PÜ BH 2009/14
PÜ BH 2009/14
2009.01.01.
A helyiségbérleti jogviszony felmondása, a felmondás hatályosulása (1993. évi LXXVIII. tv. 25. §; Ptk. 214. §; 1978. évi 2. tvr. 4. §).
Az önkormányzat tulajdonában álló M., N. u. 3. szám alatti nem lakás céljára szolgáló helyiséget az alperes bérli. Az alperes a felperes felszólítása ellenére sem fizette meg az esedékes bérleti díjakat, ezért a felperes a bérleti szerződést a 2005. március 11-én postára adott és az alperes által 2005. március 21-én átvett nyilatkozatával 2005. április 30. napjára felmondta és felhívta az alperest a helyiség visszaadására. Az alperes a felmondás jogszerűségét vitatva a helyiséget nem ürítette ki, ezért a felperes keresetében a helyiség kiürítésére kérte az alperes kötelezését.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokai szerint a bérbeadó felmondására a lakások és a helyiségek bérletére valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény – Ltv. – 25. § (1) bekezdésének második fordulatában meghatározott második nyolcnapos határidő anyagi jogi jellegű, amely következtében a nyilatkozat akkor hatályosul, ha az a nyolcnapos határidőben a bérlő részére közlésre is kerül. Mivel ez nem történt meg, a felperes felmondása ,,érvénytelen''.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelmének megfelelő új határozat hozatala, másodlagosan az ügyben eljárt első-, vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A jogerős ítélet jogszabálysértését az Ltv. 25. § (1) bekezdésébe foglaltakban jelölte meg. Előadta, hogy a jogalkotó a második nyolcnapos időszak előírásával nem a nyilatkozat hatályosulását kívánja meg, hanem azt, hogy a bérbeadó alakító jogát a küldemény postára adásával gyakorolja. A Ptké. 4. §-ának (3) bekezdése kizárja azt, hogy a bérlő a felmondást a kérdéses határidőben kézhez is kapja, írásbeli közlésről csupán az Ltv. 25. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak esetén kerülhet sor. A sikertelen kézbesítés terhe a bérbeadóra nem hárítható át.
A kérelmező másodlagos álláspontja értelmében a jogerős ítélet ellentétes a Ptk. 214. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal. A bérlő a felmondást tartalmazó okiratot a rendelkezésére álló nyolc napon belül annak ellenére nem vette át, hogy a postára adás az elmulasztott határnapot követően megtörtént. A nyilatkozat megismerésének hiányából származó hátrányokat nem lehet áthárítani a felperesre. Az írásbeli nyilatkozat akkor is hatályossá válik, ha arról a címzett ténylegesen nem szerez tudomást. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 2004. évi számában 110. szám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakra, valamint az EBH 1215. szám alatt közzétett döntésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a felülvizsgálat Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott korlátai között vizsgálva megállapította, hogy a felperes rendkívüli perorvoslati kérelme nem megalapozott.
A peres felek között nem volt vitás, hogy az alperes a díjfizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem tett eleget, továbbá hogy az Ltv. 25. §-ának (1) bekezdésében írt határidő anyagi jogi jellegű. A vita köztük csupán abban a kérdésben bontakozott ki, hogy a fenti törvényhelynek a lakbérfizetés elmulasztásán alapuló felmondási szabályát miként kell értelmezni.
Mivel az Ltv. nem szabályozza a jognyilatkozat hatályosulását – melyhez a nyilatkozat megtételéhez kapcsolódó joghatások fűződnek – az Ltv. 1. §-ának (3) bekezdéséből következően ["az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban Ptk.) rendelkezései az irányadóak"] a felmondás hatályosulására a Ptk.-nak az egyoldalú címzett jognyilatkozatok hatályossá válására vonatkozó 214. §-át kell alkalmazni. A törvényhely (1) bekezdésében az alábbi rendelkezést tartalmazza: ,,a szerződési nyilatkozat, ha azt szóban vagy szóbeli üzenettel tették, a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá; az írásban vagy távirati úton közölt nyilatkozat hatályosságához pedig az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék''. Mivel az Ltv. a felmondást írásbeli alakhoz köti, az a fentiek értelmében akkor hatályos, ha a másik félhez megérkezik. Ellenkező peradat hiányában azt kellett elfogadni, hogy a felmondás annak átvételével, azaz 2005. március 21. napjával megérkezett az alpereshez. A felszólításnak az alperessel való közlése 2005. február 28. napja volt, ettől az időponttól számított 8 nap alatt fizethette meg az alperes a hátralékát. A felperes március 8-ától számítottan március 16-áig [az Ltv. 25. § (1) bekezdés második fordulatában meghatározott további nyolc nap] élhetett a felmondás jogával. E jognyilatkozat akkor vált volna hatályossá, ha az a fenti határidőben az alpereshez meg is érkezik.
Mivel az előírt anyagi jogi – jogvesztő – határidőben a jognyilatkozat hatályosulásához szükséges jogcselekmények együttesen nem valósultak meg, a szabályos felmondással járó jogkövetkezmények sem voltak alkalmazhatóak.
A további felülvizsgálati érvelés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutat rá. A Ptké. 4. §-ának (3) bekezdése értelmében a határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be. A Ptké. idézett rendelkezésében nem zárja ki a felmondás közlésére vonatkozó előzőekben ismertetett indokokat, ugyanis az írásbeli felmondás közlésére nem kizárólagosan a postai út vehető igénybe.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felperesnek a Ptk. 214. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmezésére vonatkozó azon álláspontjával, miszerint a nyilatkozat megismerésének hiányából származó hátrány még az érintett vétlensége esetén sem hárítható el. Ez a törvényi tényállás azonban az adott esetre nem alkalmazható, ugyanis a felmondás jogkövetkezményének elhárítására vonatkozó álláspontját a bíróság a határidő elmulasztásával, nem pedig a határidőben való megérkezés de a tényleges tudomásszerzés hiányával indokolta.
Végül a Legfelsőbb Bíróság megállapította; hogy a bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmében felhívott határozataiban sem foglalt el a fentiektől eltérő álláspontot, ezért jelen ügybeni döntésének indokai nem ütköznek az ott kifejtett elvekkel.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a fentiekben ismertetett indokokkal hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.832/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás