PÜ BH 2009/11
PÜ BH 2009/11
2009.01.01.
A szálloda felelőssége az őrzöttként hirdetett parkolóban elhelyezett gépkocsi eltulajdonításából eredő kárért (Ptk. 467. és 469. §).
Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetnek részben helyt adva az alperest 2 594 600 forint kártérítés és ezen összegnek 1999. május 31. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kötelezte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes által üzemeltetett H. Z. szálloda parkolójából ismeretlen tettesek ellopták a felperessel szerződésen alapuló biztosítási jogviszonyban álló osztrák állampolgár személygépkocsiját. A parkoló a szállodához tartozó terület, amely kerítéssel volt körbevéve és zárható kapuval volt ellátva. A szálloda idegen (német, angol, francia) nyelvű prospektusában a parkoló mint őrzött parkoló került megjelölésre, amely tényt a tulajdonos kérdésére a recepción dolgozó alkalmazott megerősített. A tulajdonos a lopás tényét a szálloda alkalmazottjának nyomban bejelentette és rendőrségi feljelentést tett.
Ezen tényállás alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 467. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. A felelősség alóli mentesülésnek a Ptk. 469. §-ában meghatározott feltételét sem sikerült bizonyítania. Az a tény pedig, hogy az alperes a parkoló őrzéséről nem gondoskodott, olyan felróható magatartás, amelyre előny szerzése érdekében nem hivatkozhat. A felperes által igényelt késedelmi kamat kezdő időpontját azonban az elsőfokú bíróság a keresetben megjelölt 1995. május 24-ei időponttól eltérően állapította meg. E tekintetben a döntését azzal indokolta, hogy a felperes az igényét indokolatlanul késedelmesen érvényesítette. A kár megtérítésére az alperest először 1999. május 31-én hívta fel, ezért méltánytalan lenne a kamatkövetelés olyan időszakra, amelyre nézve a késedelem nem róható az alperes terhére.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes a kamatfizetés kezdő időpontjának megváltoztatása, az alperes pedig a kereset teljes elutasítása érdekében élt fellebbezéssel.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasító döntést hozott. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, abból azonban téves jogi következtetést vont le. A beszerzett bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy az alperes a szállodai szolgáltatások között őrzött parkolót biztosított volna. A csatolt prospektus nem őrzött, hanem ,,saját'' parkolóról tesz említést. A büntetőeljárás adataiból a lopás körülményeit nem lehet megállapítani, a pótvádirat csak azt tartalmazza, hogy ismeretlen tettes a B., N. úton parkoló személygépkocsit eltulajdonított. A felperes által tett rendőrségi feljelentés ugyan tartalmazza, hogy a járművet az alperes parkolójából tulajdonították el, a parkoló őrzéséről azonban nem történt említés. Az alperes kártérítési felelőssége akkor lenne megállapítható, ha a bűncselekmény elkövetésére egy valóban őrzött parkolóhelyen történt mulasztás miatt került volna sor. A parkolóhely őrzöttségére viszont nem lehet következtetni, a beszerzett iratok ennek ellenkezőjét igazolják. Nem állapítható meg, hogy ott valamilyen őrzés, továbbá a szállodában a parkoló járművekről nyilvántartás vezetése történt volna. Mivel a szállodához őrzött parkoló nem tartozott, nem alkalmazhatók a szálloda felelősségére vonatkozó jogszabályok sem.
A jogerős ítélet ellen elsődlegesen a keresetnek megfelelő döntés meghozatala, másodlagosan pedig új eljárás elrendelése érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A kérelem indokolása szerint a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg a tényállást a szállodai tájékoztató tartalmát illetően. A német nyelven íródott rész a ,,bewachter Parkplatz'' kifejezést használja, ami magyarul egyértelműen őrzött parkolót jelent. Ez, a kihallgatott tanúk által megerősített tájékoztatás szolgált annak alapjául, hogy a gépkocsi tulajdonosa, aki a magyar nyelvet nem érti, szálláshelyként éppen az adott szállodát választotta. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a parkoló őrzött jellegét nem is vitatta. Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállásból kiindulva pedig jogszabálysértő az a következtetés, hogy az alperes felelőssége nem áll fenn, a másodfokú bíróság döntése sérti a Ptk. 467. §-ában foglaltakat.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet az érdemi döntésre kihatóan jogszabálysértő, az alábbi indokok miatt.
A fellebbezési eljárás szabályai a másodfokú bíróság számára lehetőséget biztosítanak arra, hogy az elsőfokú ítélet alapjául szolgáló tényállást módosítsa, kiegészítse vagy eltérő tényállást állapítson meg. Eljárási jogszabályt sért azonban a jogerős ítélet tényállása, ha az hiányos, iratellenes vagy nem felel meg a logika szabályainak. A felülvizsgálati kérelem megalapozottan hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának megsértésével tért el az elsőfokú bíróság által a kártérítési felelősség megítélésének alapvető elemeit érintően megállapított tényállástól. Iratellenesen állapította meg, hogy a becsatolt tájékoztató német nyelvű szövege csak saját parkolóról szól, holott az egyértelműen az őrzött parkoló megnevezést használja. Az 1/F/1. szám alatt csatolt rendőrségi feljelentés pedig azt rögzíti, hogy a gépkocsit a ,,H. Z. zárt, biztonsági őrrel őrzött parkolójából ismeretlen tettes eltulajdonította''. A 11. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldalán az alperes képviselője úgy nyilatkozott, hogy nem vitatja, miszerint a parkoló zárt volt, de azt igen, hogy ez őrzött parkoló lett volna.
A fenti indokolásból következően a felülvizsgálati eljárásban a jogvita elbírálásának alapjául az elsőfokú bíróság által a perbeli bizonyítékokkal összhangban megállapított tényállás szolgál. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint pedig az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetést vont le, amikor az alperes kártérítési felelősségének fennállását megállapította.
Az írásbeli tájékoztató német nyelvű részének ismeretében és a perben feltárt egyéb tények alapján egyértelmű, hogy a parkoló a szállodához tartozó terület, így a Ptk. 467. §-ának (2) bekezdése szerinti felelősség az ott elhelyezett gépjárművekre külön megállapodás nélkül is kiterjedt. Az adott esetben ugyanis nem egy külön őrzésre átvett értéktárgyról volt szó, hanem olyan használati tárgyról, amelyet a vendég jogszerűen vitt a szálloda területére és az erre rendelt helyen tárolt. A kártérítési felelősség alóli mentesüléshez a Ptk. 467. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül álló elháríthatatlan ok vagy a vendég maga okozta. Az eljárás során az alperes beismerte, hogy a parkoló őrzéséhez szükséges intézkedéseket nem tette meg, ezért nincs alap olyan következtetés levonására, hogy a gépkocsi eltulajdonítása elháríthatatlan volt.
Az elsőfokú bíróság azonban jogszabálysértően utasította el a kamatkövetelés egy részét. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, a (2) bekezdés pedig kimondja, hogy a kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a késedelmi kamat a késedelembe esés időpontjától kezdve jár és a fizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett a késedelmét kimenti. A kamatfizetési kötelezettség tehát objektív jogkövetkezmény, az esedékesség kezdő időpontjától való eltérésre a törvény a bíróságot nem hatalmazza fel. Téves tehát az elsőfokú ítélet abban a részében, amelyben a kamatfizetés kezdő időpontját nem a biztosítási összeg teljesítésének, tehát a felperes károsodásának időpontjával egyezően állapította meg.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő új határozatként a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva a kamatfizetés kezdő időpontját a felperes keresetében és fellebbezésében foglaltak szerint módosította, egyebekben pedig helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. V. 20.143/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás