BÜ BH 2009/202
BÜ BH 2009/202
2009.07.01.
I. Megalapozatlan a zár alá vétel feloldása, ha a magánfél által kezdeményezett végrehajtás lényeges körülményeinek a tisztázása elmarad.
II. Teljesítés hiányában a végrehajtási jog elévüléséig nincs törvényes lehetőség a zár alá vétel feloldására [Be. 159. § (1) bek. a) és e) pont].
Az elsőfokú bíróság végzésével a D. Kft. 1 millió forint összegű törzstőkéjére bejegyzett zár alá vételt a Be. 159. § (4) bekezdés a) és e) pontjaira történő utalással feloldotta.
A végzés ellen a magánfél terjesztett elő fellebbezést.
A főügyészség átiratában a jogorvoslattal megtámadott határozat hatályon kívül helyezését indítványozta.
A másodfokú bíróság határozatában kifejtette, hogy az ügy megítélése szempontjából döntő jelentőségű az a körülmény, hogy a polgári jogi igény érvényesítését a korábban eljárt megyei bíróság egyéb törvényes útra utasította. Ezért a zár alá vétel – figyelemmel a Be. 159. § (4) bekezdés e) pontjára – főszabályként csak akkor oldható fel, ha a magánfél 60 napon belül nem igazolta, hogy az igényét érvényesítette.
A tájékoztatás adására felhívott magánfél ugyanis okiratokkal alátámasztottan jelezte, hogy a vagyonjogi igény érvényesítése megtörtént, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése után pedig végrehajtási eljárást kezdeményezett.
Ennek részletei azonban több vonatkozásban is ellentmondásosak.
A megyei bíróság büntetőjogi felelősséget megállapító ítélete a D. Kft. törzstőkéjét érintően rendelkezett a zár alá vétel fenntartásáról, míg ugyanezen határozatnak a személyi adatokra vonatkozó része azt tartalmazta, hogy D. L. vádlott a D. Bt.-ben vállalt tisztséget, annak volt beltagja.
A kényszerintézkedéssel érintett gazdálkodó szervezet működési formájának a tisztázása kiemelt fontosságú a végrehajtás szempontjából is. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) ugyanis különbséget tesz a jogi személyiséggel rendelkező és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok vagyonrészeire vezethető eljárási cselekmények között. Az előbbi esetben – a Vht. 132. § (1) bekezdése értelmében – a gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető üzletrészt a végrehajtó árverésen értékesíti, míg akkor, ha az adósnak jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban van vagyonrésze, a végrehajtó tájékoztatja a végrehajtást kérőt arról, hogy az adós tag helyett a rendes felmondás jogát gyakorolhatja. Ha a végrehajtást kérő a felmondást tartalmazó nyilatkozatot a végrehajtónak átadta, a végrehajtó megküldi azt a gazdasági társaságnak, egyúttal az adósnak a társasággal szemben a tagsági jogviszony megszűnése miatt fennálló követelését lefoglalja (Vht. 132/A. §).
A végrehajtás sikerességének, illetve eredménytelenségének a kérdésében csak ezt követően, a fentebb idézett eljárási cselekmények foganatosítása után lehet állást foglalni.
A jelen ügyben azonban erre nem került sor: a magánfél vagyonjogi igényének az érvényesítését szolgáló érdemi eljárási cselekményt a végrehajtó – a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan – még nem kezdeményezett. Ilyen körülmények között a zár alá vétel feloldása mindenképpen idő előtti.
Kérdéses ugyanakkor, hogy a végrehajtás eredménytelenségéről szóló átirat alapján egyáltalán lehet-e helye a zár alá vétel feloldásának; ilyen okot ugyanis a Be. 159. § (4) bekezdése nem tartalmaz. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint mindaddig, míg a zár alá vétellel biztosítani kívánt vagyonjogi igény kikényszeríthető, nincs törvényes lehetőség a kényszerintézkedés megszüntetésére. A Vht. 57. § (1) bekezdése alapján a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el. Ez tehát az a végső időpont, ameddig a zár alá vétel fenntartása indokolt lehet, a vagyoni jogok feletti rendelkezési jogosultság – az egyéb feltételek fennállása esetén – törvényesen a szóban forgó elévülés bekövetkezéséig függeszthető fel. Ezután már szóba jöhet a Be. 159. § (4) bekezdés a) pontjának az alkalmazása, annak megállapítása, hogy a zár alá vétel elrendelésének az oka, a vagyonjogi igény kikényszeríthetőségének a hiányában megszűnt.
Következésképpen a zár alá vétel feloldását sérelmező fellebbezés megalapozott volt.
Ezért a másodfokú bíróság – a Be. 347. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen – az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte azzal, hogy új eljárást hivatalból nem kell lefolytatni, annak csak erre irányuló kérelem vagy indítvány alapján lehet helye.
(Pécsi Ítélőtábla Bkf. II. 192/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás