GÜ BH 2009/19
GÜ BH 2009/19
2009.01.01.
A távközlési szolgáltatásokat a hordozott és nem hordozott számmal rendelkező előfizetők azonos feltételekkel, a számhordozás miatti megkülönböztetés nélkül vehetik igénybe – Jogszabálysértő ezért az a reklámfelhívás, amely az előfizetőket fizetési kedvezmény biztosítása mellett számváltozás nélküli szolgáltató-váltásra hívja fel – Ez a magatartás egyben a tisztességtelen bojkott felhívás tilalmába is ütközik [1996. évi LVII. tv. 5. §; 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet 5. § (14) bek.].
Az alperes ,,Portans Numeri'' reklámkampánya 2005. április 4-étől 2005. április 30-áig futott különböző médiumokban. A felperes által kifogásolt több televíziós csatorna által is sugárzott reklámfilmben a következő volt hallható: ,,Hozd a számot, de okosan! Válaszd a Vodafone-t és tied az 5000 Ft-os jóváírás! Lehet, hogy a Joker percdíjaival jobban jársz, mint a Dominó Nap Plusszal? Nézz utána!'' A fenti szöveg elhangzása közben a reklámfilmben megjelenő felirat a következő volt: ,,Válts Vodafone-ra számváltozás nélkül! Minimum 5000 Ft jóváírás''.
A felperes 2005. június 21-én benyújtott, majd pontosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a fenti reklámfilm sérti a Ptk. 78. §-át, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 3., 5. és 2. §-át, a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. tv. (Reklámtörvény) 7/A. § (2) bekezdés b) és (3) bekezdés c) pontját. Kérte továbbá, a bíróság kötelezze az alperest, hogy a reklámfilmet közzétevő médiumokban olyan időponttal és annyi alkalommal, amikor és ahányszor az adott reklámfilm közzétételre került, adjon elégtételt. Amennyiben ezen elégtétel-adást nem tartaná a bíróság megalapozottnak, úgy az ítélet rendelkező részének egyszeri közzétételét kérte a Népszabadság, illetve a Magyar Nemzet napilapokban. A Ptk. 84. § (1) bekezdése, illetve a Tpvt. 86. § (2) bekezdés c) pontja alapján 100 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. A Tpvt. 87. §-a, illetve a Reklámtörvény 15. §-a alapján bírság kiszabását is indítványozta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 2006. szeptember 1-jén kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította, rendelkezett az elsőfokú perköltség megfizetéséről. Ítélete indokolásában kifejtette, ,,lehet, hogy a Joker Plusz percdíjaival jobban jársz, mint a Domino Nap Plusszal'' szövegrész a reklámfilmben valójában kérdés, így tényállítást, valótlan tényállítást nem tartalmaz. A mondat nem az egész díjcsomagra, hanem annak percdíjára vonatkozik. A ,,jobban jársz'' kifejezések valótlan tényállítást nem valósítanak meg, ezt a tényt erősíti az utána következő ,,Nézz utána!'' felszólítás. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – tényállításként értelmezve a mondatot, – sem lehet a jó hírnév sérelmét megállapítani, hiszen azzal, hogy egy piaci szereplő áraival jobban jár a fogyasztó, mint a versenytársáéval, nem jelenti a jó hírnév sérelmét. Álláspontja szerint tiltott bojkott felhívás sem valósult meg, figyelemmel az elektronikus hírszerzésről szóló 2003. évi C. törvény (Eht.) 150. § (1) bekezdés c) pontjában, illetve a 46/2004. (III. 18.) Korm. rendeletben foglaltakra. A reklámfilm a hivatkozott jogszabályok nyújtotta lehetőségre hívta fel a fogyasztók figyelmét, ami lehetővé tette számukra, hogy megtartsák akkor is az addigi hívószámukat, amikor szolgáltatót váltanak. A felhívást nem teszi tisztességtelenné, hogy a számváltoztatók számára 5000 Ft jóváírást ígért. Álláspontja szerint a reklámfilm a Tpvt. 2. §-ába sem ütközött.
A másodfokú bíróság 2007. március 22-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének a Ptk. 78. §-ának, a Tpvt. 3. §-ának és a Reklámtörvény 7/A. § (2) bekezdés b) pontjának, továbbá, (3) bekezdés c) pontjának megsértésére alapított, a jogszabálysértés megállapítására vonatkozóan, továbbá az elégtétel adás körében előterjesztett elsődleges, az ítéleti rendelkezésnek a reklámfilmet közzétevő médiában történő közzétételére vonatkozó, s a bírság kiszabására irányuló kereseti kérelmet elutasító rendelkezéseit helybenhagyta. A fentieket meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy a felperes által az alperes ellen indított perben az alperes a ,,Portans Numeri, a számhordozó'' reklámkampánya keretében, 2005. április 4. és 30. között, a különböző tévécsatornákon sugárzott reklámfilmjeiben elhangzott: ,,Hozd a számot, de okosan! Válaszd a Vodafone-t és tied az 5000 Ft-os jóváírás! Lehet, hogy a Joker Plusz percdíjaival jobban jársz, mint a Domino Nap Plusszal?'' szövegrésszel, valamint a szövegrész elhangzása alatt megjelenő: ,,Válts Vodafone-ra számváltozás nélkül! Minimum 5000 Ft jóváírás'' felirattal megsértette a Tpvt. 5. §-ában foglalt tisztességtelen bojkott felhívást és a Tpvt. 2. §-ában foglalt tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmát. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet fenti jogsértést megállapító rendelkezését a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül tegye közzé a Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapokban egy alkalommal. Feljogosította a felperest, hogy a fenti határidő eredménytelen elteltét követően az alperes költségére a közzétételről maga gondoskodjék. Kötelezte az alperest 22 500 Ft első- és másodfokú részilleték megfizetésére, továbbá akként rendelkezett, hogy az ezt meghaladó perköltséget a felek maguk viselik.
Ítélete indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, elfogadta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a kereset elbírálása nem igényel különleges szakértelmet, így szakértő kirendelése szükségtelen. Ugyancsak egyetértett az elsőfokú bíróság véleményével a tekintetben, hogy az adott, telített piacon kiélezett a verseny. A reklámfilm ténylegesen kérdésfeltevést tartalmaz, amit a felszólítás megerősít. A másodfokú bíróság hangsúlyozta a versenyjog egyre inkább az ésszerűen eljáró átlagos fogyasztót tekinti zsinórmércének, vagyis amennyiben a reklám nem kifejezetten megtévesztő, azt a józanul gondolkodó átlagos fogyasztó nem érti félre. Önmagában az, hogy a reklámfilm csak a percdíjakra utalt, nem jogszabálysértő, hiszen közismert, hogy a percdíjakon kívül szokásosan havidíj is társul a különböző díjcsomagokhoz. Mellőzte azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, miszerint annak állítása, hogy egy piaci szereplő áraival a fogyasztó jobban jár, mint a versenytárséval, nem alapozhatja meg a jó hírnév sérelmét. Az adott piacon ugyanis az áraknak alapvető jelentősége van. Elfogadta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az alperes a Reklámtörvényt nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását kiegészítette azzal, hogy a reklám a Reklámtörvény 7/A. § (2) bekezdés b) pontjába nem ütközött, nem sértette más vállalkozás, vagy annak áruja jó hírnevét. A Reklámtörvény 7/A. § (3) bekezdés c) pontja pedig azért nem sérült, mert az az áru árait nem hasonlítja össze, csupán figyelemfelhívást tartalmaz az alperesi díjcsomagra.
A másodfokú bíróság megítélése szerint azonban az alperes reklámfilmje a Tpvt. 5. §-ában foglaltakat megsértette. Hivatkozott a 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet 5. § (14) bekezdésében írtakra, mely kimondja, hogy a hordozott és nem hordozott számmal rendelkező előfizetők a szolgáltató szolgáltatásait azonos feltételekkel vehetik igénybe, a számhordozás miatt megkülönböztetés nem alkalmazható. Jogszabályba ütközött tehát az 5000 Ft-os jóváírás biztosítása szolgáltató-váltás esetén. A reklámban az alperes a fogyasztókat a felperessel fennálló gazdasági kapcsolat felbontására tisztességtelen módon, jogszabályba ütköző előny kilátásba helyezésével hívta fel. Rámutatott, a versenyjog védi a közérdeket, a tisztességes vállalkozók és a fogyasztók érdekeit. Az alperes reklámja a fogyasztók törvényes érdekeit sértette, veszélyeztette, így az alperes megsértette a Tpvt. 2. §-ában foglaltakat is. Az alperes reklámja által hordozott üzenet kizárólag a számhordozóknak juttatott előnyt, ez sérti a fogyasztók egyenlő elbírálását előíró jogszabályban védett érdeket.
Figyelemmel a perbeli reklámkampány rövid időtartalmára, az azóta eltelt hosszabb időre a keresetben megjelölt lapokban történő egyszeri közzétételt a másodfokú bíróság elégséges elégtételnek találta.
A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati, felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet részbeni – a marasztaló rendelkezések tekintetében történő – hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Kifejtette, nincs lehetőség arra, hogy a Tpvt. 5. §-ának megsértése esetén a Tpvt. 2. §-ának megsértését is megállapítsa a bíróság, mert ez utóbbi szubszidiárius szabály, olyan magatartások versenyjogi elbírálását teszi lehetővé, melyhez nem rendelhető hozzá konkrét versenyjogi tényállás. Az alperes álláspontja szerint a perbeli reklám tiltott bojkott felhívást nem valósított meg, nem sértette meg a 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet 5. § (14) bekezdését. Hivatkozott arra, hogy a Korm. rendeletben foglaltak érvényesítése, értelmezése a Nemzeti Hírközlési Hatóság kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért fel kellett volna függeszteni jelen eljárást a Pp. 152. § (1) bekezdése alapján az államigazgatási eljárás jogerős befejezéséig. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megállapítása akkor is jogszabálysértő lenne, ha annak megítélésére a bíróság rendelkezne hatáskörrel. A jogszabály a negatív megkülönböztetést tiltja. A számhordozóknak juttatott kedvezményt nem tiltja, hiszen a rendelet célja a számhordozás elterjedésének biztosítása. A hivatkozott kormányrendelet a 2002/22. EK irányelvet implementálta a magyar jogba, s az irányelv rendelkezéseiből is ez a jogértelmezés következik. A hivatkozott rendelkezésbe nem ütközik az alperesi reklám, mely egyfajta egyszeri árkedvezményt biztosított az adott tarifacsomaghoz. Az egyszeri árkedvezmény célja a számhordozás elősegítése, mely lehetőséget az Eht. 150. §-a teremtette meg. Az alperes a fix összegű, de utólagos beszámítással érvényesíthető kedvezménnyel kívánta elősegíteni, hogy a vándorló előfizető az új szolgáltatónál új készüléket szerezzen be, hiszen a szolgáltató váltást a mobiltelefonok zárolása akadályozta. Ez az akció kedvezményt nyújtott az igénybevevőnek, nem tért el azoktól az akcióktól, amikor bizonyos készülékeket olcsó áron értékesítenek. A másodfokú ítéleti álláspontból az következne, hogy semmiféle kedvezmény nem nyújtható, ami versenyellenes jogértelmezést jelent. Hangsúlyozta, hogy az összes szolgáltató, így az alperes is folyamatosan változó kedvezményeket juttat az új előfizetőknek is, ebből következően diszkrimináció nem valósult meg.
Felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint, a másodfokú ítéletnek az elsőfokú ítélet egyes rendelkezéseit helybenhagyó része jogszabálysértő. A felperes megítélése szerint a felperes Ptk. 78. §-a szerinti jó hírnevét a reklámban szereplő kérdés sérti, ugyanis bár a reklámban formailag kérdés szerepel, valójában az egy állítás, melyek tényleges üzenete, célja az, hogy a fogyasztók az alperes szolgáltatását vegyék igénybe. A kérdést követő felszólítás olyan magabiztosságot sugall, amely végképp meggyőzi a fogyasztót arról, hogy az alperes csomagja kedvezőbb, mint a felperesé. Felperes hivatkozott a Versenytanács 32/2005. Vj. számú határozatában írtakra. Az alperes reklámfilmjéből hiányoznak az objektív valóság megismeréséhez szükséges tények. A reklámfilm egy feltöltőkártyás díjcsomagra vonatkozik, ahol a percdíj nem az egyetlen költség. A reklámfilm hiányossága nem orvosolható, a ,,Nézz utána!'' felszólítással, ahogy a Versenytanács hivatkozott határozatában is rámutatott. Ahhoz, hogy a reklámfilm tényleges üzenete megállapítható legyen, szakértőt kellett volna a perben eljárt bíróságoknak igénybe venniük. A Reklámtörvény szerinti jogsértés kapcsán felperes kifejtette, figyelemmel arra, miszerint a reklámfilm a felperes jó hírnevét sértette, sértette a Reklámtörvény 7/A. § (2) bekezdés b) pontját. A felperes hivatkozott a Fővárosi Bíróság 7. K. 34.605/2005/10. számú ítéletében írtakra, mely szerint az összehasonlítás nem lehet tárgyilagos, ha nem minden díjelemre vonatkozik. A jogkövetkezmények tekintetében rámutatott, a másodfokú bíróság által biztosított elégtétel nem megfelelő. Az alperes reklámfilmje egy hónapon keresztül ösztönözte a fogyasztókba, hogy az alperest válasszák. A hosszabb idő eltelte épp azt teszi szükségessé, hogy több alkalommal kerüljön közzétételre a jogsértést megállapító rendelkezés, és ezáltal az elégtétel ténylegesen megvalósuljon.
Felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem érintett körben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, így a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem támadott jogerős ítéleti rendelkezéseket nem bírálta, nem bírálhatta felül. A felülvizsgálati, illetve a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéleti rendelkezéseket részben találta jogszabálysértőnek az alábbiak szerint.
A Legfelsőbb Bíróság a perben eljárt bíróságokkal egyezően úgy ítélte meg, hogy a perbeli jogvita eldöntéséhez különleges szakértelem nem szükséges, így szakértő igénybevétele szükségtelen.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a perben eljárt bíróságoknak azt az egyező álláspontját, hogy a perbeli reklámmal a felperes jó hírneve nem sérült, így az alperes a Ptk. 78. §-ában, a Tpvt. 3. §-ában, illetve a Reklámtörvény 7/A. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat nem sértette meg. A reklámfilmben szereplő ,,lehet, hogy a Joker Plussz percdíjaival jobban jársz, mint a Domino Nap Plusszal?'' szövegrész a felperes jó hírnevét nem sérti, sértheti, mert kérdést tartalmaz, és nem tényállítást, amit a ,,Nézz utána!'' felszólítás megerősít.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkező rész újra fogalmazásával részben elfogadta a másodfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, mely szerint az alperes a reklámfilm jelen határozat rendelkező részében szereplő szövegrésszel, illetve a reklám során olvasható felirattal megsértette a Tpvt. 5. §-ában foglaltakat. A Tpvt. 5. §-a szerint: ,,Tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását, vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza.'' Nem vitásan a perbeli reklám célja, hogy a fogyasztó a felperes csomagja használatáról az alperes csomagjának használatára térjen át. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy általánosságban a versenyjog nem lép fel az olyan magatartásokkal szemben, amikor a versenytárs a másik versenytársánál kedvezőbb árral kívánja a fogyasztót magának megszerezni. Az adott ügyben azonban jogszabály, a 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet 5. §-ának (14) bekezdése speciális rendelkezést ír elő. A hivatkozott rendelkezés szerint ,,hordozott és a nem hordozott számmal rendelkező előfizetők a szolgáltató szolgáltatásait azonos feltételekkel vehetik igénybe, a számhordozás miatt megkülönböztetés nem alkalmazható.'' A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az 5000 Ft-os jóváírással az alperes megsértette a hivatkozott kormányrendelet rendelkezéseit, e vonatkozásban a reklám jogszabálysértő, tiltott, egyben tisztességtelen is.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a Tpvt. alapján eljáró polgári peres bíróságnak hatáskörében állt e kérdésben a kormányrendeletet értelmezni. Ezzel ellentétes rendelkezést a hivatkozott kormányrendelet 14. §-a sem tartalmaz. Önmagában ugyanis az, hogy a rendeletben foglaltak betartását a hatóság piac-felügyeleti tevékenysége során ellenőrzi, nem jelenti azt, hogy a hatósági eljárás lefolytatása lenne az előfeltétele a kormányrendelet 5. § (14) bekezdése alkalmazásának, értelmezésének. E jogszabályi rendelkezés szerint ,,a számhordozás miatt megkülönböztetés nem alkalmazható'' márpedig ez a rendelkezés a számhordozókra vonatkozó pozitív és negatív megkülönböztetést is tiltja, ahogy arra a másodfokú bíróság is ítéletében rámutatott. A hivatkozott közösségi jogi irányelv 30. cikke a díjak vonatkozásában ír elő a nemzeti szabályozó hatóságok számára a díjképzésre vonatkozó szabályokat. Így az egyszeri előny nyújtásának megengedhetősége tárgyában rendelkezést nem tartalmaz, az irányelvben foglaltakkal e körben a kormányrendelet egyértelműen nem ellentétes. A Reklámtörvény 7/A. § (3) bekezdés c) pontja tekintetében a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, az alperes reklámja a percdíjak tekintetében hasonlítja össze a két megjelölt csomagot, mégpedig kérdés feltevése formájában – a percdíjakat tekintve lényegében a valóságnak megfelelően – ezért a polgári peres bíróság által vizsgálható körben a reklám a hivatkozott jogszabályba nem ütközött. A Legfelsőbb Bíróság tehát lényegében elfogadta a másodfokú bíróság álláspontját, hogy tiltott bojkott felhívás megvalósult, ugyanakkor pontosította a rendelkező részben foglaltakat a tekintetben, hogy a reklámszöveg mely része valósította meg a tiltott bojkott felhívást.
A Tpvt. 2. §-a megsértését a Legfelsőbb Bíróság az adott ügyben nem találta megállapíthatónak. Az alperes – felperes által kifogásolt – reklámja a fentebb kifejtettek szerint tiltott bojkott felhívást megvalósított, olyan tényállási elem azonban nem merült fel a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint, mely ezen jogsértés körében nem került volna értékelésre, mely indokolttá és jogszerűvé tenné a Tpvt. 2. §-a megsértésének megállapítását is. A versenyjog célja nem vitásan hármas, védi a közérdeket, a tisztességes vállalkozók, s a fogyasztók érdekeit, de önmagában az, hogy az alperes csomagja a számhordozóknak adott egyszeri kedvezményt, az a nem számhordozó fogyasztók érdekeit nem sértette, őket ezáltal a rendelkezésre álló tényállás szerint érdeksérelem nem érte, illetve amilyen körben sértette, az a Tpvt. 5. §-a megsértésénél értékelésre került.
A Legfelsőbb Bíróság ugyancsak elfogadta a másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az adott szabálysértéssel arányban álló elégtétel az ítélet vonatkozó rendelkező részének két napilapban történő egyszeri közzététele. Ennek mérlegelése során a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bírósággal egyezően figyelembe vette a jogsértés rövid időtartamát, illetve a jogsértés óta eltelt hosszabb időt is.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a következők szerint változtatta meg: A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a Vodafone Magyarország Zrt. alperes a ,,Portans Numeri a számhordozó'' reklámkampánya keretében 2005. április 4. és 30. között a különböző tévécsatornákon sugárzott reklámfilmjeiben elhangzott: ,,Hozd a számot, de okosan, válaszd a Vodafone-t, és tiéd az 5000 Ft-os jóváírás'' reklámszövege, valamint a: ,,Válts Vodafone-ra, számváltozás nélkül! Minimum 5000 Ft jóváírás'' felirattal megvalósította a Tpvt. 5. §-ában foglalt tisztességtelen bojkott felhívást.
Kötelezte az alperest, hogy a felülvizsgálati ítélet fenti jogsértést megállapító rendelkezését a jelen határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül tegye közzé a Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapokban egy alkalommal.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság Tpvt. 2. §-ának megsértésére alapított kereseti kérelmet elutasító ítéleti rendelkezését helybenhagyta.
A másodfokú ítélet további rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.319/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás