BÜ BH 2009/171
BÜ BH 2009/171
2009.06.01.
I. Nem kihívóan közösségellenes annak a magatartása, aki az őt ért folyamatos támadást hárítja el a védekezéssel [Btk. 271. § (1) bek.].
II. A hamis vád következményeire történt figyelmeztetés és az erre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmulasztása miatt a terhelt vallomását nem kell kirekeszteni a bizonyítékok közül [Be. 117. § (2) és (4) bek.].
III. Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megalapozatlannak tartja, a megalapozatlanság konkrét okát meg kell jelölnie. Ezután alkalmazhatja annak törvényes következményeit [Be. 351. § (2) bek. a)-d) pont, 352. § (1) bek. a), d) pont, 376. § (1) bek.].
A B. Városi Bíróság elsőfokú ítéletével a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében, ezért őt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:
Az I. r. és a II. r. vádlottak 2005. augusztus hó 10. napján 17 óra 30 perc körüli időben egymástól függetlenül M. község egyik italboltjában tartózkodtak.
N. A. I. r. vádlott az ott lévő családtagjaival hangosan kiabált, emiatt a II. r. vádlott csendre intette őt. Ezután a vádlottak között szóváltás alakult ki, majd az I. r. vádlott egy biliárddákót eltört és azzal hadonászott a vádlott felé, azután egy széket dobott H. A.-hoz. A II. r. vádlott a széket elkapta és visszadobta N. A.-hoz, aki ennek következtében elesett.
Ekkor az I. r. vádlott testvére, N. K. az eltört biliárddákó egyik darabjával a II. r. vádlott fejére ütött. Emiatt a II. r. vádlott tenyérrel arcon ütötte N. K.-t, aki az ütéstől elesett.
Ezt követően az I. r. vádlott az italboltból távozó II. r. vádlott után dobott egy üveg hamutálat, amely H. A.-t nem találta el, a bejárati ajtó fejfáján összetört.
A nagy erővel dobott üveg hamutál, amennyiben az I. r. vádlott szándéka szerint a II. r. vádlott fejét, arcát találja el, valószínűsíthetően 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott volna.
Az elesés következtében az I. r. vádlott orvosi ellátást nem igénylő, 8 napon belül gyógyuló könnyű sérülést, míg a II. r. vádlott a fejtető bal oldalán 8 napon belül gyógyuló hámhiányt és zúzódást szenvedett el. N. K.-nak sérülése nem keletkezett. Magánindítványt egyikük sem terjesztett elő.
A vádlottak cselekménye alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen. A harmadik személy, N. K. ellen az ügyészség nem emelt vádat.
Az elsőfokú ítélet ellen a II. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést a II. r. vádlott felmentése érdekében, az I. r. vádlottra az ítélet jogerőre emelkedett.
A másodfokon eljárt B. Megyei Bíróság a B. Városi Bíróság elsőfokú ítéletét a II. r. vádlottra vonatkozóan megváltoztatta akként, hogy a II. r. vádlottat az ellene társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt emelt vád alól felmentette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Határozatának indokolása szerint:
„a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a Be. 348. § (1) és (2) bekezdés szerinti felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 117. § (4) bekezdésében foglaltakat, amikor a II. r. vádlottat nem figyelmeztette arra, hogy vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat. Ezen túlmenően a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvvezetése is elmaradt, így a II. r. vádlott vallomása a Be. 117. § (2) bekezdése értelmében bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
Ezen eljárási szabálysértés ugyan az ítélet részbeni megalapozatlanságát is eredményezi, azonban jelen körülmények között sem önmagában, sem áttételesen az ítélet hatályon kívül helyezését nem indokolja, hiszen a II. r. vádlott vallomásán túl is az ítéleti tényállás megállapíthatóságához megfelelő bizonyíték áll rendelkezésre.
Ami az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást illeti, az a konkrét történeti tényállás körében kiegészítésre szorul az iratok tartalmának megfelelően a Be. 351. § (2) bekezdés b) pontja, és Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján:
Összességében ugyan az ítélet helyesen rögzítette, hogy a rongálási kár 2250 forint, azonban ez akként állapítható meg, hogy az I. r. vádlott által eltört biliárddákó értéke 1950 forint, míg az összetört üveg hamutál 300 forint értékű.
Az ekként kiegészített tényállás egyebekben irányadó volt a másodfokú eljárásban.
Téves viszont az elsőfokú bíróságnak a II. r. vádlott bűnösségére levont következtetése:
A garázdaság megállapíthatóságának feltétele az, hogy a II. r. vádlott olyan kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartást tanúsítson, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.
A kihívóan közösségellenesség azt jelenti, hogy az elkövető a közösségi együttélés szabályait nyíltan, gátlástalanul, leplezetlenül semmibe veszi, feltűnést kelt öntörvényű, jogsértő viselkedésével.
A II. r. vádlott nem lépett a jogtalanság talajára azzal, hogy felszólította az I. r. vádlottat a kiabálás abbahagyására, majd az I. r. vádlott folyamatos támadásait nem meneküléssel, hanem konkrét védekezéssel hárította el. Emiatt hiányzik nála a kihívó közösségellenesség, ami a garázdaság tényállási eleme. Ezért a II. r. vádlott bűnösségének kimondása téves.
Minderre tekintettel a másodfokú bíróság a II. r. vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján, utalva a Be. 6. § (3) bekezdés II. fordulat a) pontjára, bűncselekmény hiánya miatt felmentette, az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése szerint részben megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta”.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a B. Megyei Főügyészség jelentett be fellebbezést a II. r. vádlott terhére, felmentése miatt, bűnösségének a garázdaság bűntettében történő megállapítása és próbára bocsátás intézkedés alkalmazása érdekében.
A harmadfokú nyilvános ülésen eljárt ügyész a másodfokú ítélet megváltoztatására tett indítványt az ügyészi fellebbezésnek megfelelően fenntartotta.
A II. r. vádlott védője a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy az ítélőtábla a II. r. vádlott terhére előírt bűnügyi költség tekintetében állapítsa meg, hogy azt az állam viseli.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az ügyészi fellebbezés nem alapos, míg a védői indítvány helytálló.
Az ítélőtábla a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. § (1) bekezdése alapján felülbírálva megállapította, hogy eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság akkor, amikor az elsőfokú eljárás felülbírálata során a Be. 117. § (4) bekezdésében írtakra hivatkozva eljárási szabálysértésként jelölte meg azt, hogy a II. r. vádlottat a hamis vád következményeire nem figyelmeztették és, hogy a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezése elmaradt, s ezért megállapította azt is, hogy a Be. 117. § (2) bekezdése értelmében a II. r. vádlott vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
Mindenekelőtt rögzíti az ítélőtábla, hogy a másodfokú ítéletben megjelölt elsőfokú bírósági tárgyalás időpontjában – 2006. április 26-án – a megyei bíróság által hivatkozott jogszabályi rendelkezés, ami a szó szerinti jegyzőkönyvezést írja elő a Be. 117. § (2) bekezdése szerinti vallomásmegtagadási joggal összefüggő figyelmeztetésre adott válasz kapcsán, még nem volt hatályban. A kérdéses jogszabályhely akkori szövegezése szerint csupán a figyelmeztetést és a terheltnek a válaszát kellett jegyzőkönyvbe foglalni. A válasz szó szerinti jegyzőkönyvezése csak 2006. július 1. napjától kötelező törvényi előírás.
Téves továbbá a Be. 117. § (4) bekezdése szerinti hamis vádra történő figyelmeztetés elmaradása esetén a Be. 117. § (2) bekezdésében írt, a vallomásmegtagadási jogra történő figyelmeztetés és az arra adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezése elmaradásának eljárásjogi szankcióját alkalmazni.
A jogalkotó világosan elkülöníti a két figyelmeztetés jogintézményét, mivel az eljárásjogi szerepük egyértelműen eltér egymástól, ezért a joghatásaik sem keverhetők össze, erre nem ad lehetőséget a büntetőeljárásról szóló törvény.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a megyei bíróság önmagának mondott ellent, amikor az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésére hivatkozva az ítélet részbeni megalapozatlanságát állapította meg, azonban a megalapozatlanság egyébként kötelező eljárásjogi következményeit nem alkalmazta arra hivatkozva, hogy az egyéb bizonyítékok alapján az ítéleti tényállás megállapítható.
A jövőbeni helyes joggyakorlat kialakítása érdekében az ítélőtábla az alábbiakat tartja szükségesnek kifejteni:
A Be. 351. § (2) bekezdés a)-d) pontjaiban írt megalapozatlansági okok bármelyikének fennálltát egyértelműen megjelölve állapíthatja meg a másodfokú bíróság. Amennyiben ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, úgy kétségessé válik, hogy valójában milyen okból tartja megalapozatlannak az elsőfokú ítéletet.
Megalapozatlanság esetén is – mint minden más esetben – köteles a felülbíráló bíróság az eljárási törvény megfelelő szabályait az eljárása során alkalmazni. Ennek megfelelően ha a megalapozatlanságot részlegesnek látja, úgy a Be. 352. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján azt ki kell küszöbölnie, míg ha kiküszöbölhetetlennek ítéli, úgy az elsőfokú ítéletnek a Be. 376. § (1) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításáról kell rendelkeznie. Ha a másodfokú eljárásban nem orvosolható relatív eljárási szabálysértések eredményezik a teljes körű megalapozatlanságot, akkor a Be. 375. § (1) bekezdése és a Be. 376. § (1) bekezdése alapján – valamelyik megalapozatlansági okra utalva – kell az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezni és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítani.
Összegezve tehát azért mond önmagának ellent a másodfokú bíróság határozatának indokolása, mert a részbeni megalapozatlanság megállapítása ellenére azt rögzítette, hogy az ítéleti tényállás megállapításához megfelelő egyéb bizonyítékok a rendelkezésére álltak, ami viszont azt jelenti, hogy még részben sem volt megalapozatlan az elsőfokú ítélet. Elvi éllel leszögezhető, hogy fogalmilag kizárt egyidejűleg megalapozatlanságot és megalapozottságot megállapítani ugyanazon ítéleti tényállás vonatkozásában.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy amennyiben a II. r. vádlott vallomását bizonyítási eszközként ténylegesen nem veszi figyelembe a másodfokú bíróság, akkor az elsőfokú ítélet megalapozatlan lenne, mivel a II. r. vádlott vallomását pótló más személyi bizonyíték nem állt rendelkezésre.
Figyelemmel arra, hogy a II. r. vádlott vallomását a másodfokú bíróság a bizonyítékok köréből valójában tehát nem rekesztette ki, ezért a fentebb írt eljárási szabálysértése nem eredményezte az ítéletének felülbírálhatatlanságát, hiszen az az ügy érdemére nem volt kihatással, ezért annak csak a megállapítására szorítkozott az ítélőtábla.
Az ügyészi fellebbezés a másodfokon eljárt megyei bíróság azon álláspontját támadta, hogy a II. r. vádlott magatartása nélkülözi a kihívó közösségellenességet.
Egységes a bírói gyakorlat atekintetben, hogy közösségellenesség hiányában nem valósul meg a garázdaság bűntette, ha az elkövetőt az erőszakos természetű magatartás megvalósításában személyes ok motiválja (BH 2007/110.).
Az irányadó tényállásból minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a II. r. vádlott kizárólag az őt ért támadás miatt dobta meg székkel az I. r. elítéltet, illetőleg ütötte pofon N. A.- t. Cselekményét kifejezetten az őt támadó két személy ellen vitte véghez, magatartása még eshetőleges szándékkal sem irányult a közösség ellen. Fontos tény az is, hogy a konfliktus kialakulását követően el akarta hagyni a kocsmát, azonban erre nem volt lehetősége.
Ezekből következően az ítélőtábla teljes mértékben osztotta a másodfokú bíróságnak a garázdaság tekintetében a kihívó közösségellenesség, mint a bűncselekmény megvalósulásához nélkülözhetetlen tényállási elem hiányát megállapító álláspontját. Így tehát helytálló indokok alapján mentette fel a másodfokú bíróság a II. r. vádlottat az ellene társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt emelt vád alól.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397. § I. fordulata alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bhar. I. 257/2007.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás