BÜ BH 2009/200
BÜ BH 2009/200
2009.07.01.
Nem valósul meg eljárási szabálysértés, ha azoknak a terhelteknek a védelmét – akiknek az érdekei nem ellentétesek – ugyanaz a védő látja el. Az, hogy a terheltek érdekei ellentétesek-e, kizárólag a védekezésüknek, illetve a vallomásuknak a tartalma alapján dönthető el. Ha a terheltek egybehangzóan tagadják a bűncselekmény elkövetésében való részvételüket, vagy azonos az előadásuk e cselekményről, érdekellentétükről nem lehet szó, még akkor sem, ha az egyik vagy egyes terhelteknek az lenne a valóságos – kedvezőbb büntetőjogi megítéléshez vezető – érdeke, hogy a társaitól eltérő vallomást tegyen [Be. 44. § (4) bek., 373. § (1) bek. II. d) pontja].
A városi bíróság ítéletében F. M. IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében, valamint társtettesként, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében, és ezért halmazati büntetésül két év tíz hónapi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítéletben megállapított, az e terheltet érintő tényállás lényege a következő:
A IV. r. terhelt baráti viszonyban állt az ügy II., III. és V. r. terheltjével. 1999. november elején az V. r. terhelt E. nevű barátnője a terhelt felkérésére megismerkedett a sértettel, és vele szexuális kapcsolatot létesített. 1999. november 14. napján a terheltek a II. r. terhelt lakásán tartózkodtak az E. nevű nővel együtt, akivel az V. r. terhelt ekkor megbeszélte, hogy másnap (november 15-én) este a sértettel együtt felmegy a II. r. terhelt lakására, ott szexuális kapcsolatot létesít vele, egyben gondoskodik arról, hogy a lakás bejárati ajtaja nyitva maradjon, így ő társaival oda be tud majd jutni.
Miután – a megbeszélés szerint – a lakásba érve az E. nevű hölgy a sértettel szeretkezni kezdett az előre megbeszélt időpontban, a II. és III. r. terhelt, majd kis időre rá a IV. r. és az V. r. terhelt is bementek a lakásba.
Ott a II. r. terhelt azt a látszatot keltette, mintha az E. nevű hölgy az ő élettársa lenne, és féltékeny lenne rá. A sértettet megöléssel, veréssel fenyegette, és a III. r. terhelttel együtt ütlegelni, rugdosni kezdte. Eközben a III. r. terhelt egy 10–15 cm pengehosszúságú kést hozott be a konyhából, és azt a sértett arcához téve, majd azzal combját szurkálva megfenyegette, hogy péniszét levágják, illetve megölik, amennyiben nem ,,teszi jóvá'' cselekedetét.
A később érkezett IV. r. terhelt csillapítani kezdte a II. r. terheltet, majd az V. r. terhelt közölte a sértettel, hogy ki kell engesztelnie a társát.
A terheltek által alkalmazott bántalmazás és fenyegetés elegendő volt ahhoz, hogy a sértett félelmében ígéretet tegyen 10 millió forint átadására. Erről a sértettel kölcsönszerződést írattak alá, majd megjelölték a pénz átadásának helyét és idejét. Ezután a sértettet az V. r. terhelt gépkocsijába ültették, aki meg is mutatta neki: melyik útvonalon kell másnap a pénz átadásakor közlekednie.
A terheltek ezen idő alatt a sértettet mindvégig visszatartották.
A sértett másnap feljelentést tett a nyomozó hatóságnál. A nyomozóhatósággal egyeztetve a sértett elment a megbeszélt helyszínre, de gépkocsijának sérült gumija miatt kb. egy óra késéssel érkezett, ott azonban a terheltek nem voltak jelen.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a IV. r. terhelt terhére a büntetés súlyosítása, a terhelt és védője a terhelt felmentése érdekében jelentett be fellebbezést.
A megyei bíróság a fellebbezéseket elbírálva végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a történeti tényállást annyiban pontosítva, hogy a sértett több órán át volt akadályozva szabad mozgásában.
Az első- és másodfokú határozat ellen a IV. terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt okból felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
Az indítvány szerint mind az első, mint a másodfokú bíróság megsértette a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontjában megjelölt – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – eljárási szabályt, miután a bírósági eljárásban a II–III–IV–V. r. terhelt védelmét mindvégig ugyanaz a meghatalmazott védő látta el. Álláspontja szerint annak ellenére, hogy a bűncselekmény elkövetését mindvégig tagadták a terheltek, a IV. r. terhelt és terhelt-társai között érdekellentét volt. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a IV. r. terhelt csillapítani igyekezett a II. r. terheltet a sértett bántalmazásakor. Így a IV. r. terheltnek lehetősége lett volna arra, hogy társaitól eltérő védekezést terjesszen elő, erre azonban csak úgy kerülhetett volna sor, ha nem ugyanazon védő képviseli őket.
Ezért az indítványozó szerint a IV. r. terhelt védelmében nem járhatott volna el ugyanaz a védő, következésképp a bíróság olyan személy távollétében tartott tárgyalást, akinek a részvétele azon kötelező volt.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találva a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint arra figyelemmel, hogy a terheltek tagadták a bűncselekmény elkövetését, és azt is, hogy a helyszínen tartózkodtak, továbbá egyikük sem kísérelt meg alibit biztosítani társainak, közöttük érdekellentét nem merült fel. Így nem valósult meg a védő által hivatkozott eljárási szabálysértés sem.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt:
A Be. 44. § (4) bekezdése szerint több terhelt védelmét ugyanaz a védő akkor láthatja el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek.
Abban az esetben, ha a terheltek egyike a másikra terhelő vallomást tesz, ugyanakkor a társa tagadja a bűncselekmény elkövetését, valóban ilyen érdekellentét áll fenn. Nem beszélhetünk azonban érdekellentétről csupán azért, mert a terheltnek elméletben lehetősége lett volna olyan, a társaitól eltérő védekezést előterjeszteni, s ennek megfelelő vallomást tenni, amely a cselekvőségének a büntetőjogi megítélését kedvezően érintette volna. Ilyen védekezést a terhelt nem terjesztett elő, s vallomása sem volt ellentétes a terhelttársakéval.
Az eljárás során valamennyi terhelt tagadta a terhükre rótt – a fenti tényállás szerinti – bűncselekmények elkövetését. Vallomásuk szerint a kérdéses időpontban nem is jártak abban a lakásban, ahol a sértett tartózkodott, és mindannyian megpróbáltak maguknak alibit bizonyítani. Szó sem volt tehát arról, hogy a terhelti vallomások között ellentétek lettek volna. Egyik terhelt sem tett a másikra terhelő vallomást, sőt, egymással összhangban védekeztek, és védekezésüket a feltett kérdések hatására sem változtatták meg.
Az pedig, hogy a IV. r. terhelt, ha védelmét másik védő látja el, az ő kérdéseire változtatott volna a vallomásán, az addigi védekezésén, az csupán feltételezés, semmivel nem igazolható, s nem is valószínűsíthető. Ennek tehát eljárásjogi jelentőséget tulajdonítani nem lehet.
Nem megalapozott ekként az a védői indítvány, amely szerint az eljárt bíróságok a hivatkozott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabály megsértésével hozták volna meg ügydöntő határozatukat.
Nem sértették meg az eljárt bíróságok a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárási szabályokat sem. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat – a Be. 423. § (4) bekezdésére figyelemmel – az indítványban megjelölt ok alapján felülbírálva a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 593/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás