KÜ BH 2009/126
KÜ BH 2009/126
2009.04.01.
A gyártói ellenőrzésen túli forgalmazói ellenőrzés nem jogszabályi kötelezésen alapul, az erre utaló árujelzés nem jogszabályba ütköző [2003. évi LXXXII. tv. 10. §; 19/2004. (II. 26.) FVM–ESzCsM–GKM együttes r. 3. §].
A Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége 2006. szeptember 11-én és 13-án ellenőrzést végzett a felperes által működtetett v.-i és t.-i szupermarketekben. Ennek során megállapította, hogy az üzletekben többféle, saját márkás tejen, tejfölön és natúr joghurton ,,S. minőség garancia'' megjelölés szerepel.
A lefolytatott ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság a 2006. október 4. napján kelt határozatával a felsorolt termékek forgalmazását a jogellenes megjelölés megszüntetésének feltételéhez kötötte.
Álláspontja szerint a ,,S. minőség garancia'' jelölés jogsértő, mert a fogyasztó részére – tévesen – azt sugallja, hogy az egyéb termékekkel szemben az ilyen jelöléssel ellátott termékeknél a minőségellenőrzést elvégezték, míg más termékeknél nem, így ez a többi közül kiemelkedik.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a ,,S. minőség garancia'' felirat alkalmazása azt jelenti, hogy aki ezeket a termékeket veszi, az mindig adott minőségre számíthat, ez a S. minősége. Ez az állítás nem azt jelenti, hogy a termék jobb vagy más jellegű lenne, mint a többi, hanem azt, hogy a felperes egyenletesen, mindenkor azt a minőséget nyújtja.
Nem vitatta, hogy a minőséget minden gyártónak ellenőriznie kell; de hangsúlyozta, hogy ezen túlmenően évente két alkalommal is ellenőrizteti termékeit, az állandó minőség biztosítása érdekében.
Az évi kétszeri ellenőrzés – mivel nem a gyártó, hanem a felperes, mint forgalmazó végezteti –, a jogszabály által előírtakhoz képest többletellenőrzés; ezt semmilyen jogszabály nem teszi kötelezővé, a forgalmazó önkéntes vállalásán alapul, a folyamatos minőség biztosítása érdekében.
Hivatkozott a felperes a nemzetközi joggyakorlatra, ezen belül a németországi Legfelsőbb Bíróság határozatára is, amely kifejti, hogy a garantált minőség nem azonos a vizsgált minőséggel, mivel az utóbbi azt sugallja, hogy a terméket külső szakértői intézet vizsgálta; a garantált minőség megjelölés pedig nem utal ilyen tulajdonságra. Hangsúlyozta azt, hogy a ,,prémium, szuper, extra'', megjelölések többet, jobb minőséget sugallnak, álláspontja szerint azonban az általa alkalmazott megjelölés nem minősül ilyen kitételnek.
Utalt a felperes arra is, hogy az FVM által működtetett A. Kht. 1998-ban hozta létre a ,,Kiváló Magyar Élelmiszer'' védjegyet, amely információ-tartalmában nem különbözik az általa használt logótól; ezen túlmenően is vannak a piacon hasonló árujelzések.
A megyei bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak értékelte, és elutasította.
Ítéletének indokolásában az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 10. § (2) bekezdésére, az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM–ESzCsM–GKM együttes rendelet (a továbbiakban: együttes rendelet) 3. § (1) bekezdés a) pontjára és az Ét. 7. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a felperes termékei folyamatos azonos minőségének megtartása érdekében vezette be minőség-biztosítási rendszerét, amely a termékek minőségének különböző szempontok szerinti vizsgálatából, a beszállító gyártó ellenőrzéséből, a címkék tartalmi megfelelőségének vizsgálatából áll.
A megyei bíróság megítélése szerint az a tény azonban, hogy a gyártói minőségellenőrzésen kívül a felperes saját döntése alapján további ellenőrzést is végez, más termékekhez képest nem jelent kiemelt többlet-minőséget.
Lényegében ezt a felperes nem is állította, csak arra hivatkozott, hogy az általa alkalmazott jelöléssel kívánja a minőség állandóságáról a fogyasztót tájékoztatni. Ez a jelölés azonban erre önmagában nem alkalmas, ugyanis ebből a felperes által alkalmazott minőség-biztosítási rendszer lényege nem ismerhető meg, a fogyasztót semmi nem tájékoztatja a többlet-ellenőrzések tényéről, de a jelölésből erre még következtetni sem lehet.
Az áruk rendszeres forgalmazó általi minőségellenőrzése lehet különleges tulajdonság; ennek megtörténtéről, illetve a jelölés alapjául szolgáló rendszerről azonban a fogyasztókat valamilyen módon részletesebben tájékoztatni kell, erre nem elegendő az, hogy a felperes az internetes honlapján a minőség-biztosítási rendszerét közzéteszi.
A tájékoztatás megtörténte esetén a fogyasztók a jelölés tartalmát megismerhetik, ennek hiányában azonban a felperes által alkalmazott jelölés megtévesztőnek minősül.
Leszögezte a bíróság, hogy nem állítja azt – és az alperes sem állította –, miszerint a felperes a fogyasztók megtévesztésére törekedne; a kifogásolt jelölés azonban alkalmas arra, hogy nem ellenőrizhető tartalmat közvetítsen a fogyasztók felé.
Helyes a felperes azon törekvése – a megyei bíróság megítélése szerint –, hogy az általa forgalmazott termékek minőségét garantálni kívánja, de valamilyen módon a fogyasztó tudomására kell hoznia azt, hogy az általa alkalmazott jelölés ténylegesen erre irányul.
Az alperes az Ét. 13. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával a fentiekből következően is helyes határozatot hozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az együttes rendelet 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat.
Hangsúlyozta, hogy az alperesi határozattal érintett termékek nem bírnak különleges tulajdonsággal, de társaságuk soha nem is állított ilyet.
A ,,S. minőség garancia'' logó felirat semmilyen olyan információt nem sugall, miszerint a termék jobb minőségű lenne más terméknél, pusztán azt kívánja kifejezni, hogy ez a S. saját márkás terméke, amelynek íze, illata, állaga stb. állandó, a S. Magyarország Kereskedelmi Kft. által garantált.
A gyártói ellenőrzésen túli forgalmazói többlet-ellenőrzést egyetlen hatályos jogszabály sem írja elő és egyúttal nem is tiltja, így az alperes által kifogásolt felirat ebből a szempontból sem sérti az együttes rendelet előírásait.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, abból azonban – az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések téves alkalmazásával – nem helytálló jogi következtetést vont le.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a felperes azon álláspontjával, hogy az általa alkalmazott – és az alperes által a keresettel támadott határozatokban vitatott jelölés – ,,S. minőség garancia'' nem ütközik jogszabályi előírásba, így a felperes jogszabálysértést nem követett el; e tekintetben az alperesi határozatban foglalt felhívásnak nem volt megfelelő jogszabályi alapja.
A perben vizsgált felperesi jelölés kifogásolása körében az alperes keresettel támadott határozatában az Ét. 10. § (2) bekezdésének, valamint az együttes rendelet 3. § (1) bekezdés c) pontjának sérelmére hivatkozott, ezen jogszabályi előírásokba foglaltak alapján minősítette jogszabálysértőnek ezen jelölési módot.
Az Ét. 10. § (2) bekezdése szerint az élelmiszer megjelenítése és a fogyasztót tájékoztató jelölés nem tévesztheti meg a fogyasztót.
Az együttes rendelet 3. § (1) bekezdés c) pontja kimondja, hogy a jelölés és az alkalmazott jelölési módszer nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer különleges tulajdonsággal rendelkezik, ha ugyanezekkel a tulajdonságokkal minden más hasonló élelmiszer is rendelkezik.
A perben rendelkezésre állt iratokból, és így a felperesi nyilatkozatokból megállapítható volt, hogy a felperes saját márkás termékei esetében olyan állandó minőséget alakított ki, amelyet a felperes megbízásából a W. Kft. rendszeresen ellenőriz. Ezen ellenőrzés a gyártó által elvégzett ellenőrzésen – amelyre vonatkozóan a jogszabályi kötelezettség áll fenn – túli többlet-ellenőrzés, melyet minőség-biztosítási eljárás biztosít. Ennek egy részét képezi a termék ellenőrzése, mert a termék vizsgálatán kívül a felperes folyamatosan ellenőrzi az egész rendszert, amelyben az áru a gyártástól a bolti polcig eljut. A felperes által vállalt többlet-ellenőrzés és annak a termék címkéjén való feltüntetése az élelmiszer tulajdonoságaival kapcsolatban valójában nem állít semmit. Ebből következően az együttes rendelet 3. § (1) bekezdés c) pontjának sérelme nem állapítható meg. Az alperes által kifogásolt szócsoport nem állítja azt, hogy azon termékek, amelyeken ez feltüntetésre került, különleges tulajdonsággal bírnának. A felperes által használt logó – és nemcsak a képi megjelenítés, hanem a ,,Minőség S. Garancia'' felirat is – nem arra utal, hogy a termék különleges, hanem azt fejezi ki, hogy a termék olyan minőségű, amelyet a S. garantál. Ez viszont nem ütközik semmilyen jogszabályi előírásba. A ,,Garancia'' szó nem a termék tulajdonságára utal, hanem felelősségvállalást jelent a piaci szereplő részéről. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által elvégzett gyártói ellenőrzésen túli forgalmazói többlet-ellenőrzést jogszabályi rendelkezés nem írja elő és nem is tiltja, így a kifogásolt felirat ebből a szempontból sem sérti az együttes rendeletben foglaltakat.
Ebből következően az Ét. 10. § (2) bekezdésének sérelme – a fogyasztó megtévesztése – a perbeli esetben nem valósul meg.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felperes a megjelöléssel valójában a fogyasztók részére tájékoztatást nyújtott, és ezzel vásárlói döntését könnyítette meg. A felperes kifejezett előadást tett arra nézve, hogy célja a saját márkás termékek ún. íz-profiljának, azaz állandó íz, állag, illat stb. minőségének kialakítása és megőrzése, továbbá az, hogy az ország területén egész évben ugyanazon ízű, állagú termékekkel találkozzon a fogyasztó. Az ennek érdekében alkalmazott jelölés a fogyasztók érdekével nem lehet ellentétes, és különösen nem minősíthető a fogyasztók megtévesztésének.
A felperes által kialakított állandó íz-profil abban az esetben is szolgálja a fogyasztó érdekét, ha a fogyasztó nem szereti az adott ízt, akkor ugyanis nem a cég termékét választja. Tekintettel arra, hogy a fentiekből következően a felperes által alkalmazott jelölés nem formalitás, hanem valóságos többlet-ellenőrzésen és minőségi mércén alapul, ennek a termékeken való megjelenítése sem az együttes rendelet 3. § (1) bekezdés c) pontjába, sem pedig az Ét. 10. § (2) bekezdésébe nem ütközik, a fogyasztók megtévesztésére nem alkalmas.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgált jogerős ítélet a közigazgatási határozatok jogszerűségét olyan érvrendszerrel támasztotta alá, amely sem az első-, sem a másodfokú határozatban nem szerepelt.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a keresettel támadott határozatok jogszabálysértőek, ezért azokat a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, a keresetet elutasító jogerős ítéletet pedig a Pp. 274. § (4) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.049/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás