PÜ BH 2009/147
PÜ BH 2009/147
2009.05.01.
Határozott időre kötött jelzálogjog szerződés megszűnése esetén a bíróság a jogosult törlési nyilatkozatát ítéletével pótolhatja (Ptk. 228., 229. és 251. §).
Az alperes és a perben nem álló B. Kft. között tartós gazdasági kapcsolat alakult ki, amit 1999. december 29-étől együttműködési megállapodásokban szabályoztak. Az utolsó szerződés 2003. január 1. napjától 2003. december 31. napjáig terjedő időre jött létre. Az együttműködési megállapodáshoz kapcsolódóan a felperes mint zálogkötelezett az É., 2564/2 helyrajzi számú ingatlanának 12/24 tulajdoni hányadára 22 000 000 forint és járulékai erejéig az alperes javára jelzálogjogot alapító szerződést kötött a B. Kft. jövedéki szabálysértése, illetve esetleges leltárhiánya biztosítására. A jelzálogjog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.
A felperes, az alperes és a B. Kft. által 2003. április 20-án kötött jelzálogjogot alapító szerződésben a felek abban állapodtak meg, hogy 2004. április 20. napjáig kötelesek egymással elszámolni, és erre figyelemmel a jelzálogjogot megszüntetni, vagy meghosszabbítását megerősíteni. Az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy elszámolás esetén azzal egyidejűleg haladéktalanul okiratban nyilatkozik a földhivatal felé és kéri a jelzálogjog törlését.
Az alperes és a B. Kft. között a gazdasági kapcsolat 2003. december 31-én megszűnt, az elszámolás ezt követően azonban nem történt meg. A jelzálogjog meghosszabbítására 2004. április 20-át követően nem került sor.
Az alperes a felperes felhívására a jelzálogjog törléséhez szükséges nyilatkozatot nem adta ki. A felperes jelzálogjog törlése iránti kérelmét a földhivatal elutasította azzal az indokkal, hogy azt nem a jogosult nyújtotta be.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adva ítélettel pótolta az alperesnek az ahhoz szükséges nyilatkozatát, hogy a földhivatal az É., 2564/2 helyrajzi számú ingatlan felperesi tulajdonban álló 12/24 tulajdoni hányadáról az alperes javára 22 000 000 forint és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjogot törölje. A döntés indokai szerint a szerződő felek a jelzálogjog fennállásának végső határidejét 2004. április 20. napjában határozták meg, illetve megállapodtak abban, hogy amennyiben az elszámolás ez ideig nem történik meg, úgy a jelzálogjog meghosszabbítására van szükség. A jelzálogjog meghosszabbodásához a Ptk. 254. § (2) bekezdése alapján írásbeli szerződéskötésre lett volna szükség. Ilyen szerződéskötés hiányában az alperes jelzálogjoga 2004. április 20. napjával megszűnt. A Ptk. 5. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállása folytán az alperes jognyilatkozatát a bíróság pótolta a megszűnt jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásból történő törlése érdekében.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Megállapította, hogy az alperes jognyilatkozat tételi kötelezettsége nem jogszabályon, hanem szerződésen alapult. Mivel a jognyilatkozat adásának a feltétele, a szerződő felek elszámolása nem vitásan nem történt meg, a Ptk. 295. §-a alapján az alperes szerződésen alapuló kötelezettsége még nem vált esedékessé.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes előadta, hogy a jognyilatkozat pótlásának a jogszabályi feltételei az Inytv. 29. §-a, 32. §-a és 39. §-a, illetve a Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján fennálltak. Az együttműködési szerződés és a jelzálogjogot alapító szerződés a szerződésekben foglalt határidő lejártával megszűnt. Az alperes a perben nem bizonyította sem a jövedéki szabálysértés, sem a leltárhiány tényét, ezért jogszerűen nem tagadhatta volna meg a megszűnt jelzálogjog törléséhez szükséges jognyilatkozat adását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hangsúlyozta, hogy a jelzálogjog szerződés járulékos jellegéből adódóan csak az együttműködési szerződéssel együtt értelmezhető, biztosítéki szerepének a szerződésben meghatározott elszámolás megtörténtéig fenn kell maradnia.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A jogvita elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság – a másodfokú bírósággal egyezően – a háromoldalú jelzálogjogot alapító szerződés rendelkezéseiből indult ki.
A szerződés lényeges tartalmi elemeként [Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdés] a felek abban állapodtak meg, hogy – az együttműködési megállapodáshoz kapcsolódóan – 2004. április 20. napjáig kötelesek egymással elszámolni. Eddig az időpontig bezárólag vállalta az alperes, hogy a szerződés kölcsönös meghosszabbítása hiányában kéri a földhivataltól a jelzálogjog törlését (szerződés 4. pontja). A szerződés másik, a felperes szempontjából lényeges kikötése volt (1. pont), hogy a felperes zálogkötelezett a fedezetet az alperes esetleges jövedéki szabálysértése és leltárhiánya fedezeteként biztosítja.
A perben nem volt vitatott, hogy a szerződésben meghatározott határidő eltelt. Ezáltal a szerződés hatálya megszűnt [Ptk. 228. § (2) bekezdés, 229. § (3) bekezdés]. Az alperesnek a másodfokú bíróság által elfogadott védekezése szerint azonban a szerződés hatálya nem szűnt meg, mivel a megszűnést a felek az elszámolás megtörténtének a feltételéhez kötötték. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e feltétel bekövetkeztének a felek a kölcsönösen meghatározott záros határidőn belül tulajdonítottak jogi jelentőséget. Ezt követően az alperes feltétel nélkül kötelezettséget vállalt a jelzálogjog törlése iránti nyilatkozat kiadására a szerződés 4. pontja alapján.
A jelzálogjogot alapító szerződés rendelkezéseiből kiindulva ettől függetlenül az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy – a teljes elszámolás részét képező módon – a B. Kft.-nek az alperessel szemben jövedéki szabálysértésből és leltárhiányból eredő tartozása állt fenn. Ennek tényét az alperes a perben nem állította, illetve nem bizonyította. Téves az alperesnek az arra történő hivatkozása, hogy a jelzálogjog a B. Kft. teljes, alperessel szemben fennálló tartozásának a fedezetére szolgált (7/A/1.). A szerződés egyértelmű, értelmezést nem igénylő rendelkezése szerint a felperes a tartozásállományon belül pontosan meghatározott jövőbeli, illetve feltételes követelés biztosítására terhelte meg az ingatlanát jelzálogjoggal [Ptk. 251. § (1) és (2) bekezdés]. Felelősségét, illetve annak terjedelmét is e kötelezettsége határozta meg [Ptk. 251. § (3) bekezdés]. Ebből következően a másodfokú bíróság tévesen következtetett arra, hogy a felek között az elszámolás megtörténtének hiányában az alperes jognyilatkozat adási kötelezettsége még nem vált esedékessé. A kifejtett okokból a határozott idő lejártával, másodlagosan a bontó feltétel fennállásának bizonyítatlansága alapján [Ptk. 228. § (2) bekezdés] a jelzálogjogot alapító szerződés hatálya megszűnt, és az alperes jognyilatkozat adási kötelezettsége a Ptk. 295. §-a alapján esedékessé vált.
Nem tévedett tehát érdemben az elsőfokú bíróság, amikor az alperes szerződésszegő magatartása alapján az alperes – egyébként az Inytv. által megkívánt – törlési nyilatkozatát ítéletével pótolta.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti indoklásbeli módosítással helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.504/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás