GÜ BH 2009/182
GÜ BH 2009/182
2009.06.01.
A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt csak a fél, továbbá az a személy indíthat keresetet, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz. E személyeken kívül, bárki által jogi érdekeltségre hivatkozva, közrendbe ütközésre mint érvénytelenségi okra alapított kereset sem indítható (1994. évi LXXI. tv. 55. §).
A felperes keresetében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Állandó Választottbíróság előtti (Választottbíróság) eljárásában 2004. szeptember 29-én meghozott ítélet érvénytelenítését kérte. Keresetében arra hivatkozott, hogy a Választottbíróság ítélete sérti a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. §-a (1) bekezdésének e) pontját és (2) bekezdésének b) pontját. Utalt arra is, hogy a Vbt. 55. §-ának (2) bekezdése a kereshetőségi joggal rendelkezőkre nem tartalmaz olyan szűkítő rendelkezést, mint az (1) bekezdésnél, ezért erre az érvénytelenségi okra nemcsak az érintettek, hanem bárki hivatkozhat.
A megismételt eljárásban a felperes perbe vonta a II. r. alperest. Előadta, hogy az alperesek, mint peres felek a választottbírósági eljárásban részére a beavatkozást nem engedték meg. A perben való részvétel, a beavatkozás lehetősége azonban alkotmányos alapjog. A felperest – álláspontja szerint – jogsértő módon zárták ki a választottbírósági eljárásból, ezért úgy kell tekinteni, mint hogyha a választottbírósági eljárásban félként szerepelt volna.
A megismételt eljárásban hozott ítéletében az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte arra, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 50 000 Ft, a II. r. alperesnek 25 000 Ft perköltséget.
Az elsőfokú bíróság – az ítélőtáblának a korábbi permegszüntető elsőfokú végzést hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatása szerint – elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogát vizsgálta. Tényként állapította meg, hogy a választottbírósági eljárásban a jelen per II. r. alperese felperesként, míg I. r. alperese alperesként vett részt. A Választottbíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperes (jelen per I. r. alperese) igazgatóságának 2004. július 5-én meghozott, 103/2004/Ig. számú határozata az alperes alapszabályába ütközik és jogszabálysértő, ezért a határozatot hatályon kívül helyezte. Megállapította azt is, hogy a választottbírósági felperes (jelen per II. r. alperese) jogszerűen gyakorolta a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. számú törvény (Tpt.) 76. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vételi jogát, ezért kötelezte az alperest (jelen per I. r. alperesét) a 102/2004/Ig. számú határozat végrehajtására. Mindebből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a választottbírósági ítélet a jelen per felperesére, a Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetségére vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz. A bíróság rámutatott, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott a jogi érdekeltségére, mert a feleken kívül kereshetőségi joga csak azoknak a személyeknek áll fenn, akikre az ítélet rendelkezést tartalmaz, a támadott ítélet pedig reá vonatkozóan konkrét rendelkezést nem tartalmazott. A jogi érdekeltség pedig önmagában a perindítási jogosultságot nem alapozza meg. Az elsőfokú bíróság kiemelte azt is, hogy tévesen értelmezte a felperes a Vbt. 55. §-a (2) bekezdésének b) pontját akként, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítését bárki kérheti, ha az ítélet a magyar közrendbe ütközik. Azt ugyanis, hogy ki és milyen határidőn belül kérheti a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, a Vbt. 55. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Ugyanezen § (1), valamint (2) bekezdése határozza meg, milyen esetekben kérhető az ítélet érvénytelenítése. Ebből az következik, hogy a Vbt. 55. § (2) bekezdésének b) pontja alapján is csak az (1) bekezdésben megjelöltek kérhetik az érvénytelenítést.
A bíróság alaptalannak találta a felperes arra történő hivatkozását is, miszerint az a körülmény is megalapozza a kereshetőségi jogát, hogy a választottbírósági eljárásban jogszabályellenesen nem engedték beavatkozni. A Vbt. 55. §-ának (1) bekezdése ugyanis a perindításra jogosultak körét tételesen meghatározza, a bíróság ennek a rendelkezésnek az alapján vizsgálta a felperes kereshetőségi jogát.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő megnevezése szerint fellebbezést, de tartalma szerint felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat meghozatalára. Hangsúlyozta: az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a választottbírósági ítélet a felperesre is tartalmaz rendelkezést. Az ítélet rendelkező részének az a szövegrészre, hogy „ a felperes jogszerűen gyakorolta ... a vételi jogát, ezért kötelezi alperest a 102/2004/Ig. számú határozat végrehajtására...” nyelvtanilag jelen per felperesére is ugyanúgy vonatkozik, mint a II. r. alperesre. Tekintettel arra, hogy – az alperesek által sem vitatottan – a felperes részvényei is a Tpt. 76. §-ának (2) bekezdésében szabályozott vételi jog alá esnek, ez az ítéleti döntés megszünteti a jelen per felperesének tulajdonosi jogait. Ebből kifolyólag az ítélet rá vonatkozóan is tartalmaz rendelkezést, annak ellenére, hogy a Választottbíróság elmulasztotta meghatározni a vételi jog tárgyát képező részvényeket.
A beavatkozási kérelem elutasításával kapcsolatban a felperes kifejtette, hogy az eljárásból való kizárás jogszerűsége egyértelműen előkérdés a kereshetőségi jog megítélésének tárgyában, ezért azt – figyelemmel a Vbt. 55. §-a (1) bekezdésének e) pontjára is – vizsgálni kellett volna. A bíróság elutasító döntése ily módon ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvével, és az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, miután a jogorvoslathoz való jognak nem feltétele a perben való korábbi részvétel.
A felperes szerint a Választottbíróság Eljárási Szabályzata 30. §-ának (2) bekezdése, amely a perbeli felek hozzájáruló nyilatkozatához köti a beavatkozás lehetőségét, közrendbe, jóerkölcsbe ütközik, így a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 200. §-a alapján semmis. A felperes álláspontja szerint a Választottbíróság eljárási szabályzata is kifogásolható jelen per keretei között. A felperest azért is úgy kell tekinteni, mint aki a választottbírósági eljárásban részt vevő fél, mert a kizárás jogszerűsége eljárásjogilag vizsgálandó, a semmis szerződés, jelen esetben az eljárási szabályzat 30. §-ának (2) bekezdése, létrejöttének időpontjára visszamenőlegesen válik érvénytelenné, és jogsértéssel nem lehet jogokat szerezni, illetve jogokat elvenni.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját is, hogy kereshetőségi joga a Vbt. 55. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján külön is értékelendő. Kiemelte, hogy a Vbt. 55. §-a (2) bekezdésének b) pontja tekintetében akkor is el kell rendelni az eljárás lefolytatását, ha a Vbt. 55. §-a (1) bekezdésének e) pontjára vonatkozóan megalapozott lenne a bíróságnak a felperesétől eltérő jogértelmezése.
Végezetül az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-ának (2) bekezdése alapján indítványozta az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság megkeresését annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Vbt. 55. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenességét – az Alkotmány 2. § (1) és 57. § (5) bekezdésébe ütközése miatt – és semmisítse meg azt, mert álláspontja szerint ez a rendelkezés korlátozza a felperes jogainak érvényesítését.
Az I-II. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérték. A kereshetőségi jog hiányával összefüggésben úgy érveltek, hogy a felperes nem vitásan félként nem vett részt az eljárásban, másrészt az az ítéleti rendelkezés, amely arra kötelezi az I. r. alperest, hogy a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 76. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján meghozott 102/2004/Ig. sz. határozatát hajtsa végre, annak ellenére, hogy áttételesen a felperesre is kihat, közvetlenül csak az I. r. alperesre tartalmaz kötelező rendelkezést.
A közrendbe ütközés kapcsán az alperesek kifejtették, hogy csak az terjeszthet elő érvénytelenítés iránti keresetet, aki a választottbírósági eljárásban fél volt, illetve akire az ítélet rendelkezést tartalmaz. Az alperesek hangsúlyozták azt is: a felperes tévesen utal a Ptk. 200. és 234. §-aira, mert a jelen eljárás tárgya az ítélet, s nem egy szerződéses jognyilatkozat. Így a felülvizsgálati eljárás keretében nem vizsgálható a Választottbíróság eljárási szabályzata és annak 30. §-a. A felperes egyebekben akkor sem rendelkezne aktív perbeli legitimációval, ha beavatkozói státus illetné meg, ugyanis a beavatkozó nem minősül félnek.
A felperesnek a jogorvoslati jog alkotmányellenes kizárására való hivatkozása alaptalan, tekintettel arra, hogy lehetősége lett volna a Választottbíróság előtt megtámadni a 102/2004/Ig. számú határozatot, ezt nem tette meg, ennélfogva jogorvoslati lehetőségét nem merítette ki.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerős ítélet helyes jogértelmezéssel utasította el a felperes keresetét a kereshetőségi jog hiánya miatt.
A Vbt. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 55. § (1) bekezdése értelmében a fél, továbbá az akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a Választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított 60 napon belül keresettel, az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól az ott felsorolt a)-e) pontokban meghatározott érvénytelenítési okok alapján.
A Vbt. 55. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése arra hivatkozással is kérhető, hogy
a) a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik, vagy
b) az ítélet a magyar közrendbe ütközik.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes a választottbírósági eljárásban félként nem vett részt és reá vonatkozóan az ítélet nem is tartalmaz rendelkezést, ekként nem illeti meg őt az a jog, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt pert indítson.
E körben a felülvizsgálati bíróság rámutat arra, hogy a felperes a Választottbíróság előtt önállóan megtámadhatta volna az I. r. alperes 102/2004/Ig. számú határozatát. Miután ezt határidőben nem tette meg, a saját jogorvoslati lehetőségét nem merítette ki. Ezt a mulasztását nem pótolhatja azzal, hogy közvetett jogi érdekeltségére hivatkozással a mások között folyamatban volt választottbírósági eljárásban hozott ítélet érvénytelenítését kérje. Ebből következően fel sem merül, hogy a Vbt. 55. § (1) bekezdésének ismertetett rendelkezése a felperes jogainak érvényesítését korlátozná, s ebből következően a felperes alkotmányos alapjogát sértené. Következésképpen alaptalan a felperesnek a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése és az Alkotmánybíróság megkeresése iránti kérelme is.
Téves a felperesnek az a jogértelmezése, hogy a Vbt. 55. § (2) bekezdésének b) pontja – azaz a közrendbe ütközés, mint érvénytelenítési ok – alapján a jogerős választottbírósági ítélet érvénytelenítését bárki kérhetné. A jogerős ítélet helytállóan értelmezte a Vbt. 55. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat összefüggően akként, hogy a Vbt. 55. § (2) bekezdésének b) pontja alapján is csak az (1) bekezdésben megjelöltek kérhetik az érvénytelenítést. Miután a felperes e körbe nem tartozik, ezért a Vbt. 55. § (2) bekezdésének b) pontja alapján sem jogosult a keresetindításra.
Jelen per tárgya a választottbírósági ítélet érvénytelenítése. Az érvénytelenítés iránti per körébe nem tartozik a Választottbíróság eljárási szabályzatának felülvizsgálata, ahogy arra az alperesek is helytállóan hivatkoztak.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.003/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás