KÜ BH 2009/128
KÜ BH 2009/128
2009.04.01.
Az ügyvédi fegyelmi eljárás költségeiről, annak viseléséről dönteni kell, és a fegyelmi határozat ezen része is külön perben támadható (1998. évi XI. tv. 55. §; 2004. évi CXL. tv. 12/A. §, 2004. évi CXL. tv. 72. §).
A felperes ellen megindított fegyelmi eljárásban a Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa határozatával megállapította, hogy a felperes kétrendbeli fegyelmi vétséget követett el, ezért megrovás fegyelmi büntetésben részesítette, és egyúttal kötelezte 925 Ft költség megfizetésére.
A felperes fellebbezett a határozat ellen. Az alperes fellebbviteli tanácsa másodfokú határozatával azt állapította meg, hogy a felperes egyrendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta, és kötelezte a felperest 30 000 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére.
A felperes kérte a másodfokú határozat kiegészítését arra tekintettel, hogy a határozat nem tartalmazta a megállapított eljárási költség indokolását.
Az alperes fegyelmi fellebbviteli tanácsa a 2005. június 15-én kelt határozatában annyiban egészítette ki határozatát, hogy rögzítette ,,a Magyar Ügyvédi Kamarának a fegyelmi eljárások megtartásával kapcsolatosan felmerült átlagos költségeiből – személyi és dologi kiadások – az ügyre eső részét a fegyelmi fellebbviteli tanács 30 000 Ft összegben határozta meg''.
A felperes e kiegészítő határozat ellen keresetet nyújtott be, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a hatályos jogszabályok az eljáró hatóságok részére nem vitásan lehetőséget nyújtanak az eljárással kapcsolatos költségek megállapítására, azonban – véleménye szerint – a fegyelmi határozatnak rendelkeznie kell arról, hogy ezt a költséget az eljáró fegyelmi tanács minek alapján állapította meg.
A Fővárosi Bíróság a pert végzésével megszüntette, arra hivatkozással, hogy a felperes által sérelmezett határozat bírói felülvizsgálatára nincs lehetőség, mivel az nem az ügy érdemében született.
A felperes fellebbezett a bíróság döntése ellen, amelynek elbírálása során a Fővárosi Ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította; megállapítva, hogy a határozat nem bontható meg érdemi és nem érdemi részre akként, hogy a fegyelmi intézkedés érdemi, míg a költség viselésére vonatkozó rendelkezés nem érdemi.
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 55. § (3) bekezdés d) pontja értelmében a fegyelmi tanács dönt az eljárási költségek viseléséről, mely rendelkezésből az következik – az ítélőtábla álláspontja szerint –, hogy az eljárási költség az elsőfokú fegyelmi tanács határozatának része.
Az új eljárás során a felperes keresetét változatlan tartalommal fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és azt elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Ütv. 127. § (1) és (2) bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján a Magyar Ügyvédi Kamara teljes ülése 1998. június 27-én megtartott ülésén elfogadta a Fegyelmi Eljárási Szabályzatot (a továbbiakban: FESZ), melynek 45. § (1) bekezdése rendelkezik az eljárási költségekről.
Az elsőfokú bíróság szerint az Ütv. 51. § (3) bekezdés d) pontja és a FESZ rendelkezései elegendő támpontot nyújtanak a fegyelmi eljárás alá vont személy részére a tekintetben, hogy a fegyelmi eljárásnak költségkihatása van, miután mind az Ütv., mind a FESZ hozzáférhető, bárki által megismerhető rendelkezéseket tartalmaz.
Az a tény, hogy a FESZ 2007. május 7-ei módosítása előtt a szabályzat pontosan, tehát összegszerűen nem határozta meg az eljárási költség mértékét, szintén nem alkalmas a költségfelszámítás jogosságának elvetésére.
A fegyelmi tanácsok előtt folyó eljárásoknak mindig is voltak költségkihatásai. A gyakorlat által kialakított eljárási költségek összegét emelte át a FESZ 2007. május 7-ei módosítása azáltal, hogy nevesítette a másodfokú eljárás költségét 30 000 Ft-ban.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint teljesen indokolt az az alperesi érvelés, mely szerint a FESZ módosítása előtt kialakított eljárási költségek megállapításánál az előző év ügyforgalmának alapulvételével – az egy főre eső átlagos költség figyelembevétele mellett – alakította ki a Magyar Ügyvédi Kamara egységesen minden egyes ügyre a 30 000 Ft eljárási költséget, mely a bíróság álláspontja szerint is a reálisan felmerült költségek összegzése.
Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy tévesen hivatkozott arra a felperes keresetlevelében, hogy ügyében kizárólag iratok alapján hozott döntést az alperes, ugyanis a fellebbviteli fegyelmi tanács teljes ülésén fegyelmi tárgyalást tartott, melyről jegyzőkönyv is készült. Ezen a fegyelmi tárgyaláson a felperes nem jelent meg.
Rámutatott arra az elsőfokú bíróság, hogy nem rendelkezik hatásköri jogosultsággal arra, hogy bírálat tárgyává tegye az alperes szabályzatait, és előírja számára azok tartalmát; erre kizárólag az alperes felügyeleti szerve hivatott.
A bíróság csakis a rendelkezésére álló – az Ütv. felhatalmazása alapján meghozott – szabályzatok keretei között dönthet, de nem írhatja elő az alperesnek, hogy az eljárási költségek meghatározásánál milyen szempontokat értékeljen, vegyen figyelembe.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Kifejtette, hogy tényként kell rögzíteni: a jelen ügy közigazgatási ügynek tekintendő, ezért a határozatra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72 §-ának szabályai irányadók. Ebből – álláspontja szerint – okszerűen következik, hogy a fellebbezési jogra, és annak költségkihatásaira való tájékoztatási kötelezettség az első fokon eljárt fegyelmi tanács határozatának a része. Álláspontja szerint akkor járt volna el törvényesen az elsőfokú bíróság, ha a kereseti kérelmének helyt ad és a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezi, új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítja az alperest.
Előadta, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara 2007. május 7-ei ülésén elfogadta a FESZ módosítását, azzal, hogy a módosított szabályok az Igazságügyi Közlönyben való megjelenésük napján lépnek hatályba. Ebből az következik, hogy a FESZ módosításának nincs, és nem is lehet a jelen per tárgyára – avagy egyébként sem – visszamenőleges hatálya.
A közzététel hiányára vonatkozóan bizonyítékokat csatolt a felperes felülvizsgálati kérelméhez. Megalapozatlannak értékelte azt a tényállítást, hogy az évek alatt kialakult gyakorlatot emelte át a FESZ 2007. évben és rendelkezett úgy, hogy az egy fegyelmi ügyre eső – a megelőző év ügyforgalmának alapulvételével kialakított – egy főre eső átlagos költség figyelembevétele mellett, egységesen, minden egyes ügyre a 30 000 Ft eljárási költséget kell alkalmazni.
Megengedhetetlennek tartotta, hogy a saját működést ellenőrző szervezet (fegyelmi tanács) úgy hoz döntést, hogy a fellebbezés költségének mértékéről való tájékoztatás hiányzik. Hangsúlyozta, hogy mindvégig azt kifogásolta – és kifogásolja a felülvizsgálati kérelemben is –, hogy nem volt közzétéve a fellebbezés díja. Álláspontját igazolja az, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara valamennyi szabályzatát közzé kell tenni, és az az Igazságügyi Közlönyben történő közreadással lép hatályba.
A felperes kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból – az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.
Elsődlegesen leszögezi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében felülvizsgálati eljárás keretében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható felül.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányult, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben, és milyen okból kívánja.
A felperes felülvizsgálati kérelme konkrét jogszabálysértés-megjelölést a jogerős ítélet kapcsán nem tartalmaz, és a Pp. 272. § (2) bekezdése fenn ismertetett rendelkezésének sem felel meg.
A felülvizsgálati kérelem tartalmi elemzése alapján azonban a Legfelsőbb Bíróság rámutat a következőkre.
Alapvetően téves azon felperesi álláspont, mely szerint a közigazgatási per tárgyát képező, a bíróság által felülvizsgálni kért határozat meghozatalakor – és így a bírósági eljárásban is a Ket. szabályainak figyelembevételével – kellett volna eljárni.
Az Ütv. 12/A. §-a egyértelműen szabályozza, hogy az Ütv.-ben meghatározott mely eljárások hatósági eljárások, és mely körben kell az Ütv. háttérszabályaként a Ket. előírásait alkalmazni; ebben a meghatározásban nem szerepel a fegyelmi eljárás.
Az Ütv. 66. § (5) bekezdése is csupán annyit mond ki, hogy az eljárás alá vont ügyvéd, a képviselője és a kamara elnöke a kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre (Pp. XX. fejezet) irányadó szabályok szerint fordulhat a bírósághoz – tehát csupán a bírósághoz fordulás során irányadók a közigazgatási perek szabályai; ettől a megelőző fegyelmi eljárás nem válik hatósági eljárássá. Ennek megfelelően az alperesi fegyelmi eljárásra kizárólag az Ütv., illetve a FESZ előírásai az irányadók.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint megalapozottan hivatkozott az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az Ütv. 55. § (3) bekezdés d) pontjának és a FESZ-nek a rendelkezéseire. A FESZ-nek a felperes által felülvizsgálni kért határozat meghozatalát követően bekövetkező tervezett módosítására csak abból a szempontból utalt, hogy alátámassza: a Magyar Ügyvédi Kamara gyakorlata objektív körülményeken alapul.
A felperes által hivatkozott Ket. 72. §-a kizárólag a hatósági ügyben hozott döntések szerkezetét határozza meg.
Az eljárási költségeket a Ket. 153. § (2) bekezdése sorolja fel, azok összegszerűségére, illetve az eljárási költség összegszerűsége meghatározásának indokolására ebben a szabályban sincs utalás. Így – noha az alperes eljárására a Ket. szabályai a perbeli vonatkozásban nem voltak alkalmazandók – összehasonlító, analóg felvetés esetén a jogerős ítélet még abban az esetben is megfelelne a jogszabályi előírásoknak, ha a fegyelmi eljárás a Ket. hatálya alá tartozó eljárás lenne.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes keresetében a fegyelmi határozatnak a másodfokú eljárási költségre vonatkozó – indokolással történő – kiegészítését támadta, tartalmilag azzal a kifogással, hogy az indokolás nem kielégítő.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete az indokolás terjedelmét és tartalmát kielégítőnek értékelte.
A közigazgatási perekre vonatkozó törvényi szabályozás értelmében a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság eljárási szabálysértés miatt csak akkor helyezheti hatályon kívül a felülvizsgálni kért határozatot, ha az eljárási szabálysértés az ügy érdemére kihat.
A perbeli ügyben hozott fegyelmi határozatot alapul véve, az ügy érdemének a fegyelmi felelősség fennállását kell tekinteni. Mivel a felperes a fegyelmi határozatnak az eljárási költségben marasztaló rendelkezését keresetében nem támadta meg, fizetési kötelezettsége akkor is fennáll, ha az indokolás felülvizsgálata iránti keresete alapos lenne.
Az alperes azonban kiegészítő határozatában a fegyelmi eljárás költségének kellő indokát adta a személyi és dologi kiadások egy ügyre eső összegének meghatározásával. A kiegészítő határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével jogszerűen utasította el, az annak felülvizsgálata iránt előterjesztett felperesi kérelem tehát alaptalan.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.029/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás