KÜ BH 2009/194
KÜ BH 2009/194
2009.06.01.
A hatóság a hivatalból indult eljárásról az eljárás alá vont ügyfelet kell, hogy értesítse, a hatósági ellenőrzés csak az eredmény ismerete után eredményezheti az eljárás megindítását (2004. évi CXL. tv. 29. §).
Az elsőfokú hatóság 2006. november 6. napján a M. F. Zrt. által üzemeltetett ABC sz.-i üzletében hatósági ellenőrzést végzett, melynek során mintavételre került sor, 1 kg-os félbarna kenyérből.
Az üzletben 2 db ellenminta átadásra került, melyet papírzacskóba csomagoltan, körcímkével lezárva, pecséttel és aláírással láttak el.
A Fogyasztóvédelmi Főosztály Élelmiszer-ellenőrzési Osztálya szakvéleménye szerint a felperes által előállított félbarna kenyér megnevezésű terméknél a vizsgált műszaki jellemzők közül a termék konyhasó-tartalma meghaladta az előírt értéket, a mért savfok pedig nem érte el az előírt értéket; megállapították azt is, hogy a hiba gyártási eredetű.
A szakvélemény 2006. december 4-én érkezett az elsőfokú hatósághoz. Az ugyanezen a napon kelt – és a felperes által 2006. december 7. napján átvett – értesítéssel tájékoztatta a hatóság a felperest arról, hogy minőségvédelmi hatósági eljárást indított ellene.
Az elsőfokú hatóság a felperes terhére 50 000 Ft minőségvédelmi bírságot állapított meg, az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 14. § (1) bekezdésére alapítottan, amelynek mértékét a (3) bekezdés b) pontja alapján állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2007. április 27. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Eljárási jogszabálysértésként hivatkozott a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontjára, mely alapján – ha a törvény, vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – az eljárás megindításáról a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az eljárás megindításától számított öt napon belül kell értesíteni.
Hangsúlyozta, hogy a felügyelőség csak 2006. december 4-én kelt értesítésében tájékoztatta az eljárás hivatalból való megindításáról.
Álláspontja szerint az eljárás nem a szakvélemény kézhezvételét követően kellett hogy induljon, hanem már azt megelőzően, a mintavételezési eljárással.
Az ellenminta adásával kapcsolatosan is kifogásolta az alperes eljárását a hatósági élelmiszer-ellenőrzésről szóló 92/2004. (V. 25.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 12. § (1) bekezdésére hivatkozással.
Az akkreditált laboratórium által alkalmazott mérési módszert is vitatta; hivatkozott arra, hogy az R. 14. § (1) és (2) bekezdése alapján az alperesnek kell bizonyítania a módszer megfelelőségét és állította, hogy az 1987-es szabvány a savfok meghatározására nem alkalmas.
Kifogásolta azt is, hogy az alperesi határozatban gyakran keveredik az étkezési és a konyhasó fogalom használata, és így nem állapítható meg az, hogy az általa bevizsgált kenyér konyhasó-, vagy étkezési só tartalma lépte túl a megengedett mértéket.
Rámutatott arra, hogy a laboratórium nem kizárólag a magyar szabvány szerint járt el, hanem a számításhoz a labor dr. R. I. könyvéből is nyert adatokat; ezáltal nem teljesítette a szabványban foglalt előírásokat.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes 2007. április 27. napján kelt határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy helytállóan hivatkozott a felperes a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontjára.
A megyei bíróság is osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy az eljárás megindításáról nem a szakvélemény kézhezvételétől számított öt napon belül kell értesíteni a felperest, hanem már a mintavételezési jegyzőkönyv felvételével egyidejűleg.
Helytálló a felperes azon állítása is, hogy a bolt – ahol a mintavételezés történt – nem köteles értesíteni a gyártót az ellenminta otthagyásáról, hiszen őt együttműködési kötelezettség nem terheli a felperes irányában.
A megyei bíróság álláspontja szerint a hatóság tudta, hogy nem a bolt az ellenőrzés alá vont személy, hanem az ott forgalmazott – a felperesi gyártó által gyártott – kenyér vizsgálatát fogják végezni, így súlyos eljárási jogszabálysértés történt, amikor a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontja alapján a felperest az eljárás megindításáról nem értesítették.
Ezzel összefüggésben a felperes nem értesült arról sem, hogy ellenmintát hagytak a boltban, melynek bevizsgálására lehetősége van. Ez is olyan súlyos eljárási jogszabálysértés a megyei bíróság megítélése szerint, amely lehetetlenné teszi a felperes számára, hogy a vizsgálatra kiválasztott kenyér összetevői tekintetében vizsgálatot folytathasson, ellenbizonyítást tegyen az alperesi állítással szemben.
Ezen eljárási szabálysértéseket olyan súlyúnak értékelte a megyei bíróság, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható és a határozat érdemére is kihatott, ezért megalapozza az alperesi határozat hatályon kívül helyezését.
Ezen túlmenően a vizsgálat során alkalmazott szabvány hiányosságai körében kifejtett felperesi állásponttal is egyetértett a megyei bíróság.
Utalt arra, hogy maga az alperes is elismerte, hogy nem kizárólag a szabvány előírásai alapján végezték a vizsgálatot, hanem dr. R. I. könyvéből nyerte az adatokat a laboratórium. Márpedig ha a szabvány meghatározza a vizsgálati módszert, kizárólag ez alapján lehet a minta vizsgálatát és elemzését elvégezni.
Megállapította a megyei bíróság, hogy a szabvány 9. pontja tartalmazza a savfok és a pH meghatározását, azonban a Magyar Élelmiszer Könyv ennek alkalmazását kifejezetten kizárja. Emiatt is jogszabálysértő az alperes határozata, mivel az általa felkért laboratórium – Magyar Élelmiszer Könyv 4. módosított kiadásával ellentétben – a savtartalom meghatározásához is használta a szabványt.
Azzal is egyetértett a megyei bíróság, hogy a laboratóriumi jegyzőkönyv nem tartalmazza, hogy milyen módszert alkalmazott a laboratórium a savfok, illetve a sótartalom meghatározásához, márpedig enélkül ellenőrizni a vizsgálati módszer helyességét nem lehet.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az R. 12. § (1) és (2) bekezdését.
Kifejtette, hogy a hatóság laboratóriuma a kenyér vizsgálata során az akkor hatályos MSZ 20.501-1:1987. számú szabvány 9.1.2 módszert használta a kenyerek savfokának meghatározására. E módszerrel vizsgálta a felperes mintáit az általa felkért Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás Központi Laboratóriuma is. Ezt a módszert jelöli meg sütőipari termékek savfokának vizsgálatára a NAT honlapján, több élelmiszervizsgáló akkreditált hatósági laboratórium is.
Azóta ezt a szabványt a Magyar Szabványügyi Testület visszavonta, és az MSZ.20.501-1:2007. számmal új szabványt bocsátott ki, melybe a savfok meghatározására a régi módszert minimális változtatással beemelte. Ennek alapján nem fogadható el a megyei bíróság arra való hivatkozása, hogy ezen módszer nem alkalmas a savfok meghatározására, mivel az új szabályozás is ezen előírásokat veszi alapul.
A konyhasó és a étkezési só fogalmának ismertetésével kiemelte az alperes, hogy az Élelmiszer Könyv 1-3/81-1. számú előírásának, illetve mellékletében a konyhasó-tartalomra megállapított határértékek (1,5-2,8% m/m) szárazanyagra vonatkozva értendők. A laboratóriumi mérések adatai is a tömegállandóságig szárított kenyerek konyhasó-tartalmát jelentik.
Előadta, hogy az alperesi élelmiszervizsgáló laboratórium nem lehetne akkreditált labor, ha nem tartaná be a vizsgálati módszerek terén előírt lépéseket. A sótartalom a vonatkozó szabvány határértékeit alapul véve került megállapításra.
Rögzítette az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy – a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontját betartva – az eljárás megindításától számított öt napon belül, 2006. december 4-én értesítette az ügyfelet.
Fővárosi ítélőtáblai és legfelsőbb bírósági eseti döntésre hivatkozással kifejtette, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság – szem előtt tartva a gyártók érdekeit is – a témavizsgálattal érintett mintavételek esetén minden alkalommal hagyott ellenmintát az ellenőrzött egységek részére.
A hatósági ellenőrzés során a felügyelőség munkatársai jogszerűen jártak el az ellenminta tekintetében, és ez rögzítésre is került a jegyzőkönyvben.
Az alperes a mintavételre vonatkozó hatályos jogszabályi előírásokat nem sértette meg, a mintavételi eljárás során ezt a megyei bíróság jogszabályi hivatkozással sem tudta alátámasztani.
A mintavétel kapcsán a gyártó értesítése nem feladata a fogyasztóvédelmi hatóságnak. A sótartalom meghatározása a szabvány előírásai alapján történt, melyet bizonyít a szakvélemény első oldala is, amely felsorolja az alapul vett előírásokat; ennek ellenkezőjét a felperes a peres eljárásban nem bizonyította.
A szakvélemények és a jegyzőkönyvek kellő tájékoztatást adtak arról, hogy a laboratórium milyen módszerekkel végezte vizsgálatát. Figyelemmel a termék jellegére, a felperesnek tudomással kellett bírnia arról, hogy mely tulajdonságok vizsgálata jöhet szóba, így ennek megfelelően az ellenminta bevizsgáltatását kielégítően elvégezhette.
A hatóság laboratóriuma a kenyér vizsgálatakor az akkor hatályos szabvány 9.1.2 pont módszerét használva végezte el a kenyerek savfokának meghatározását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében, valamint az alperes további – a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat megerősítő és kiegészítő – előkészítő iratára adott válasziratában a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, abból azonban – az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – téves jogi következtetést vont le.
Az R. 12. § (1) bekezdése értelmében a hatósági élelmiszer-ellenőrzés alá vont természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok – a mikrobiológiai vizsgálatok kivételével, illetve, ha jogszabály másként nem rendelkezik – ellenmintára tarthatnak igényt. Az ellenminta vételéből, tárolásából eredő többletköltségeket az ellenőrzött köteles viselni. Amennyiben az ellenőrzött az ellenmintára nem tart igényt, ezt a körülményt a mintavételi jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
A perben rendelkezésre állt adatok tanúsága szerint a fogyasztóvédelmi hatóság az ellenőrzést a M. F. Zrt. által üzemeltetett ABC sz.-i üzletében végezte, tehát „ellenőrzöttnek” ezen üzlet tekinthető.
Az R. fent idézett rendelkezésének megfelelően ellenminta vételére került sor, és az az üzletben – az ellenőrzöttnek – a jogszabályi előírásoknak megfelelő módon elkészítve átadásra került; ebből következően a felperes ezzel kapcsolatos kifogása alaptalan.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a hatósági eljárásban az ellenőrzött a kereskedelmi egység volt – amint a mintavételre is az üzletben került sor –, a felperest azért vonta be a hatóság az eljárásba, mert a laboratóriumi vizsgálat nem szállítói, forgalmazói vagy egyéb, hanem gyártási eredetű hibát állapított meg a vizsgált terméknél.
Nem volt tehát jogszabálysértőnek tekinthető az, hogy a nem ellenőrzött – így a helyszínen jelen sem lévő – felperest abban az időpontban, amikor még nem volt tudható a vizsgálat eredményeként megállapított gyártási hiba, nem hívta fel a hatóság arra, hogy kér-e ellenmintát.
Ezzel összefüggésben hangsúlyozza azt is a Legfelsőbb Bíróság, hogy tévedett a megyei bíróság akkor, amikor az eljárás hivatalbóli megindulását a mintavételezési jegyzőkönyv felvételéhez kötötte.
A fogyasztóvédelmi hatóság a fent említett üzletben folytatott hatósági ellenőrzést, nem pedig a felperesnél. Amikor a vizsgálat alá vont félbarna kenyér gyártási eredetű hibáját a laboratóriumi szakvélemény megállapította – a szakvélemény 2006. december 4-én érkezett meg az elsőfokú hatósághoz –, a hatóság nyomban értesítette a termék gyártóját – a felperest – a minőségvédelmi hatósági eljárás megindításáról; így – a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint – a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontjának sérelme nem állt fenn, e tekintetben az alperesi hatóság eljárási jogszabálysértést nem követett el.
A vizsgálati módszerek jogszerűségét illetően a Legfelsőbb Bíróság a közigazgatási perekben is irányadó Pp. 164. § (1) bekezdésére hivatkozik.
A felperest terhelte azon állításának bizonyítása, hogy az alperes nem az idevonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően végezte el a laboratóriumi vizsgálatot, és értékelte annak eredményét.
A felperes részéről azonban a perben ilyen értékelhető bizonyítás nem történt; ennek hiányában az R. előírásainak alapulvételével az akkreditációval rendelkező laboratóriumban végzett vizsgálatok kétségbe vonásának jogszabályi alapja nem volt.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat megsértette, az alperesi hatóságok határozatai megalapozottak és jogszerűek voltak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek – a Pp. 275. § (4) bekezdése szerinti – hatályon kívül helyezése mellett a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.147/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás