1418/E/2009. AB határozat
1418/E/2009. AB határozat*
2010.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény 17. §-a, 23. §-a és 29. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény 4. §-a, 7. § (1) bekezdése, 12. § (1) bekezdése, 14. § (2) bekezdése, 15. §-a, 29. §-a és 36. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény 14. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
Az Alkotmánybíróságnál többen indítványozták az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nért.) egésze és egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.
1. Az egyik indítványozó a Nért. 14. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte. Álláspontja szerint a Nért. 14. § (1) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében szereplő hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés elvével ellentétes helyzetet hozott létre. Az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség okát abban látta, hogy a Nért. 14. § (1) bekezdése nem az adóalanyok tényleges vagyoni helyzetétől, hanem kizárólag az egyes lakóingatlanok értékétől függően biztosít adómentességet. Így a Nért. alapján egy teljes lakóingatlanon fennálló tulajdont, illetve egy más, de az előbbivel azonos értékű résztulajdont – adott esetben – teljesen eltérő adófizetési kötelezettség terhel. Az indítványozó ezért arra kérte az Alkotmánybíróságot, hogy hívja fel a jogalkotót ennek a közteherviselés szempontjából – szerinte – indokolatlan különbségtételnek a megszüntetésére.
2. Egy másik indítványozó a Nért. 4. §-a, 7. § (1) bekezdése, 12. § (1) bekezdése, 14. § (2) bekezdése, 15. §-a, 17. §-a, 23. §-a és 29. §-a alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal való megsemmisítését kérte.
Álláspontja szerint a Nért. 4. §-a, 17. §-a, 23. §-a és 29. §-a sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 112. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonnal való rendelkezési jogot, s ezen keresztül az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerinti tulajdonjog védelmét. Kérelmét azzal támasztotta alá, hogy szerinte a vagyontárgyat terhelő adókötelezettség terhe miatt az adóalanyok kénytelenek lesznek azoktól megválni, illetve az adókötelezettséget hitelfelvétellel teljesíteni, s így sérül a tulajdonjog egyik eleme, a vagyontárgy feletti „szabad rendelkezési jog”. Ezzel kapcsolatosan azt is kifogásolta, hogy az adókötelezetteknek a Nért. alapján számolniuk kell az adóköteles vagyontárgyaik értékcsökkenésével, melyhez a Nért. nem kapcsol semmilyen kompenzációt. Ebben az indítványozó szintén az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelmét vélte felfedezni.
Az indítványozó a Nért. 7. § (1) bekezdésével és 14. § (2) bekezdésével összefüggésben az Alkotmány 58. § (1) bekezdése által garantált szabad mozgáshoz való jog sérelmét vélte megvalósulni.
A Nért. 15. §-át, – mivel szerinte többféleképpen értelmezhető, – ellentétesnek tartotta az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogbiztonság követelményével.
A Nért. 12. § (1) bekezdésében a legalább három gyermek után járó adókedvezményt pedig diszkriminatívnak, s ezért az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésébe ütközőnek tartotta, valamint azt állította, hogy e rendelkezés az Alkotmány 2. § (1) bekezdését is sérti.
Indítványának kiegészítésében már a Nért. egészét kérte visszamenőleges hatállyal megsemmisíteni, de új elemként valójában csak a Nért. 36. §-ának megsemmisítésére terjesztette ki a kérelmét, mégpedig a Nért. 10. §-a, 19. § (1) bekezdése, 25. § (1) bekezdése és 31. § (1) bekezdése szerinti adófizetési kötelezettség kapcsán. Azt állította, hogy a törvényben foglalt adófizetési kötelezettség alkalmazására adott felkészülési idő nem elegendő, s ezért a Nért. hatályba léptető rendelkezése a jogállamiság elvébe ütközik.
3. Egy további indítványozó a Nért.-nek a nagy teljesítményű személygépkocsik adójára vonatkozó rendelkezéseit támadta. Jól lehet a Nért. 29-35. §-ai alkotmányellenességének megállapítását kérte, indítványa érdemben csak a Nért. 29. §-át érintette. Alapvetően azt kifogásolta, hogy a Nért. 29. §-a nem a tényleges jövedelmi és vagyoni helyzet alapján állapítja meg a nagy teljesítményű személygépkocsik közteherviselési kötelezettségét. Az adó alapja ugyanis nem a személygépkocsi forgalmi értéke, hanem annak teljesítménye. Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy szerinte a Nért. a nagy értékű személygépkocsik adóalapjának megállapításánál – a vízi és légi járművek esetétől eltérően – nem veszi figyelembe a személygépkocsik életkorát. Mindez szerinte a közteherviselésben indokolatlan megkülönböztetést eredményez, s ezért ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével és 70/I. §-ával.
4. Az Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggésére tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezése:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
2. A Nért. érintett rendelkezései:
„17. § Adóköteles a hatósági nyilvántartásban szereplő vízi jármű, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű magánszemély vagy belföldön bejegyzett szervezet olyan vízi járműve, amely a hatósági nyilvántartásba bejegyzés műszaki feltételeinek megfelel, de a nyilvántartásban nem szerepel, vagy bejegyzésére külföldön került sor.”
„23. § Adóköteles a hatósági nyilvántartásban szereplő légi jármű, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű magánszemély vagy belföldön bejegyzett szervezet olyan légi járműve, amely a hatósági nyilvántartásba bejegyzés műszaki feltételeinek megfelel, de a nyilvántartásban nem szerepel, vagy bejegyzésére külföldön került sor.”
„29. § Adóköteles a 125 kilowatt teljesítményt elérő hajtómotorral rendelkező személygépkocsi, az OT betűjelű rendszámtáblával ellátott személygépkocsi kivételével.”
III.
Az indítványok az alábbiak szerint megalapozatlanok.
1. Az egyik indítványozó a Nért. 17. §-át, 23. §-át és 29. §-át kifogásolta, mert szerinte e rendelkezések a vízi járművek, a légi járművek és a nagy teljesítményű személygépkocsik adókötelessé tételével e vagyontárgyak értékcsökkenését idézik elő, mely a tulajdonjog sérelmét okozza.
Az Alkotmánybíróság korábban már megállapította, hogy az „alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379.]. Az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz és annak részjogosítványai gyakorlásához való jogot biztosítja, illetve alapjogi védelmet nyújt a tulajdon korlátozásával vagy elvonásával szemben. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság gyakorlata során ismételten hangsúlyozta: az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.]. A tág, alkotmányjogi értelemben vett tulajdon ilyen alkotmányos közjogi korlátai közé tartozik az Alkotmány 70/I. §-a által deklarált közterhekhez való arányos hozzájárulási kötelezettség. „Ha az adó, illeték vagy más közbefizetésre vonatkozó szabályozás megfelel az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos követelményeknek, akkor az az Alkotmány 13. §-át sem érinti” [17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 134.].
Az Alkotmánybíróság a 8/2010. (I. 28.) AB határozatában (ABK 2010. január, 14.; a továbbiakban: Abh.) a Nért. 20–21. §-a, 27. §-a, 29. §-a és 32–33. §-a kapcsán már vizsgálta azt a kérdést, hogy a vízi és légi járművek, valamint a nagy teljesítményű személygépkocsik adója megfelel-e az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltaknak, s elutasította az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat (ABK 2010. január, 14, 29–30.). Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a vízi és légi járművek, valamint a nagy teljesítményű személygépkocsik adóját nem tartotta ellentétesnek az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt közterhekhez való arányos hozzájárulási kötelezettséggel, ugyanazon adókötelezettség miatt az Alkotmány 70/I. §-ával összefüggésben értelmezett alkotmányi tulajdonvédelem sérelme sem állapítható meg. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Nért. 17. §-a, 23. §-a és 29. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó egyebekben azt állította, hogy a Nért. 17. §-a, 23. §-a és 29. §-a ellentétes a Ptk. 112. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezési joggal, s ennek következtében az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerinti tulajdonjog védelmébe ütköznek.
A Nért. 17. §-a, 23. §-a és 29. §-a az adó tárgyát határozza meg a vízi járművek, a légi járművek és a nagy teljesítményű személygépkocsik adója esetében. Az említett vagyontárgyak adókötelessé tétele nem érinti az adott vagyontárgyak feletti rendelkezési jogot, mely „a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítvány, a tulajdon feletti döntés szabadságát jelenti”. [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 26.] Alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiányában az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
3. Az indítványozók egyebekben a Nért. 4. §-át, 7. § (1) bekezdését, 12. § (1) bekezdését, 14. § (2) bekezdését és 15. §-át is kifogásolták. A Nért. e rendelkezéseit az Abh. a törvény kihirdetésére visszamenőleges hatállyal megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként hatályos jogszabályok utólagos vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróság a már nem hatályos jogszabályt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, vagy az Abtv. 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetén, vagyis csak kivételesen vizsgálja. [160/B/1996. AB határozat, ABH 1999, 875, 876.; 1378/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 1609, 1610.; 418/B/1997. AB határozat, ABH 2002, 1627, 1629.] Egyik indítvány sem bírói kezdeményezés, illetve alkotmányjogi panasz. Ezért az Alkotmánybíróság a Nért. már nem hatályos rendelkezéseivel összefüggő eljárást – az Abtv. 20. §-ára, valamint az Ügyrend 31. § a) pontjára figyelemmel – megszüntette.
4. Az egyik indítványozó szerint a Nért. 29. §-a nem a tényleges jövedelmi és vagyoni helyzet alapján állapítja meg a nagy teljesítményű személygépkocsik közteherviselési kötelezettségét, mivel az adó alapja nem a személygépkocsi forgalmi értéke, hanem annak teljesítménye. Kifogásolta továbbá, hogy a Nért. a nagy értékű személygépkocsik adójának megállapításánál – a vízi és légi járművek esetétől eltérően – figyelmen kívül hagyja a személygépkocsik életkorát.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megjegyzi, hogy a Nért. – az indítványozó állításától eltérően – a személygépkocsik életkorára is tekintettel van, hiszen az adó mértékét a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 7. § (1) bekezdésben meghatározottak szerint, vagyis a jármű életkorához igazodóan kell megállapítani. Az Alkotmánybíróság továbbá rámutat arra, hogy az Abh.-ban már elbírált olyan indítványokat, amelyek a Nért. 29. §-át támadták. Az Abh. szerint a Nért. 29. §-a nem ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ával és 70/I. §-ával, s ezért az Alkotmánybíróság ezeket az indítványokat elutasította (ABK 2010. január, 14, 29–30.). Mivel a korábban már elbírált indítványokhoz hasonlóan a jelen indítvány is azonos okból és azonos alkotmányos összefüggés alapján támadta a Nért. 29. §-át, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ítélt dolog esete áll fenn. Az Alkotmánybíróság ezért a Nért. 29. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
5. Egy indítványozó a jogállamiság sérelmének megállapítását kérte amiatt, hogy a Nért. 36. §-a a törvény hatályba léptetése során nem biztosított megfelelő felkészülési időt a norma címzettjei számára.
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már vizsgálta a Nért. 36. §-át az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, illetve a törvény hatályba léptetésére biztosított felkészülési idővel összefüggésben, s elutasította a Nért. 36. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat (ABK 2010. január, 14, 31–32.). Mivel a jelen indítványozó a korábban már elbírált indítványokkal azonos okból és azonos alkotmányos összefüggés alapján támadta a Nért. 36. §-át, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ítélt dolog esete áll fenn. Az Alkotmánybíróság ezért a Nért. 36. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
6. Egy indítványozó a Nért. 14. § (1) bekezdésével kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Álláspontja szerint a törvény megalkotása során a jogalkotó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével és 70/I. §-ával ellentétes állapotot idézett elő.
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már vizsgálta a Nért. lakóingatlanok adójára vonatkozó rendelkezéseit. A Nért. 14. § (1) bekezdését a törvény kihirdetésére visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, mellyel összefüggésben az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Így az indítvány okafogyottá vált, és ezért az Alkotmánybíróság az eljárást e tekintetben az Ügyrend 31. § e) pontja alapján megszüntette.
Budapest, 2010. június 14.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás