GÜ BH 2009/183
GÜ BH 2009/183
2009.06.01.
I. A polgármester az önkormányzat képviseletében akkor köthet az önkormányzat tulajdonában álló ingatlan átruházására irányuló szerződést, ha a képviselő-testület akár a szervezeti-működési szabályzatában, akár eseti testületi határozatában a tulajdonosi jogok gyakorlását a polgármesterre átruházta vagy a megkötött szerződést utólag jóváhagyta (1990. évi LXV. tv. 9. §, 18. §, 80. §; Ptk. 221. §).
II. Az álképviselőként eljáró polgármesternek a foglalkoztatási jogviszonyával összefüggésben történt károkozásáért az önkormányzat tartozik felelősséggel, de vizsgálni kell azt is, hogy a károsult eleget tett-e kárenyhítési kötelezettségének [Ptk. 340. §, 348. §; 1994. évi LXIV. tv. 13. § (4) bek.].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az I. r. alperes mint az I. r. felperes polgármestere az I. r. felperes képviselőjeként 2005. december 20-án adásvételi szerződést kötött a II. r. alperessel, amelyben eladta az önkormányzat tulajdonában álló 0208/18., 0193/2., 284/6. és 243. hrsz. alatti ingatlanokat 16,5 millió forint vételárért a II. r. alperesnek. A vételár átvételét az eladó a szerződésben elismerte és nyugtázta. A szerződéskötésnél az I. r. felperes bélyegzőjét, valamint egy, – a fejrész szerint – az önkormányzat jegyzőjétől származó, az önkormányzat 82/2005. (XII. 5.) számú határozatára utaló okiratot használt fel, az okiraton a jegyző aláírását hamisították. Az okirat tartalma szerint a képviselő-testület utasította a polgármestert a perrel érintett ingatlanok 16 millió forintért való értékesítésére. Az I. r. felperes képviselő-testületének a 82/2005. számú határozata azonban az ingatlanok elidegenítésével kapcsolatosan semmiféle rendelkezést nem tartalmazott. Az ingatlanok vételára az önkormányzathoz nem folyt be.
Az I., II. r. felperesek a módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a perbehozott adásvételi szerződés az I. r. felperes szerződési akaratának hiányában nem jött létre. Az I. alperesnek nem volt felhatalmazása a képviselő-testülettől az adásvételi szerződés megkötésére, nevezett álképviselőként járt el.
A II. r. alperes az általa kötött adásvételi szerződés érvénytelenségét nem vitatta. Viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen az eredeti állapot helyreállításaként az I. r. felperest 16,5 millió forintban és járulékaiban; másodlagosan – a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése, valamint a 339. §-a (1) bekezdése alkalmazásával – kártérítés címén 16 500 000 Ft és járulékaiban kérte marasztalni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbe hozott adásvételi szerződés semmis, egyben a II. r. alperes viszontkeresetét elutasította. Az ítélőtábla a II. r. alperes fellebbezése folytán hozott részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének a II. r. alperes másodlagos viszontkeresetét elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte, ebben a körben a pert megszüntette, míg az ítéletnek a II. r. alperesre vonatkozó egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.
A II. r. alperes elsődleges viszontkeresetének elutasítása tekintetében elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy az I. r. felperes nevében eljáró polgármester (I. r. alperes) az üzletkötési jogosultság szempontjából a Ptk. 221. §-ának (1) bekezdése szerint álképviselőnek minősült, e minőségében vette át az I. r. felperest megillető vételárat is. A perbeli jogügylet megkötésére csak az önkormányzat vagyongazdálkodásáról szóló 29/2004. számú rendelete szerint – a képviselő-testület erre irányuló felhatalmazása alapján – lett volna jogosult. A képviselet korlátozásáról a II. rendű alperes is tudott, erre figyelemmel kötötték ki a szerződés 3.3. pontjában a szerződés hatályának beálltát a képviselő-testület jóváhagyásához. Az I. r. alperes álképviselőkénti eljárása nem hozott létre jogviszonyt az I. r. felperes és a II. r. alperes között, a II. r. alperes az álképviselőnek kifizetett vételárat ezért csak akkor követelhetné az I. r. felperestől, ha az álképviselőtől az hozzá került volna. A per adatai szerint azonban a vételárhoz az önkormányzat nem jutott hozzá, így a II. r. alperes alaptalanul igényelte annak az I. r. felperes általi megtérítését.
A másodlagos viszontkereset vonatkozásában megállapította, hogy a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. felperes kártérítési felelőssége csak akkor lenne megállapítható, ha a kártérítésnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei az I. r. alperessel mint álképviselővel szemben fennállnának. A Ptk. 221. § (1) bekezdése szerint a feltételek a rosszhiszemű álképviselő esetében fennállnak, aki a teljes kár megtérítésére köteles. A II. r. alperes másodlagos viszontkeresete azonban nem ezeknek a károknak a megtérítésére, hanem az általa kifizetett vételár visszafizetésére irányult. Az érvényes jogcím nélkül maradt szolgáltatást az köteles visszatéríteni, aki azt jogalap nélkül a birtokában tartja. A Ptk. 348. § (1) bekezdése nem alapozza meg a munkáltató kártérítési felelősségét a munkavállalónál létrejött jogalap nélküli gazdagodásért. A munkáltató kártérítési felelőssége csak akkor állhat be, ha a II. r. alperes az I. r. alperessel szemben eredménytelenül kísérelte meg az iránti igényének érvényesítését. A II. r. alperest csak akkor éri kár, ha az I. r. alperes a vételárat nem fizeti vissza. A per adatai szerint az I. r. alperessel szemben az igényt nem érvényesített, így nincs bizonyítva, hogy az I. r. alperessel szembeni igényérvényesítés eredménytelen lenne. II. r. alperes másodlagos viszontkeresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést ezért hatályon kívül helyezte és e vonatkozásban a pert idő előttiség okából a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja és a 157. §-ának a) pontja folytán alkalmazandó, a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján megszüntette. Egyebekben az ítéletnek a fellebbezéssel érintett rendelkezéseit helybenhagyta.
A jogerős részítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a részítélet viszontkeresetet elutasító, illetőleg a pert megszüntető rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését és a viszontkeresetének teljesítését kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 219., 221., 237. és 348. §-ában, valamint az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 9. §-ában foglaltak megsértésében jelölte meg.
Előadta, hogy az Ötv. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a polgármester a képviselő-testület törvényes képviselője. A polgármester mint törvényes képviselő képviseleti jogának korlátozása harmadik személyekkel szemben csak akkor lenne hatályos, ha a korlátozásról a harmadik személy tudott, továbbá arról is tudomással bírt, hogy a korlátozás feloldására nem került sor. A perbeli esetben – ha elfogadható is lenne, hogy a II. r. alperes tudott a korlátozásról, az nincs bizonyítva, miszerint arról is tudomása volt, hogy nem történt meg a korlátozás feloldása.
A képviselő által felvett vételárat tehát az I. r. felperes köteles visszafizetni.
Sérelmezte a másodlagos – a Ptk. 348. §-ára alapított viszontkeresete tekintetében a per megszüntetését, vitatta, hogy a követelés érvényesítését előbb az I. r. alperessel szemben kellett volna megkísérelnie és csak annak eredménytelensége esetén fordulhatott volna az I. r. felperes mint munkáltató ellen. E körben hivatkozott a BH 1994/96. sorszám alatt közzétett eseti döntésre.
Az I. r. felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 4. §-ában, a 221. §-ában és a 348. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a polgármester által átvett vételár visszafizetéséért munkáltatóként sem terheli felelősség. Az I. r. alperes ugyanis nem munkakörében eljárva kötötte az adásvételi szerződést, nem tartozott a munkaköri kötelezettségei körébe az önkormányzati ingatlanok megterhelése. Álláspontja szerint a másodlagos viszontkereseti kérelem elutasításával kapcsolatos az a részítéleti hivatkozás nem helytálló, hogy a követelés idő előtti lenne, mert az I. r. felperest mint munkáltatót kártérítési kötelezettség nem terheli, őt tulajdonképpen kijátszották. Hivatkozott továbbá arra, hogy a II. r. alperesnek és a felperes polgármesterének a szerződési akarata nem irányult az ingatlanok tulajdonjogának átruházására, a szerződést az I. r. alperes által a II. r. alperestől felvett magánkölcsön fedezeteként kötötték.
Felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az elsődleges viszontkereseti kérelem elutasítása jogszabálysértés nélkül történt tekintve, hogy az I. r. alperest (a polgármestert) álképviselőnek kellett tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem kapcsán azt állapította meg, hogy a II. r. alperes elsődleges viszontkeresetének elutasítása jogszabálysértés nélkül történt, e részében a II. r. alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. Alapos viszont a per megszüntetésére vonatkozó rendelkezés tekintetében; az I. r. felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme ezzel szemben megalapozatlan.
Az elsődleges viszontkereset elutasítása vonatkozásában nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az I. r. alperes – az I. r. felperes volt polgármestere – álképviselőként járt el a perbeli szerződés megkötése során, ezért jognyilatkozataiból – a Ptk. 219. §-ának (1) és (2) bekezdésére figyelemmel – az I. r. felperesre sem jogok, sem kötelezettségek nem származtak. Az Ötv. 9. §-a szerint az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg, a képviselőtestületet a polgármester képviseli. A polgármester képviseleti joga azonban nem jelenti a képviselő-testület hatáskörének a gyakorlását. Az Ötv. 80. § (1) bekezdése értelmében a tulajdonost megillető jogok gyakorlásáról a képviselő-testület rendelkezik. A képviselő-testület e hatáskörét átruházhatja egészben vagy részben állandó jelleggel az Ötv. 18. §-ának (1) bekezdése szerint megalkotott szervezeti és működési szabályzatban, illetve eseti jelleggel, testületi határozat útján. Amennyiben a hatáskör nem kerül átruházásra a polgármester csak a testületi határozat által meghatározott körben képviselheti az önkormányzatot. Arra a perben nem merült fel adat, hogy a felperes képviselő-testülete a tulajdonosi jogainak gyakorlását a polgármesterre átruházta volna. Ennek ellentmond a 29/2004. számú vagyonrendelet, amely közzétett jogszabálynak minősül, amely az Ötv. 80. §-ának (1) bekezdésével összhangban kimondja, hogy a tulajdonost megillető jogok gyakorlásáról a képviselő-testület rendelkezik, és a vagyon elidegenítéséről is a képviselő-testület dönt. A hivatkozott vagyonrendelet 8. §-ának (2) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy a polgármester csak a képviselő-testületnek az adott kérdésben hozott határozata alapján képviselheti a testületet, tehát ennyiben gyakorolhatja az önkormányzati ingatlanok felett a rendelkezési jogot is, továbbá képviseleti jog csak ebben a körben illeti meg. A perbeli esetben a rendelkezési jog és a képviseleti jog korlátozottsága nem csak a jogszabályból, hanem a szerződésből is kitűnt, hiszen a képviselő-testületi határozat bemutatását – amelyben az ingatlannal való rendelkezésre a képviselő-testület a polgármestert felhatalmazta (utasította) – a II. r. alperes is szükségesnek tartotta. Az a körülmény, hogy ezt a jogát a polgármester hamis, avagy hamisított okirattal igazolta, nem változtatott azon a jogkövetkezményen, hogy az álképviselő nyilatkozata alapján az I. r. felperes a képviselő-testület utólagos jóváhagyása nélkül – a Ptk. 219. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel – nem került kötelmi jogviszonyba a vevővel (a II. r. alperessel). Az I. r. alperes tehát álképviselőként járt el mind a szerződés megkötésekor, mind a szerződéses vételár átvételekor.
A Ptk. 221. §-a az álképviselő által kötött és jóvá nem hagyott szerződésről a továbbiakban nem rendelkezik, hanem nyomban az álképviselő kártérítési felelősségét szabályozza. Az álképviselő és a szerződő fél között egy deliktuális jogviszony létrejöttét deklarálja, amely az álképviselő rosszhiszeműsége esetén az elvállalt kötelezettség teljesítéséért való teljes kártérítési kötelezettségig terjed. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor azt a jogi tényt, hogy az álképviselő a szerződéses vételárat a II. r. alperestől átvette úgy minősítette, hogy ez az álképviselő és a II. r. alperes között egy, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint elbírálandó jogviszonyt keletkeztetett. A polgármester mint rosszhiszemű álképviselő szabályos szerződéskötési magatartást színlelve, felróhatóan, károkozó magatartást valósított meg a szerződés megkötésével, – és annak alapján a vételár átvételével – amelyről nyilvánvalóan tudnia kellett, hogy ellenszolgáltatás nélkül marad.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állította, hogy a felperes követelése azon okból, hogy nem kísérelte meg az álképviselővel szemben az igényét érvényesíteni, idő előtti. Ez a jogi álláspont nem vezethető le a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2001/525. sorszám alatt közzétett határozatából. A fenti határozatban a Legfelsőbb Bíróság egy olyan kártérítési követelést minősített idő előttinek, amely harmadik személy szerződésen kívüli károkozásán alapult, és a károsultnak szerződéses jogügyletből, illetve tulajdonosi jogosítványokból eredő jogok alapján követelése állt fenn. A perbeli esetben azonban a II. r. alperes követelésének jogalapját a törvény határozza meg, ez az álképviselő és a harmadik személy közötti deliktuális jogviszony. A II. r. alperes kára bekövetkezett akkor, amikor a vételárat olyan ingatlanokért kifizette, amelyek tulajdonjogát nem szerezhette meg.
Az álképviselő kártérítési felelőssége esetén azonban, – ha munkaviszonyban állt az általa képviselt féllel és a kárt az álképviselő azzal összefüggésben okozta – a munkáltató felel az álképviselő által okozott károkért. [Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése.] A polgármester és az I. r. felperes között a perbeli esetben ún. foglalkoztatási jogviszony állt fenn, az 1994. évi LXIV. törvény 13. §-ának (4) bekezdése szerint ahol jogszabály munkaviszonyt említ – eltérő rendelkezés hiányában – foglalkoztatási jogviszonyt is érteni kell. A munkaviszonnyal összefüggésben történő károkozás nemcsak a munkaköri kötelezettség teljesítésével összefüggő károkozást jelenti, hanem valamennyi olyan károkozást is, amelyre a munkaviszony adott lehetőséget, avagy annak felhasználásával történt a károkozás még akkor is, ha az alkalmazott kifejezetten a saját érdekében eljárva, akár bűncselekménnyel okozta a kárt; BH 2007/7. sz., EBH 2005/1208. számon közzétett határozatok. E határozatokból kitűnően az álképviselő által átvett és a képviselthez be nem fizetett összegeket kárként vette figyelembe a bíróság és a károsulttal szemben a munkáltató kártérítési felelősségét nem tekintette idő előttinek. A per megszüntetésére a másodlagos viszontkereseti kérelem tekintetében tehát törvényes lehetőség nem volt.
A per megszüntetése folytán a másodfokú bíróság a munkáltató felelősségéről érdemi döntést nem hozott, az elsőfokú bíróság a jogszabály téves értelmezésével állapította meg annak hiányát. Elmaradt annak a vizsgálata is, hogy a II. r. alperes mint károsult a kár elhárítása vagy csökkentése érdekében elvárható módon járt-e el, illetőleg tanúsított-e maga is a károkozás irányába ható magatartást, amely a Ptk. 344. §-a szerinti kármegosztásra adhat alapot.
Nem volt alapos az I. r. felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme.
A felperesek a szerződés színleltségére alapított keresetet nem terjesztettek elő. Ezzel kapcsolatos tényállás sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem került megállapításra, ezért a felülvizsgálati eljárásnak sem lehet a tárgya.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján hozott részítéletben a jogerős ítéletnek azt a részét, amellyel a másodlagos viszontkereseti kérelem tekintetében a pert megszüntette, és e viszontkeresetre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, míg egyebekben a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.271/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás