PÜ BH 2009/206
PÜ BH 2009/206
2009.07.01.
A felperes perindításhoz fűződő jogi érdeke fennállását a bíróságnak minden ügyben egyedileg kell megvizsgálnia. A felperesnek az ügyhöz kapcsolódó érdekeltsége nem jelenti automatikusan a jogi érdek fennállását (Ptk. 173. §, 1990. évi LXV. tv. 79. §, Pp. 3. §).
A felperes és házastársa közös tulajdonában áll az á.-i B.404/1. hrsz.-ú hétvégi ház és udvar megnevezésű ingatlan. Az ingatlan megközelítése közúton a 376. hrsz.-ú P. utcán át a 380. hrsz.-ú úton tovább haladva, illetve annak meghosszabbításával a 385/2. hrsz.-ú közterület megnevezésű, alperes tulajdonában volt, eredetileg 410 m2 területű úton volt lehetséges. Az alperesek 1999. november 15-én ,,telekhatár rendezéssel vegyes tulajdonközösséget megszüntető szerződést'' kötöttek, miután a b.-i jegyző a telekalakítást engedélyezte. A szerződésben foglaltak az ingatlan-nyilvántartásban átvezetésre kerültek. Az alperesek közötti szerződés célja egyebek között az is volt, hogy kialakuljon a 385/15. hrsz.-ú út, amely összeköttetést jelent a 385/15. hrsz.-ú közúttal. Az útnak használt közterület nyomvonalának megváltoztatásával a korábbi 410 m2 helyett jelenleg 403 m2 szolgál út céljára, ugyanakkor másik négy ingatlan közterületen keresztül megközelíthetővé vált. (A 385/2. hrsz.-ú 410 m2 helyett 265 m2 lett, de a 385/13. hrsz.-ú létesült 138 m2 területtel.) A felperes az alperesek között létrejött szerződésben nem volt fél. A szerződésben foglaltak végrehajtása következtében az ingatlanához vezető 385/2. hrsz.-ú közterület szélessége csökkent és az út nyomvonala is megváltozott.
Figyelemmel arra, hogy a felperes ingatlanához vezető közterület helyi út céljára szolgált, az ingatlan szerepelt a forgalomképtelen vagyontárgyakat felsoroló önkormányzati rendelet mellékletében. Az I. r. alperes nem az önkormányzati rendelet módosításával, hanem képviselői testületi határozat útján engedélyezte a mellékletben szereplő ingatlanokat is érintő szerződés megkötését. A bekövetkezett változásoknak megfelelő, rendeleti szintű szabályozást 2004-ben utólagosan elvégezte.
A felperes előbb 2000. szeptember 5-én a Megyei Közigazgatási Hivatalhoz fordult, a közigazgatási hivatal azonban tájékoztatta, hogy a szerződés ingatlan-nyilvántartási bejegyzése már megtörtént, így felügyeleti jogkörben eljárva a hatóságnak nincs intézkedési joga. A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között Á.-n 1999. november 15-én megkötött telekrendezéssel vegyes tulajdonközösséget megszüntető szerződés semmis a Ptk. 173. §-a, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 79. § (2) bekezdésének a) pontja, valamint a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján, a szerződés emellett Á. Önkormányzatának 1995. évi 7. számú rendeletébe is ütközik. Előadta, hogy az ingatlanát gépjárművel nem lehet megközelíteni, ezért az ingatlanában értékcsökkenés is bekövetkezett.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesi kereseti kérelemnek helyt adott és megállapította a perbeli szerződés érvénytelenségét, kötelezte az I. r. alperest az eredeti állapot helyreállítására akként, hogy a perben beszerzett szakértői vélemény mellékletét képező vázrajz szerint helyezze vissza az út nyomvonalát. Az I-V. r. alpereseket ennek tűrésére kötelezte. A másodfokon eljárt bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésében kifejtette, hogy a hatályon kívül helyezéshez az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértések mellett az is vezetett, hogy az ügyben vizsgálni kell a felperes jogi érdekeltségét. A Ptk. 234. §-ában írt szabályok alkalmazása körében ugyanis az a bírói gyakorlat alakult ki, hogy a felperesnek anyagi jogszabályokon alapuló felhatalmazás vagy jogi érdekeltség fennállása kell ahhoz, hogy a perben a mások között létrejött szerződés semmisségének megállapítását kérhesse. Ennek hiányában a szerződés semmissége vonatkozásában kereshetőségi jog nem illeti meg.
A lefolytatott újabb eljárásban az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletnek nevezett határozatot hozott, amelyben megállapította, hogy a felperesnek anyagi jogszabályon alapuló jogi érdekeltsége áll fenn az alperesek között 1995. november 15-én kelt és az á.-i 582. hrsz.-ú közterületet – út – érintő ,,telekhatár-rendezéssel vegyes tulajdonközösség megszüntető szerződés'' semmisségének megállapítását illetően. Az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az I. r. alperes képviselő testülete az 1995. évi 7. számú önkormányzati rendelet 1. § (2) bekezdésének megsértésével határozott az út nyomvonalának megváltoztatásáról, emellett az alperesek az útügyi hatóságot sem vonták be az eljárásba és a felperest sem tájékoztatták. Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le arra vonatkozóan, hogy sérelmet jelent-e az út jelenlegi nyomvonalának elhelyezkedése a felperes számára, mert ebben az esetben bizonyítottnak látta a felperes perlési jogosultságát. Kifejtette, hogy abban a kérdésben, van-e más olyan polgári jogi eszköz, amivel a felperesi sérelem orvosolható lenne, hivatalból nem volt köteles vizsgálódni. A felperesi előadást elfogadta, amely szerint közigazgatási eljárásban már megkísérelte a panasz orvoslását, de az nem vezetett eredményre.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján csak olyan személy indíthat semmisség megállapítása iránt keresetet, akit jogszabály erre feljogosít, vagy akinek van jogilag elismerhető érdeke a jogsérelme érvényesítéséhez és emellett a semmisség megállapításán kívül más polgári jogi eszközt nem tud igénybe venni a sérelme orvoslásához. Kétségtelen, hogy az I. r. alperes tulajdonát képező közterületet is érintő szerződéskötés miatt a felperes ingatlana megközelítéséül használt út nyomvonala áthelyezésre került, az új nyomvonal keskenyebb és azon nehezebb a felperesi ingatlanhoz eljutni gépkocsival. Az a tény, hogy a szerződés tárgya olyan közterület volt, amely útként szolgál és ezen ingatlan forgalomképtelennek minősül, elvileg valóban a szerződés semmisségének megállapításához vezethetne, de e tény önmagában nem biztosít a felperesnek a mások között létrejött szerződés semmisségének a megállapítása iránt perindítási jogot. A másodfokú bíróság szerint a felperes kereshetőségi jogának megállapításához szükséges lett volna, hogy a felperes az ingatlan tulajdonjogára igényt tarthasson, ez azonban a jelen ügyben nem állapítható meg.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan pedig a keresetnek való helytadást kérte. Megismételte, hogy az I. r. alperes a szerződéskötés útján az önkormányzat közvagyonába tartozó és forgalomképtelennek minősülő 385/2. hrsz.-ú ingatlan területének egy részét magántulajdonba adta, az eredeti út 145 m2-rel kisebb lett, alakja megváltozott és emiatt alkalmatlanná vált arra, hogy azon a felperes az ingatlanát rendeltetésszerűen megközelíthesse. Az I. r. alperes megsértette az 1995. évi 7. számú önkormányzati rendeletet, a Ptk. 173. § (2) bekezdése értelmében a forgalomképtelen dolog elidegenítése semmis. Ezen kívül az Ötv. 79. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a helyi közutak forgalomképtelenek, így a szerződés e jogszabályba is ütközik. A felperes utalt a Legfelsőbb Bíróság BH 1991/107. számú közzétett határozatában foglaltakra, amely szerint a kereshetőségi jogot a jogviszony (az érdekeltség), vagy a törvényi (jogszabályi) felhatalmazás alapozhatja meg. Álláspontja szerint az a tény, hogy tűzoltóautó, vagy mentőautó az új nyomvonalon az ingatlanát nem tudja megközelíteni, a szippantó-gépkocsi nem tud az úton feljutni, építési anyagot nem tudna a telkére szállítani, megalapozza a perbeli szerződés semmisségére irányuló kérelemben fennálló közvetlen jogi érdekeltségét és kereshetőségi jogát. A felperes a felülvizsgálati kérelemben utalt arra, hogy téves a másodfokú bíróság azon álláspontja, miszerint tulajdoni igény hiányában nem hivatkozhat a jogi érdekeltségére. A közterület vonatkozásában tulajdonjogi igényt értelemszerűen nem is támaszthatott. Hivatkozott arra, hogy a jogsérelem elhárítására a másodfokú bíróság jogi álláspontjával szemben valójában más jogi eszköz már nem áll rendelkezésére.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, amelyben a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is elsődlegesen azt kell a perben vizsgálni, hogy a felperes érdekeltsége eléri-e azt a szintet, amely feljogosítja őt a mások között létrejött szerződés semmisségének a megállítására irányuló kereset előterjesztésére. A Legfelsőbb Bíróság nem vitatja, hogy a felperesnek érdeke fűződik ahhoz, hogy az ingatlanához vezető közterület a korábbi, számára kényelmesebb nyomvonalat kövesse. A jogos érdek azonban ennél többet jelent, a jog által védett érdeket.
A Pp. 3. §-ában foglaltak alapján a keresetindítási jog az érdekelteket illeti meg, vagy azt, akinek olyan jogosítványa van, hogy más jogának érvényesítése céljából keresetet indíthat. Az érdekelti minőséget a bíróságnak minden ügyben egyedileg, az ügy összes körülményét figyelembe véve kell vizsgálnia. A jogszabályi rendelkezés a fokozottan védett társadalmi érdek miatt széles körű hivatkozási jogot biztosít a szerződés semmisségére azonban ez a hivatkozási lehetőség nem jelent egyben automatikusan keresetindítási jogosultságot is. Az ellenkező jogértelmezés az ügyletkötő feleket zaklatásnak tenné ki, és olyan perlési jogosultságot eredményezne, amely sértené az ügyleti biztonságot, a személyhez fűződő jogokat és nem szolgálná a társadalmi érdekeket sem (BH 1991/107. számú jogeset).
Nem vitás, hogy a felperesnek jogszabályi felhatalmazása a perindításra nincs. Az ügyben tehát azt kell vizsgálni, hogy a felperes érdekeltsége a jogi érdek ismertetett szintjét eléri-e. A jelen ügyben az I. r. alperes, mint önkormányzat az útnak használt közterület mértékét a felperesi állítással szemben csak minimális mértékben változtatta meg, a felperesi ingatlanhoz vezető útból elvett területet a telekhatár-rendezés más út létesítésével ,,visszaadta'' út céljára. Az út nyomvonalának áthelyezése arra szolgált, hogy más ingatlantulajdonosok is meg tudják közelíteni közterületen a saját ingatlanukat, a telekrendezés tehát közérdek volt és az I. r. alperesnek az Ötv. 8. §-ában foglalt közszolgáltatási feladatai ellátását szolgálta. A telekhatár-rendezés és az alperesi szerződés megkötése azért is szükséges volt, hogy a perben nem álló 394/1. hrsz.-ú ingatlan és az V-VI-VII. r. alperesek tulajdonának terhére kialakított 385/19. hrsz.-ú útból adódó veszteség kiegyenlítésre kerüljön, és az addig úttal össze nem kötött környékbeli ingatlanok is a közúthoz csatlakozhassanak. A felperes érdekével szemben tehát más ingatlantulajdonosok jogos érdeke áll szemben. A felperes az ingatlanát – ha nehezebben is – változatlanul meg tudja közelíteni. A felperes jogos érdekének fennállása a szerződés semmissége iránt akkor lenne megállapítható, ha a felperes a perben azt bizonyította volna, hogy az ingatlana megközelíthetősége gyakorlatilag az új nyomvonalra tekintettel megszűnt. Ezt a felperes maga sem adta elő, csak arról nyilatkozott, hogy az ingatlana csak személygépkocsival közelíthető meg és az is jelentősen megnehezedett. Állítását azonban a perben beszerzett szakvélemények nem támasztják alá. A peradatok szerint helyszíni szemlére is sor került, ahol bizonyos manőverezéssel, de a felperesi ingatlan nagyobb gépjárművel is megközelíthető volt.
A felperes a másodfokú ítélettel szemben alappal hivatkozott arra, hogy tulajdonjogi igényt a közterülettel szemben nem támaszthatott, így jogi érdekeltségét nyilvánvalóan erre nem alapíthatta. A jogi érdek fennállása akkor is megállapítható lehet, ha a felperes tulajdonjogi igényt nem támaszthat vagy nem támaszt. Ugyanakkor érdemben mégis helytálló a másodfokú bíróság döntése abban a kérdésben, hogy a felperes érdekeltsége a jelen ügyben nem minősül olyan jogi jog által védett érdeknek, amely a felperes kereshetőségi jogát az alperesek között létrejött szerződés semmisségének megállapítása iránt megalapozná.
A felperes keresetindítási jogának a hiányában az alperesek által kötött szerződés érvénytelensége nem volt megállapítható. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mellőzi a másodfokú bíróság ítéletének azt a megállapítását, hogy a perrel érintett szerződés semmis.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VI. 20.929/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás