d. pontjában foglaltakat azzal, hogy a személyi adataik teljes körének, így a nevüknek is a nyomozás kezdetétől zárt kezelését kérő tanúkat a terheltek megidézése nélkül tartott három tárgyalási napon a védők jelenlétében, de a terheltek részvétele nélkül hallgatta ki.
A Be. 96. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a tanú, illetőleg az érdekében eljáró ügyvéd kérelmére, vagy hivatalból elrendelhető, hogy a tanú személyi adatait [85. § (2) bek.] – a nevén kívül – az iratok között elkülönítve zártan kezeljék. Kivételesen indokolt esetben a tanú nevének zárt kezelése is elrendelhető.
Jelen esetben is ilyen a tanúk nevére is kiterjedő zárt személyi adatkezelésről volt szó. Ennek megszüntetésére csak egy tanúnál – akinek adatai időközben egyéb módon nyilvánossá váltak – került sor. Utóbbit már nem is vonta a bíróság az ezeken a tárgyalásokon meghallgatandók körébe.
Az ügyészség vádiratában kifejezetten indítványozta az ,,anonim'' tanúknak a terheltek távollétében való meghallgatását. A vádiratra a terheltek és védőik, illetve az érintett tárgyalások megkezdésekor azok megtarthatóságára a védők észrevételt nem tettek, mindezt csak utóbb sérelmezték.
A tárgyalási jegyzőkönyvekből megállapíthatóan a kérdéses három tárgyalási napon kizárólag ,,anonim'' tanúk kihallgatására került sor, a bíróság más bizonyítást ezeken a tárgyalásokon nem folytatott. Utóbb pedig, a 2007. április 19-i tárgyalásán, az érintett tanúvallomásokat teljes részletességgel ismertette a terheltek előtt, és ugyancsak részletesen nyilatkoztatta őket e vallomásokra.
Az adott esetben tehát a bíróság a Be. 292. §-a (2) bekezdésében írt jogosultságával élve távolította el a terhelteket a tanúk kihallgatásának idejére a tárgyalásairól. Ez formailag kizárólag azért érinthetett több teljes tárgyalási napot, mert az adott tanúk kihallgatása hosszabb időt igényelt. Kétségtelenül helyesebb lett volna, ha a bíróság több, a terheltek jelenlétében megkezdett tárgyalási napra osztja el az ,,anonim'' tanúk kihallgatását. Ez esetben csak az adott tárgyalási nap egy részéről kellett volna a terhelteket eltávolíttatnia, és nyomban az egyes tanúk kihallgatása után felolvashatta volna előttük a távollétükben felvett vallomást.
Azonban abszolút eljárási szabálysértést a városi bíróság eljárása nem valósított meg. Relatív eljárási szabályszegésnek tekintendő, – és így hatályon kívül helyezést nem feltétlenül eredményezhet – hogy a kérdéses tárgyalások kitűzése előtti utolsó tárgyaláson a vádiratban foglalt ügyészi indítvány elfogadásáról, a terhelteknek egyes tanúk kihallgatása idejére a tárgyalásról eltávolításáról – nem fellebbezhető – pervezető végzésben határoznia kellett volna.
A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta. Ezért a II. r. terhelt tekintetében a támadott határozatokat a Be. 426. §-ának alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A III. r. terhelt a jogerős határozatokkal megállapított tényállást vitatva, általa helyesnek tartott eltérő tényállásra alapozva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, és védekezésének elfogadásával kérte a felmentését.
Miután az alapügyben megállapított tényállás a felülvizsgálatban irányadó, és ezen tényállásnak felülvizsgálati indítvánnyal támadását a törvény kizárja, [Be. 423. § (1) bek.] a Legfelsőbb Bíróság az indítványt a Be. 421. §-ának (2) bekezdése értelmében törvényben kizártként elutasította.
(Legf. Bír. Bfv. I. 998/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás