GÜ BH 2009/185
GÜ BH 2009/185
2009.06.01.
A felszámoló által az adós vagyonáról, a kielégítés várható mértékéről adott – a valós helyzetnek meg nem felelő – tájékoztatás esetén a felszámoló kártérítési felelőssége megállapításának szempontjai és a károsult hitelező közreható magatartásának értékelése (1991. évi XLIX. tv. 5. §, 54. §; Ptk. 339. §, 340. §).
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a megyei bíróság 1997. január 21-ei kezdő időponttal elrendelte a Z. P. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámolását és felszámolóként az alperest jelölte ki, aki a felszámoló-biztosi feladatok ellátásával az akkori ügyvezető igazgatóját, M. L.-t bízta meg.
A felszámolási eljárásban a felszámoló a felperes által bejelentett 131 527 851 Ft követelést a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolási eljárásról szóló, többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdésének „b” kielégítési kategóriájába sorolt hitelezői igényként 1998. május 4-én igazolta vissza.
Az E. Pénzügyi és Tanácsadó Részvénytársaság 1998. április 8-án érkezett vételi nyilatkozatára tekintettel a felperes 1998. április 21-én – a 43/1997. (AEÉ. 11.) APEH utasítás II/2. pontjára figyelemmel – nyilatkozatot kért az alperestől a következő tartalommal:
„a) milyen mértékű (%-os, vagy összegszerű) megtérülés várható az adóhatóság elismert követelései tekintetében, figyelembe véve a Cstv. szerinti kielégítési sorrendet;
b) milyen nagyságrendűek az egyéb hitelezői igények és azok milyen kielégítési rangsorba tartoznak;
c) mekkora a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyona és annak piacképessége, várható-e kielégítés a közbenső mérleg alapján;
d) mikorra várható a felszámolás befejezése”.
A felszámoló-biztos 1998. április 28-án a következő tartalmú választ adta a felperes részére:
„1. A jelenlegi hitelezői igények alapján az APEH hitelezői igényének megtérülése várhatóan nulla %, figyelembe véve a Cstv. szerinti kielégítési sorrendet.
2. A „b” kategóriában az APEH követelésén túl és azt megelőzően 779 000 000 Ft hitelezői igény került benyújtásra. Egyéb kategóriában a hitelezői igények összege 20 000 000 Ft körül alakul.
3. A gazdálkodó szervezet vagyonát képező ingatlanokból már értékesítésre került a volt Tb-székház 60 000 000 Ft-ért, 25 000 000 Ft-os ajánlat érkezett a volt Z. székházra és 30 000 000 Ft-os ajánlat a S. úti ingatlanra. Ezért két utóbbit ismételten meghirdettük május 15-ei értékesítésre. Így várhatóan 120 000 000 Ft körül alakul a vagyonértékesítésből származó bevétel. A közbenső mérleget július 15-éig kell elkészíteni a bíróság végzése alapján, melyben kielégítést csak akkor tudunk javasolni a D. Kft. részére, ha a másik két ingatlan értékesítésre kerül.
4. A felszámolás várható befejezése 1999. évben várható”.
Az adóhatóság felperes 1998. május 5-én tájékoztatta a felszámolási és végrehajtási főosztályát arról, hogy az adós 1996. június 9-étől végelszámolás alatt állt, a felszámolást a D. Kft. kezdeményezte 700 000 000 Ft-ot meghaladó összegű biztosított követelése alapján. Részletezte az adós vagyonának összetételét és adótartozását a tevékenységet záró mérleg alapján, továbbá közölte, hogy azt a felszámoló „b” kategóriába igazolta vissza. Megállapítása szerint az adós vagyonának a felszámoló által megjelölt értéke reális. Az adóhatóság a követelés eladását javasolta a vételi ajánlat szerinti 12%-os értéken. E levélhez mellékelte a felszámoló – korábban ismertetett – tájékoztatását.
A felperes 1998. június 12-én az adóssal szembeni követelését 16 000 000 Ft ellenértékért engedményezte. Egy hónappal később a felszámoló az 1998. július 15-én előterjesztett közbenső mérleghez készített vagyonfelosztási javaslatban a D. Kft. jogutódjának az É. Rt.-nek a „b” kategóriás igényét 118 000 000 Ft összegben, a felperes négy engedményesének igényét „e” kielégítési kategóriába sorolva 100%-ban, valamint az É. Rt. további követelését „f” kategóriában, 47 886 469 Ft összegben javasolta kielégíteni. A jóváhagyott közbenső mérleg és vagyonfelosztási javaslat szerint a felszámoló a hitelezői igényeket részben kiegyenlítette.
Az elsőfokú adóhatóság 1998 decemberében ellenőrzést végzett az adósnál és megállapította, hogy az adós részére a T. Rt., egyezség alapján, összesen 402 802 469 Ft bérleti és lízingdíjat fizetett, és 1998. április 15-én az adós számláján az egyenleg 377 952 279 Ft volt.
A felszámoló-biztos ellen az adós cég felszámolásával kapcsolatban sikkasztás vétsége miatt indult eljárásban a bíróság M. L.-t a vád alól felmentette. A büntetőeljárásban beszerzett szakértői vélemény megállapította, hogy az adóhatóság részére megküldött tájékoztatás 1. és 2. pontjában adott válasz helyes, a 3. pontban adott tájékoztatás tárgyi tévedést nem tartalmaz, de nem teljes körű, mert nem tartalmazza, hogy a tájékoztatás időpontjában az adós 549 407 000 Ft könyvviteli értékű vagyona piaci értékbecslés szerint 337 593 000 Ft volt. A 4. ponttal kapcsolatban rögzítette, hogy arra szakértői megállapítás nem tehető.
A felperes az 1999. május 27-én előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 115 527 851 Ft és ennek 1998. szeptember 4-étől járó évi 20%-os kamata megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a felszámoló-biztos 1998. április 28-án tévesen tájékoztatta az adós vagyonáról, a kielégítés várható mértékéről. Emiatt a felperesnek az engedményezési szerződésben kikötött értéket meghaladó igénye kielégítésének elmaradásából a keresetben megjelölt összegű kára keletkezett. Keresete jogalapjaként a Cstv. 54. §-át, továbbá a Ptk. 339. § (1) és 350. § (1) bekezdését jelölte meg.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a valós helyzetnek megfelelően adott tájékoztatást, annak elkészítésekor még nem tudta, hogy a közbenső mérleget milyen tartalommal készíti el, különös tekintettel arra, hogy az É. Rt. 779 000 000 Ft jelzáloggal biztosított igényéből csak a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összeg erejéig kell az igényt „b” kategóriában kielégíteni és a ki nem elégített, ugyancsak „b” kategóriás felperesi igényt, e kategóriába sorolva a rendelkezésre álló felszámolási vagyonból ki lehet elégíteni. Hivatkozott arra, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A felperest ért kár és az alperes magatartása közötti ok-okozati összefüggés hiányzik, mert a felperes nem járt el a tőle elvárható gondossággal, megsértette az általa meghatározott eljárási rendet, mivel az engedményezésre a közbenső mérleg ismeretében, illetve az elsőfokú adóhatóság által készített gazdaságossági elemzés alapján kerülhetett volna sor. Az engedményezésről azonban a felperes a fentiek hiányában határozott, ezért esetleges kárát saját maga okozta. Állította, hogy a büntetőeljárásban beszerzett szakvélemény a felszámoló-biztos jogszerű eljárását támasztotta alá.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta megalapozottnak. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 57 763 925 Ft-ot és ennek az összegnek 1998. szeptember 4-étől 2001. december 31-éig évi 20%, 2002. január 1-jétől 2004. december 31-éig évi 11%, 2005. január 1-jétől a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt értékének megfelelő mértékű kamatot, továbbá az államnak 375 000 Ft eljárási illetéket. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy a peres felek költségeiket maguk viselik.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását, másodlagosan a bizonyítási eljárás lefolytatásának hiányában és az ítélet – általa állított – iratellenességére tekintettel, annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
A felperes csatlakozó fellebbezéssel élt, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kereseti kérelmének megfelelő marasztalását kérte.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes csatlakozó fellebbezésére le nem rótt 900 000 Ft illetéket az állam, egyéb költségeiket pedig a felek maguk viselik.
A jogerős ítélet indokai szerint az alperes mint felszámoló a Cstv. 5. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt tájékoztatási kötelezettségét nem a Cstv. 54. §-ában előírt, az adott helyzetben általában elvárható gondossággal teljesítette. Az alperes részéről jogellenesnek és felróhatónak találta, hogy a tájékoztatás 3. pontjában elmulasztotta közölni a gazdálkodó szervezet vagyonának részeként azt a mintegy 400 000 000 Ft-nyi készpénzt, amely az adós számlájára a tájékoztatást megelőző egy hónapban folyt be, s amely a felperes hitelezői igényének teljes kielégítését lehetővé tette. Kifejtette, hogy a módosított Cstv. 3. § (1) bekezdésének e) pontja a számviteli törvényre utalva határozza meg az adós vagyoni körét, annak időbeli hatályát pedig a módosított Cstv. 4. § (1) bekezdése szabályozza. E jogszabályi rendelkezésekre is figyelemmel az adós részére a felszámolási eljárás folyamán megkötött egyezség eredményeként befolyt készpénz olyan vagyoni elem, amely a hitelezői igények kielégítésére szolgál.
Megállapíthatónak találta az alperes súlyosan gondatlan, jogellenes magatartását a tájékoztatás 1. pontja tekintetében. E körben kifejtette, hogy az alperes a Cstv. 5. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel mellőzhette volna a választ a felperes első kérdésére. Amennyiben azonban e kérdésre válaszol, úgy azt megalapozottan és helytállóan kellett tennie. Az alperestől, mint felszámolást végző szervezettől nyilvánvalóan elvárható volt a Cstv. reá vonatkozó szabályainak maradéktalan ismerete és alkalmazása. Az alperesnek az 1. és 2. pontban feltett kérdések együttes vizsgálata során tudnia kellett megállapítani, hogy az É. Rt. 2. pontban hivatkozott hitelezői igénye csak a zálogtárgy értékének erejéig minősül b) pont szerint biztosított követelésnek. Ennek megfelelően az értékesített zálogtárgyból befolyt vételáron túlmenő hitelezői igényét a hatályos Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontja szerinti egyéb követelésként kell kiegyenlítenie, ahogyan azt a tájékoztatást követő három hónapon belül elkészített vagyonfelosztási javaslata is tartalmazta. Az alperes jogellenes és felróható magatartása, valamint a felperest ért kár közötti ok-okozati összefüggés vizsgálata körében a bíróság megállapította, hogy a határozott és egyértelmű alperesi tájékoztatás indította a felperest arra, hogy a követelését értékesítse, amelynek eredményeként őt a kereseti kérelmében megjelölt összegű kár érte.
Az alperesnek, mint gazdálkodó szervezetnek a felszámoló-biztosa által okozott kárért való felelősségét a Ptk. 348. § (1) bekezdése alapján állapította meg. A felperest ért kár összegét – a felperes kereseti előadásának megfelelően – 115 527 851 Ft-ban határozta meg. E körben azt vette figyelembe, hogy amennyiben a felperes a perbeli engedményezési szerződést nem köti meg, úgy a hitelezői igényként nyilvántartásba vett 131 527 851 Ft követelése teljes egészében kiegyenlítésre került volna, ezzel szemben az engedményezési szerződés ellenértékeként 16 000 000 Ft bevételre tett szert.
Az alperes érdemi ellenkérelmében foglaltakra tekintettel a Ptk. 340. § (1) bekezdése alapján a bíróság vizsgálta, hogy a felperesnek az engedményezési szerződés megkötését megelőző magatartása közrehatott-e a kár bekövetkezésében. E körben megállapította, hogy a felperes több pontban megsértette a saját, e tárgykörben kiadott utasítását, illetve eljárási rendjét. A közbenső mérleg benyújtását megelőzően határozott a követelés értékesítéséről, illetve az eljárási rend II/3. pontjában részletezett szempontok szerinti gazdasági elemzést elmulasztotta. A követelés értékesítésére vonatkozó javaslatát csaknem kizárólag a felszámoló tájékoztatása alapján terjesztette elő, a döntésre jogosult pedig a javaslatot a további vizsgálat hiányában is elfogadta és határozott a követelés értékesítéséről. Erre figyelemmel a bíróság a felperes közrehatását a kár bekövetkezésében 50%-ban határozta meg és az alperest a felperes kára 50%-ának megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének teljes elutasítását és a felperes kötelezését kérte az eljárás teljes költségének megfizetésére. Jogszabálysértésként jelölte meg, hogy a jogerős ítélet iratellenes, „sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, mert a megállapított tényállás ellentétes a hivatkozott bizonyítékok, szakvélemény megjelölésével”. Az alperes által becsatolt igazságügyi szakértői vélemény nem tartalmazza azt a megállapítást, hogy az alperes volt felszámoló-biztosa valótlan nyilatkozatot adott, nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A felperes által feltett 3. kérdés vonatkozásában a szakértő megállapította, hogy a felszámoló válasza tárgyi tévedést nem tartalmaz, hiszen az ingatlanok értékesítéséből 118 000 000 Ft bevétel származott, megállapította továbbá, hogy a válasz nem teljes körű.
A szakértő nem állapította meg, hogy az alperes volt felszámoló-biztosa a Cstv. 5. § (1) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét megsértette, valótlan tájékoztatást közölt, elmulasztva az adós közel 400 000 000 Ft készpénz-vagyonának közlését. A felperes azonban a közbenső mérleget nem várta meg, így saját magát fosztotta meg a tájékozódás lehetőségétől. Hiányolta, hogy a bíróság – indítványa ellenére – nem csatoltatta az iratokhoz az 1996-1998 szeptemberéig a felperes által megkötött összesen 377 db követelés engedményezési szerződést. Nem vizsgálta a bíróság, hogy a felperes a követelések értékesítését az adós társaságokkal szemben folyamatban lévő felszámolási eljárások milyen időszakában végezte. Ehhez képest a jelen perbeli követelés értékesítése megfelelt-e a felperes abban az időszakban kialakított követelés engedményezési eljárásának. Ha ugyanis a további 377 db engedményezési eljárás gyakorlati lebonyolítása ellentétes a perben érintett követelés értékesítéssel, az jelentősen befolyásolja a felperes magatartásának az adott helyzetben történő elvárhatóságát, végső soron a kármegosztás mértékének meghatározását. Állította, hogy a felperes szándékosan, saját belső szabályának megszegésével rendkívül gyorsan, a közbenső mérleg előtt gazdaságossági számítás nélkül értékesítette követelését.
További jogszabálysértésként jelölte meg az alperes, hogy a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta, miszerint a tényállási elemek teljes mértékben a biztatási kár körébe tartoznak és a jogvitát a Ptk. 6. §-a szerint kellett volna elbírálni. Ennek során megállapítható lett volna, hogy a felperes a kárát saját önhibájából fennálló magatartásával magának okozta és az alperes eljárása a tájékoztatás megadásakor nem volt szándékos. A felperes saját üzleti kockázata alapján döntött a tulajdonát képező követelés értékesítéséről, az adásvételi, engedményezési szerződés aláírásakor. E körben az alperes hivatkozott EBH 2003/936. és a BH 2002/480. számú eseti döntésekben foglaltakra.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a felperes közrehatása megállapításának mellőzését és az alperes kötelezését kérte a kereseti kérelemben foglalt teljes kárösszeg megfizetésére.
Jogszabálysértésként tartalmilag arra hivatkozott: a jogerős ítélet a bizonyítékok okszerűtlen értékelésével állapította meg, hogy a felperes kárának keletkezésében közrehatott. Álláspontja szerint a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a jogerős ítéletben megjelölt 43/1997. (AEÉ. 11.) számú APEH értesítőben közzétett utasítás nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a közbenső mérleg bevárása szükségképpeni eleme kell hogy legyen a gazdaságossági elemzés készítésének. Az elemzés az egyéb rendelkezésre álló – korábban már hivatkozott – iratokból, információkból, adatokból és a felszámoló nyilatkozatából is elkészíthető. A felszámoló pedig egyértelműen azt közölte, hogy az APEH hitelező igényének megtérülése várhatóan nulla %, figyelembe véve a Cstv. szerinti kielégítési sorrendet. Ha a nyilatkozat nem valótlan a felszámoló részéről, a közbenső mérleg bevárása sem eredményezett volna eltérő helyzetet, nem volt feltételezhető, hogy az adott ügyszakban annak bevárása olyan lényeges információkat hordoz, melyek ügydöntőek lehetnek. Álláspontja szerint nem tekinthető felperes közrehatásának a mérleg be nem várása, tekintve, hogy az nem volt rá nézve kötelező, így a felperes nem sértette meg az utasítás rendelkezéseit. A felszámoló azonban tudott a nyilatkozata időpontjában már a számlán lévő közel 400 000 000 Ft-ról és arról, hogy a megtérülés jogcíme alapján a hitelezői igények besorolása változni fog, az adóhatóság igényének kielégítésére lesz fedezet. A felszámoló az általa ismert tényekkel ellentétben adott valótlan tájékoztatást, amit még azzal is nyomatékosított, hogy közölte: „b” kategóriában az APEH követelésén túl és azt megelőzően 779 000 000 Ft hitelezői igény került benyújtásra.
Az alperes felülvizsgálati kérelmére tett ellenkérelmében rámutatott arra, hogy a büntetőeljárásban megállapított tényállás – ahol az alperes által hivatkozott szakértői vélemény is elkészítésre került – a polgári perben eljáró bíróságot nem köti. Kérte az alperes szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának elutasítását azzal, hogy az csak időhúzásra alkalmas. Az országban közel 400 korabeli eset összevetése az ügy megítélését nem mozdítaná elő, a felszámoló felelősségének megállapítása ezektől független és kizárólag a perbeli eljárásban a cselekmények és események alapján értékelhető, nem pedig más eljárások alapján. Visszautasította az alperesnek azt a feltételezését, mely szerint az adóhatóság szándékosan nem várta meg a közbenső mérleget, esetleges piaci pozíciójának romlása miatt. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság közigazgatási szerv, mely a jogszabályi rendelkezések érvényre juttatásával jár el.
Végül alaptalannak találta az alperes hivatkozását a Ptk. 6. §-ára azzal, hogy az szubszidiárius jellegű. A perbeli esetben a felszámoló felelőssége, magatartásának jogellenessége nem vitás, ennek rendezése polgári jogi felelősségű úton történhet.
A felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését. A jogerős ítélet indokolása a Pp. 221. § (1) bekezdésében megjelölt valamennyi tartalmi elemet magában foglalja. Az alperesnek az a felülvizsgálati állítása, hogy a jogerős ítéleti tényállás ellentétes a hivatkozott bizonyítékok, szakvélemények megjelölésével, a Pp. 206. § (1) bekezdésének sérelmét jelentené. Ez az állítás azonban szintén alaptalan. A Pp. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a polgári bíróságot nem köti a büntetőítéletben megállapított tényállás és nincs akadálya annak, hogy a polgári per során felmerült valamennyi bizonyíték figyelembevételével a büntetőbíróságtól eltérő tényállást állapítson meg. Másrészt annak megítélése, hogy a perben feltárt tények alapján az alperes felszámoló-biztosa valótlan nyilatkozatot adott-e a felperes által feltett kérdésekre, s ehhez képest úgy járt-e el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható, nem igazságügyi szakértő által, hanem a perbíróság által eldöntendő kérdés. E körben a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a felszámoló elmulasztotta közölni a gazdálkodó szervezet vagyonának részeként azt a mintegy 400 millió Ft-nyi készpénzt, amely az adós számlájára a tájékoztatást megelőző egy hónapban folyt be, s amely a felperes hitelezői igényének teljes kielégítését lehetővé tette. Az alperesnek e magatartását a Cstv. 5. § (1) bekezdésének a) pontja és 54. §-a alkalmazásával helytállóan minősítette olyan jogellenes és felróható magatartásnak, amely alapul szolgál a kártérítési felelősségének megállapítására [Ptk. 348. § (1) bekezdés és 339. § (1) bekezdés].
A felperes közrehatásának megállapítása körében az alperes alaptalanul hiányolta az általa indítványozott, 1996-1998. szeptembere között a felperes által megkötött további 377 db követelés engedményezési szerződés beszerzését. A bíróságnak a felperes közrehatását a perbeli károsodás bekövetkezésével összefüggésben kellett vizsgálnia, a részéről követendő magatartást pedig a saját eljárási rendje, a 43/1997. (AEÉ. 11. számú) APEH értesítőben közzétett utasítás szabályozza. A jogerős ítélet helytállóan azt vizsgálta, hogy a felperes az engedményezési szerződés megkötését megelőzően a szabályzatban foglalt eljárási rendet betartotta-e. A perbeli kár bekövetkezésében a felperes közreható magatartásának megítélésénél nincs jogi jelentősége annak, hogy a további 377 követelés engedményezési szerződés megkötésénél egyébként hogyan járt el a felperes.
Az alperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a perbeli tényállási elemek a bíztatási kár tényállását valósítják meg és a jogvitát a Ptk. 6. §-a alapján kellett volna elbírálni.
A jogerős ítélet az abban kifejtett indokok alapján helytállóan helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy az alperes mint felszámoló a Cstv. 5. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt tájékoztatási kötelezettségét nem a Cstv. 54. §-ában előírt, az adott helyzetben általában elvárható gondossággal teljesítette. Az e körben tanúsított jogellenes és felróható magatartásával okozta a felperes kárát.
A Ptk. 6. §-a az ún. bíztatási kár (vagy utaló magatartásból származó kár) megtérítésére vonatkozó rendelkezés akkor alkalmazható, ha szerződéses jogviszony, illetve kártérítési felelősséget megalapozó jogi helyzet alapján a kár megtérítése nem rendezhető. A perbeli esetben ez a feltétel nem áll fenn, ugyanis a kártérítési felelősséget megalapozó jogi helyzet a Cstv. 54. §-a folytán alkalmazott Ptk. 348. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 339. § (1) és 340. § (1) bekezdése alapján rendezhető – ahogy azt a jogerős ítélet is helytállóan megállapította.
Alaptalan a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme is. A jogerős ítélet a Ptk. 340. § (1) bekezdésének alkalmazásával helytállóan vizsgálta, hogy a felperesnek az engedményezési szerződés megkötését megelőző magatartása közrehatott-e a kár bekövetkezésében. E körben kellő súllyal értékelte azt a tényt, hogy a felperes a saját eljárási rendje 2/3. pontjában részletezett szempontok szerint gazdasági elemzést elmulasztotta és a felszámolás alatt álló adós közbenső mérlegének bevárását megelőzően határozott a követelés értékesítéséről. Körültekintőbb magatartása esetén és a közbenső mérleg kézbesítésének bevárásával a károsodása elkerülhető lett volna.
Miután a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalannak bizonyult, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.388/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás