BÜ BH 2009/174
BÜ BH 2009/174
2009.06.01.
Amennyiben kétséges, hogy a terhelt és a sértett között akár az elkövetés idején, akár az eljárás során történő kihallgatáskor élettársi viszony állott fenn, úgy a sértettnek a tanúvallomás tételének kötelessége alóli mentességét biztosítani kell [Be. 82. § (1) bek. a) pont; Ptk. 685/A. §].
A különös kegyetlenséggel, több emberen, sok ember életét veszélyeztetve, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt Cs. Zs. vádlott ellen fellebbezési szakban folyamatban lévő ügyben az ítélőtábla végzésével megállapította, hogy az ügyben kihallgatni rendelt Cs.-né Sz. A. sértettet a tanú vallomástételének kötelessége alóli mentesség nem illeti meg.
A végzés szerint:
Bár a tanú a tárgyalások során mindig akként nyilatkozott, hogy tényleges élettársi kapcsolata fennállt és fennáll a vádlottal, az ítélőtábla a tanúnak feltett kérdések alapján mégis arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott és a tanú között a cselekmények elkövetésének időpontjában nem volt tényleges élettársi kapcsolat. Ezért a tanút a vallomástétel alóli mentesség nem illeti meg.
Erre utal, hogy a nyomozás során feltett kérdésre a tanú akként nyilatkozott, hogy nincsen mentességi joga. Később, egy hónapi, majd kéthetes időszakot jelölt meg akként, hogy a cselekmény megvalósítását megelőzően már nem éltek együtt. A tanú ekkor azt is elmondta, hogy az elkövetéskor már egyik gyermekük sem lakott a vádlottal, ő és a gyermekei az édesanyjánál laktak, őket ott nevelte.
Ezt megerősítette Sz. M.-né tanúvallomása is, aki előadta, hogy a lánya hosszabb ideje már nála lakott.
A végzés ellen a vádlott és védője, valamint a sértett tanú a mentességi jog fennállásának megállapítása érdekében fellebbezett.
Arra hivatkoztak, hogy a vádlott és a sértett tanú előadásából egyaránt az következik, hogy nevezettek a Ptk. 685/A. §-a szerinti élettársi kapcsolatban éltek, hiszen mind az érzelmi, mind a gazdasági közösség folyamatos volt közöttük. Együtt gazdálkodtak, a fizetést és a vádlott nyugdíját közösen használták fel.
Annak ellenére, hogy az élettársi kapcsolat alatt a tanú a közös tulajdonban lévő és ténylegesen együtt használt lakásból elköltözött, az élettársi viszony fennállt, hiszen az elköltözés a köztük kialakult veszekedés miatt, és csak ideiglenesen történt.
Egyébként pedig a tanú vallomástételének akadályát a Be. 83. §-ának (1) bekezdése szerint figyelembe kell venni akkor is, ha az akár a bűncselekmény elkövetésekor akár a kihallgatáskor áll fenn. A vádlott pedig, mind a mai napig fizeti a közös lakás banki kölcsönének törlesztő részleteit, és ebben a lakásban lakik a tanú és a közös kiskorú gyermek. Mindezek alapján a gazdasági kapcsolat mind a mai napig fennáll.
A Legfőbb Ügyészség a végzés indokai alapján történő helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket alaposnak találta.
A tanúk vallomástételi kötelezettsége alóli relatív akadályokat, ún. mentességi okokat a Be. 82. §-a állapítja meg. Ezekben az esetekben a tanú saját elhatározásából a vallomástételt megtagadhatja. A vádlotthoz fűződő hozzátartozói viszony önmagában mentességi ok, mert a vádlott és a tanú közötti kapcsolat a tanúnak vallomásra kötelezése esetén, a vallomás hiteltérdemlőséget kérdésessé teheti (a Be. 81-84. §-ához fűzött miniszteri indokolás). Emellett, összhangban a Be. 82. § (1) bekezdés b) pontjával, az önvádolásra kötelezés tilalmának a hozzátartozóra kiterjesztésével, az (1) bekezdés a) pontja arra is hivatott, hogy a hozzátartozó semmilyen körülmények között ne legyen köteles terhelő bizonyítékot szolgáltatni az ügyben az akarata ellenére, és ezt már a tanúvallomás teljes megtagadásával, további nyilatkozat tétele nélkül is megtehesse.
Az adott esetben a sértett a tanúvallomást arra hivatkozva tagadta meg, hogy a vádlottnak a cselekmény idején és jelenleg is az élettársa., ekként őt, mint hozzátartozót, mentességi jog illeti meg.
A mentességi jogra vonatkozó hozzátartozói kapcsolatok (Btk. 137. §-ának 6. pontja) közül az élettársi viszony (Ptk. 685/A. §-a) az, amely (eltérően a hatóságilag is bejegyzett hozzátartozói kapcsolatoktól) az összes körülményeknek, így a vádlott és a tanú előadásának és az ügy egyéb, e szempontból releváns körülményeinek a vizsgálata alapján dönthető el.
Ezzel kapcsolatos kötelezettségének az ítélőtábla maradéktalanul eleget tett.
Az e körben feltárt körülmények azonban nem alkalmasak annak kétséget kizáró megállapítására, hogy az érintettek között az élettársi viszony nem forog fenn. A vádlott és a sértett között ugyanis még a bűncselekmény elkövetésének a napján is a mindennapi életvitel körébe illeszthető vita folyt.
Kétséges esetben tehát, amennyiben hozzátartozói kapcsolat léte nem zárható ki, éppen a jogintézmény céljából adódóan a mentesség, mint jogosultság biztosítása és nem ezen törvényben írt jog korlátozása indokolt.
A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügyben a vádlott és Cs.-né Sz. A. sértett tanú közötti – mind a cselekmény elkövetésekori, mind jelenlegi – élettársi viszony – nem zárható ki. Ezért a tanút, mint a Btk. 137. §-ának 6. pontja szerinti hozzátartozót, a Be. 82. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt mentességi jog megilleti.
A tanú a vallomástételt jogszerűen tagadta meg, így az ügyben a továbbiakban nem hallgatható ki, és korábbi vallomásai sem vehetők bizonyítékként figyelembe.
A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését a Be. 372. §-ának értelemszerű alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta.
(Legf. Bír. Bkf. I. 1123/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás