BÜ BH 2009/133
BÜ BH 2009/133
2009.05.01.
I. A vagyonelkobzást megalapozó általános törvényi előfeltételek megvalósulásakor a vagyonelkobzás alkalmazása kötelező, és annak nem akadálya, hogy a bűncselekmény elkövetésével szerzett vagyon-növekmény már nincs meg teljes egészében, mert azt az elkövető felélte [Btk. 77/B. § (1) bek.].
II. A vagyonelkobzás e törvényhely szerinti alkalmazásának kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy az elkövetőnek egyáltalán van-e bármilyen vagyona (Btk. 77/B. §, 77/C. §).
A városi bíróság a 2003. június 17. napján kihirdetett nem jogerős ítéletével társtettesként, különösen nagy értékre, folytatólagosan, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett lopás bűntette miatt Zs. G. XII. r. terheltet 3 év 6 hónap börtönbüntetésre, és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelttől lefoglalt és a bírósági letéti számlán kezelt 800 000 forintra, valamint a megyei bíróság gazdasági hivatalánál bevételezett – nevezett által befizetett – 2 000 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el.
A felülvizsgálat alapját képező tényállás lényege a következő.
A cselekmények idején a XII. r. terhelt egy kőolaj-finomítóban művezetőként állt alkalmazásban.
A finomítóban különböző kőolajszármazékok feldolgozása folyt. Ezek közé tartozott az ún. nehéz-gázolaj is, amely csupán jóval magasabb – sokszoros – kéntartalmában különbözött a kiskereskedelmi forgalomban kapható gázolajtól.
A IV., V. és VI. r. terheltek, akik fáradt olaj szállítását végezték, megállapodtak a szivattyúkezelő IX. r. terhelttel, hogy közösen nehéz-gázolajat tulajdonítanak el a telepről.
Ennek eredményeként 2000 novembere és 2001 februárja között a IX. r. terhelt a cselekménybe bevont XII. r. terhelttel együtt a fáradt olaj szállítását végző terheltek kamionjába alkalmanként több köbméter nehéz-gázolajat töltött, amelyért azok a IX. r. terheltnek literenként 80-100 forint közötti összegeket fizettek. Ebből a bevételből kb. 1 millió forintot adott a XII. r. terheltnek.
2001. április-májustól a terheltek újból – most már jóval nagyobb mennyiségben – tulajdonítottak el nehéz-gázolajat.
A gázolajért, annak minőségétől függően, literenként 80-100 forint közötti összegeket kaptak.
Ebben az időszakban a X. r. és a XII. r. terheltek egyénileg 120 köbméternyi mennyiséget meghaladó nehéz-gázolajat tulajdonítottak el, amelyért egyenként minimálisan 10 millió forint készpénzt kaptak.
Az utolsó alkalommal 2001. október 26-án a XII. r. terhelt 800 000 forint készpénzt vett át az eltulajdonított gázolajért. Ekkor a rendőrség már nyomon követte őket, és a pénz lefoglalásra került.
Az ítélet ellen az ügyész a XII. r. terhelt terhére súlyosításért, míg a terhelt és védője enyhítés érdekében fellebbezett. A megyei főügyészség a fellebbezést fenntartotta.
A megyei bíróság a 2004. október 6. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a XII. r. terhelt vonatkozásában részben megváltoztatta. A terheltet 2 000 000 forint pénzmellékbüntetésre is ítélte. Ugyanakkor a 2 800 000 forint összegű vagyonelkobzást mellőzte. A befizetett 2 000 000 forintot a pénzmellékbüntetés fedezetéül visszatartotta, míg a további 800 000 forint kiutalását elrendelte. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
A megyei bíróság fenti megváltoztató rendelkezései ellen a XII. terhelt tekintetében – és a X. r. terhelt tekintetében is, akinél a megyei bíróság a vagyonelkobzás egyidejű mellőzésével ugyancsak pénzmellékbüntetést szabott ki – a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be anyagi jogszabálysértés miatt.
A Legfelsőbb Bíróság a 2005. november 29-én kihirdetett végzésével a megyei bíróság ítéletének a XII. r. és a X. r. terheltre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt eljárásban a megyei főügyészség a tényállás kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A megyei bíróság a megismételt másodfokú eljárás során 2006. március 14-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a XII. r. terhelt tekintetében megváltoztatta annyiban, hogy a vagyonelkobzást 10 000 000 forintra rendelte el.
A tényállást kiegészítve azt rögzítette, hogy a XII. r. terhelt részére visszautalt pénzösszeget a terhelt elköltötte, továbbá az elkövetési értéket a XII. r. terhelt esetében 125 196 000 forintra helyesbítette. Pontosította a tényállást az eltulajdonított nehéz-gázolaj mennyisége körében is.
A jogerős ítélet ellen a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva a XII. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, mert a terhelttel szemben alkalmazott vagyonelkobzás anyagi jogszabályt sért.
Kifejtette, hogy bár a vagyonelkobzás célja a bűnös eredetű vagyon elvonása, azonban az elkobzást mindig a konkrét – meglévő – vagyonra, illetve vagyontárgyra kell elrendelni.
Nem lehet vagyonelkobzás alá eső vagyonnak tekinteni a terhelt olyan vagyonát sem, amellyel a jövőben jogszerűen gazdagodna, vagy gazdagodhatna.
A büntetés céljával is teljes mértékben összeegyeztethetetlen, és méltánytalan a meg nem levő vagyonnak megfelelő vagyonelkobzás, amellyel őt büntetésének kitöltése után, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesülést követően is a jövőre nézve sújtaná.
Az elrendelés időpontjában nem létező, és a terhelt jövőben, törvényes úton szerzett jövedelmére, illetőleg vagyonára vonatkozó elkobzás elrendelése ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság követelményével is, mert az a jogbiztonság szempontjainak súlyos megsértésével, valamint alapvető jogok, így különösen a megszerzett jövedelemhez való jog csorbításával jár.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a határozatok hatályban tartását indítványozta.
A XII. r. terhelt a bűncselekmény elkövetésével 10 millió forint készpénz-vagyont szerzett, következésképpen a törvény kötelező erejénél fogva ez a vagyonelkobzás alá eső érték. Ezen nem változtat az, hogy ebből összesen 2 800 000 forint került ténylegesen lefoglalásra, illetve befizetésre. Az ugyanis, hogy a bűncselekmény elkövetésével szerzett vagyon már nincs meg teljes egészében, – mert az elkövető például azt felélte – a Btk. 77/C. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében a vagyonelkobzásnak nem akadálya.
A felülvizsgálati indítvány okfejtésével szemben ez az intézkedés nem a terhelt jövőbeni, törvényesen megszerzett vagyonának elkobzását jelenti, hanem a múltban, bűnös úton elért vagyongyarapodást megelőző állapot visszaállítását szolgálja.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Legfelsőbb Bíróság annyiban egyetértve a másodfokú bíróság ítéletének jogi indokaival, kiemeli, hogy a Btk. 77/B. §-a (1) bekezdésének a) illetve c) pontja főszabályként kötelező erővel írja elő a vagyonelkobzás elrendelését arra a vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett, valamint arra a vagyonra is, amely a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett. Ezzel összhangban a Btk. 77/C. §-a (1) bekezdésének a) pontja kötelezően előírja, hogy – az (5) bekezdés a) és c) pontjában írt kivételektől eltekintve – a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni többek között akkor, ha a vagyon már nem lelhető fel.
A (3) bekezdés arról rendelkezik, hogy az elkobzott vagyon törvény eltérő rendelkezésének hiányában az államra száll. Az állam pedig a Ptk. 120. §-ának (2) bekezdése szerint – ha egyéb vagyontárgyra a végrehajtás eredménytelen volt – az így szerzett tulajdon erejéig felel a volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor jogszabály, bírósági és más hatósági határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségért.
A törvény rendelkezéseiből ekként egyértelműen az következik, hogy a Btk. 77/B. § (1) bekezdésében foglalt, a vagyonelkobzást megalapozó általános törvényi feltételek megléte esetén a további bekezdésekben szabályozott eltérésekkel, illetve azt pénzösszegben kifejezve – ezen intézkedés alkalmazása kötelező. E kötelezettség pedig attól függetlenül fennáll, hogy az alapcselekmény miként minősül, hogy az a szervezett bűnözés keretében vagy azon kívül valósult meg, a megszerzett vagyon szabálysértési, vagy éppen különösen jelentős értéket tett ki, végül, hogy az még fellelhető-e, illetve az elkövetőnek egyáltalán van-e bármilyen vagyona.
A vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezéseket ugyanis a törvényalkotó – a vagyonelkobzást lényegesen megváltoztatva – a 2001. évi CXXI. törvénnyel, 2002. április 1-jétől a mellékbüntetések köréből az intézkedések közé helyezte. Ezzel a vagyonelkobzás elvesztette represszív joghátrány jellegét, hiszen csak a bűncselekmény elkövetéséből származó javaknak az elvonását teszi lehetővé. A törvényalkotó ezzel annak kívánta elejét venni, hogy a bűnös úton szerzett vagyon, jövedelem a későbbiekben ne képezhesse újabb bűncselekmény elkövetésének anyagi bázisát (2001. évi CXXI. tv. Általános Miniszteri Indokolása).
Kétségtelen, hogy a további magyar jogi gondolkodás a megfelelő vagyon létét – de nem a bűnösen szerzett vagyontárgy tényleges meglétét – évtizedeken át a vagyonelkobzást materiális feltételének tekintette. Ezt a (Btk.) korábbi 62. §-a feltételként is megfogalmazta, amikor úgy rendelkezett, hogy vagyonelkobzásra csak akkor kerülhet sor, „ha az elkövetőnek megfelelő vagyona van”.
E szabályozás alapján kialakult bírói gyakorlat annak körültekintő vizsgálatát is megkövetelte, hogy a vagyonelkobzás nem okoz-e a törvényi célján túlmenő hátrányt a terhelt családjának, ekként nem indokolt-e azt az elrendelés kötelező eseteiben is meghatározott vagyontárgyakra szűkíteni. Ezen vagyontárgyaknak pedig a gyakorlat a végrehajtás alól nem mentes vagyontárgyakat tekintette és a korábban hatályos végrehajtási törvény is úgy rendelkezett, hogy lefoglalható vagyon hiányában a végrehajtási eljárást meg kell szüntetni.
A gyakorlat magától értetődőnek tekintette, ha a vagyonelkobzás akár vagyontárgyra, akár készpénzvagyonra vonatkozik, ennek feltétele a vagyontárgy vagy pénzösszeg mint megfelelő vagyon valós létezése.
Mindezeket a feltételeket azonban az újabb törvényi szabályozás már nem tartotta indokoltnak.
Az újabb szabályozásban a vagyonelkobzásnál a hangsúly a bűncselekménnyel ténylegesen elért jogellenes vagyonszerzés, jogellenes bevétel elvonására helyeződik át. Éppen ezért alapvető kötelessége a nyomozó hatóságoknak, hogy azonnal, az eljárás kezdetén, minél szélesebb körben derítsék fel, és a későbbi vagyonelkobzás számára a törvényes eszközökkel biztosítsák azt a vagyontömeget, amelyre a vagyonelkobzás kiterjedhet.
A büntetési célokat nem szolgálhatják maradéktalanul azok az eljárások, amelyekben a büntetés kiszabása mellett alkalmazott vagyonelkobzás végrehajtása azért marad sikertelen, mert a bűncselekménnyel megszerzett vagyont az elkövetőknek sikerül az eljáró hatóságok elől elrejteniük. Ez esetben ugyanis sem a bűnös úton szerzett vagyon további felhasználásának megakadályozása nem remélhető.
Jelen ügyben a Btk.-nak az elkövetéskor hatályos szabályaihoz mérten a kiemelkedő tárgyi súlyú cselekményt illetően a hatályos jogi szabályozás jóval kedvezőbb elbírálást tett lehetővé. Ekként a Btk. 2. §-ára figyelemmel helyesen alkalmazták az eljárt bíróságok a Btk. elbíráláskor hatályos szabályait a XII. r. terhelttel szemben.
Ennek körében a minősítés is törvényes, továbbá mind az első-, mind a másodfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a XII. r. terhelttel szemben vagyonelkobzás intézkedést kell alkalmazni. Annak 10 000 000 Ft-os mértékét pedig a másodfokú bíróság az anyagi jogszabályok megsértése nélkül állapította meg.
(Legf. Bír. Bfv. I. 100/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás