BÜ BH 2009/138
BÜ BH 2009/138
2009.05.01.
Készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége valósul meg – hasonlóan a közokirattal visszaéléshez – ha az elkövetők a különböző vagyontárgyak eltulajdonításakor a sértett bankkártyáihoz is hozzájutnak, s azokat tartósabban, a dolog feletti valóságos uralmat biztosító módon birtokolják [Btk. 313/C. § (7) bek. a) pont].
A városi bíróság, mint a fiatalkorúak bírósága a 2007. április 12-én kihirdetett, és perorvoslatok hiányában jogerőre emelkedett ítéletével fk. S. Sz. I. r. terheltet 8 rb. lopás bűntette, 5 rb. lopás vétsége, 28 rb. közokirattal visszaélés vétsége és 4 rb. készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt, halmazati büntetésül, 8 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – fiatalkorúak fogházára, míg B. E. II. r. terheltet folytatólagosan elkövetett orgazdaság vétsége, 6 rb. bűnsegédként elkövetett lopás bűntette, 16 rb. bűnsegédként megvalósított közokirattal visszaélés vétsége és 4 rb. bűnsegédként elkövetett készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt, halmazati büntetésül, 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az I. r. terhelt ellen 1 rb. lopás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette, továbbá megállapította, hogy mint fiatalkorú, a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. A II. r. terhelttel szemben elrendelte két jogerősen kiszabott, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását.
A megállapított tényállás szerint az élettársi viszonyban élő terheltek 2004. év végén és 2005. év elején csavarogtak, rendszeres anyagi haszonszerzés végett bűncselekményeket követtek el, és azokból tartották fenn magukat.
Az I. r. terhelt 2004 decembere és 2005. február 28-a között B.-án és Sz.-on – a helyi sportcsarnokok, illetve az iskolai tornatermek öltözőiből, egy esetben pedig a kollégiumi ebédlőből összesen 13 sértettől különböző vagyontárgyakat tulajdonított el.
Továbbá az I. r. és II. r. terheltek 2005. február 21. napján Sz.-on – előzetes megegyezésük szerint lopási szándékkal – bementek az I. Gy. Főiskola épületébe. A II. r. terhelt a folyosón állt és figyeléssel biztosította társa tevékenységét, az I. r. terhelt pedig a tornatermi öltözőből eltulajdonította Sz. I. sértett pénztárcáját, készpénzét, és ezüst nyakláncát, összesen 15 000 forint értékben, valamint lakcímkártyáját, adókártyáját, diákigazolványát és 2 db bankkártyáját. Elvette továbbá T. Sz. sértett pénztárcáját, készpénzét, mobiltelefonját összesen 21 800 forint értékben, valamint diákigazolványát, tb-kártyáját, adókártyáját, személyi igazolványát és 1 db bankkártyáját;
végül K. V. sértett mobiltelefonját, pénztárcáját és készpénzét is eltulajdonította, összesen 32 000 forint értékben, valamint elvette személyi igazolványát, diákigazolványát, adókártyáját, tb-kártyáját és 1 db bankkártyáját.
A sértetteknek okozott kár nem térült meg.
A jogerős határozat ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt okból fk. S. Sz. I. r. és B. E. II. r. terheltek javára a megyei főügyészség élt felülvizsgálati indítvánnyal, a terheltek bűnösségének 4 rb. készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében történt megállapítása miatt, a terhelteknek e vádpontok alóli felmentése, egyebekben a támadott határozat hatályban tartása érdekében.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a megyei főügyészség felmentés iránti indítványát eltérő jogi indokolással tartotta fenn. Álláspontja szerint is anyagi jogszabálysértéssel került sor a fenti bűncselekményekben a terheltek bűnösségének megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság támadott ítéletét fk. S. Sz. I. r. és B. E. II. r. terheltek vonatkozásában az indítványban megjelölt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti okból bírálta felül.
Ennek során a Be. 423. §-ának (1) bekezdéséből következően az alapügyben megállapított tényállás a Legfelsőbb Bíróságra is irányadó volt.
Érdemi vizsgálatának eredményeként a Legfelsőbb Bíróság az indítványt mindkét terhelt tekintetében alaptalannak találta.
Nem sértette meg ugyanis a városi bíróság az anyagi jogszabályokat, amikor más bűncselekmények mellett – rövidített indokolással szerkesztett ítéletéből is kitűnően az elkövetéskor hatályos büntetőjogi szabályokat alkalmazva – a terheltek bűnösségét, 4 rb., I. r. terhelt tekintetében tettesként, II. r. terhelt vonatkozásában bűnsegédként elkövetett, készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében is megállapította.
A Btk. elkövetéskor hatályos 313/C. §-a (7) bekezdésének jelen ügyet érintő a) pontja, illetve záró tétele akként rendelkezett, hogy a készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét az követi el, aki olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, amely nem, vagy nem kizárólag a sajátja, mástól, ennek beleegyezése nélkül jogtalanul megszerez, amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg.
E szabályozásból következően – amint arra a felülvizsgálati indítvány indokolásának módosítása kapcsán a Legfőbb Ügyészség részletes és meggyőző indokolással rámutatott – az alternatívitás értelmezésével kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat szerint a „más bűncselekménynek” a készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel elkövetett, vagy arra nézve elkövetett más bűncselekménynek kell lennie.
Azt, hogy a terheltek az adott esetben – és egyébként a gyakorlatban tipikus módon – a készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélést vagyon elleni bűncselekménnyel együtt (halmazatban) valósították meg, e vétség megállapítását nem zárhatta és nem is zárta ki. A bankkártyával visszaélés a Btk. 313/C. § (7) bekezdése szerinti törvényi tényállásának megalkotására pedig korábban éppen azért került sor, mert e vétségnek tekintett magatartás sem vagyon elleni, sem közbizalom elleni bűncselekménynek – lopásnak, avagy közokirattal visszaélésnek – nem értékelhető.
Téves azonban a Legfőbb Ügyészség azon jogi álláspontja, amely szerint az irányadó tényállásban rögzítettek mellett a terheltek bűnössége ebben a bűncselekményben tényállásszerűség hiányában nem állapítható meg, mert a városi bíróság tényállásában nem rögzített olyan adatot, hogy a vagyon elleni bűncselekményeket elkövető terheltek szándéka bankkártyák megszerzésére, vagy azok hosszabb időtartamú birtokba vételére is irányult volna; illetőleg, hogy a terheltek a lopási cselekmény során hozzájuk került bankkártyákat haszonszerzési célzattal megkísérelték volna felhasználni. Így a tényállás nem ad elegendő alapot olyan következtetés levonására, hogy a terheltek kívánták volna bankkártyák megszerzését.
Amellett, hogy a legfőbb ügyész indítványa helytállóan utal arra, hogy a készpénzhelyettesítő fizetési eszközök (- vagy éppen a közokiratok -) megszerzésének a dolog feletti valóságos uralmat, és rendelkezési jogot biztosító. relatíve hosszabb ideig tartó birtoklás felel meg, téves az az álláspont, hogy ennek a bűncselekmények a megállapításához, a tényállás nem tartalmazna kellő adatot.
Már a megyei főügyészség indítványa is a tényállástól eltérően hozta fel azt, hogy a terheltek a bankkártyákat a jogtalanul megszerzett egyéb iratokkal együtt a cselekmény elkövetését követően röviddel eldobták. (Ilyen megállapítást ugyanis a városi bíróság nem tett, és az ügyben is csak olyan nyomozati adat – terhelti vallomás – merült fel, hogy nem a helyszínen dobták el, hanem hazafelé utazva a vonatból dobták ki a közokiratokat és a bankkártyákat.)
A tényállás csak azt rögzíti, hogy a lopásokkal együtt a terheltek az adott sértettektől, 4 db készpénzhelyettesítő fizetési eszközt is megszereztek. A tényállás semmilyen arra utaló adatot nem rögzít, hogy a bankkártyáknak mi lett a további sorsa. A tényállás tehát nem rögzít olyan terhelti magatartást, amely arra mutatna, hogy a kérdéses bankkártyákat a terheltek tartósan nem kívánták birtokba venni.
A töretlen bírói gyakorlat szerint a készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés – és a közokirattal visszaélés – bűncselekménye eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Nem vonható viszont a terheltek eshetőleges szándékára megalapozott következtetés akkor, ha a más cselekménnyel együtt megszerzett készpénzhelyettesítő fizetési eszközöket, közokiratokat nyomban eldobják, a helyszínen vagy a helyszín közvetlen közelében a feltalálást biztosító módon otthagyják. Erről viszont az elbírált ügyben nincs szó.
Az ítéleti tényállásokban a helyszínen történő eldobás, helyszín közelében való feltalálás tényét kellett volna rögzíteni ahhoz, hogy az elkövetési tárgy megszerzésére vonatkozó (eshetőleges) szándék kizárható legyen. Arra vonatkozóan azonban, hogy az elkövetők nem a helyszínen hagyott, ekként ténylegesen megszerzett készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel, avagy közokirattal később mit tettek – amennyiben azzal más vád tárgyává tett bűncselekményt nem valósítottak meg – a tényállásnak nem kell megállapításokat tartalmaznia.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy az ügyészi álláspont nem is volt következetes. Ugyanis az abban felhozott indokok ellenére nem látta tévesnek a bűnösség megállapítását az egyidejűleg a közokiratok jogtalan megszerzésével megvalósított közokirattal visszaélések [Btk. 277. §-ának (1) bekezdése] vonatkozásában, jóllehet azok megítélése a készpénzhelyettesítő fizetési eszközökkel azonos.
A kifejtettekre figyelemmel – miután az I. és II. r. terhelt a 4 rb. készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének tényállási elemeit maradéktalanul megvalósította – a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a támadott határozatokat Be. 426. §-ának alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 560/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás