BÜ BH 2009/198
BÜ BH 2009/198
2009.07.01.
Hűtlen – és nem hanyag – kezelést valósít meg a vállalatnak az a vezérigazgatója, aki a vállalat munkaszervezetét és munkáját köteles irányítani és ellenőrizni mindazon ügyekben, amelyekben döntési jogosultsággal rendelkezik. E kötelességeit megszegve a tanácsadói szerződésben rögzített követelményeknek meg nem felelő, a vállalat konkrét gazdálkodási problémáit nem érintő, csak korábban már publikált szakkönyvi, tankönyvi ismereteket tartalmazó ,,tanulmányok'' szolgáltatásáért a szerződésszerű díjazás, valamint a szabadalom-hasznosítási szerződésben garantált termelési megtakarításokat nem teljesítő, ezért ténylegesen üzembe sem helyezett berendezés után szabadalom-hasznosítási díj kifizetéséről rendelkezik [Btk. 319. § (1) bek., 320. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2007. június 4-én kihirdetett ítéletével társtettesként, folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt az I. r. és II. r. terheltet azonosan 1-1 évi – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre, és személyenként 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
Az I. r. terhelt 1993. június 30-tól 1997 januárjáig a Sz.-i T. Részvénytársaság vezérigazgatója, a II. r. terhelt a fenti időszakban a vezérigazgató helyettese volt.
Az Rt. állami tulajdonban volt.
Az Rt. privatizációja 1997 januárjára eredményesen befejeződött. Ezt követően az Rt.-ben – a dolgozói konzorcium mellett – meghatározó tulajdonosi részesedést szerzett egy olasz üzletember tulajdonában lévő G. I. Spa. nevű gazdasági vállalkozás. Az Rt. működése 1996. évben 270 millió forintos veszteséget mutatott ki. A veszteség okainak feltárására az új tulajdonos vizsgálatot rendelt el, majd a terheltekkel szemben büntetőeljárást kezdeményezett.
A terheltek közreműködése mellett az alábbi gazdasági események okoztak vagyoni hátrányt az Rt.-nek.
Az ÁVÜ az érdekeltségébe tartozó gazdasági társaságoknak a gazdasági átalakulás elősegítése érdekében javasolta tanácsadók igénybevételét. A terheltek erre a javaslatra figyelemmel, 1994 januárja és 1995 májusa között 4 tanácsadási tárgyú szerződést kötöttek az E. I. P. Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-vel, valamint egy további szerződést a J. F. Kft.-vel.
Ezek a Kft.-k a szerződésekben vállalt kötelezettségeiknek 6 kötetben, 41. tanulmány rendelkezésre bocsátásával tettek eleget.
A tanulmánykötetek a szerződéses kötelezettség teljesítéseként nem fogadhatók el, mivel azokban ismétlések, átfedések voltak tapasztalhatók, azokat még a megállapodások megkötése előtt írták, lényegi részeik a szerződéskötések előtt publikálásra kerültek, továbbá egy részük tankönyv, szakkönyv formájában évekkel a szerződések létrejötte előtt már megjelent, tartalmát, tematikáját tekintve nagy részük oktatási célú tananyag volt.
A tanulmánykötetek így nem az Rt. számára készültek, nem az Rt. működési paraméterein, szervezeti struktúráján alapultak, az Rt. profiljától, tevékenységétől távol álló kérdésköröket taglaltak. Nem foglalkoznak az Rt. megoldásra váró, konkrét feladataival, problémáival. A szerződések szerinti tanulmánykötetek a szerződéses összegek töredékéért beszerezhetők lettek volna. Azok az Rt. számára valós értékkel nem bírtak, megrendelésük és átvételük indokolatlan volt.
E tanulmánykötetekért az I. és II. r. terheltek utasítására az Rt. 1994-1995-ben összesen 15 112 500 forintot fizetett ki átutalással a Kft.-k részére, ezzel a sértetti Rt. ennek megfelelő összegű vagyoni hátrányt szenvedett.
Az L. Szellemi Termékeket Forgalmazó Kft. megszerezte egy szabadalmi oltalom alatt álló berendezés (VICHEM II.) gyártási jogát. Az előállított berendezéseket a Kft. hasznosítási szerződés keretében értékesítette.
Az I. r. terhelt az Rt. nevében 1994. április 14-én a Kft.-vel hasznosítási szerződést kötött. A szerződés szerint a VICHEM II. berendezés próbagyártás céljából az Rt. B.-i Üzemébe került. A feltaláló szerint ez a műszaki berendezés a sajt és túrógyártás során a tejből kinyerhető szárazanyag-tartalom növekedését eredményezi.
A szerződés szerint a hasznosítási szerződés életbe léptetésének alapfeltétele az volt, hogy a B.-i Tejüzemben a jelzett időpontban gyártott valamennyi sajt alaptípus vonatkozásában lefolytatott két-két próbagyártás mindegyike bizonyítsa, miszerint az új eljárás a sajttermelésben legalább 5%-os szárazanyag tartalom-növekedést eredményez. Amennyiben ezek a feltételek megvalósulnak, a berendezés használatával legyártott tejtermékek teljes árbevétele után az Rt. a L. Kft.-nek ún. royalty-t köteles megfizetni a szerződésben jelzett mértékben. A szerződésben az is kikötésre került, amennyiben az új módszer a sajt alaptípusok mindegyikét illetően a két próbagyártás egyikében sem eredményezne legalább 5%-os növekedést, akkor további próbagyártásokat kell végezni.
Annak ellenére, hogy a szerződésben rögzített feltételek a próbagyártások során maradéktalanul nem valósultak meg, a terheltek közreműködésével 1994. október 1. napjával a hasznosítási szerződés életbe lépett.
A terheltek tudomással rendelkeztek arról, hogy a B.-i T.-üzemben a VICHEM II. berendezés a hasznosítási szerződés életbelépése után sem került folyamatos beállításra a termelésbe, ennek ellenére 1995. első félévére 1995. évi július 12. napján az I. r. terhelt 1003 tonna sajt és 412 tonna túró gyártását igazolta le. A II. r. terhelt pedig 1997. január hó 14. napján 1996. évre összesen 2072 tonna különféle sajt és 574 tonna túró gyártását igazolta.
Az Rt. az I. és II. r. terheltek tudtával 1994. november hó 21. napján 2 124 000 forint, 1995. január hó 11. napján 4 559 990 forint, 1995. november hó 10. napján 14 879 726 forint és 1997. január hó 16. napján 28 961 968 forint, mindösszesen 50 525 684 forint licencdíjat utalt át a L. Kft. részére annak ellenére, hogy a VICHEM II. berendezés az üzem termelésébe üzemszerűen beállítva nem volt, így ez az összeg a L. Kft.-t nem illette meg.
Az ítélet ellen bejelentett fellebbezések alapján eljáró megyei bíróság a 2008. január 21-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a börtönbüntetések felfüggesztésének próbaidejét az I. r., és a II. r. terhelt vonatkozásában egyformán 2 évre enyhítette, az I. r. terhelt teljes vagyonára elrendelt zár alá vételt fenntartotta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy az I. és II. r. terheltek a VICHEM II. berendezés üzemszerű alkalmazását nem ellenőrizték, valamint azzal is, hogy a terheltek a tényállásban írt magatartásukkal az Rt. magánfélnek összesen 65 638 184 forint vagyoni hátrányt okoztak.
A megyei bíróság ítéletének jogi indokolásában kiemelte: a vagyoni hátrány bekövetkezésének előrelátása a bűncselekmény megvalósulásának feltétele, amelybe az elkövető legalábbis belenyugszik. A terheltek a rájuk bízott vagyonnal kapcsolatban vagyonkezelési kötelezettségüket megszegték, mert a tanulmánykötetekre feltűnően érték-aránytalan szerződést kötöttek, míg a VICHEM II. gép üzemeltetésével kapcsolatban ellenőrzési kötelezettségüket elmulasztották. Mivel tudták, hogy mindkét esetben az Rt.-t magas fizetési kötelezettség terheli, így tudniuk kellett azt is, hogy ezen kötelességszegésük az Rt.-nek vagyoni hátrányt fog okozni.
A jogerős határozatok ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással I. r. terhelt védője élt felülvizsgálati indítvánnyal a terheltnek a hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában történő felmentése érdekében.
Indítványának indokolásában egyrészt arra hivatkozott, hogy a megállapított tényállás részben téves, részben hiá-nyos. A feltárt bizonyítékok alapján ugyanis megállapítható, hogy szaktanácsadó igénybevétele a privatizációs eljárás során kötelező volt. Az I. r. terhelt pedig erre a feladatra egy közgazdasági egyetemi professzort vont be, aki más cégek részére is hasonló munkát végzett, nagy gyakorlattal rendelkezett. A szaktanácsadó kiválasztásánál a tőle elvárható maximális gondossággal járt el. Kellő szakismeret hiányában a rendelkezésére bocsátott szakkönyveket nem minősítette. A konzultációk pedig megfelelő színvonalúak voltak. Ekként az akkor szokásos díjakhoz képest az érintett gazdasági vállalkozásnak kifizetett szaktanácsadási díjak eltúlzottnak nem tekinthetők. A konzultációk száma is nagyobb volt, mint amennyit az elsőfokú bíróság elfogadott, jóllehet a terhelt ezzel kapcsolatos védekezését a tanúvallomások egy része is alátámasztotta.
Továbbá nem nyert megnyugtatóan bizonyítást az, hogy a VICHEM II. típusú berendezés alkalmatlan volt a szerződésben rögzített eredmény produkálására, valamint az sem, hogy a berendezés állítólagos üzemen kívül helyezéséről a terheltnek tudomása volt. A szabadalomra vonatkozó nemzetközi szakirodalom és referencia alapján joggal feltételezhették, hogy a berendezés üzembe helyezése teljesíti a hozzá fűzött elvárásokat. A vonatkozó szerződés ténylegesen a benne foglalt feltételek tartalmi teljesítése után került hatályba léptetésre. Miután pedig a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a kérdéses B.-i Tejüzem tejfelhasználása a készülék üzembe helyezését követően csökkent, a terheltek abban a hiszemben voltak, hogy ezek a termelési mutatók a kérdéses gép üzembe helyezésével összefüggésben javulnak, arról a terheltek nem tudtak, hogy a berendezést működésen kívül helyezték.
A bűnösség megállapítása, továbbá a fentieken túl azért is jogszabályt sértő, mert a terheltnek, mint vezérigazgatónak, mindkét részcselekmény vonatkozásában gazdasági döntést kellett hoznia, ahol az első esetben a mérlegelési lehetősége is csak a privatizációs szakértő kiválasztására korlátozódott. Minden gazdasági döntés rejt magában kockázatot, de a terhelt ezt a kockázatot igyekezett a tőle elvárhatóan a minimálisra csökkenteni, és a szerződések megkötésénél kellő körültekintéssel eljárni. Nyilvánvalóan nem volt tőle elvárható, hogy minden egyes körülményről személyesen győződjön meg, a döntések meghozatalánál időnként az alárendelt kompetens személyektől beszerzett információkra kellett hagyatkoznia.
Ez okból a terhelt – akárcsak eshetőleges – szándéka sem a kötelességszegésre, sem a vagyoni hátrány okozására nem terjedt ki.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában, a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tekintetve, a támadott határozatok hatályában tartását indítványozta, mert az eljárt bíróságok okszerűen következtettek az I. r. terhelt bűnösségére, s a bűncselekményének minősítés, és a kiszabott büntetés is törvényes.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során az indítványnak a bizonyítékok mérlegelését vitató, a megállapított tényállást támadó érveivel nem foglalkozott. A Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a felülvizsgálatban a jogerős határozat a Legfelsőbb Bíróságra és az indítványozókra egyaránt irányadó. E rendelkezésből követően a tényállások felderítettsége, a bizonyítékok mikénti mérlegelése a felülvizsgálati indítványban nem vitatható.
Az indítvány ezzel szemben eltérő tényállásra alapozva indítványozta a terhelt felmentését.
A felülvizsgálati indítvány érdemben sem alapos.
A hűtlen kezelés bűncselekményének a Btk. 319. §-ának (1) bekezdése szerinti törvényi tényállási elemei az idegen vagyon kezelésével megbízás, a kezelési kötelezettségek szándékos megszegése, és ezzel összefüggésben vagyoni hátrány – egyenes vagy eshetőleges szándékú – okozása maradéktalanul megvalósultak.
A terhelt, mint az Rt. vezérigazgatója, a részvénytársaság munkaszervezetét és napi munkáját köteles volt irányítani azokban az ügyekben, amelyekben döntési jogosultsággal rendelkezett, és amelyek nem tartoztak a közgyűlés vagy az igazgatóság kizárólagos hatáskörébe. Ezen felül feladatát képezte a társaság gazdasági tevékenységének szervezése, irányítása és az ellenőrzés is. Ez vagyonkezelői kötelezettséget jelent.
Ennek ellenére az első esetben az I. r. és a II. r. terhelt az Rt. számára használhatatlan, értékkel nem bíró tanulmányokat rendelt meg és szerzett be, és azok alkalmatlan voltát beérkezésük után sem kifogásolta. Az I. r. (és a II. r.) terhelt e magatartásának következményeként a sértettet 15 millió forintot meghaladó vagyoni hátrány érte.
Az I. r. terhelt tisztában volt azzal is, hogy a kötelességét megszegi, és közömbösséggel viseltetett azzal kapcsolatban, hogy ez a kötelességszegés az általa vezetett részvénytársaságnak vagyoni hátrányt okoz.
A tényállásban rögzített másik részcselekmény tekintetében az I. r. terhelt – valamint a II. r. terhelt – egy olyan új szabadalmat jelentő készülék hasznosítását kezdte meg, amellyel kapcsolatosan a próbaüzemelés után a szerződés életbeléptetésére csak meghatározott paraméterek teljesülése esetén kerülhetett volna sor.
Azzal, hogy a terheltek nem gondoskodtak arról, hogy a szerződés életbeléptetése előtt a berendezést szabályszerűen üzembe helyeztessék, továbbá anélkül utalványozták a csak feltételezett termelési megtakarítással összefüggő éves szabadalom-hasznosítási díjat, hogy a készülék ténylegesen üzembe helyezése nem történt meg, így a szabadalom semmilyen megtakarítást nem eredményezett, kötelességeiket szándékosan megszegték. A terheltek tudatában voltak annak, hogy a berendezés üzembe helyezése és termelésben történő tényleges felhasználásának hiányában a szabadalom-hasznosítási díjak kifizetésével a sértett részvénytársaságot vagyoni hátrány éri, s ebbe belenyugodva, ekként a vagyoni hátrány okozása tekintetében eshetőleges szándékkal cselekedtek.
Az eljárt bíróságok tehát mindenben helytállóan állapították meg a terhelt bűnösségét, és minősítették cselekményét különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan, társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntetté-nek.
A kifejtettekből következik, hogy a felülvizsgálati indítványnak az az álláspontja, hogy a cselekmény hűtlen kezelés bűntette helyett hanyag kezelés vétségeként minősül, téves.
Akkor, amikor az I. r. terhelt (és társa) a gazdálkodásban nem hasznosítható szolgáltatásokra – tanulmányokra – kötött szerződést és eszközölt kifizetéseket, illetve, amikor egy termelésbe üzemszerűen be nem állított berendezés után több éven át szabadalom-hasznosítási díjat fizettetett, tudatában volt annak, hogy kötelességszegései vagyoni hátrányt eredményeznek. Az irányadó tényállásban nincs olyan adat, amely az ésszerűség keretei között arra engedne következtést, hogy a terhelt bármely reális okból könnyelműen bízhatott volna a vagyoni hátrány elmaradásában, ekként cselekménye a szándékos szabályszegés ellenére is gondatlanságból elkövetett cselekmény lenne.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az I. r. terhelt vonatkozásában a Be. 426. §-ának alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 469/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás