PÜ BH 2009/143
PÜ BH 2009/143
2009.05.01.
A perköltség viselésére vonatkozó kivételes eljárásjogi szabály kiterjesztően nem értelmezhető, ezért a keresettel szemben védekező alperes nem mentesül a költségek viselése alól, ha az utóbb előterjesztett jogcímen a módosított kereset teljesítését nem ellenzi (Pp. 80. §).
Az alperesek a felperes gyermekei. A peres felek 2000. szeptember 30-án öröklési szerződést kötöttek, melynek értelmében a felperes gondozás, gyógyíttatás, ápolás és illő eltemettetés ellenében a p.-i 1348 hrsz. alatti, valamint a p.-i 53095/3 hrsz. alatti ingatlanait az alperesekre, mint szerződéses örököseire ruházta át. A szerződést a korlátozottan cselekvőképes kiskorú II. r. alperes képviseletében is a felperes, mint a II. r. alperes törvényes képviselője, a III. r. alperes képviseletében pedig – aki a szerződéskötés időpontjában még a 2. életévét sem töltötte be – törvényes képviselője, B. A. írta alá.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli öröklési szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére tekintettel semmis, ugyanis öröklési szerződést a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerint csak tartás vagy életjáradék fejében lehet érvényesen kötni, gondozás, gondviselés ellenében öröklési szerződés nem köthető, a szerződés tehát a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésébe ütközik. A felperes a perindítást megelőzően az alperesektől a szerződés közös akarattal történő felbontását kérte, akik ettől elzárkóztak.
A perben megtartott első tárgyaláson az I. és II. r. alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontjuk szerint ugyanis az öröklési szerződés tartalma megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek. A III. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte. Az első tárgyalást követően a felperes a keresetét kiterjesztette, és alaki okok miatt is kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását, figyelemmel arra, hogy a korlátozottan cselekvőképes II. r. alperes vonatkozásában az öröklési szerződés érvényességéhez a Ptk. 656. § értelmében szükség lett volna a gyámhatóság jóváhagyására is és ez nem történt meg, a III. r. cselekvőképtelen alperes pedig a Ptk. 624. § szerint egyáltalán nem köthetett volna érvényesen öröklési szerződést.
A 2006. január 27-én megtartott újabb tárgyaláson az I. r., valamint a II. r. alperesek nem vitatták, hogy nem került sor az öröklési szerződés gyámhatósági jóváhagyására, erre tekintettel a kereset teljesítését már nem ellenezték. Ugyanakkor az I. r. alperes viszontkeresettel élt a felperessel szemben, melyben kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest 3 900 000 forint megfizetésére, mely összeg felperes számára történt átutalása feltétele volt az öröklési szerződés megkötésének.
Az elsőfokú bíróság végzésével az I. r. alperes viszontkeresetét elutasította, figyelemmel arra, hogy a felek személyes meghallgatása alapján megállapította, hogy a viszontkereset tárgyául szolgáló pénzösszeg és a keresettel támadott öröklési szerződés között nem állt fenn jogi kapcsolat. Ítéletében ugyanakkor a bíróság megállapította, hogy a felek között létrejött öröklési szerződés érvénytelen, egyben kötelezte az I. r. és II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt egyenként 400 000-400 000 forint perköltséget. A bíróság megállapította, hogy az alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték, ugyanakkor az ítéleti döntés következtében perveszteseknek tekintendők, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek a perköltség viselésére.
Az I. és II. r. alperesek az ítélet elleni fellebbezésükben a perköltségben való marasztalásuk mellőzését kérték a felperes elsőfokú perköltség megfizetésére történő kötelezése mellett. Álláspontjuk szerint a perre okot nem adtak, a felperes módosított keresetét az előterjesztését követő első tárgyaláson nyomban elismerték, ezért a Pp. 80. § (1) bekezdése alapján a felperes köteles az alperesek perrel felmerült költségeinek viselésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – fellebbezett részében – megváltoztatta és mellőzte az I. és II. r. alperesek perköltség fizetésére kötelezését. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és II. r. alpereseknek 15 napon belül 960 000 forint elsőfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 900 000 forint illetéket. A felperest 72 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére is kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek alapos okkal hivatkoztak a Pp. 80. §-ának (1) bekezdésére, mely úgy rendelkezik, hogy ha az alperes a perre okot nem adott és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell marasztalni. Ez a rendelkezés a Pp. 78. § (1) bekezdésének általános szabálya alóli kivételt jelent, mely két együttes feltételt tartalmaz és amennyiben a feltételek közül bármelyik hiányzik, úgy a 80. § (1) bekezdése már nem alkalmazható. Az első feltétel, hogy az alperes ne adjon okot a perre. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a perbeli esetben a szerződés érvénytelenségét előidéző ok ugyan a II. r. alperes személyével függ össze, aki azonban a szerződés megkötésének időpontjában korlátozottan cselekvőképes volt, nevében törvényes képviselőként a felperes járt el. Az érvénytelenségi okot tehát azzal, hogy a szerződés gyámhatósági jóváhagyását nem kérte, maga a felperes idézte elő, a perindítás tehát a felperes mulasztása folytán vált szükségessé. A Pp. 80. § (1) bekezdése alkalmazásának másik feltétele, hogy az alperes a követelést az első tárgyaláson azonnal ismerje el. Az I. és II. r. alperesek a módosított keresetet az ezt követő tárgyaláson azonnal elismerték, és a követelés elismerése szempontjából ezt a tárgyalást kell első tárgyalásnak tekinteni. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a Pp. 80. § (1) bekezdésében meghatározott mindkét törvényi feltétel megvalósult, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezését megváltoztatva a felperest kötelezte az alperesek elsőfokú perköltségének megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, álláspontja szerint ugyanis a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta és értelmezte a Pp. 78. §-ának (1) bekezdését, 80. §-ának (1) bekezdését, megsértette a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, valamint a 215. §-t és a 253. § (3) bekezdését.
Felülvizsgálati kérelmében a felperes előadta, hogy a pert megelőzően tájékoztatta az alpereseket arról, hogy az öröklési szerződés nem felel meg a Ptk. 655. § (1) bekezdésében írt követelményeknek, ezért javaslatot tett a szerződést közös akarattal történő felbontására, azonban az alperesektől elutasító választ kapott. Ezt követően került sor a perindításra, és a per első tárgyalásán az I. és II. r. alperesek nem ismerték el a felperes követelését, ellenkérelmet fogalmaztak meg, pedig a kereseti kérelemben megjelölt ok önmagában is a szerződés érvénytelenségének megállapítását eredményezte volna. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor az érvénytelenségi okot, és ebből eredően a perre okot adó körülmény vizsgálatát csak és kizárólag a gyámhatósági jóváhagyás hiá-nyára vezette vissza. A másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 80. §-ának (1) bekezdését, mert nem vizsgálta teljes körűen a perindítás előtt történteket, az I. és II. r. alperes ennek során tanúsított magatartását. Az alperes ugyanis csak akkor nem ad okot a perre, ha mindent megtesz annak érdekében, hogy a felek közötti vita perindítás nélkül elintézhetővé váljék, a követelés elismerése ennek megállapításához nem elegendő. A jogerős ítéletben foglaltakkal szemben tehát a felperes álláspontja szerint mindkét alperes közrehatott abban, hogy a felperesnek a pert meg kellett indítania, azzal, hogy a peren kívüli megoldást elutasították.
A másodfokú bíróság a felperes mulasztásának tekintette a gyámhatósági jóváhagyás hiányát, noha a szerződést ügyvéd készítette, aki ilyen esetben valamennyi, a szerződésben érintett felet képviseli. Az ő mulasztása volt, hogy a gyámhatósági jóváhagyás megkérésére nem került sor, ugyanis a szerződésben szerepel, hogy a szerződéssel kapcsolatos hatósági eljárásokban a feleket az ügyvéd képviseli. Erre tekintettel a másodfokú ítélet indokolásának az a része, hogy a perindításra a felperes magatartása, mulasztása vezetett, iratellenes.
A felperes szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 215. §-át és 253. §-ának (3) bekezdését is, ugyanis az alperesek az elsőfokú ítéletben szereplő perköltség összegének módosítását nem kérték, a másodfokú bíróság mégis 800 000 forintról 960 000 forintra emelte fel azt, kötelezve a felperest a perköltség viselésére, annak ellenére, hogy a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül csak a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről határozhatott volna.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-83. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. A 80. § (1) bekezdése értelmében, ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell marasztalni.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a fent idézett jogszabályi rendelkezés a Pp. 78. §-a (1) bekezdésének általános szabálya alóli kivételt jelent. Ezt a kivételes szabályt azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem lehet kiterjesztően értelmezni és alkalmazni. A kialakult bírói gyakorlat értelmében ugyanis az alperes csak akkor nem ad okot a perre, ha semmi olyat nem tesz, aminek nyomán a perindítás szükségessé válik, másfelől pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a felek közötti vita perindítás nélkül elintézhetővé váljék (BH 2005/27.). Jelen esetben a felperes tette meg a szükséges és elvárható lépéseket a per elkerülése érdekében, nem vitatottan és részben okirattal igazoltan a pert megelőzően írásban hívta fel az I., valamint a II. r. alperest arra, hogy az öröklési szerződést közös akarattal bontsák fel, figyelemmel arra, hogy az nem felel meg a Ptk. 586. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. Az alperesek elzárkóztak a megegyezéstől, ezt bizonyítja az is, hogy még az első tárgyaláson is a kereset elutasítását kérték, ellenkérelmet terjesztettek elő. Nem történt meg tehát a követelés első tárgyaláson történő azonnali elismerése. Ezen nem változtat, hogy a felperes az eredeti érvénytelenségi ok fenntartása mellett alaki okból is kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását, figyelemmel arra, hogy a szerződés gyámhatósági jóváhagyására nem került sor. Azzal ugyanis, hogy az alperesek az anyagi jogi érvénytelenségi okot nem ismerték el és peren kívül nem járultak hozzá a szerződés megszüntetéséhez, a perre okot szolgáltattak és igaz ez attól függetlenül, hogy a bíróság értelemszerűen elsődlegesen az alaki érvénytelenségi okot vizsgálta és erre tekintettel állapította meg az öröklési szerződés érvénytelenségét. Kétségtelen, hogy amikor a felperes már az alaki érvénytelenségi okra is hivatkozott, az alperesek a továbbiakban a kereset teljesítését már nem ellenezték. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezen a tárgyaláson az I. r. alperes viszontkeresetet terjesztett elő, annak tudatában is, hogy az öröklési szerződés érvénytelen, és az alperesek a szerződéskötés körülményeire vonatkozó bizonyítási indítványaikat is fenntartották.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Pp. 80. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések a peres felek jogviszonyában nem voltak alkalmazhatók, a másodfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy az alperesek nem adtak okot a perre, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismerték. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó – fellebbezett – rendelkezését helybenhagyta.
Helyesen mutatott rá a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg, és ennek ellenére a másodfokú bíróság az elsőfokú perköltség összegét annak ellenére emelte fel, hogy ilyen irányú fellebbezési kérelem nem volt. Ennek azonban jelen felülvizsgálati eljárásban nincsen jelentősége, tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság perköltségre vonatkozó rendelkezését hagyta helyben.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.391/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás