1267/B/2009. AB határozat
1267/B/2009. AB határozat*
2011.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a vízi közlekedés rendjéről szóló 39/2003. (VI. 13.) GKM rendelet Melléklete (Hajózási szabályzat) II. rész 4.13 cikk 1. pont e) és f) alpontja, valamint a 9.12 cikk 1. 2. 3. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó sérelmezte, hogy a vízi közlekedés rendjéről szóló 39/2003. (VI. 13.) GKM rendelet mellékleteként közzétett Hajózási szabályzat (a továbbiakban: HSZ) II. rész 4. 13 cikk 1. pont f) alpontja, valamint a 9.12 cikk 1., 2. és 3. pontja a vízi sporteszközök, illetve csónakok közlekedését a viharjelzés, míg a a HSZ 9.12 cikk 4. pontja a vitorlás vízi sporteszközöket használók közlekedését a szélerősség alapján korlátozza. Álláspontja szerint hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a jogalkotó a fenti szabályozás megalkotásával, ezáltal sérül az Alkotmány 70/A. § (1)–(3) bekezdése.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában azt is kifogásolta, hogy a szabályozás indokolatlanul korlátozza az evezős sport- és szabadidős tevékenységet végzők szabad mozgáshoz való jogát azáltal, hogy tiltja a vízi sporteszközök közlekedését tavakon a partéltől számított 1000 m széles vízterületen kívül, illetve I. fokú viharjelzésnél a partéltől számított 500 m széles vízterületen kívül, II. fokú viharjelzés esetén pedig a vízterület egészén. Ezáltal sérül az Alkotmány 58. § (1) bekezdése.
Az Alkotmánybíróság beszerezte a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium véleményét.
II.
Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén – törvényben meghatározott esetek kivételével – megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is.”
2. A HSZ indítvánnyal támadott szabályai:
II. rész 4. fejezet 4.13 cikk – A vízi sporteszköz használatára vonatkozó korlátozások
„1. A Szabályzat és más jogszabály rendelkezésein túlmenően tilos a vízi sporteszköz közlekedése
e) tavakon a partéltől számított 1000 m széles vízterületen kívül,
f) azokon a vízterületeken, ahol a meteorológiai viszonyokat a II-5. melléklet II. fejezet C. pontja szerint jelzik:
– „Figyelmeztetés az elővigyázatosság betartására” jelzésnél (I. fokú viharjelzésnél) csak a partéltől számított 500 m széles vízterületen kívül,
– „Figyelmeztetés a fenyegető veszélyre” jelzésnél (II. fokú viharjelzésnél) a vízterület egészén.”
II. rész 9. fejezet 9.12 cikk
„1. Csónak – a 2. és 3. bekezdésben foglaltak kivételével – a parttól számított legfeljebb 1500 m széles vízterületen közlekedhet.
Ez a tilalom nagyhajó vagy úszó munkagép tartozékát képező munkát végző, illetve nagyhajó vagy úszó munkagép személyzetét és a munkavégző személyeket szállító csónakra nem vonatkozik.
2. Csónak – a szükséghelyzet kivételével – „Figyelmeztetés az elővigyázatosság betartására” jelzésnél (I. fokú viharjelzésnél) csak a parttól számított 500 m távolságon belül közlekedhet.
3. Csónak – a szükséghelyzet kivételével – „Figyelmeztetés a fenyegető veszélyre” jelzésnél (II. fokú viharjelzésnél) nem közlekedhet.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) 88. §-a (2) bekezdésének p) pontjában kapott felhatalmazás alapján a vízi közlekedés rendjét a HSZ állapítja meg. A HSZ alkalmazási köre a belföldön, valamint a Duna teljes szakaszán és – amennyiben erről nemzetközi szerződés rendelkezik – a Duna és a Tisza mellékfolyóinak külföldi szakaszain magyar lobogó alatt közlekedő, illetve üzemeltetett úszó létesítményekre, továbbá a Magyar Köztársaság területén idegen lobogó alatt közlekedő, illetve üzemeltetett úszó létesítményekre terjed ki. A HSZ II. rész 4. fejezet 4.13 cikke a vízi sporteszközök használatára vonatkozó korlátozásokat tartalmazza. Az 1. cikk e) pontja értelmében tilos a vízi sporteszköz közlekedése a tavakon a partéltől számított 1000 méter széles vízterületen kívül, az f) pont szerint pedig I. fokú viharjelzésnél a partéltől számított 500 m széles vízterületen kívül, II. fokú viharjelzésnél a vízterület egészén. A HSZ 9. fejezete az egyes tavakra vonatkozó részletes szabályok között a 9.1. pont alatt rendelkezik a Balatonra vonatkozó szabályokról. Ezen belül a 9.12 cikk a Vízi járművek közlekedését korlátozza, az 1–3. pont megtiltja a csónakok közlekedését a partéltől számított 1500 méter széles vízterületen kívül, I. fokú viharjelzésnél a partéltől számított 500 m széles vízterületen kívül, II. fokú viharjelzésnél a vízterület egészén. A 4. pont a vitorlás vízi sporteszközök közlekedését korlátozza a szélerősség alapján. Tilos közlekedni a Beaufort-skála szerinti 6. fokozatot el nem érő szélnél a parttól számított 1500 méteres vízterületen kívül, a Beaufort-skála szerinti 6. fokozatot elérő, de a 8. fokozatot el nem érő szél esetén a parttól számított 200 méter széles vízterületen – kivéve a kijelölt fürdőhely területét – kívül, a Beaufort-skála szerinti 8. fokozatot elérő vagy azt meghaladó szél esetében – a szükséghelyzet kivételével – a vízterület egészén.
A HSZ II. rész 1.01. i) pontja meghatározza a vitorlás vízi sporteszköz fogalmát. Ennek értelmében annak tekinthető a legalább 3 m2 névleges vitorlafelületű vízi sporteszköz. A HSZ nem tartalmazza csónak és a vízi sporteszköz fogalmak meghatározását, azt a Vkt. értelmező rendelkezései adják meg. A Vkt. 87. § 3. pontja értelmében csónak a hajónak, kompnak, vízi sporteszköznek nem minősülő a) emberi erővel hajtott, felépítménnyel nem rendelkező vízijármű, amelynek testhossza nem haladja meg a kishajóra megállapított mértéket, b) szélerővel vagy gépi berendezéssel hajtott vízijármű, amelynek hossza a 6,2 métert, névleges vitorlafelülete a 10 m2-t nem éri el, vagy motorteljesítménye legfeljebb 4 kW, ide nem értve az építése, berendezése és felszerelése alapján vízen való közlekedésre nem szolgáló úszóeszközt. A Vkt. 87. § 44. pontja értelmében vízi sporteszköz a vízen való közlekedésre alkalmas, rendeltetésszerű használata esetén úszóképes és kormányozható, kedvtelési rendeltetésű hajónak, csónaknak nem minősülő vízijármű. A fenti fogalmakat az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCI. törvény iktatta be a Vkt. rendelkezései közé. A módosítás célja – a törvény indokolása szerint – többek között a Vkt. végrehajtását szolgáló jogszabályok és a törvényi szabályozás közötti összeegyeztethetőség javítása. A szabályozás több rendelkezése, közöttük a fenti fogalom meghatározások a hajózási tevékenység és a kedvtelési célú hajózás elhatárolására irányul. A kedvtelési célú hajózás a Vkt. 87. § 18. pontja értelmében a vízijármű nem gazdasági célú, szabadidő eltöltését szolgáló használatát jelenti.
2. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a HSZ hátrányosan megkülönbözteti a vízi sporteszközöket, illetve csónakokat a vitorlás vízi sporteszközökkel szemben azzal, hogy az előbbiek közlekedését a viharjelzés, az utóbbiak közlekedését a szélerősség alapján korlátozza. Az indítványozó állítása szerint a jogalkotó ezzel az Alkotmány 70/A. § (1)–(3) bekezdését sérti. Az indítvány tartalma alapján azonban megállapítható, hogy az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése diszkrimináció tilalmát kimondó szabályának sérelmét kifogásolta.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésre terjed ki; abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez a jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. A diszkrimináció tilalmából tehát nem következik az, hogy az állam – az eltérő élethelyzetekre tekintettel – ne különböztethetne. Az Alkotmánybíróság szerint az állam joga és bizonyos körben kötelezettsége is, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. [9/1990. AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.]
Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben megállapította, hogy nem áll fenn hátrányos megkülönböztetés, mert a HSZ támadott rendelkezései nem személyek között tesznek különbséget. A hátrányos megkülönböztetés tilalma csak akkor sérül, ha a tiltó szabály az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok között tesz különbséget. A HSZ kifogásolt rendelkezései azonban a vízi sporteszközök és csónakok közlekedésére vonatkozó korlátozásokról rendelkeznek és az adott típust használó valamennyi személyre azonosan vonatkoznak. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a HSZ II. rész 4.13 cikk 1. f) pontja, valamint a 9.12 cikk 1. 2. 3. pontja nem sérti a diszkrimináció tilalmát, ezért az indítványt ebben a vonatkozásában elutasította.
3. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a HSZ II. rész 4.13 cikk 1. e) és f) pontjai, valamint a 9.12 cikk 1.2.3. pontja rendelkezései indokolatlanul korlátozzák az evezős sport- és szabadidős tevékenységet végzők szabad mozgáshoz való jogát.
Az Alkotmány 58. §-a rögzíti a szabad mozgáshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a szabad mozgáshoz való jog a helyváltoztatáshoz való jog szabadságát jelenti. Az Alkotmány nem nevesíti külön a közlekedés szabadságát, de a szabad mozgáshoz való jog magában foglalja a járművön vagy járművel való helyváltoztatás, a közlekedés szabadságát is. [Először: 60/1993. (XI. 29.) AB határozat, 1993, 507, 509–510.; összefoglalóan 109/2009. (XI. 18.) AB határozat, ABH 2009, 941, 954.] Az Alkotmánybíróság azonban azt is kimondta, hogy a szabad mozgáshoz való jog, a közlekedés szabadsága nem fogható fel abszolút jellegű, korlátozhatatlan jogosultságként. A jogalkotó kellő indokok alapján – alapvetően a közúti közlekedés valamennyi résztvevője életének, biztonságának védelme érdekében – határozza meg azokat a szabályokat, amelyek a közúti közlekedésben résztvevő személyekre vonatkoznak. [3/1998. (II. 11.) AB határozat, ABH 1998, 61, 65.]
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben, a vízi közlekedés vonatkozásában is irányadónak tekintette a közúti közlekedés kapcsán kibontott gyakorlatát. Ennek értelmében a vízi közlekedés szabadsága sem tekinthető korlátozhatatlan jogosultságnak. A vízi közlekedés valamennyi résztvevője – közöttük a vízi jármű vezetője – életének és a hajózás biztonságának védelme olyan legitim célnak tekinthető, amely kellőképpen indokolja a korlátozás szükségességét. A csónakok és vízi sporteszközök közlekedésének korlátozását megalapozó szempontrendszer – a vízi jármű jellege, állékonysága, és az érintett vízterület jellemzői – nem képezi alkotmányossági vizsgálat tárgyát. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor figyelembe vette, hogy a csónak és vízi sporteszköz használatához a hajózási képesítésekről szóló 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet szerinti képesítés megléte nem szükséges, így kis gyakorlattal rendelkező, csak alkalomszerűen hajózó, csónakázó állampolgárok is jogosultak a fenti vízi járművek vezetésére. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a HSZ II. rész 4.13 cikk 1. e) és f) pontja, valamint a 9.12 cikk 1. 2. 3. pontja nem sérti a szabad mozgáshoz való alkotmányos jogot, ezért az indítványt ebben a vonatkozásában is elutasította.
Budapest, 2011. december 28.
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Stumpf István s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás