KÜ BH 2009/124
KÜ BH 2009/124
2009.04.01.
Fegyveres biztonsági őrség létrehozására nem a bértárolást végző szervezetet kell kötelezni, hanem a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően fontos tevékenységet végző tulajdonos társaságot kell kötelezni (1997. évi CLIX. tv. 1. §, 2. §; 24/1997. BM r. 2. §).
Az alperesi jogelőd B. Jogi Főcsoportfőnöksége hivatalból indított megismételt eljárásban a határozataival a M. Rt. Sz. Bázistelep és a K. Bázistelep védelmére harmadfokú fegyveres biztonsági őrség létrehozását rendelte el legkésőbb 2006. február 1-jétől. Határozatai indokolásában a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. §-ára és a 24/1997. (III. 26.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ának f) pontjára hivatkozással megállapította, hogy a létesítmények területén 66, illetőleg 57 db tartály található, ezekben kifejezetten motorbenzint, gázolajat és egyéb nem cseppfolyós kőolajszármazékokat tárolnak. A M. Rt. bázistelepein a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség (KKKSz) bértárolást végeztet, mely Gazdaságbiztonsági Tartalékot képez, tehát az állam működése szempontjából feltétlenül szükséges termékek tárolását végzik.
A létesítmény védelmére a fegyveres erők, illetve a rendvédelmi szervek nem kötelezettek, de a fegyveres biztonsági őrséggel történő őrzés a közbiztonság és a nemzeti vagyon védelme érdekében indokolt. A M. Rt. jelenleg vagyonvédelmi vállalkozás keretén belül végezhető védelmi szolgáltatást bérel az őrzés-védelem érdekében.
A felperes fellebbezése folytán – amelyet a felperes arra alapozott, hogy a fegyveres biztonsági őrség működtetésére nem a létesítmény birtokosát, a M. Rt.-t, hanem a tevékenység folytatóját, vagyis a KKKSz-t kell kötelezni, illetve aggályos a katasztrófa-veszélyességre hivatkozva kötelezést alkalmazni – az alperes a 2006. január 16. napján meghozott határozataival helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat. Határozatai indokolásában megállapította, hogy a felperes állításával szemben az elsőfokú határozatok nem tartalmaznak katasztrófa-veszélyességre hivatkozást.
Rámutatott az alperes, hogy a védelemhez jelenleg alkalmazott személy- és vagyonőrökhöz képest a fegyveres biztonsági őrség jelentős többletjogosultsággal rendelkezne, illetve, hogy a bázistelepeken olyan készletezési kötelezettség alá eső tartalékolás történik, amely miatt az objektumok az R. 2. §-ának f) pontja alá tartoznak.
Megállapította azt is, hogy a fegyveres biztonsági őrség működtetésére kötelezés feltételei fennállnak, mivel a létesítmény az állam működése és a lakosság ellátásának folyamatos biztosítása érdekében elrendelt készletek és ellátórendszerek alkalmazásának minősül. Az objektumban a KKKSz által elhelyezett készlet indokolja a fegyveres biztonsági őrség létrehozását.
Kiemelte, hogy – a felperes fellebbezésében írtakkal ellentétben – nem a bértárolást végeztető KKKSz-t kell a fegyveres biztonsági őrség működtetésére kötelezni, hanem a szolgáltatást, a tevékenységet végző felperesi társaságot.
A felperes kereseteiben kérte az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését.
A Fővárosi Bíróság az azonos tartalmú keresetekre tekintettel – egyesített perekben – ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Tv. 1. § (1) bekezdésének c) és d) pontjaira, (3) bekezdésére, 2. §-ának (1) bekezdésére, valamint az R. 2. §-ának f) pontjára hivatkozással megállapította, hogy a perbeli bázisállomások védelmét a határozat meghozatalakor személy- és vagyonőrök látták el. Álláspontja szerint a fegyveres biztonsági őrség jelentős többletjogosultsággal rendelkezne, amely a közbiztonság, a biztonsági intézkedés betartása és a védelem szempontjából kiemelkedő szempont.
Hangsúlyozta, hogy az alperes által hivatkozott Tv. 1. §-ának (1) bekezdése egyértelmű kötelezettséget jelöl meg a fegyveres biztonsági őrség felállítására vonatkozóan, amikor előírja, hogy az állam működése, illetőleg a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően fontos tevékenységet és létesítményt védeni kell, ha a védelemre a rendvédelmi szervek nem kötelezettek, de az őrzés a közbiztonság vagy a nemzeti vagyon védelme érdekében indokolt. A védelmet a rendőrhatóság kezdeményezte, mert úgy ítélte meg, hogy a meglévő biztonsági intézkedések nem garantálják a külső, szándékos károkozás elleni védelmet és az ezzel kapcsolatos kockázatok kiküszöbölését, különös figyelemmel a telephelyen tárolt termékekre.
Végül nem találta megalapozottnak a bíróság a felperes azon keresetbeli állítását sem, hogy az alperes nem tisztázta a Ket.-nek megfelelően az ügy tényállását.
A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint az alperes megszegte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározottakat, mert nem tisztázta a tényállást. A bázistelepeken tárolt készlet mennyisége, amely az összes készlet 5, illetve 10%-a, nem olyan mennyiség, amely használhatóságának esetleges korlátozása a lakosság alapvető szükségleteit befolyásolná. A tényállásbeli tisztázatlanság és az erre vonatkozó indokolás hiánya vezethetett arra, hogy az alperes nem tartotta ügyfélnek a készletezést megrendelő beavatkozót. Szemben a bíróság álláspontjával, a beavatkozó ügyfélként való szerepeltetése nélkül nem lehet a fegyveres őrség felállításáról megalapozott határozatot hozni. Az eljárás során az alperes megsértette a Ket. 29. § (3) bekezdését, amely önmagában is olyan jogszabálysértés, amely az ítélet jogellenességét megalapozza.
A felperes véleménye szerint az alperesi hatóságok a lakossági ellátás megítélésével kapcsolatban mérlegelés alapján döntöttek, azonban az ehhez szükséges tényállás megállapítása nem történt meg. Azzal, hogy a bíróság a nem kellően feltárt tényállás alapján kialakított mérlegelést ítélete alapjául elfogadta, megsértette a Pp. 339/B. §-ában foglaltakat.
Állította a felperes, hogy a fegyveres biztonsági őrzés Tv. 1. §-ában foglalt feltételei nem állnak fenn. A bíróság tévesen hivatkozott az R. rendelkezésére, amely alapján igazoltnak tekintette a bázistelepek fegyveres védelmének szükségességét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy a felperes az érintett objektumokban tárolt készlet mennyiségére vonatkozó állítását egyrészt jogszabállyal nem támasztja alá, másrészt a bíróság által elbírált kereseti kérelmének ezek a tényállítások nem képezték részét.
Előadta továbbá az alperes, hogy a megismételt eljárásban alkalmazandó Ket. 71. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltaknak megfelelően eleget tett indokolási kötelezettségének, illetőleg a felperes keresete nem terjedt ki a Ket. 29. § (3) bekezdésében foglaltak megsértésére, ezért arról a bíróságnak rendelkeznie nem kellett.
Állította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében nem adja jogszabályi alapját annak, hogy milyen rendelkezés értelmében kellett volna ügyfélnek tekinteni a beavatkozót, ugyanakkor azt adta elő, hogy a Tv. mérlegelési lehetőséget biztosít a közigazgatási szerv számára mind az őrzés elrendelésének törvényi feltételeit, mind a kötelezett megválasztását illetően.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Tv. 1. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy fegyveres biztonsági őrzéssel kell védeni az állam működése, illetőleg a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően fontos tevékenységet, létesítményt, szállítmányt, ha a védelemre a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek nem kötelezettek, de az őrzés a közbiztonság vagy a nemzeti vagyon védelme érdekében indokolt.
A Tv. 2. §-ának (1) bekezdése alapján az 1. § (3) bekezdése szerinti határozat kötelezettje a fegyveres biztonsági őrséget saját szervezetében, illetve többségi tulajdonában lévő szervezettel köteles létrehozni, működtetni, fenntartani vagy az őrzést más fegyveres biztonsági őrséggel rendelkező szerv útján biztosítani és viselni annak költségeit.
Az R. 2. §-ának f) pontja szerint a lakosság ellátása szempontjából kiemelten fontos létesítmények: az országos víz- és energiatermelő, -ellátó rendszerek központi objektumai, alállomásai.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján – egyezően a Fővárosi Bírósággal – megállapította, hogy az alperesi hatóságok a Tv. és az R. idézett rendelkezései alkalmazásával törvényes határozatot hoztak a felperes fegyveres biztonsági őrség létrehozására kötelezéséről. A Tv. 1. §-ának (1) bekezdése az ott írt feltételek fennállása esetén kötelezően előírja a fegyveres biztonsági őrzés elrendelését, létrehozását.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság nem sértette meg a Pp. 339/B. §-át; az alperesi hatóságok a tényállást kellő mértékben feltárták és a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapították meg, hogy a fegyveres biztonsági őrzés létrehozása elrendelésének törvényi feltételei fennállnak.
A Legfelsőbb Bíróság azt is megállapította, hogy a felülvizsgálni kért határozatok megfelelnek a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontja szerinti tartalmi követelményeknek.
Tévedett a felperes abban a jogkérdésben, hogy a beavatkozót kellett volna az alperesnek köteleznie határozatával. A Tv. 1. §-ának (1) bekezdéséből egyértelműen következik az, hogy a fegyveres biztonsági őrség létrehozására nem a bértárolást végző beavatkozót, hanem a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően fontos tevékenységet végző felperesi társaságot kellett kötelezni, amely társaságnak tulajdonában és használatában állnak a perbeli bázistelepek.
Végül alaptalan a felperes hivatkozása a Ket. 29. §-ának (3) bekezdésének megsértésére:
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló periratokból megállapította, hogy az alperesi hatóságok a felperesi bázistelepeken folyamatosan láttak el ellenőrzési feladatokat. Így például 2004. november 3-án a Sz.-i Bázistelepen, 2005. január 2-án a K.-i Bázistelepen a felperes képviselőjének részvételével tartottak helyszíni szemlét (bejárást), melyről készült jegyzőkönyveket a felperes képviselője is aláírta. A jegyzőkönyvekben rögzítették, hogy a jelenlévők egybehangzóan kijelentették a fegyveres biztonsági őrség létesítésének szükségességét.
Az iratokból az is megállapítható, hogy több alkalommal volt e tárgyban egyeztetés is a felperes és az alperes között.
Az ismertetett eljárási cselekményekből levonható az a következtetés – figyelemmel az alperes által megismételt eljárásra is –, hogy a felperes folyamatosan tudomással bírt az alperes eljárásáról és valamennyi eljárási cselekményről értesült.
A kifejtettekből következően a Ket. 29. § (4) bekezdésének c) pontja értelmében nem volt szükség a felperes értesítésére az eljárás megindításáról.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 39.080/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás