BÜ BH 2009/173
BÜ BH 2009/173
2009.06.01.
Jármű önkényes elvételének bűntette a rábízott idegen gépi meghajtású jármű jogtalan használatával akkor valósul meg, ha a megbízástól eltérő használat akadályozza vagy korlátozza a tulajdonost a tulajdonjogából folyó jogosítványai gyakorlásában – E bűncselekmény nem állapítható meg, ha a rábízott jármű engedély nélküli használata a tulajdonos érdekében történik [Btk. 327. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2006. november hó 21. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében és jármű önkényes elvételének bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap fogházbüntetésre és 2 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
Az 1977-ben született terhelt 1996. óta rendelkezik „B” és „C” kategóriára érvényes vezetői engedéllyel. Azóta több százezer km-t vezetett, büntetlen előéletű.
A terhelt 2005. évben B. F. alkalmazásában állt és a munkáltatója tulajdonában álló tehergépkocsival T.-ban, a V. úton lévő téglagyár területén végzett szállítási munkát. Tudta, hogy a forgalomból ideiglenesen kivont tehergépkocsival a telephelyet, a munkaterületét nem hagyhatja el, azzal közúton nem közlekedhet.
2005. május 31. napján – a fentiek ellenére – a terhelt a jármű meghibásodását követően, a jármű megjavítása végett, a munkavégzés céljából rábízott négytengelyes bánya-tehergépkocsit a munkáltatója, a tehergépkocsi tulajdonosa, valamint H. I. munkavezető tudta és engedélye nélkül elvitte, és azzal a közúti forgalomban közlekedett. A terhelt úticélja B. F. telephelye volt, ott kívánta megjavítani a járművet.
A terhelt 10 óra 25 perc körüli időben, lakott területen kívül közúton közlekedett, ahol a megengedett legnagyobb sebesség 90 km/h volt. A kétirányú forgalmú úton irányonként egy-egy forgalmi sáv, jól látható terelővonal, illetve záróvonal van. A 6,6 méter szélességű és a haladási irányát tekintve enyhén balra ívelésű úttesten egy járműsorban közlekedett a terhelt T. felől F. irányába.
A járműsor kb. 70 km/h sebességgel haladt, amikor a terhelt az előtte haladó kisteherautó előzését határozta el, ezért áttért a bal oldali forgalmi sávba. Az előzés közben észlelte a szemből érkező, T. V. által vezetett személygépkocsit, ezért fékezést határozott el. Kb. 53-57 km/h sebességnél a járműtől féknyom jelent meg, majd a terhelt kitérés céljából balra kormányzott. Ennek ellenére kb. 36-37 km/h sebességgel frontálisan ütközött az útról balra lehaladó helyzetben szemből érkező személygépkocsival. A személygépkocsi vezetője a terhelt előzési manővere miatt a korábbi 75-80 km/h sebességéről blokkolva fékezve, majd a fékerőt csökkentve, kitérésként az árok felé kormányozva haladt, miközben sebessége 17-22 km/h-ra csökkent. Az ütközéskor az úttest bal szélétől az árok felé 1,7 méterre volt.
A baleset előtt a személygépkocsi tompított világítása és a gépkocsivezető biztonsági öve be volt kapcsolva.
A sértetti jármű 75-80 km/h sebességhez tartozó vészfékezési féktávolsága 50-62 méter, míg a lassító fékezés féktávolsága 86-100 méter közé tehető. Amikor a terhelt megkezdte a bal oldali forgalmi sávba való áthúzódást, akkor a sértetti jármű az ütközési hely előtt még kb. 120 méterre, a terhelttől legalább 240 méternyi távolságban járt. Ahhoz, hogy a kihúzódás megkezdésétől (csak 60 km/h sebességgel haladó előzendő gépkocsit feltételezve) a 90 km/h (megengedett) sebességgel szemből érkező gépkocsi zavarása nélkül is befejezhető legyen az előzés, 520 méter távolságon kellett volna a terheltnek az útszakaszt belátnia, ilyen távolság azonban nem állt a rendelkezésére.
A tehergépkocsi a biztonságos közúti közlekedésre nem volt alkalmas, műszaki hiányosságai azonban nem voltak olyan mértékűek, amelyek a közlekedését megakadályozták volna. Azok a közúti balesetben nem játszottak szerepet.
T. V. a baleset során olyan súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett el, hogy a kórházba szállítását követően, 2005. június 3-án elhunyt.
A személygépkocsiban műszaki hiba nem volt. A balesetkor sem a terhelt, sem a sértett nem állt alkoholos befolyásoltság alatt.
Az elsőfokú bíróság szerint a terhelt a KRESZ 34. §-a (1) bekezdésének a) pontját sértette meg, és e közlekedési szabályszegés volt a bekövetkezett baleset kizárólagos oka.
A másodfokon eljárt bíróság a 2007. szeptember hó 10. és november hó 12. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta, és a főbüntetés tartamát 1 évre leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be a védője útján felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – arra hivatkozással, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a jármű önkényes elvételének bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor, ezért a terheltet e bűncselekmény vádja alól fel kell menteni. A fennmaradó halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt pedig – figyelemmel a sértett közrehatására is – a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése indokolt.
Az indítvány indokai szerint a bíróságok álláspontjától eltérően a terhelt terhére sem az idegen gépi meghajtású jármű használata, sem a használat jogtalansága nem állapítható meg. A terhelt jogosult volt a gépjármű vezetésére, az azzal történő közlekedésre. Azt nem a saját érdekében vezette, mert a közúton történő közlekedésre a munkáltatója érdekében azért került sor, hogy a járművet megfelelő körülmények között megjavítsák.
A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége kapcsán kifejtette a védő, hogy a sértett megszegte a KRESZ 26. §-ának a (4) bekezdésében foglalt rendelkezést. Elsőbbségének a sérelmét a relatív gyorshajtása miatt nem észlelte kellő időben. A kanyarív kijárati szakaszán a sértett gépjárművének aktuális sebessége túlzott volt ahhoz, hogy a jobbra történt elkormányzás mellett a baleset elmaradjon. A sértett elhárító magatartásának az eredménytelensége kizárólag a sértett által helytelenül megválasztott sebesség következménye, ezért a baleset bekövetkezésében a sértett szabályszegése is közrehatott.
A Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat a hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt részben alaposnak találta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány érveivel egyetértésben törvénysértőnek találta a bűnösség megállapítását a Btk. 327. §-a (1) bekezdésének a II. fordulata szerinti jármű önkényes elvételének bűntettében.
A Btk. 327. §-ának (1) bekezdése szerint, aki idegen gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja, vagy az így elvett, illetve a rábízott ilyen járművet használja jogtalanul, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A jármű önkényes elvételének bűntette vagyon elleni bűncselekmény, amely a tulajdonost megillető jogok védelmére szolgál.
A Ptk. 99. §-a szerint a tulajdonos jogosult a dolgot használni, a rendelkezési joga keretében pedig – a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel – megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje.
A Btk. 327. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jármű önkényes elvételének bűntette a gépi meghajtású jármű tulajdonosának a dolog zavartalan használatához és a dologgal való rendelkezéséhez fűződő jogának a védelmére szolgál. Az elkövető a jármű önkényes elvételével a gépi meghajtású jármű tulajdonosát a használati jogának gyakorlásában időlegesen akadályozza.
A tulajdonos a gépi meghajtású járművének a használatában – értelemszerűen nem vizsgálva itt a végleges megfosztást eredményező eltulajdonítást, megsemmisítést vagy megrongálást – elvileg két módon korlátozható. Vagy önmagában a jármű birtokának az elvonásával, vagy pedig – a birtok átengedése esetén – a jármű használatára vonatkozó tulajdonosi rendelkezés olyan megsértésével, amely e rendelkezését meghaladóan korlátozza a tulajdonost járműve használatában.
A rábízott idegen gépi meghajtású jármű jogtalan használatával megvalósuló jármű önkényes elvétele esetében nincs elvétel, mert a jármű jogszerűen került az elkövető birtokába. A rábízás tartalma azonban kétféle lehet attól függően, hogy kiterjed-e a jármű használatának az átengedésére is vagy nem.
A Btk. 327. §-ának (1) bekezdése mindkét esetre vonatkozik, amikor az utolsó fordulatában büntetni rendeli, ha az elkövető a tulajdonos által birtokába adott és rábízott idegen gépi meghajtású járművet jogtalanul használja.
A bűncselekmény e fordulatában a rábízás időleges jellegű és rendszerint olyan birtokba adást jelent, amely nem engedi meg a jármű egyidejű használatát is, hanem csupán a birtoklását (mint pl. a jármű átadása a megőrzése, szerelése, javítása, biztosítékul adása stb. végett). Az ilyen tipikusnak tekinthető esetekben már önmagában a rábízott jármű használata megvalósítja a bűncselekmény véghezviteli magatartását. Sérti a tulajdonosnak a tulajdonjogából folyó azt a rendelkezési jogát, miszerint a tulajdonost illeti meg az a jog, hogy a dolog használatát másnak átengedje [Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése]. A tulajdonos felhatalmazása hiányában a jármű használata jogtalannak minősül.
Ha a jármű birtokba adása mellett a tulajdonos a jármű használatára is felhatalmazást (engedélyt) ad, körültekintően kell vizsgálni, hogy a rábízástól ténylegesen eltérő használat a vizsgált bűncselekmény megállapítását eredményezi-e. A bűncselekmény megállapítására ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a megbízástól eltérő használat egyidejűleg korlátozza vagy akadályozza a tulajdonost a tulajdonjogából folyó jogosítványok gyakorlásában.
A korlátozás vagy az akadályozás jellemzően akkor állapítható meg, ha a birtokos a tulajdonos által meghatározott időre birtokába és használatába adott gépi meghajtású járművet e határidő lejáratát követően nem juttatja vissza, hanem azt tovább használja. Ennek megfelelően foglalt állást a BH 1984/140. szám alatt közzétett döntésében is a bíróság.
E határozatban a bíróság arra mutatott rá, hogy az elkövető e magatartásával megsértette a tulajdonosnak egyrészről a tulajdonjogából fakadó használati jogát, másrészről pedig az abból folyó rendelkezési jogát is, mert a terhelt gépkocsi-használata lényeges mértékben eltért a tulajdonos által adott megbízástól, engedélytől. Magatartása ténylegesen gátolta a tulajdonost a járműve használatában.
A felülvizsgálattal érintett jelen ügyben a tehergépkocsi átengedése a tulajdonos érdekében történő munkavégzésre, használatra vonatkozott. A terhelt a használatra vonatkozó megbízás időtartamát nem lépte túl. Munkaidejében használta a tehergépkocsit akkor is, amikor elhagyta a tulajdonos telephelyét. Ez a használat nem sértette a tulajdonosnak a tulajdonjogából fakadó használati jogát. A terhelt a tulajdonos rendelkezése alapján és a tulajdonos érdekében használta a gépkocsit akkor is, amikor meghibásodására figyelemmel a javítását határozta el, és azzal a tulajdonos másik telephelyére indult. Az a körülmény, hogy közvetlen munkahelyi felettesétől erre nem kapott engedélyt, vagy az, hogy a jármű nem rendelkezett a közúti forgalomban részvételhez szükséges igazgatási jellegű feltételekkel, a tulajdonosi sérelem megítélése szempontjából közömbös. Legfeljebb munkajogi vagy közlekedési igazgatási jogkövetkezményekkel járhat.
A használat jogtalanságának a megítélése tárgyában tehát a tulajdonos (vagy az általa erre felhatalmazott más személy) rendelkezése az irányadó. A terhelt B. F. tulajdonos rendelkezése alapján és az ő érdekében, tehát nem jogtalanul használta a tehergépkocsit. A jogtalan használat, mint tényállási elem hiányában nem valósította meg a jármű önkényes elvételének bűntettét. Cselekményével nem sértette a vizsgált bűncselekmény védett jogi tárgyát és a Btk.-ban meghatározott más bűncselekmény tényállását sem merítette ki. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első- és a másodfokú bíróság ítéletét – a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – megváltoztatta és a terheltet az ellene, a Btk. 327. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jármű önkényes elvételének bűntette miatt emelt vád alól – a Be. 6. §-a (3) bekezdése a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a 331. §-ának (1) bekezdése alapján – felmentette.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem tartalmaz olyan adatot, amelyből a sértetti közrehatásra lehetne következtetni, és amelyekre indítványában a védő hivatkozott. Ennélfogva –, amint arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen utalt – a felülvizsgálati indítvány e körben a tényállást támadta, amelyre azonban e rendkívüli jogorvoslati eljárásban – a tényálláshoz kötöttség folytán – nincs törvényes lehetőség.
Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a bekövetkezett baleset oka kizárólag a terhelt közlekedési szabályszegése volt. A sértett magatartása a bekövetkezett balesettel nem állt okozati összefüggésben, s így közreható okként sem értékelhető. A kialakult veszélyhelyzet és a bekövetkezett baleset kizárólag a terhelt közlekedési szabályszegésével áll okozati összefüggésben. Közúti baleset okozása vétségében ezért a büntetőjogi felelősségének a megállapítására a büntető anyagi jogszabályainak megsértése nélkül került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerősen kiszabott büntetés enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget.
A terhelttel szemben a másodfokon eljárt bíróság a főbüntetésül kiszabott szabadságvesztés tartamát egy évre mérsékelte.
Felmentő rendelkezés esetén a Legfelsőbb Bíróság mérlegelheti a felülvizsgálati eljárásban, hogy a bűnösségi kör szűkülése indokolja-e a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését. E kérdés eldöntése során – hasonlóan a büntetés nemének és mértékének a megválasztásához – a büntetés törvényben meghatározott célját kell szem előtt tartania.
A Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy a fő- és a mellékbüntetés kiszabására a törvényi keretek között került sor. E törvényes keretek között viszont már a jogalkalmazói egyéniesítés érvényesül, ezért az elsőfokú bíróság döntését már a másodfokú bíróság sem bírálhatja felül korlátlanul [lásd Be. 371. § (2) bek.].
Az eljárt bíróságok törvénysértéssel állapították meg a terhelt bűnösségét jármű önkényes elvételének bűntetté-ben. E törvénysértés azonban nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását. A terhelt kirívó súlyú közlekedési szabálysértésének a következményei rendkívül súlyosak, amelyek okozásáért kizárólagos felelősséggel tartozik. Mindezek folytán a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása feltétlenül szükséges a büntetés céljainak érvényesítése és ezen belül is a társadalom védelme, illetve a társadalom más tagjainak a hasonló cselekmények elkövetésétől való visszatartása érdekében. A büntetést enyhítő tényeket messzemenően figyelembe vették az eljárt bíróságok. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felmentő rendelkezés mellett egyebekben helybenhagyta a jogerős marasztaló döntést.
(Legf. Bír. Bfv. II. 538/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás