1147/B/2009. AB határozat
1147/B/2009. AB határozat*
2010.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 89. § (1) bekezdésének „igazoltan belföldön kívülre” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) 89. § (1) bekezdésének „igazoltan belföldön kívülre” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a támadott szövegrész bizonytalan jogfogalmat takar, mivel „a jogszabály nem ad útmutatást a tekintetben, hogy az eladónak mivel kell igazolnia, hogy »belföldről kívülre« került az eladott áru” és ezért adómentes terméknek minősül. A jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sérelme mellett az indítványozó szerint a támadott rendelkezés a piacgazdaság [Alkotmány 9. § (1) bekezdés] követelményét is sérti, mivel a fenti értelmezési bizonytalanság a „gazdasági forgalom biztonságát” is veszélyezteti. Hivatkozott arra, hogy a szabály nem szolgálja a „forgalmi élet biztonságát” sem.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
2. Az Áfatv.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„Adó alóli mentesség termék
Közösségen belüli értékesítése esetében
Közösségen belüli értékesítése esetében
89. § (1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó abban látja a jogbizonytalanságot, hogy a jogszabály nem teszi egyértelművé, hogy az „igazoltan belföldről kívülre” szóösszetétel mit jelent.
1.1. Az Alkotmánybíróság – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményének sérelmével összefüggésben – számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.).
A norma egyértelműségének követelményével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 1263/B/1993. AB határozatában kifejtette, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) „18. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni. (…) A leggondosabb jogszabályszerkesztés és jogszabály-előkészítés mellett is előfordulhatnak ugyanis a gyakorlatban jogszabály-értelmezési nehézségek, amelyeket általában a jogalkotói vagy jogalkalmazói jogszabály-értelmezés eszközeivel kell felszámolni. Ugyanez az irányadó arra az esetre, ha valamely rendelkezés kétségtelenül nem áll összhangban a Jat. idézett szabályával, de a jogszabály-értelmezés révén gondoskodni lehet a szóban forgó jogszabály helyes alkalmazásáról. (…) Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő” (ABH 1994, 672, 673–674.).
Ezzel összhangban mondja ki az 534/E/2001. AB határozat, hogy „[a] jogszabály mindig általánosságban, elvontan szabályoz, az absztrakt norma konkrét jogesetre alkalmazása – és ezáltal tartalommal kitöltése – a jogalkalmazó feladata. A jogalkalmazás során általában szükséges az alkalmazandó norma értelmezése, melyhez segítséget nyújthat maga a jogszabály (az értelmező rendelkezései vagy az indokolása, amelyből kitűnhet a jogalkotó szándéka), a hosszabb időn keresztül kialakult-kialakított jogi (értelmezési) gyakorlat stb. A nem kellő pontossággal megfogalmazott jogszabály is alkalmazható, ha a megfogalmazás pontatlansága a jogalkalmazás során, a jogalkalmazói értelmezés által – a kialakult jogi hagyományt, joggyakorlatot, valamint a jogalkotó szándékát szem előtt tartva – orvosolható” (ABH 2002, 1283, 1291.).
Az Alkotmánybíróságnak tehát jelen esetben azt kellett eldöntenie, hogy az „igazoltan belföldről kívülre” szóösszetétel értelmezhetetlenül homályosnak, ellentmondásosnak minősül-e, és ezáltal alkotmányellenességet eredményez-e.
Az Áfatv. 4. § (1) bekezdése világosan és egyértelműen meghatározza, hogy belföld alatt a Magyar Köztársaság államterülete értendő. Emellett a 4. § (2) bekezdése kimondja, hogy a közösség és tagállamai, valamint azok területe alatt az 1. számú mellékletben meghatározottak értendők. Az Áfatv. 1. számú melléklete – utalva az Áfatv. elfogadásakor az Európai Közösséget létrehozó szerződés elnevezés alatt hatályban levő 299. cikkére – pontosan meghatározza, hogy mely területek minősülnek közösségi területnek és közösségi tagállamnak. E melléklet továbbá meghatározza azt is, hogy mely területek minősülnek a tagállamok vámterületének, és melyek nem tartoznak a közösségi vámterülethez. Ennek alapján az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvény biztosítja a jogalkalmazónak azt, hogy – egyébként a szavak általánosan elfogadott jelentésével összhangban (mi minősül belföldnek) – megállapíthassa, és esetről esetre eldönthesse, hogy mi minősül „belföldön kívüli” területnek.
1.2. Azzal összefüggésben, hogy a jogalkotó nem határozta meg, hogy a jogalkalmazó milyen igazolásokat fogad el annak bizonyítására, hogy az értékesítés nem belföldön történt, az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá. A 847/B/1996. AB határozat szerint „[a] jogalkotó feladata az, hogy a jogi szabályozás körébe vont életviszonyokat megfelelő rendelkezésekkel szabályozza. Az már egyfelől az életviszonyok, másfelől a szabályozás jellegétől függ, hogy a rendelkezés ad-e mérlegelési vagy értelmezési jogkört a jogalkalmazó szerveknek vagy sem. Esetenként a jogi szabályozás zárt, tételes felsorolást tartalmaz, amelyet a jogalkalmazó szervek nem bővíthetnek. Előfordulhat azonban, hogy a szabályozni kívánt társadalmi viszonyok annyira sokrétűek és változatosak, hogy az említett szabályozási mód alkalmazása szóba sem jöhet” (ABH 1996, 644, 645.).
Annak megállapítása, hogy milyen igazolások fogadhatók el a fenti tény bizonyítására, a jogalkalmazó és nem az Alkotmánybíróság feladatkörébe tartozik. Önmagában az, hogy e tekintetben a jogalkotó sem taxatív sem exemplifikatív felsorolást nem alkotott, nem eredményez jogbizonytalanságot, így alkotmányellenességet sem. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy magának a közigazgatási pernek a folyamatát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezete, az igazolások fajtáit pedig a vámjogszabályok kellő egyértelműséggel meghatározzák.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.
2. Az indítványozó szerint a támadott szövegrész az Alkotmány piacgazdaságot deklaráló 9. § (1) bekezdésébe is ütközik.
Az Alkotmány 9. §-a értelmében Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
A 21/1994. (IV. 16.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az „Alkotmány nem kötelezi el magát a piacgazdaság semmilyen tartalmi modellje mellett. Az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozat indokolásában kifejtette, hogy az Alkotmány – a piacgazdaság deklarálásán túl – gazdaságpolitikailag semleges. Az Alkotmányból az állami beavatkozás nagysága, ereje, még kevésbé annak tilalma közvetlenül nem vezethető le. (ABK 1993. május, 239.)
Az Alkotmánybíróság ezért elvontan, általános ismérvvel csak a szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az állami beavatkozás kritikus nagyságát, amelynek túllépése már – a piacgazdaság sérelme miatt – alkotmányellenes. Az a beavatkozás minősíthető így, amely fogalmilag és nyilvánvalóan kizárná a piacgazdaság létét (…) Az ilyen szélső eseteken túl azonban a piacgazdaság irreleváns minden alkotmányossági vizsgálatnál. A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, vagyis nem minősíthető alapjogként; a piacgazdaság sérelmére hivatkozva semmilyen alapjog sérelmének alkotmányellenessége nem dönthető el.” (ABH 1994, 117, 119.).
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése és az indítványozó által támadott törvényi szövegrész között tehát alkotmányos összefüggés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] – az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
Budapest, 2010. június 7.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás