BÜ BH 2009/2
BÜ BH 2009/2
2009.01.01.
A büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha a terhelt – a kiskorú veszélyeztetése bűntettét megvalósító folyamatos jellegű elkövetési magatartás utolsó részcselekményét – a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje alatt követi el [Btk. 90. § a) pont, 195. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2005. november 25. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében. Ezért őt 2 évi börtönre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a terhelttel szemben korábban kiszabott 10 hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendelte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
Az 1964-ben született terhelt többször volt büntetve. Legutóbb:
A bíróság a 2004. november 5. napján jogerőre emelkedett – tárgyalás mellőzésével meghozott – végzésével lopás bűntette miatt 10 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönre és 50 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A terhelt 15 éve él élettársi kapcsolatban S. Á.-val. Kapcsolatukból 2000. október 28-án K. A. nevű gyermekük született, akinek az eltartásáról közös háztartásukban együtt gondoskodnak.
A terhelt évek óta rendszeresen fogyasztott szeszes italt. A gyermek megszületése óta a terhelt alkoholizálása fokozódott. Heti két-három alkalommal részegen ment haza, ilyenkor élettársát durván, trágárul szidalmazta, bántalmazta. Ettől a viselkedéstől az sem tartotta vissza, hogy mindennek a gyermekük is szemtanúja volt. A terhelt a szidalmazást kisfiára is kiterjesztette. Az élettársával való veszekedések során a gyermeket is ,,kis köcsög'', ,,dögöljetek meg'' szavakkal illette. Amikor a terhelt ittasan veszekedett, verte az élettársát, a gyermek rettegett tőle, sírt, félelmében bevizelt. Amikor a terhelt ittasan bántalmazta az élettársát, testi épségét védve több alkalommal kisfiával együtt elmenekült otthonról. Néhány alkalommal S. A. a terhelti bántalmazás miatt kórházba is került, feljelentést azonban könnyű sérülései miatt egyszer sem tett.
2002-ben egy veszekedés során a terhelt élettársát úgy mellbe rúgta, hogy nem kapott levegőt. A sértett jelen lévő testvére a síró-ordító kisfiút felvitte a galériára és mentőt akart hívni. A terhelt elvette a mobiltelefont az élettársa testvérétől majd azzal a kijelentéssel, hogy szimulál, S. Á. fejét a csap alá nyomta. S. Á. levegőért kapkodott, fuldokolt, majd egy idő után a terhelt felhagyott magatartásával és a sértett jobban lett.
2003. augusztus 6-án a terhelti bántalmazás miatt mentő szállította kórházba S. Á.-t akit az ajak és a szájüreg nyílt sebe miatt láttak el. A gyermekük ennek a bántalmazásnak is szemtanúja volt. A kisfiút az anyja a mentővel magával vitte, miközben a gyerek végig sírva kérlelte a mentősöket, hogy gyógyítsák meg az édesanyját.
A terhelttől a magatartása miatt lakókörnyezetében is tartottak a lakók, durva magatartása miatt rendőri intézkedést is kértek.
2004. november 3-án éjfél körül a terhelt részegen érkezett haza, felrúgta az ágyat, amelyben élettársa és kisfia aludt. Az élettársát hátba rúgta, majd a kisfiút magához ölelő S. Á.-t ki akarta lökni a lakásból. S. Á. ekkor egy kabátot magukra terítve igyekezett menekülni, amelyet a terhelt nem engedett, majd végül az élettársát a gyerekkel együtt az udvarra lökte. Eközben üvöltözött velük, mondván: takarodjanak a gyerekkel együtt, mert ha visszamennek megveri vagy megöli őket. A terhelt a rendőrök kiérkezése után sem hagyta abba erőszakos magatartását. Élettársát szidalmazta, megöléssel fenyegette és elismerte, hogy tényleg kilökte mindkettőjüket a lakásból.
Azt is hangoztatta, hogy az sem érdekli, hol tölti a fia az éjszakát. Ezután a terheltet a rendőrök előállították, S. Á. pedig kisfiával ismerősökhöz ment éjszakára.
2004. november 19-én a gyermekük betegsége miatt S. Á. kétnapi kórházi tartózkodás után tért haza. A kiskorú észrevette, hogy apja megint részeg, ezért nem akart hozzá menni. A terhelt erre ismét ,,kis köcsög'', ,,dögöljetek meg'' stb. kifejezésekkel illette családtagjait. Ekkor – az esetleges bántalmazást megelőzendő – S. Á. elment otthonról a fiával.
Az elsőfokú bíróság szerint a terhelt azzal a magatartásával, hogy rendszeresen ittas állapotban tért haza, ilyenkor családjával agresszívan, durván viselkedett, élettársát és fiát trágár szavakkal szidalmazta, élettársát rendszeresen a gyermeke jelenlétében bántalmazta, őket otthonukból elüldözte, az utcára kidobta, a szülői kötelességét súlyosan megszegte és a nevelése alatt álló gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését veszélyeztette. A cselekményét ezért a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a szerint büntetendő kiskorú veszélyeztetése bűntettének minősítette.
A terhelt és védője által enyhítésért bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2006. évi május hó 26. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt börtönbüntetését 1 évre enyhítette, a végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A közügyektől eltiltást mellékbüntetés kiszabását mellőzte. A bíróság korábbi végzésével jogerősen kiszabott 10 hónap börtönbüntetés végrehajtásának elrendelését mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete szerint 2004. november 19-én a terhelt részegen szidalmazta a családtagjait. Az élettársát azonban nem bántalmazta, őket nem küldte el otthonról. S. Á. maga döntött úgy, hogy az esetleges bántalmazást megelőzendő, a gyermekkel együtt a lakást elhagyja. A másodfokú bíróság ezért súlyos kötelességszegés, mint törvényi tényállási elem hiányában ezt a részcselekményt az egyébként helyesen megállapított bűnösség köréből kirekesztette. Mivel kizárólag ez a részcselekmény esett a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejére, ezért a korábbi felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtása elrendelését mellőzte.
A másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a terhelt terhére a Be. 418. §-ának (1) bekezdésében meghatározott törvényes határidőben a börtönbüntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése, és a bíróság korábbi végzésével kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelése végett, mert – álláspontja szerint – a bíróság a Btk. 90. §-ának a) pontjába foglalt anyagi jogi szabály sérelmével függesztette fel próbaidőre az általa kiszabott szabadságvesztés-büntetést.
Az irányadó tényállás szerint ugyanis a rendszeresen ittasan hazatérő terhelt a családjával agresszívan, durván viselkedett, szidalmazva az élettársát és fiát. Élettársát rendszeresen a gyermek jelenlétében bántalmazta, őket otthonról elüldözve az utcára kidobta. Ezáltal szülői kötelességét súlyosan megszegte és a gyermek testi, értelmi, erkölcsi fejlődését veszélyeztette.
A jogerős ítélet tényállásában foglalt cselekmények – beleértve a 2004. november 19. napján történteket is – természetes egységet képeznek. Ennek egyik részcselekménye a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejére esik. A másodfokú bíróság az anyagi jogszabály megsértésével nem értékelte bűncselekménynek a felfüggesztett szabadságvesztés tartama alatt végrehajtott terhelti cselekményt.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg. Állapítsa meg, hogy a terhelt a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét részben a vele szemben 2004. november 5. napján jogerőre emelkedett végzéssel kiszabott 10 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetés felfüggesztésének a próbaideje alatt követte el, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.
A védő a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
Az irányadó tényállás szerint a rendszeresen ittasan hazatérő terhelt a családjával agresszívan, durván viselkedett, szidalmazva élettársát és fiát. Élettársát ismétlődően a gyermek jelenlétében bántalmazta, őket otthonról elüldözve az utcára kidobta. Ezáltal, mint a gyermekével közös háztartásban élő édesapa, a gyermeke nevelésére, gondozására vonatkozó szülői kötelességét rendszeresen és súlyosan megszegte.
A terheltnek a 2004. november 19. napján ismét részegen tett kijelentéseit nem lehet kiragadni egy több éven át tartó eseménysorból, nem lehet elválasztani az irányadó tényállás egyéb részleteitől. A terhelt részegségét, megalázó kijelentéseit, majd tettlegességeit a kiszolgáltatott anya és gyermeke védtelenül szenvedte el, és végül vagy egészségügyi ellátásra szorultak vagy ismerősökhöz, rokonokhoz kényszerültek menekülni. A testi erejével évek óta visszaélő, családtagjait ittas állapotban megalázó terhelti magatartás a vele együtt élő hozzátartozóiban már kialakította a megfelelő védekezési reflexeket. 2004. november 19-én a gyermeket ittas apjának már a látványa, a jelenléte félelemmel töltötte el. Amikor pedig ezt a terhelt észlelte, nyomban támadólag lépett fel. A maga és gyermeke érdekében fellépő S. Á. édesanya ezért kényszerűen menekült el ismét otthonából. Mindez jól szemlélteti, hogy a marasztaló ítélet tényállása nem egyszeri cselekményt, nem alkalmi helyzeteket határozott meg, hanem az 1 rb., kiskorú veszélyeztetése adott esetben több részcselekménnyel valósult meg.
A nevelés magatartások sorozata, amelyek részben a kiskorú ismereteinek a gyarapítására szolgálnak, részben pedig példamutatáson, viselkedési mintán keresztül hatnak a gyermek személyiségének a fejlődésére. A nevelési kötelezettség megszegése nem csak fizikai erőszakkal, bántalmazással valósítható meg, hanem verbálisan is, illetve olyan magatartás tanúsításával, amely az általános értékítélet szerint a negatív élmények beépülésével a kiskorú személyiségének a torzulását okozhatja.
Az a tény, hogy a kiskorú ismételten személyesen átélte apjának erőszakoskodását, az ő és édesanyjának a megaláztatását, átélte a bántalmazások miatti menekülés kényszerét, összességében eredményezte a gyermekkorú erkölcsi, értelmi fejlődésének a veszélyeztetését.
A terhelt nem csak élettársát becsmérelte gyermeke előtt, hanem kiskorú fiát is durván szidalmazta, megalázó jelzőkkel illette. Ez a magatartás akkor is veszélyezteti a kiskorú értelmi, erkölcsi fejlődését, ha nem párosul bántalmazással.
A Btk. 195. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetésének bűntette a szülő (vagy más arra köteles személy) nevelési, felügyeleti vagy gondozási kötelezettségének a súlyos megszegésével követhető el.
Az ítélkezési gyakorlatban kivételesen fordul elő, hogy a vizsgált bűncselekmény egyszeri elkövetési magatartással vagy egyszeri alkalomhoz kötődően valósul meg. Ilyen esetekben ugyanis a cselekmény rendszerint nem marad meg a vizsgált bűncselekmény törvényi tényállásában meghatározott veszélyeztető eredmény körében, hanem valamilyen tragédia következik be, és annak a tényleges sértő eredményéhez igazodik a tett minősítése. (Így gondatlanságból elkövetett emberölés állapítható meg, ha pl. amíg a szülők a lakástól távol italoznak, a lakásban egyedül hagyott gyermekkel vagy gyermekekkel végzetes baleset történik.)
Valójában többnyire a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására vonatkozó kötelesség rendszeres, sorozatos megszegése minősül összességében súlyos kötelességszegésnek. Így például, ha a szülő rendszeresen nem járatja a gyermeket az iskolába, betegsége esetén hosszú ideig nem viszi őt orvoshoz, nem adatja be a kötelező védőoltásokat, etetését, gondozását, tisztán tartását rendszeresen elhanyagolja stb.
Amint arra már a BH 1997/263. szám alatt közzétett döntés is rámutatott, bár egyetlen, rövid időn át hatást kifejtő kötelességszegés is minősülhet súlyosnak a bűncselekmény megvalósulása szempontjából, rendszerint vagy legalábbis gyakran a kötelességszegések összességükben válnak súlyossá. A kiskorú veszélyeztetésének elkövetési magatartása rendszerint folyamatos jellegű. A kötelességszegések számára és esetleg eltérő jellegére tekintet nélkül 1 rb. bűncselekmény valósul meg, tehát sem halmazatot, sem folytatólagosságot nem lehet megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján arra következtetett, hogy a természetes egységként több mozzanattal, éveken keresztül elkövetett 1 rb. bűncselekmény utolsó elkövetési magatartásának a kifejtésére 2004. november hó 19. napján került sor.
Ezzel a 2002-től kezdődő, s évekig elhúzódó magatartással okozati összefüggésben a tényállásszerű eredmény is bekövetkezett. A terhelt a kiskorú gyermekének lelki, érzelmi, erkölcsi fejlődését súlyosan és közvetlenül veszélyeztette, sőt ezen túlmenően már kialakította benne a kényszerű reflexeket és elhárítási mechanizmusokat is. Ezért – amint azt az eljárt bíróságok egyébként helyesen állapították meg – a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetése bűntettének valamennyi tényállási eleme maradéktalanul megvalósult.
A terheltet a bíróság a 2004. november 5. napján jogerőre emelkedett – tárgyalás mellőzésével meghozott – végzésével lopás bűntette miatt 10 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönre ítélte. A terhére (a felülvizsgálat alapjául szolgáló ügyben) megállapított bűncselekmény elkövetési magatartása – részben – a próbaidő tartamára, 2004. november 19. napjára esik, és ahhoz igazodóan, azzal okozati összefüggésben a bűncselekmény tényállásszerű eredménye is a próbaidő alatt következett be. A bűncselekmény elkövetésére tehát – ha csak részben is – a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt került sor. Ennélfogva a másodfokú bíróság az anyagi jogszabály megsértésével állapította meg ennek ellenkezőjét.
A Btk. 90. §-ának a) pontja szerint a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követték el.
A Btk. 91. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani, ha a próbaidő alatt megállapítják, hogy a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
A terhelttel szemben jogerősen 2004. november 5. napján kiszabott 10 hónap börtönbüntetés felfüggesztésének 3 évi próbaideje 2007. november hó 4. napján járt volna le, ezért a végrehajtása elrendelésének törvényi akadálya sincs.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A felülvizsgálattal érintett másodfokú ítéletet – a Be. 427. §-a (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásával – megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A másodfokú bíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében akként változtatta meg, hogy a jogerősen kiszabott 1 év börtönbüntetés 3 év próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. A bíróság korábbi végzésével kiszabott 10 hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendelte. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét nem érintette.
(Legf. Bír. Bfv. II. 69/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás