1057/2009. (IV. 24.) Korm. határozat

a) Az alapvető jogok és a biztonság összefüggésében – az alapvető jogok és a biztonsági igények közötti egyensúly megteremtése érdekében – Magyarországnak olyan konstruktív megközelítést kell képviselnie, amely a biztonság igényét legitim szempontnak ismeri el, de megtalálja a módját a hagyományos szabadságjogokkal való összhang megteremtésének.

A 2001-ben alapvetően megváltozott globális biztonsági környezet, az Európai Uniót és tagállamait – bár nem egyforma mértékben, de tartósan – érintő biztonsági kockázatok, mindenekelőtt a terrorista fenyegetettség egyre markánsabban határozzák meg az Unió biztonsági megközelítését. Ennek körében teret nyert a biztonságnak az alapvető jogokkal egyenértékű, azt alapvető jogként történő felfogása. Ennek mentén az Európai Unió jogi aktusainak, tervezeteinek tárgyalása során visszatérő probléma a hagyományos szabadságjogok – elsődlegesen a személyes adatok védelméhez, információs önrendelkezéshez való jog, a szabad véleménynyilvánítás joga – és a biztonsági érdekek ütközése. Magyarország a közjogi rendszerében, különösen alkotmánybírósági gyakorlatában következetesen képviselt kiterjesztő alapjogi védelemnek, és az európai átlagnál lényegesen szigorúbb hazai adatvédelmi standardoknak megfelelően eddig meglehetősen kritikusan, az alapjogi megközelítés mentén viszonyult ehhez a folyamathoz, amelyet az egyhangú szavazási rend keretében sikeresen képviselni is tudott.

– Folyamatosan jelezni kell, hogy Magyarország számára továbbra is fontos a kölcsönös bizalom elvének fejlesztése és az alapvető jogok védelmének magas szintje.

– A szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térségét érintő uniós jogalkotási folyamat során, az aktuális magyar érdekek szem előtt tartásával arra kell törekedni, hogy a hazai alkotmányos szempontok, különösen az alkotmányos alapjogok az Alkotmánybíróság általi értelmezése körében, a döntéshozatal során beépüljenek a tervezetekbe. Ennek érdekében a magyar álláspontot mind az Európai Unió fórumain, mind a releváns viszonylatokban erőteljes módon kell képviselni és érvényesíteni.

Amennyiben az SZBJT együttműködésben is a minősített többségi döntéshozatal lesz az uralkodó, azaz a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével, a fenti megközelítés áttekintést igényel. Ebben az esetben külön politikai döntést kíván a hazai alkotmányos felfogás és az uniós jogalkotás esetleges kollíziója közötti választás, tehát annak eldöntése, hogy Magyarország az Európai Unió normáinak és jogpolitikai felfogásának vagy a magyar alkotmányos előírásoknak kíván megfelelni, felvállalva így a háttérbe szorított jogrendszer – uniós vagy hazai – szabályait alkalmazó szervekkel való konfliktust. Ezt a döntést a Kormány kezdeményezésére az Országgyűlésnek kell minden esetben meghoznia, a döntés következményeire vonatkozó megfelelő tájékoztatás mellett.

b) Az adatvédelmi kérdésekkel kapcsolatos álláspont kialakítása során az eddigieknél rugalmasabban kell törekedni az alapvető szabadságjogok és a biztonság közötti arányosság követelményeinek érvényesítésére. Az adatvédelmi szempontokat az egész SZBJT együttműködésben következetesen képviselni kell.

– Az Európai Unió keretében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szabadság biztonság és a jog érvényesülésének térsége keretében folytatott együttműködés adatvédelmi garanciáinak megteremtésére, illetve továbbfejlesztésére.

– Támogatni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek az Európai Unió harmadik államokkal való kapcsolatai körében az alkalmazandó adatvédelmi követelményszintet, és annak valódi hatékony ellenőrzését követelik meg. Szükségesnek mutatkozik, hogy az Unió a harmadik államokkal való együttműködésben az egyenértékű védelmi szint megkövetelésére nagyobb hangsúlyt fektessen, ami egyúttal a bel- és igazságügyi együttműködés közösségi mechanizmusainak megfelelő szintű adatvédelmi garanciákkal történő körülbástyázását is elősegítené, továbbá elfogadottságukat erősítené.

– A harmadik országokkal való kapcsolatok tekintetében törekedni kell arra, hogy az Európai Unió a szabadság, biztonság és a jog érvényesülésének térsége keretében folytatott együttműködése során az adatvédelmi kérdések tekintetében egységes módon lépjen fel harmadik államokkal szemben.

– Az alapvető jogok és a biztonság közötti viszonyrendszert átalakító új európai uniós tendenciára figyelemmel ki kell alakítani azt az általános szempontrendszert, amelynek keretében Magyarország az Európa Tanács 108. sz. Adatvédelmi Egyezményét alapul véve kijelöli azokat a sarokpontokat, amelyekhez a szabadság, biztonság, és a jog érvényesülése térségének kialakítását és fejlesztését célzó kezdeményezések tárgyalása során, hosszú távon egységesen és feltétlenül ragaszkodni kíván.

– Az egyes kezdeményezéseket az általános, alapvető kritériumoknak való megfelelés mellett esetről esetre történő egyedi vizsgálatnak kell alávetni, amelynek során az adott tervezet specialitásainak vizsgálata mellett, különös figyelmet kell fordítani a már meglévő közösségi jogi aktusok és a tárgyalás alatt álló kezdeményezések közötti összhang meglétére, és a kapcsolódási pontokon történő egységes álláspont képviseletére.

– Uniós adatbázisok, illetve a nemzeti adatbázisok közötti információcsere kiépítésének esetében a Magyarország számára hasznos és arányos bekerülési értékkel bíró kezdeményezések tekintetében megvalósítási terveket kell készíteni, amelyekben a már nagyobb tapasztalattal rendelkező tagállamok által kínált jó megoldásokat is figyelembe kell venni.

c) Információs és telekommunikációs technológiák alkalmazása, illetve az interoperabilitás megteremtését célzó kezdeményezések esetében Magyarországnak minden esetben egyedileg kell mérlegelni azok hatékonyságát, többletértékét.

Az információs, telekommunikációs és távfelügyeleti technológiák az elmúlt években igen nagy léptékben fejlődtek, valamint visszatérő problémát jelent, ha az uniós tagállamok eltérő technológiákat alkalmaznak és különböző, egymással kommunikációra nem képes eszközöket (standardokat) használnak.

– Magyarország szempontjából a nagy, központi, európai adatbázisok létrehozása adatvédelmi szempontból nehezen támogatható, továbbá költséges és hosszadalmas megoldás. Így az uniós adatbázisok létrehozatala helyett a tagállami adatbázisok közötti interoperabilitás irányába való fejlődést kell támogatni, azzal, hogy az átfedések elkerülése alapvető uniós érdeknek is tekinthető.

– Magyarország számára alapvetés annak mindenkori vizsgálata, hogy az informatikai, telekommunikációs és távfelügyeleti rendszerek miként járulhatnak hozzá érdemben és hatékonyabban a személyek szabad mozgásával összefüggő politikákhoz, és hogyan támogatják a terrorizmussal és a súlyos bűncselekményekkel szembeni küzdelem erősítését.

– Az adatcsere kiterjesztésére irányuló fejlesztések esetében Magyarországnak a magánélet védelmét erősítő adatvédelemi technológiák hangsúlyozottabb alkalmazását kell támogatnia.

– Ugyanakkor, különösen egyes kutatási és tudományos adatbázisok esetében egyedi mérlegelés alapján indokolt lehet az uniós szintű adatbázisok preferálása.

II. Belbiztonsági együttműködés

d) A terrorizmus elleni küzdelemben az SZBJT együttműködésben részt vevő hazai szervek alapvető célja az ország biztonságának garantálása kell, hogy legyen, úgy hogy közben hatékonyan hozzájárulnak az európai biztonság megteremtéséhez, fejlesztéséhez prioritásként kezelve tágabb régiónkat, különösen a nyugat-balkáni térséget.

2001. és még inkább 2004. óta a terrorfenyegetettség az SZBJT egészének fejlődését meghatározó tényező, a legkomolyabb biztonsági kihívás. Az uniós döntéshozatal meghatározó szereplői a pillanatnyilag leginkább veszélyeztetettnek tekinthető „régi” tagállamok. Ezen a területen Magyarországnak elsődleges törekvése, hogy megfelelően végrehajtsa az uniós szinten meghozott döntéseket, emellett azonban fontos szempont az is, hogy saját biztonsági helyzete és érdekei is kellő súllyal megjelenjenek az Európai Unió szintjén, másrészt, hogy az uniós fellépés kellően differenciált legyen, az eltérő helyzetű tagállamoknak kellő mozgástere maradjon a végrehajtásban. A tagállami szolidaritás elve alapján azonban fel kell vállalni, hogy képességeink szerint az Unió egészének biztonságát is szempontnak tekintve, érdemi hozzájárulással lépünk fel a terrorizmus ellen.

A terrorizmus különböző vetületei elleni jogi és gyakorlati eszközök bővítése várhatóan továbbra is jelentős mértékben alakítja az SZBJT fejlődését.

– Magyarország a tervezett döntéshozatalt támogatja, azaz a terrorizmus elleni küzdelemben a jogszabályok és gyakorlati eszközök kialakításának programozott módon, a közösen elfogadott stratégiák és cselekvési tervek alapján, az egymást követő elnökségek és a különböző szereplők közötti megfelelő koordinációval kell folynia.

– Szorgalmaznunk kell, hogy a jogi szabályozás és az Európai Unió egyéb releváns cselekvései ténylegesen olyan területekre irányuljanak, amelyek veszélyezettsége ezt szükségessé teszi.

– A döntéseket szükség esetén megfelelő hazai hatásvizsgálattal is alá kell támasztani, elkerülendő, hogy egy-egy cselekvés a gazdaság szereplői, illetve az állampolgárok számára aránytalan terhet jelentsen.

– Magyarországnak részt kell vállalnia a terrorizmus kockázatainak közös elemzésére, értékelésére és kezelésére szolgáló uniós kezdeményezésekből.

– A hatékony fellépés szükségessé teszi az érintett szervezetek megfelelő kiképzését és felszerelését, továbbá gyors és rugalmas alkalmazkodását.

– Mind uniós, mind nemzeti szinten támogatni szükséges a terrorszervezetek utánpótlási bázisát növelő társadalmi és gazdasági jellegű feszültségek kezelésére irányuló intézkedéseket.

– A Terrorellenes Koordinációs Bizottság, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége kapcsán keletkezett információk és elemzések hatékonyabb felhasználása indokolt az uniós együttműködésben.

Noha Magyarország terrorveszélyeztetettsége nemzetközi összehasonlításban alacsony, fokozatos romlására lehet számítani nemzetközi szerepvállalásunkkal összefüggésben (EU- és NATO-tagság, katonai és polgári válságkezelési műveletekben való részvétel). Az Unió egészére, így Magyarországra is fenyegetést jelentő vallási fundamentalizmus bázisára épülő szélsőséges irányzatok követőinek (akár az Európai Unión kívülről, akár azon belülről lépnek fel) a szemében Magyarország képe egyre inkább azonosul a „Nyugattal”. Ezt a képet fokozhatja, hogy a 2011-es európai uniós elnökségünk miatt fél évig az EU „arca” leszünk.

A Nemzeti Biztonsági Stratégia szerint hazánkban is biztonsági kihívásnak tekintendők „a szociális és társadalmi feszültségeket kihasználó szélsőséges politikai és vallási csoportok, amelyek a demokratikus jogállam által biztosított egyesülési, gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságot használják fel arra, hogy mások alapvető jogait korlátozzák, az alkotmányos intézmények működését megzavarják, vagy politikai törekvéseiket népszerűsítsék”.²

– A Nemzeti Biztonsági Stratégiában foglaltaknak megfelelően, a terrorizmus elleni védekezés területén erősíteni kell a kétoldalú és regionális együttműködést, és azt a szemléletet, hogy a defenzív és preventív fellépések csak a lehető legszélesebb nemzetközi összefogással, és a nemzetközi szervezetek összehangolt tevékenységével lehetnek sikeresek.

– A terrorizmus elleni küzdelem integrált megközelítést kíván meg, amely többek között magában foglalja a megelőzés és a beavatkozás eszközeit, a terrorizmus anyagi alapjainak ellehetetlenítésére irányuló közös nemzetközi erőfeszítéseket, a kritikus infrastruktúra védelmét.

A terrorizmus elleni küzdelemben a rendőri és nemzetbiztonsági szervek együttesen, a saját feladat és hatáskörükben eljárva végzik tevékenységüket. A nemzetbiztonsági szervek által végzett feladatok végrehajtásának hatékonyságát, eredményességét növelő kezdeményezéseket is lehetőség szerint támogatni kell.

Az SZBJT együttműködésben részt vevő hazai szervek (tekintve, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége intézményesen kevéssé része az uniós együttműködésnek, ezért kiemelten a Rendőrségnek) alapvető célja az ország biztonságának garantálása kell, hogy legyen, de azt a szemléletet is integrálva, hogy ezzel egyidejűleg hatékonyan hozzájárulnak az európai biztonság fenntartásához, prioritásként kezelve régiónkat, különösen a nyugat-balkáni térséget. A rendőri együttműködésben elsősorban a gyakorlat orientált, az operatív együttműködés hatékonyságát továbbfokozó kezdeményezéseket kell támogatnunk.

A Rendőrség terrorfelderítő kapacitásának és vonatkozó nemzetközi együttműködési képességének további erősítése szükséges.

– Aktív közreműködői és felhasználói attitűd szükséges az Europol adatbázisainak és termékeinek felhasználásában, ehhez szükség szerint a hazai rendőrségi speciális képességeket megfelelően fejleszteni kell.

– A hazai sokszereplős szervezetrendszert egyszerűsíteni, a széttagoltságot enyhíteni szükséges, erősíteni kell a politikai és végrehajtói szint közötti kapcsolatot, aminek különösen rendkívüli helyzetben lehet jelentősége, a felelősségeket egyértelművé kell tenni.

– Az uniós ajánlások, tapasztalatok alapján ismét be kell tölteni a nemzeti koordinátori pozíciót, amelyhez megfelelő hatásköröket is rendelni kell.

– A második körös uniós társértékelés lezárulása után, a tapasztalatokra alapozva a hazai széttagolt válságreagálási rendszer egységesítését át kell gondolni. Meg kell fontolni egy Nemzeti Krízisközpont létrehozását, és biztosítani kell hozzá a megfelelő infrastruktúrát.

– A nem a vallási fundamentalizmus bázisára épülő terrorizmus és extrémizmus elleni küzdelemben ki kell használni az Európai Unió által nyújtott lehetőségeket, a tapasztalat- és információcserét, valamint az Europol támogatását.

– Fontos feladat a terrorizmus kapcsán úgy a jogalkalmazókban, mint a közvéleményben a tényleges veszélyeztetettség és az ebből adódó fellépés szükségességének folyamatos tudatosítása („awareness raising”).

e) Az uniós döntéshozatal keretében a szervezett bűnözés elleni küzdelemben a szervezett bűnözés megelőzését, a jobb felderítést, a szervezett bűnözésből származó vagyonok elvonását lehetővé tevő kezdeményezéseket kell támogatni. Támogatni kell továbbá az EU korrupció elleni erőfeszítéseit, a rendészeti szerveknél előforduló korrupció vonatkozásában kiemelten.

Alapvető, hogy a határon átnyúló, szervezett bűnözés elleni küzdelem csak nemzetközi együttműködéssel képzelhető el. Az Európai Unió ezen a területen a jogi kereteket képes megteremteni, az Europol révén műveleti támogatást tud biztosítani, és tapasztalatcserék, szakmai fórumok, valamint anyagi támogatás révén az együttműködési képességek növelésében játszik döntő szerepet.

A szervezett bűnözés elleni uniós joganyag, jóllehet terjedelmét illetően nem jelentős, a gyakorlati együttműködés (mindenekelőtt az Europol révén) egyre fontosabb szerephez jut, ezt a folyamatot Magyarországnak is támogatnia kell. Az előttünk álló évek legfontosabb feladata lehet uniós szinten a szervezett bűnözés elleni küzdelem Millenniumi Stratégiájának megújítása. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésétől függően felállítandó állandó Belbiztonsági Bizottság (COSI) feladata lesz a folyamatos, uniós szinten koordinált operatív fellépés kialakítása és fejlesztése. Számítani kell arra, hogy az uniós szinten meghatározott prioritások a jelenleginél jobban fogják determinálni a hazai bűnüldözési tevékenységet.

Nemzeti Biztonsági Stratégiánk is megállapítja, hogy Magyarország belső biztonságára veszélyt jelent a szervezett bűnözés és a „bűnözői csoportok kiterjedt gazdasági hátterének felszámolása, valamint pénzeszközeik legalizálásának megakadályozása alapvető feladat a szervezett bűnözés elleni sikeres fellépés szempontjából”. A Nemzeti Biztonsági Stratégia ennek érdekében megfogalmazza, hogy a magyar és külföldi szervek között az együttműködés elmélyítésére és kiterjesztésére van szükség.

A fentiek alapján a szabadság, biztonság és a jog érvényesülésének térsége keretében folytatott együttműködés tekintetében az alábbiakra kell összpontosítani.

– Az Europol által évente készített átfogó szervezett bűnözési fenyegetettség-értékelés (Organised Crime Threat Assessment OCTA) kidolgozásában aktívan rész kell venni és annak régiókra lebontott változatait maximálisan fel kell használni.

– Cselekvőleg hozzá kell járulni az Europol releváns elemző munkafájljaihoz és a COSPOL-projektekhez³ Ennek megfelelően az elemző-értékelői tevékenységre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni, és ennek érdekében a bűnfelderítési adatokat nemzetközi kontextusban is értékelni szükséges, lehetőség szerint támaszkodva a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ tevékenységére.

– Kiemelt hangsúlyt kell fektetni a szervezett bűnözés anyagi alapjának megrendítésére, a bűncselekményből származó vagyon elvonására.

– A hazai bűnüldöző szerveknek a súlyos, szervezett bűnözés elleni fellépésben meg kell valósítani az európai fejlődés által sok éve hangsúlyozott preventív, bűnügyi hírszerzésen alapuló (intelligence-led policing) filozófiát.

– Fel kell használni az Európai Unió adta lehetőségeket a speciális nyomozási technikák határon átnyúló alkalmazásának elterjesztése érdekében, hozzá kell járulni e téren az európai standardok kidolgozásához, melynek során kiemelt figyelmet kell fordítani a humán tényezőkre (fedett nyomozók határon átnyúló alkalmazása, tanúvédelem nemzetközi együttműködésben).

– Lehetőség szerint szorgalmazni és támogatni kell a szervezett bűnözés elleni küzdelem adminisztratív (nem rendőri) eszközei vonatkozásában az uniós tapasztalatcserét, a külföldön bevált, idehaza ténylegesen alkalmazható gyakorlatok adaptációját, esetlegesen közös standardok kidolgozását.

– Támogatni kell az EU korrupció elleni erőfeszítéseit, kiemelten a rendészeti szerveknél előforduló korrupció vonatkozásában.

– Tekintettel a szervezett bűnözés dinamikus, a társadalmi-gazdasági feltételrendszerhez folyamatosan alkalmazkodó természetére, erősíteni kell a multidiszciplináris megközelítést, a különböző megnyilvánulási formákkal foglalkozó rendőrségi szakértők és szakegységek közötti információmegosztást, koordinációt.

Alapvető törekvés, hogy mérhető javulást lehessen elérni az EU és tagállamai azon bűnüldözési intézkedéseinek hatékonyságában, eredményességében és tudásbázisában, amelyek a kábítószer-előállítást, a kábítószer-kereskedelmet, a prekurzorok eltérítését – beleértve az EU területére behozott szintetikus kábítószer-prekurzorok eltérítését –, valamint a kábítószer-bűnözéssel kapcsolatba hozható terrorizmusfinanszírozást, illetve pénzmosást célozzák.

– A kábítószerekkel kapcsolatos szervezett bűnözésre kell összpontosítani.

– Ki kell használni a meglévő eszközöket és keretrendszereket, szükség esetén regionális vagy tematikus együttműködéshez kell folyamodni.

– Meg kell keresni a kábítószerekkel kapcsolatos bűnözés elleni megelőző intézkedések fokozásának módjait.

– Cél továbbá a nemzetközi, szervezett kábítószer-szállítás és – kereskedelem elleni bűnüldözési együttműködés életre hívása és fejlesztése a tagállamok között, szükség esetén az Europollal, harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel együtt.

f) A bűnüldöző szervek együttműködésében⁴ a hangsúly a hagyományos, központi hatóságokon keresztül történő együttműködésről áttevődött a bűnüldöző szervek közötti közvetlen megkeresésekre, a tagállamok hatóságai közti közvetlen, érdemi koordinációra, valamint az operatív együttműködésre. Így a tagállami belügyi-rendészeti ágazatok stratégiai együttműködését Magyarországnak is szorgalmaznia kell. Az együttműködésben a gyakorlati szempontok alapján hatékonyabbnak ítélt alternatívák megvalósítását támogatjuk.

– A bűnüldöző szervek együttműködésében a tagállamok hatóságai közti közvetlen, érdemi koordinációra, valamint az operatív együttműködésre kell helyezni a hangsúlyt. Jelentős mértékben javítani kell a partnerminisztériumok közötti együttműködést, a tagállami belügyi-rendészeti ágazatok stratégiai együttműködését.

– Az uniós együttműködésben, lehetőségeinkhez mérten támogatni kell a hozzáférhetőségi elv fokozatos ütemű, teljes megvalósulását. Elsődlegesen az együttműködő, egymással kommunikálni képes nemzeti rendszerek felőli megközelítésre célszerű helyezni a hangsúlyt.

– Törekedni kell egyedi képességek, technológiák kifejlesztésére, amelyek uniós szinten is kiválósági központként működhetnek, összefüggésben a missziókba való felajánlhatóság kérdésével.

– A külföldi bűnüldöző szervezetekkel fenntartott kapcsolatok körében cél, a horizontális együttműködés, a közvetlen kapcsolatfelvétel képességének erősítése.

– Az összekötő-tiszti rendszer nemzeti szintű összehangolása és megfelelő geopolitikai súlyozása elengedhetetlen.

Azokon a szakterületeken, amelyek esetében a határon átnyúló elem meghatározó, a nemzetközi együttműködési képességet kell fejleszteni. Idetartoznak különösen bűnügyi területen a gépjármű-bűnözéssel foglalkozó nyomozók.

– Meg kell jeleníteni a rendőrség európai uniós „arcát”, azt, hogy képes hatékonyan és eredményesen együttműködni a nemzetközi rendőri együttműködésben.

– A határon átnyúló bűncselekmények üldözését végző rendőri szervezet továbbfejlesztése szükséges, amelynek alapja a magas szintű összehangolt információs, operációs és kommunikációs rendszerek működtetése.

– Hatékonyabban kell felhasználni az Európai Unió kínálta lehetőségeket a közterületi állomány, kiemelten a Közlekedésrendészet és a Készenléti Rendőrség humán és technikai felkészültségének javítására, a tömegrendezvények kapcsán a nemzetközi információcserébe való effektív bekapcsolódásra, a Köztársasági Őrezred vonatkozásában az Európai Személyvédelmi Hálózatban való megfelelő részvételre.

– Ezeken a területeken kiemelten együtt kell működni a szomszédos tagállamok partnerszervezeteivel, és az érintett államokkal. A gyakorlatban is mielőbb alkalmazni kell a Prümi Szerződés által intézményesített rendőri együttműködési formákat.

– Egyre jobban el kell mélyíteni a schengeni belső határok térségében a Schengeni Végrehajtási Egyezmény és a kétoldalú egyezmények által bevezetett együttműködési formákat.

– Az állampolgárok számára is érzékelhető módon meg kell előzni, hogy a határellenőrzés megszűnése bárhol biztonsági vákuumot vagy annak érzetét alakítsa ki, tekintettel a schengeni térség további bővítésére is.

– Egyes rendőri feladatok szükség esetén az államhatár átlépésével együtt járó ellátásának mindinkább természetes eljárássá kell alakulnia. Üzemszerűvé kell tenni a közös kapcsolattartási szolgálati helyek működését, a meglévők mellé továbbiak létesítésére kell törekedni a megfelelő pontokon. Az uniós trendeknek megfelelően ezeknek a helyeknek hosszú távon „közös bűnügyi együttműködési központokká” kell fejlődniük, amelyek a jelenlegi funkciójuk mellett további feladatok ellátásra is alkalmasak. Ezzel is összefüggésben a szomszédos országok rendőri szerveivel való összehangolt és/vagy közös műveleteknek egyre inkább rutinná kell válniuk.

– Meg kell kezdeni a felkészülést a schengeni rendőrségi együttműködés további kiterjesztésére is (román, horvát határszakaszok).

– A bűnmegelőzésben és a bűnüldözésben alkalmazott új technológiák tagállami, illetve közösségi szintű fejlesztésében ténylegesen és aktívan részt kell venni, a lehívható közösségi forrásokat ezen a területen is a lehető legszélesebb körben igénybe kell venni, együttműködve a magánszféra releváns szereplőivel.

– Az Európai Unió nyújtotta lehetőségek (képzések, tapasztalatcserék, speciális együttműködési formák) kihasználtságán a jelenlegi szinthez képest javítani szükséges a rendészeti területeken is.

Az Europol-együttműködést érintően Magyarország hatékony és a többi uniós intézménnyel összehangoltan működő Europol kialakításában érdekelt. Azonban távlatilag sem kívánatos, hogy az Europol konkrét, operatív hatásköröket kapjon. Fő irányvonalként bontakozik ki az Europollal folyó és a tagállamok közötti információcsere kiszélesítése. Ennek körébe tartozik az a régi és összetett probléma, amely a (polgári) válságkezelési missziók és az Europol közötti információcserének az intézményesítésében rejlik. A stratégiai információkkal kapcsolatban minden nagyobb nehézség nélkül meg tud állapodni a két szervezet, azonban a személyes adatok közvetlen cseréje kényesebb feladatot jelent.

– Fejleszteni kell az érintettek körében az Europol, illetve az Europol Információs rendszerének ismeretét, termékeit minden lehetséges területen és szinten használni kell.

– Az Europol elemző munkafájlok és termékek kidolgozásában a lehető legnagyobb mértékű aktív magyar részvétel szükséges.

– Az Európai Unión belüli és egyes esetekben, harmadik országbeli összekötő hágai jelenléte esetén az Unión kívüli információcserében maximálisan ki kell használni az összekötői platformból adódó lehetőségeket.

g) A külső határok biztonsága szempontjából előtérbe kell helyezni azt a szemléletet, hogy Magyarország az Unió, illetve a schengeni térség külső határai tekintélyes hányadának biztonságáért felel. Ezzel saját belső biztonságát is garantálja, az integrált határőrizeti szemléletre épülő, hatékony határellenőrzés magas színvonalának fenntartása alapvető érdek. A schengeni övezet további bővítése az ezzel járó teher részbeni enyhülését is eredményezheti. A határigazgatás terén a szolidaritás, a feladatok és felelősség méltányos megosztása elvének további érvényesítésére kell törekedni. Az Európai Unió keleti külső szárazföldi határaira háruló migrációs nyomás kezelésének kérdését az Unió stratégiai tervezésében erőteljesen napirenden kell tartani. Folyamatosan törekedni kell az Európai Unió déli, elsősorban a Mediterrán-térség külső tengeri határának és az Unió keleti szárazföldi határának határbiztonságával kapcsolatos igények és érdekek kiegyensúlyozására.

A határellenőrzés nagy költség- és beruházás igényű terület marad a jövőben is – elegendő gondolni az Európai Bizottságnak a külső határok ellenőrzésének jövőjére vonatkozóan az elmúlt évben benyújtott javaslatcsomagjára (EUROSUR-rendszer megvalósítása, határregisztráció, regisztrált utas program, automatizált határellenőrzés vagy e-kapu) – ami azt jelenti, hogy a schengeni csatlakozás sikeres befejezésével sem szűnhet meg ennek a területnek a folyamatos és tudatos fejlesztése. A külső határok igazgatásában számunkra igen pozitív változást hoz Románia és Bulgária a Schengen-övezethez, valamint hosszabb távon Horvátország Európai Unióhoz történő csatlakozása, a közösségi vízumpolitikai átalakulása és a vízumliberalizáció folyamata. Fontos figyelembe venni a határellenőrzés területén várható újításokat, amelyek nemcsak rendkívül költségigényes megoldásokat kívánnak majd, hanem teljesen új alapokra, új dimenzióba helyezhetik a határellenőrzést, ahol a technika és a biometria előtérbe kerül.

A Schengeni övezet szabadon átjárható, egységes belső térség, amelynek tagjai közösen felelősek egymás biztonságáért. A belső határokon történő ellenőrzés megszűnéséért cserébe kompenzációs intézkedések bonyolult rendszere valósul meg, melynek egyik kulcseleme a külső határok integrált szemléletű ellenőrzése. A schengeni „ellensúlyozó” intézkedések közül kiemelkedő szerepe van továbbá a minden teljes jogú tagállam rendvédelmi, bevándorlási, igazságügyi és egyéb típusú hatóságai számára közvetlenül elérhető módon figyelmeztető jelzések százezreit tartalmazó Schengeni Információs Rendszernek (SIS). Minden, az övezethez csatlakozni szándékozó új tagállam szigorú kritériumoknak kell, hogy megfeleljen, és implementálni köteles ezen biztonsági rendszer elemeit, melyet az ún. „régi” tagok ellenőriznek. Ez a bővítés folyamata. Az övezet kiszélesedésével az új tagok átveszik a külső határok őrizetének és ellenőrzésének feladatát, annak komoly anyagi, infrastrukturális és egyéb vonzataival együtt.

Jelen állapot szerint Magyarország az Unió külső határainak tekintélyes hányadáért felelős, és a keletről nyugatra irányuló fő migrációs útvonalak közül kettő halad rajta keresztül. A korábbi schengeni bővítések tapasztalataiból kiindulva az szűrhető le, hogy az illegális migráció jelentette nyomás a határellenőrzések megszűnésével áttevődik az új külső határra (lásd korábbi magyar–osztrák határ). Magyarországnak tehát határigazgatási szempontból is kiemelt érdeke Románia schengeni övezethez történő mielőbbi és zökkenőmentes csatlakozása. A schengeni követelmények Románia és Bulgária részéről történő teljesítése Magyarország számára további előnyt jelent abból a szempontból is, hogy nem egyedül felel a balkáni és fekete-tengeri térség irányából az Unióba irányuló biztonsági fenyegetés és különösen illegális migráció elleni küzdelemért. Magyarország számára ugyanakkor Románia schengeni övezethez történő csatlakozása nem elsősorban határigazgatási vagy rendészeti kérdés. Az államhatár korlátozások nélküli, korábban nem tapasztalt átjárhatósága alapvető fontosságú a magyar nemzet mint közös nyelvi és kulturális hagyományokat ápoló közösség egysége szempontjából, hiszen megkönnyíti az anyaország és a határon túli magyarok közötti családi, kulturális és gazdasági kapcsolatok fejlődését, az elmúlt évszázad viharai okozta sérelmek legalább utólagos orvoslását. Magyarország ezért kiemelt támogatást fog nyújtani Romániának a schengeni felkészülés folyamatában, és az uniós döntés-hozatali eljárásban való részvétele során minden szükséges lépést meg fog tenni annak érdekében, hogy Románia mihamarabb a schengeni övezet tagja lehessen.

A határigazgatás-határbiztonság területéhez tartozik (bár szorosan véve nem az SZBJT terület része), hogy figyelemmel kell kísérni a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (NER) alapján a részes államok által meghatározott veszélyhelyzeti belépési helyeket, ahol a NER-ben meghatározott képességeket ki kell alakítani. Szorgalmazni kell, hogy a tagállamok által kijelölt belépési helyeken a nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi helyzetet okozni képes eseményre történő reagáláshoz biztosítandó képességek rendelkezésre álljanak.

Figyelmet kell fordítani, és ezért támogatásban kell részesíteni uniós szinten a következőket:

– Szorgalmazni kell a közös integrált határigazgatási rendszer továbbfejlesztését és megerősítését a szükséges humán és technikai erőforrások biztosításával, különös tekintettel a személyek ellenőrzésére és a határok őrizetére a külső határoknál.

– Az érintett időszakban a külső határok őrizetében uniós szinten több nagyszabású informatikai beruházást igénylő projekt megszületése várható. Ennek keretében törekednünk kell a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II.) –, illetve a projekt alakulásának függvényében a jelenlegi SIS 1+ rendszer kibővítését lehetővé tévő más konstrukció – megvalósítására és az új rendszer lehetőségeinek maximális kihasználására a rendészeti együttműködés, így elsősorban a határigazgatás terén.

– Magyarországnak, mint a külső határok ellenőrzéséért felelős tagállamnak, a többi hasonló helyzetben lévő tagállammal együtt törekednie kell arra, hogy a beutazás és a rövid távú tartózkodás szabályainál a közösségi (schengeni) szabályozás jobban érvényesüljön. A vízumrendészetben a tagállamok számára nyújtott indokolatlanul nagy mozgástér, a kivételek alkalmazásának igen nagy száma lerontja a közösségi jogot a külső határok ellenőrzésének hatékonyságával kapcsolatban. Ezt a szempontot az Unió stratégiai tervezésében is érvényesíteni kell.

– A biztonság növelése mellett kiemelkedő hangsúlyt kell fektetni a jogszerű utazások megkönnyítésére is, és mindkét területen kulcsszerepet játszik majd a biometria alapján történő azonosítás.⁵ Az okmánybiztonság növelése érdekében, a biometrikus azonosítók alkalmazása mellett – amelyek közvetlen kapcsolatot teremtenek az okmány és tulajdonosa között – továbbra is kiemelt hangsúlyt kell fektetni az okmányelemek hamisítás elleni védelmére.

– Kötelező lesz a Vízuminformációs Rendszerben történő lekérdezés is a külső határokon történő belépéskor. A felsorolt eszközök szerepe a migrációkezelés mellett a terrorizmus elleni harcban is megkérdőjelezhetetlen. Magyarországnak földrajzi helyzetéből kifolyólag különösen nagy figyelmet kell fordítania, és erőforrásokat kell biztosítania ezen elképzelések megvalósításához, a fejlesztések finanszírozása tekintetében, hangsúlyozni, illetve érvényesíteni kell a tagállamok közötti szolidaritást.

– A Külső Határok Alap 2007–2013 közötti hatékony felhasználása Magyarország számára prioritás. Jelentős hozzájárulást biztosít a schengeni határok biztonságának megerősítésében, amely alapvetően technikai és technológiai fejlesztésekben manifesztálódik.

– Kiemelt hangsúlyt kell helyezni a határátkelőhelyeken működő valamennyi hatóság között együttműködés továbbfejlesztésére.

– Támogatni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek a határőrizetért és idegenrendészetért felelős szervek közötti információcsere javítását szolgálják.

– A FRONTEX megerősítését, fejlesztését, átgondolt hatáskörbővítését és saját kapacitásainak növelését Magyarországnak támogatnia kell, ugyanakkor egy „Európai Határőrség” vagy közös európai határrendészeti szolgálat felállítását jelenleg nem tekintjük időszerűnek.

– Magyarország a FRONTEX tevékenységének átláthatóságára és geopolitikai kiegyensúlyozottságára törekszik, munkájában még aktívabban és folyamatosan részt vesz, konstruktív, kezdeményező szerepet tölt be.

– Magyarország a FRONTEX keretén belüli kölcsönösségi alapon működő szakértői és technikai segítségnyújtás révén fejleszti az illegális migrációval szembeni hatékony fellépésének lehetőségeit.

– A schengeni értékelés (és ezen belül kiemelten a határellenőrzés vizsgálata) nagy jelentőségű Románia és Bulgária Schengeni-övezethez történő csatlakozása szempontjából. Magyarországnak az értékelés folyamatában aktívan kell részt vennie és a két tagjelölt ország zökkenőmentes csatlakozásával kapcsolatos érdekét erőteljesen érvényesítenie kell.

III. Legális, illegális migráció és menekültügy

h) A Magyarország számára prioritást jelentő Európai Unión kívüli államokkal, a migráció globális megközelítése keretében megjelölt eszközök alkalmazásával kell az együttműködést fokozni. Emellett Magyarországnak aktív szerepet kell vállalnia az illegális migráció elleni hatékony küzdelemben. A migráció területén a valós hazai munkaerő-piaci igények figyelembevételével kell a legális migrációt előmozdítani.

A migráció területén az Európai Unió jogalkotási tevékenysége az elmúlt években jelentősen megélénkült, a közösségiesítés egyúttal szemléletváltást is hozott: az illegális migráció elleni küzdelem mellett felértékelődött a legális migráció, ezen belül pedig a gazdasági célú migráció jelentősége. Ebben a folyamatban az Európai Tanács által 2008. október 15-én elfogadott Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum a stratégia időtávlatában meghatározza az uniós szakpolitikák alakulását. A migrációval kapcsolatos stratégiai irányok kialakításánál ugyanakkor fontos szem előtt tartani a migrációval kapcsolatos feladatok interszektorális jellegét, valamint sokdimenziós megközelítésének [munkaerő-piaci és foglalkoztatáspolitikai, gazdasági, demográfiai, oktatási (humánerőforrás-fejlesztési), szociális (integrációs), egészségügyi, esélyegyenlőségi, biztonsági (rendészeti) stb.] összefüggéseit.

– A legális migráció területén születő uniós jogi eszközök érdemi alakítása magyar részről a kérdést minden összefüggésében áttekintő hazai migrációs stratégia alapján kívánatos, amelynek megalkotása szükségesnek mutatkozik.

– Magyarországnak törekednie kell arra, hogy a gazdaság, valamint a tudomány igényeivel összhangban elősegítse a legális migránsok beutazását és tartózkodását, ugyanakkor határozottan fellépjen az illegális migráció, az ahhoz kapcsolódó illegális tevékenységek (embercsempészet, emberkereskedelem), továbbá a migránsok illegális foglalkoztatása ellen. Figyelembe kell venni, a legális migráció és a demográfiai trendek közti összefüggéseket, különösen a huzamos ideig Magyarországon tartózkodó migránsok tekintetében.

– A legális migráció területén a magasan kvalifikált munkavállalók esetében támogatni szükséges a tagállamok és a harmadik országok, valamint a migránsok számára is előnyökkel járó körkörös migrációt.

– Az Európai Unió törekvéseivel összhangban hasznosnak tartjuk a nemzeti „bevándorlási profilok”⁶ kidolgozásának felvetését, amelyek minden tagállam vonatkozásában integrált képet adnának a bevándorlás pillanatnyi helyzetéről, kiemelt hangsúlyt fektetve a nemzeti munkaerőpiacok alakulására és a bevándorlók (tényleges és potenciális) képzettségi összetételére.

– A munkavállalási célú legális migráció terén hangsúlyozni kívánjuk a tagállami kompetenciák és a közösségi preferencia elvének tiszteletben tartását.

– Összhangban a „Kutatók az Európai Kutatási térségben – egy mesterség több karrier” bizottsági közleménnyel⁷, illetve a Bizottság 2005. március 11-én kiadott a Kutatók Európai Chartájáról és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexéről szóló ajánlásával⁸ fontos elősegíteni a tudományos munkakörökben dolgozók számára az akadálymenetes nemzetközi mozgást és a munkavállalást lehetővé tevő szabályozási környezet megteremtését.

– Tekintettel arra, hogy az Európai Unión belül az integráció kérdése egyre hangsúlyosabb szerepet kap, erősíteni szükséges a legális bevándorlók integrációjára irányuló törekvéseket, többek között a 2004-ben elfogadott Közös Alapelvek⁹, valamint a 2005-ben elfogadott Közös Integrációs Program kritériumai¹⁰ alapján.

– Ennek megvalósítása érdekében támogatni kell az újonnan érkezett bevándorlók igényeihez igazodó integrációs programok kialakítására, illetve a beilleszkedést elősegítő – különösen az alapvető jogokról, illetve a munkavállaláshoz való hozzáférésről szóló tanácsadásra, a beiskolázás területén felmerülő problémák kezelésére, valamint a diszkrimináció elleni küzdelemre irányuló – intézkedések kidolgozására irányuló kezdeményezéseket. E tekintetben kiemelt hangsúlyt kell fektetni a külföldi állampolgárokkal szembeni toleranciát, a társadalmi befogadást növelő akciókra.

– Magyarország – az összes hontalansági tárgyú nemzetközi szerződés részeseként – nemzetközi szinten továbbra is kiemelten kívánja képviselni a hontalanok védelmének ügyét, többek között a példaértékűnek tartott magyar hontalansági eljárás működési tapasztalatainak megosztásával.

– A visszafogadási egyezmények körének bővítése szükséges, biztosítani kell továbbá az önkéntes és szankciók nélküli hazatérés elősegítését a tagállamok szorosabb együttműködésén keresztül az emberi jogok, valamint a visszaküldés tilalma (non-refoulement) elvének szem előtt tartásával.

– A migráció kezelésének külső dimenziója szempontjából törekedni kell a származási és tranzitországokkal való együttműködésre. Magyarország számára az Európai Uniótól keletre, délkeletre fekvő harmadik országok jelentenek prioritást. A térség hazánk szempontjából kiemelt stratégiai fontosságára tekintettel, ezekkel az országokkal – elsősorban a nyugat-balkáni térség országaival és Ukrajnával – folytatni kell a párbeszédet, valamint a gyakorlati együttműködést a legális migráció, illegális migráció, továbbá a migráció és fejlesztés területein.

– Az elkövetkező években érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni Ázsia egyes országaival fenntartott migrációs kapcsolatok fejlesztésére, hiszen a Közép-Európában fekvő tagállamok mint tranzit- és célországok, a nyugat-európai országok pedig főként mint célországok szembesülnek az ázsiai országokból érkező migrációs áramlatok által kifejtett nyomással.

– Aktív szerepet kell vállalni az együttműködési platformok és a mobilitási partnerségek végrehajtásában és továbbfejlesztésében, mivel ezek az eszközök hatékonyan járulhatnak hozzá az Európai Unió tagállamai és a harmadik országok közötti kapcsolatok erősítéséhez, valamint a projektek fokozott koordinációjához.

i) A menekültügy területén Magyarország támogatja az Európai Uniónak a Közös Európai Menekültügyi Rendszer második szakaszában megvalósítani kívánt célkitűzéseit. Törekedni kell ugyanakkor arra, hogy a Közös Európai Menekültügyi Rendszer második szakaszának kidolgozására a menekültügyi joganyag jelenlegi eredményeinek megőrzésével, a garanciális elemek bővítésével, a nemzetközi jogi kötelezettségek tiszteletben tartásával kerüljön sor.

– A Közös Európai Menekültügyi Rendszer első szakasza során elfogadott irányelvek és rendeletek 2008–2010-re várható felülvizsgálata és a Közös Európai Menekültügyi Rendszer második 2012-re kialakítani tervezett szakasza során Magyarországnak törekednie kell arra, hogy az európai menekültügyi szabályozás a nemzetközi jog követelményeinek megfelelően a nemzetközi védelemért folyamodók számára megfelelő garanciákat, az arra szorulóknak pedig hatékony védelmet biztosítson.

– Az illegális migráció elleni küzdelem és a nemzetközi védelemhez való hozzáférés közötti egyensúly megteremtése, ezen belül a menedékjoggal való visszaélések megelőzése és visszaszorítása prioritás Magyarország számára. Ennek megvalósítása során az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban lefektetett irányvonalakat követjük, miszerint az európai határok szükségszerű megerősítése nem akadályozhatja meg azt, hogy az arra jogosultak hozzáférjenek a védelmi rendszerekhez.

– Magyarország támogatja a tagállamok közötti gyakorlati együttműködés erősítése érdekében – például egy közös országinformációs adatbázis létrehozására, közös képzési struktúrák kialakítására, közös tolmácshálózat működtetésére, továbbá a menekültügy terén alkalmazott legjobb gyakorlatok cseréjére – az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (European Asylum Support Office) felállítását.

– A közös európai áttelepítési program létrehozására irányuló európai uniós törekvésekkel összhangban Magyarországnak lépéseket kell tennie azoknak az intézményi és jogszabályi feltételeknek a megteremtése érdekében, amelyek egy áttelepítési program sikeres végrehajtásához szükségesek. Ezzel összefüggésben hazánk támogatja a nemzetközi védelemben részesített személyek beilleszkedésének elősegítését célzó tagállami szabályok harmonizálását.

– Magyarország számára prioritást jelent, hogy a Bizottság menekültügyről szóló politikai tervében¹¹ szereplő, 2009-ben kiadni kívánt, nemzeti védelmi státuszokról szóló tanulmány eredményeinek függvényében harmonizálásra kerüljön azoknak a személyeknek a státusza, akik nem tartoznak sem a menekült, sem a kiegészítő védelemben részesített személy kategóriájába, azonban más okból védelemre szorulnak.

– Magyarország támogatja az Európai Uniónak a tagállamok közötti, valamint az Európai Unió által harmadik országok irányában vállalt szolidaritás fokozását és tehermegosztás elősegítését célzó törekvéseit, amely figyelemmel van a tagállamok gazdasági és integrációs kapacitásaira is.

– Számos európai uniós program igen magas társfinanszírozási arány mellett nyújt lehetőséget fejlesztésre, példaértékű gyakorlatok cseréjére, ikerintézményi programokra, tagállamokkal közös tevékenységek támogatására. Magyarország érdeke a különböző pályázati lehetőségek minél szélesebb körű kihasználása.

j) A vízumpolitika és a vízumkiadás a migrációs politika első elemét jelenti. A közösségi szintű vízumpolitika ugyanakkor tág értelemben az egyik eszköze az Európai Unió biztonságpolitikai céltűzéseinek, valamint szomszédságpolitikájának és külpolitikai, külgazdasági kapcsolatrendszere építésének. A közösségi integráció jelenlegi szintjén – ezen túlmenően – a közösségi vízumpolitika tagállamok általi megvalósítása részét képezi a tagállami nemzeti érdekek érvényesítésének is. A közösségi fellépés külső aspektusa annak elérése, hogy az Európai Unió minden tagállamával szemben a harmadik országok azonos vízumpolitikát folytassanak. A vízumpolitika ilyen komplex megközelítése szükségszerűvé teszi, hogy a közösségi vízumpolitika folyamatosan felülvizsgálatát, és hogy rugalmasan alkalmazkodjon az elsősorban meghatározó közösségi biztonságpolitikai szempontok és a Közösség egyéb, a vízumpolitikát is eszközként használó, az Európai Unió külső környezete által is befolyásolt és integránsan változó célkitűzéseinek egyidejű szolgálatához.

Az Európai Unió vízumpolitikájának megvalósítása az integráció jelenlegi szintjén szükségessé teszi a közösségi jogi instrumentumokat kiegészítő nemzeti jogi szabályozást is. Az egységes, közös vízumrendészeti szabályok végrehajtásáért a tagállamok felelnek, a részletes igazgatási szabályok, eljárási rendek, valamint a vízumpolitikához szükséges szervezeti keretek és intézményhálózat kialakítása és működtetése a tagállamok feladata. Ennek megvalósítása során – az alapvető szabályok mellett – az egyes tagállamok eltérő megoldásokat alkalmaznak, amelyet a pillanatnyi jogrendjük, az adott tagállam jogalkotását meghatározó jogelméleti alapelvek, valamint a tagállam társadalmi-politikai felépítése által meghatározott értékrendek, nemzeti szempontok határoznak meg.

– A vízumpolitika területén az elsődleges célkitűzés a közösségi integráció mélyítése. Távlati cél annak elérése, hogy az első pilléres terület minél teljesebb mértében közösségi politikává váljon. Ez hosszú távon a Közösség által fenntartott és működtetett, egységes és kizárólagos közösségi vízumkiadást megvalósító intézményhálózatot is jelent. E cél megvalósítása során fel kell oldani a globalizáció biztonsági kihívásai és az ügyfélközpontú eljárások konfliktusát, össze kell egyeztetni a biztonsági szempontokat az ügyfelek adatvédelmi érdekeivel. Választ kell keresni arra, hogy milyen eszközök szolgálják a közösségi vízumpolitika komplex megközelítését, hogyan teremthető egyensúly a biztonsági kihívások, illetve az egyéb közösségi szempontok érvényesítése között, s nem utolsó sorban meg kell teremteni a nemzeti érdekek által is befolyásolt tagállami megközelítés és a közösség egészének szempontjaiból kiinduló megközelítés egyidejű érvényesítését a döntések meghozatala során.

– Garanciális szabályokkal védeni kell a jóhiszemű kérelmezők érdekeit, jól körülhatárolt feltételek teljesítése esetén garantálni kell a hosszabb időre érvényes vízumok kiadását, miközben – többek között a szelektív konzultáció intézményének szélesebb körű alkalmazásával – hatékonyabb eszközöket kell adni az eljáró hatóságoknak a migrációs kockázatot vagy nemzetbiztonsági, közbiztonsági, közegészségügyi veszélyt jelentő kérelmezőkkel szembeni fellépéshez.

– Magyarország a vízumpolitikát az előzőekben lefektetett komplex szempontrendszerre tekintettel közelíti meg. Szükségesnek tartjuk egy olyan közösségi szintű és átfogó vízumstratégia megalkotását, amelynek első elemét képezi a szűk értelemben vett vízumpolitika – ez esetben a vízumkötelezett, vízummentes, illetve különféle vízumkönnyítéseket élvező országok meghatározását értve alatta –, második eleme a vízumrendészeti, vízumeljárási kérdések közösségi szabályainak megalkotása, harmadik eleme pedig az ezt megvalósító közösségi intézményrendszer, illetve szervezeti megoldások meghatározása. A jelenlegi gyakorlattól eltérően a közösségnek meg kell határoznia azokat a világos elveket, amelyek alapján minden egyes esetben meghatározható mind a tagállamok, mind a harmadik országok oldaláról, hogy hogyan és milyen elvek mentén válhatnak vízummentessé, illetve kerülhet sor vízumkönnyítési megállapodások megkötésére. Ezen elveknek az EU külpolitikai stratégiájához kell igazodnia és konkrét feltételeket (például elutasítási arány) kell tartalmaznia. A közösségi szabályok keretében a VIS implementálása, a Vízum Kódex gyakorlati működésének első értékelése, illetve a kishatárforgalmi rendelet felülvizsgálata mellett a területet nagyobb összefüggésben érintő jogszabályok áttekintése, továbbá újak megalkotása kívánatos. A vízumstratégia e két nagy elemének pontos irányt kell mutatnia a harmadik elemre, a szervezeti megoldások meghatározására, így például közösségi forrásokat kell rendelni a több tagállam együttműködésével megvalósuló új szervezeti formák kialakítására. Bővíteni kell a Közös Vízumkérelem-átvevő Központ (CAC) jellegű képviseletek számát, de folytatni kell a már megkezdett tárgyalásokat abban az irányban, hogy eddig Magyarország által nem alkalmazott együttműködési forma kialakításával szomszédos országokkal, közösségi források bevonásával olyan új helyeken is közös üzemeltetésű konzuli képviseletet nyissunk, ahol még egyik érintett tagállam sincs jelen.

– A vízumpolitika közösségi szintű alakítása során Magyarország partner minden olyan kezdeményezés megvalósításában, amely a komplex megközelítésű, távlati cél elérését szolgálja. Ennek részét képezik mind a közösségi jogi aktusok kibocsátása, mind pedig a közösségi költségvetési források megteremtése e cél támogatására. Fontosnak tartjuk, hogy a vízumpolitika rugalmas és a körülményekhez folyamatosan alkalmazkodó legyen. Ennek keretében rövid távon szükségesnek tartjuk a közösségi szintű vízumrendészeti szabályok mielőbbi megalkotását, majd ennek talaján állva az integráció mélyítését, a továbblépést szolgáló új közösségi jogi aktusok előkészítésének megkezdését.

– Az integráció mélyülésével párhuzamosan meg kell teremteni a jogi aktusok folyamatos felülvizsgálatát és a közösségi szintű gyors reagálást lehetővé tevő intézményes megoldásokat is. El kell kerülni, hogy a vízumrendészetet szabályozó közösségi aktusok megmerevedjenek, biztosítani kell, hogy a rendeletekben lefektetett garanciális eljárási rendelkezések mellett legyenek olyan mechanizmusok, amelyekkel akár a Bizottság, akár a Tanács gyorsan és hatékonyan tud reagálni hírtelen kialakuló helyzetekre – így például a váratlan migrációs szükséghelyzetekre – biztosítva a közösségnek a válsághelyzetek átmeneti kezelését a vízumrendészetben.

– A hosszú távú cél elérése érdekében szükséges szervezeti formákat bővíteni kell, hangsúlyosan törekedni kell a jelenleg rendelkezésre álló, s már kodifikált megoldások minél szélesebb körű alkalmazására, ezen belül különösen a több tagállam által közösen megvalósított együttműködési formák bővítésére. Az együttműködési formákat illetően is a rugalmas szabályozásra kell törekedni, támogatjuk a technikai eszközök bevonásával a hagyományos vízumpolitikai kereteket átlépő új megoldások kidolgozását.

IV. Igazságügyi Együttműködés

k) A büntető igazságügyi együttműködés, büntetőjogi jogharmonizáció területén Magyarország célja, hogy a büntető igazságügyi együttműködésre irányuló uniós jogalkotás tervezhetőbbé váljon, mivel a gyakori jogharmonizáció a jogalkalmazó hazai szervek munkáját nehezíti. A büntetőeljárás tekintetében a kölcsönös elismerés elvének megvalósítását hazánk támogatja, de mindenképpen törekedni kell arra, hogy szükséges és a gyakorlatban végrehajtható közösségi jogi aktusok szülessenek e tárgyban. Magyarország jelen stratégia időtávlatában az Európai Ügyészség létrehozása helyett a meglévő intézményi rendszer lehetőségeinek kiaknázását támogatja.

– A büntetőügyekben való igazságügyi együttműködés keretében a meglévő joganyag fejlesztésére kell törekedni, illetve támogatni kell a létező közösségi jogi aktusok transzparenciáját, koherenciáját javító kezdeményezéseket.

– A büntetőügyekben való igazságügyi együttműködés területén a meglévő joganyag konszolidációja, illetve egyszerűsítése az egész Közösség így hazánk alapvető érdeke is, ezért az ilyen irányba mutató kezdeményezésekben Magyarországnak szerepet kell vállalnia.

– Az új kezdeményezések tekintetében az európai uniós jogalkotás kiszámíthatóságához igazodva, – különösen az összefüggő kezdeményezések esetében – nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hazai átültetés előkészítésre, emellett kellő időben és amennyiben szükséges, a lehetséges mértékben tájékoztatni kell a jogalkalmazókat a várható módosításokról.

– Következetesen olyan közösségi jogi aktusok elfogadását kell elérni, amelyek az eltérő tagállami értelmezés és implementáció lehetőségét kizárják vagy minimalizálják. El kell érni, hogy a polgárok bizalma az európai büntetőjogi együttműködés hatékonyságában töretlen maradjon.

– A büntetőügyekben való igazságügyi együttműködés területén támogatni kell azokat a kezdeményezéseket és folyamatokat, amelyek elősegítik, hogy a szankciók elkerülhetetlenségének tudata uniós viszonylatban is realitássá váljon.

– Olyan irányvonalat kell képviselni és támogatni, amely a büntetőeljárások átadását és az Unión belül eljárási minimum kívánalmak kidolgozását – akár a terhelt védelmére, akár a bizonyítékok felhasználására vonatkozóan – a hazai alkotmányos és jogszabályi keretek figyelembevétele mellett szorgalmazza. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban meg kell fontolni hosszabb távon a megerősített együttműködés lehetőségét is.

– A hatályos magyar jogszabályi háttérre való tekintettel, a magyar prioritások kidolgozásánál figyelemmel kell lenni a kettős büntethetőség követelményére. Hosszabb távon a Lisszaboni Szerződés (és ezzel együtt a magyar Alkotmány kettős büntethetőségére vonatkozó módosításának) hatálybalépése után – függetlenül a kölcsönös elismerés elvétől – megfontolandónak tartjuk, erre irányuló uniós szándék esetén egy egységes európai büntető törvénykönyv kidolgozását a büntetőjog területén történő valódi együttműködés megvalósulása érdekében.

– A szabálysértési jogsegély kidolgozott kereteinek hatékony végrehajtását, illetve e területen az együttműködés megerősítésének előmozdítását szorgalmazzuk.

– Támogatni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek a büntetőeljárás sikeres lefolytatásának, az állami büntetőhatalom érvényesítésének érdekeit szem előtt tartva, a személyek szabad mozgásának tiszteletben tartásával, illetve annak szükségtelen korlátozása nélkül javítják az együttműködést.

– Támogatni kell a részletesebb és pontosabb szabályozás kialakítását a „ne bis in idem” elve tekintetében, annak érdekében, hogy a tagállamok eredeti elképzeléseinek megfelelő módon alkalmazhassák.

– A Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiájával összhangban, támogatnunk kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek elősegítik az Európai Bűnmegelőzési Hálózat (EUCPN) súlyának növekedését.

– Aktívan részt kell venni a kárhelyreállító igazságszolgáltatással kapcsolatos uniós szintű hatékony együttműködés kialakításában és fejlesztésében.

– Az e-igazságszolgáltatásban rejlő lehetőségek kihasználására a büntetőügyekben történő igazságügyi együttműködés területén is kiemelt figyelmet kell fordítani.

l) A polgári igazságügyi együttműködés területén Magyarországnak célja a határon átnyúló vonatkozásokkal bíró polgári és családi jogi ügyek peres és peren kívüli eljárásaiban felmerülő akadályoknak a jog érvényesülése egységes térségén belül való megszüntetése. Magyarország hosszabb távon támogatja a polgári igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos közösségi joganyag konszolidációját. Magyarország kiemelt figyelmet fordít a polgári igazságügyi együttműködés terén a Közösséget megillető külső szerződéskötési hatáskör gyakorlati következményeire. A kedvezőbb vállalkozói környezet kialakításához köthető önkéntes, spontán jogközelítést lehetővé tevő lépéseket és az elektronikus igazságszolgáltatás fejlesztését Magyarország támogatja.

– A nemzetközi magánjog területén, Magyarország hosszú távon támogatja az uniós joganyag konszolidációját.

– Magyarország a határozatok kölcsönös elismerése elve alapján támogatja a bírósági határozatok Közösségen belüli áramlása akadályainak kiiktatását.

– Magyarország továbbra is támogatja a joghatósági szabályok, valamint a nemzetközi magánjogi kollíziós szabályok tagállamok közötti egységesítését mint a határon átnyúló igényérvényesítés elősegítésének egyik fő eszközét.

– Magyarország számára prioritás, hogy – a polgári igazságügyi együttműködés terén az Európai Közösséget megillető kizárólagos (külső) kompetencia sérelme nélkül – minél előbb megtörténjen a tagállamoknak a harmadik államokkal hatályban lévő bilaterális nemzetközi polgári jogsegélyegyezményeinek felülvizsgálata. Ennek érdekében támogatjuk olyan közösségi felhatalmazási mechanizmus mielőbbi kidolgozását, amely meghatározott feltételek mellett, egyedi esetekben, lehetővé teszi a Közösséget megillető nemzetközi szerződéskötési hatáskör tagállamokra történő delegálását.

– Szintén prioritás a jogforrásokkal kapcsolatos ismeretterjesztés, a jogalkalmazók képzése, információs kampányok indítása, amely elengedhetetlen az uniós joganyag színvonalas alkalmazásához és ahhoz, hogy e szabályok nyújtotta előnyök maradéktalanul érvényesüljenek.

– Az Európai Igazságügyi Hálózat szerepének növekedését Magyarország támogatja és törekszik ennek az együttműködési formának a minél jobb kiaknázására.

– A polgári igazságügyi együttműködés keretében az uniós döntéshozatal során, szükség esetén külön hatásvizsgálat elvégzésével, a szakmailag érintettek szoros együttműködésével mérlegelni kell, hogy a tervezet a hazai fogyasztóvédelmi vagy gazdasági szempontoknak is megfelel-e, valamint az egyes tervezetek esetében mely szempontoknak kell elsőbbséget biztosítani a nemzeti álláspont kialakításánál.

– Magyarország támogat minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy az uniós polgárok minél könnyebben juthassanak hozzá az igazságszolgáltatást érintő információkhoz, az egyes eljárásokhoz, hogy az elektronikus eljárásokban, az információs technológiákban rejlő előnyök minél jobban kiaknázhatóak legyenek.

– Törekedni kell arra, hogy a létrehozandó egységes igazságügyi portálhoz Magyarország is tudjon tartalmat biztosítani. Az ún. e-igazságszolgáltatás terén a vonatkozó európai uniós munka figyelembevételével kell a hazai fejlesztéseket tervezni.

– Magyarország elismeri a Közös Hivatkozási Keret (Common Frame Reference – CFR) kidolgozásának jelentőségét.

V. SZBJT Külkapcsolatok

m) Magyarország kiemelt célja a harmadik államokkal való strukturált együttműködés az Európai Unió a szabadság, biztonság és jog érvényesülése térsége keretében folytatott együttműködés terén.

Magyarország élvezi az Európai Unió globális jelenlétből és súlyából fakadó biztonság előnyeit, az Unió tagállamaként azonban, a nemzeti prioritások alapján súlyozva lehetőségeihez képest hozzá kell járulnia az összeurópai törekvésekhez.

A harmadik államokkal való strukturált együttműködés jelenleg nem teljes mértékben kihasznált eszköz Magyarország biztonságának garantálása szempontjából. A stratégiai tervezésben (missziók, technikai segítségnyújtás, képességek erősítése, együttműködési projektek) a megelőzésnek és a kiváltó okok kezelésének kellő súllyal kell latba esniük. Egységes koncepció és központi tervezés szükséges, beleértve az ehhez szükséges költségvetési források biztosítását is.

Az Unió biztonságának külső és belső aspektusai egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Az uniós tagok mellett a szomszédos országok és más harmadik országok is azonos kihívásokkal néznek szembe. A határokon átívelő kihívások csak az érintett országok összehangolt, közös fellépésével, együttműködésével győzhetők le. A szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térsége terén ezért egyre markánsabb a harmadik országokkal, nemzetközi szervezetekkel való ágazati kapcsolatok által megjelenített külkapcsolati elem (uniós zsargonban JHA RELEX), illetve ennek komplementer vetületeként a külkapcsolatokban egyre meghatározóbb a bel- és igazságügyi témák súlya.

– Kívánatos a harmadik országokkal, nemzetközi szervezetekkel való folyamatos párbeszéd, projektekben való együttműködés, illetve a polgári válságkezelési műveletekben való minél nagyobb volumenű részvétel.

– A kapcsolattartás körében megkerülhetetlen a külképviseletek segítsége, de törekedni kell a rendészeti összekötői/belügyi szakdiplomatai hálózat fejlesztésére, a hálózat által lefedett terület növelésére is. Ennek során a már említett földrajzi prioritásokhoz kell igazodni, egyben lehetőség szerint arra törekedni, hogy a kihelyezett magyar összekötők az EU egésze számára hozzáadott értéket jelentsenek.

– Támaszkodni kell a többi tagállam összekötői kínálta csatornákra is, azokon a területeken, ahol Magyarország saját jogon nincs jelen. A regionális uniós összekötői hálózatokban, ahol csak lehet, aktív részvétel szükséges, megfontolandó egy-egy területen „lead nation” szerep vállalása.

– A projektek terén aktív szerepvállalásra van szükség, különösen az európai perspektívával rendelkező országokban.

– Az EU további bővítéséhez kapcsolódó stratégiai dilemmák kezelhetősége érdekében is szorgalmazni kell a szomszédság-politika felértékelését, a felvételre váró és a felvételt kérő országok számára továbbra is jelentős erőfeszítést jelent, hogy a külön acquis fejezetként szereplő belügyi együttműködés magas elvárásainak megfeleljenek. Összhangban az elmúlt évek aktív belügyi hozzájárulásával, továbbra is szorgalmazni kell ezeknek az országoknak az EU-integrációs törekvéseit. Az így kialakuló együttműködési formák és az ezek mentén megvalósuló módszerbeli és technikai kompatibilitás Magyarország biztonságát növelik. A rendelkezésünkre álló eszközök segítségével, elsősorban gyakorlati tapasztalataink tényleges átadása révén aktívan hozzá kell járulnunk ezen államok sikeres integrációs felkészüléséhez.

– Erőfeszítéseket kell tennünk a közös értékeken alapuló transzatlanti biztonsági partnerség elmélyítése érdekében.

– Törekednünk kell a tematikus és a földrajzi prioritások összehangolására a személyre szabott megközelítés elősegítésére a balkáni és a keleti szomszédság országai tekintetében.

VI. Kritikus infrastruktúrák védelme

n) Magyarország érdeke a kritikus infrastruktúra-védelem terén az Unió által kínált lehetőségek megragadása. A hatékony védelem érdeke minden tagállamnak és az adott rendszert működtető gazdasági vállalkozásnak is, ezért a védelemre irányuló minden tevékenységet szoros együttműködésben, összehangolt, szabályozott módon célszerű megvalósítani.

A közelmúltban bekövetkezett terrortámadások (USA, Madrid, London), természeti katasztrófák (ázsiai szökőár, földrengések) és technikai kihívások (kétezredik évi dátumváltás, nagykiterjedésű áramkimaradások, számítógépes támadások) felhívták a figyelmet az infrastruktúrák sebezhetőségére, valamint az infrastruktúrák, a társadalom és kormányzati működés kölcsönös egymásrautaltságára.

A cselekvés szükségességét felismerve az Európai Unió [COM(2006)786 és COM(2006)787] is kialakította a kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos koncepcióját, illetve szabályozási elgondolását. Az ennek megfelelő hazai végrehajtási folyamat már huzamosabb ideje zajlik (l. a terrorizmus elleni küzdelem aktuális feladatairól szóló 2112/2004. (V. 7.) Korm. határozat – és módosításai – alapján, valamint a katasztrófavédelemmel összefüggő 2007. évi feladatokról szóló Kormányzati Koordinációs Bizottság határozata alapján az Önkormányzati Minisztérium koordinációs tevékenységével kidolgozott 2080/2008. (VI. 30) Korm. határozatot a Kritikus Infrastruktúra Védelem Nemzeti Programjáról).

Az Európai Unió Tanácsa a 2008/114/EK irányelvben útmutatást adott az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló (European Programme for Critical Infrastructure Protection; EPCIP) programok kidolgozására. Mindezek alapján a kritikus infrastruktúrák védelmével összefüggő stratégiai tervezési feladatok szorosan kapcsolódnak jelen stratégia biztonságot érintő kérdéseihez.

A kifutóban lévő Hágai Program 2.4 pontja az Európai Unió belső biztonsága szempontjából különösen fontosnak tartja a létfontosságú infrastruktúrák legjobb védelmét, például egy kémia-biológiai-radiológiai-nukleáris-baleset (CBRN) esetén. A készülő poszt-hágai program vélhetően nem változtat az unió ezen szemléletén, ezért a közbiztonságot is érintő kérdések stratégiai megfogalmazásához az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság bevonása is indokolt lehet. Az Önkormányzati Minisztérium bázisán működtetett Nemzeti Helyzetértékelő Központ további fejlesztése a kritikus infrastruktúra védelem szempontjából is fontos célkitűzés. Az SZBJT stratégia végrehajtása során a kritikus infrastruktúra-védelem területén folyó munkára tekintettel kell lenni és viszont.