BÜ BH 2009/135
BÜ BH 2009/135
2009.05.01.
I. A rágalmazás vétségének megvalósulásához szükséges tényállításon olyan – a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó – nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (Btk. 179. §).
II. A rágalmazás feltétele az is, hogy az elkövető által tett – a becsület csorbítására alkalmas – tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen.
III. Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett – gyalázkodástól, becsmérléstől mentes – tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására objektíve alkalmas volna [Btk. 10. § (2) bek., 179. §].
A városi bíróság a 2006. november 13-án hozott ítéletével K. T. terheltet 3 rb. rágalmazás vétsége miatt 1 évre és 5 hónapra próbára bocsátotta.
A megyei bíróság a 2007. április 25. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt bűnösségét 3 rb. becsületsértés vétségében állapította meg, a próbaidőre bocsátás tartamát 1 évre mérsékelte.
Az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által irányadónak elfogadott tényállás a következő.
A lakásfenntartó szövetkezet a terhelttel szemben peres eljárást kezdeményezett, a lakás üzemeltetési költségeinek meg nem fizetése miatt. A peres eljárás a városi bíróság előtt folyt.
A peres eljárásban a városi bíróság 2005. január 24. napján tárgyalást tartott, mely tárgyaláson egyedül a terhelt mint alperes jelent meg. A tárgyaláson a következő nyilatkozatot tette: „A szövetkezet évek óta csal és csalást követnek el a vezetői is.”
A tárgyalásról készült jegyzőkönyv másolati példányát a lakásfenntartó szövetkezet jogi képviselője 2005. február 7. napján vette kézhez.
A lakásfenntartó szövetkezet vezetői 2005. március 1. napján bíróságra érkezett beadványukban rágalmazás vétsége miatt tettek feljelentést a terhelttel szemben.
Az elsőfokú bíróság jogi érvei szerint a terhelt azon kijelentése, hogy „a szövetkezet vezetői is csalnak” tényállítás, amely alkalmas a becsület csorbítására, mindazon szövetkezeti vezetők esetében, akire ez vonatkozott. A „csalás” szó a közbeszédben negatív felhangú, a társadalom által elfogadott magatartás-formától negatív irányba eltérő tevékenységre utal. Alkalmas arra, hogy valamely felismerhető, beazonosítható, konkrét személyre nézve a környezetében kialakult kedvező kép hátrányosan megváltozzon.
A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság BH 1988/66. számú eseti döntésére utalva az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontját azzal indokolta, hogy az általánosságban használt és határozott tényállítást nem tartalmazó kifejezések annak ellenére, hogy takarnak bizonyos tényállítást is, a magatartásra vonatkozó konkrét utalás hiányában nem alapozzák meg a rágalmazáshoz szükséges tényállítás megállapítását. Az általános formában hangoztatott és a becsületérzést sértő negatív értékelés a becsületsértés fogalmába vonható.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben büntetőjogi felelősségének megállapítását sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy a szövetkezet vezetőivel szemben a magyar szóhasználatnak megfelelően, köznapi értelemben azért alkalmazta a „csalnak” kifejezést, mert nem tartják be a törvényeket, megsértik a szabályokat, a ténylegesnél több négyzetméterrel számolnak, és ezzel őt megkárosítják. Bűncselekményt nem követett el, mivel valós tényeket állított egy gazdasági elszámolásban.
A magánvádlók és jogi képviselőjük írásbeli beadványukban a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozták.
A nyilvános ülésen a terhelt és védője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és a terhelt felmentését kérte.
A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
Az irányadó tényálláshoz képest a másodfokú bíróság jogi indokaival szemben helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy az ítéletben rögzített, a magánvádlók által sérelmezett azon kijelentés, hogy „a szövetkezet vezetői is csalást követnek el”, tényállításnak minősül.
Az ítélkezési gyakorlatban egységesen elfogadott fogalom-meghatározás szerint a rágalmazás tényállási elemeinek vizsgálata során a „tényállításon” olyan nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot. A „tényállítás” szükséges feltétele az is, hogy a sértett magatartását a kijelentés, állítás egyedileg felismerhetően határozza meg.
A másodfokú bíróság a bírói gyakorlatnak megfelelően hivatkozott arra, hogy az általánosságban használt, konkrét tények állítása nélkül hangoztatott kifejezések nem alapozzák meg a rágalmazáshoz szükséges tényállítást.
Jelen esetben azonban nem erről van szó. A terhelt által a polgári perben tett, személyes meggyőződésén alapuló, azon becsület csorbítására alkalmas nyilatkozat, hogy „csalást követnek el a szövetkezet vezetői” konkrét tényállítás, amely a szövetkezet vezetőinek költségelszámolással kapcsolatos magatartását beazonosíthatóan, egyedileg határozta meg. Ezért az a rágalmazást megalapozó tényállításként értékelendő.
A bírói gyakorlat értelmében rágalmazást valósít meg, aki a becsület csorbítására alkalmas módon azt állítja, hogy a „sértett csal, lop, hazudik, okiratot hamisít” (BH 2007/4.), míg az általánosságban használt szidalmazó, tulajdonságot jelző kifejezések mint „a tolvaj, hamisító, szemét, aljas csaló” nem a rágalmazás, hanem a becsületsértés megállapítására alkalmas (BH 1988/66.).
A rágalmazás megvalósulásának feltétele az is, hogy az elkövető által tett becsület csorbítására alkalmas tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen [Btk. 10. § (2) bek.].
Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a sérelmezett kijelentés a lakásfenntartó szövetkezet és a terhelt között lakásüzemeltetési költségek meg nem fizetése iránti polgári perben tartott bírósági tárgyaláson – ahol a terhelt alperesként vett részt – hangzott el. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett – gyalázkodástól, becsmérléstől mentes – tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására objektíve alkalmas volna.
Jelen esetben azonban a tényállás nem rögzíti, hogy a bírósági tárgyaláson alperesként megjelenő terhelt milyen szövegkörnyezetbe tette a sérelmezett kijelentést. Nincs adat arra vonatkozóan sem, hogy a terhelt tárgyalási felszólalása hogyan kapcsolódott az adott per tárgyához, mi képezte az elszámolási vita alapját, a felperesi keresettel szemben a terhelt milyen kifogásokat támasztott. Így megalapozottan nem foglalható állás a büntetőjogi felelősséget érintő jogellenesség megléte vagy hiánya kérdésében és nem dönthető el, hogy a sértő jellegű tényállítás túllépi-e a perbeli jogok érvényesítésének kereteit.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 428. § alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt eljárásban a magánvádlók által sérelmezett kijelentés polgári peres üggyel kapcsolatos tartalmi viszonyára a tényállásban az – előzőekben kiemeltek figyelembevételével – jogi következtetés levonására alkalmas megállapítást kell tenni, s csak annak alapján hozható a büntetőjogi felelősség kérdésében megalapozott döntés.
(Legf. Bír. Bfv. III. 664/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás