KÜ BH 2009/222
KÜ BH 2009/222
2009.07.01.
Ha a korlátozási kártalanítás összege 2000. októberi ingatlanforgalmi helyzet alapján, az akkori értékek figyelembevételével kerül megállapításra, a kártalanítási összeg utáni kamat is ettől az időponttól jár (1997. évi LXXVIII. tv. 30. §, 1976. évi 24. tvr. 1. §, 1959. évi IV. tv. 301. §)
A II., illetve III. r. felperesek 1949. évben vétel, 1989. évben öröklés jogcímén szerzett résztulajdonát képezte a ingatlan-nyilvántartásban 35650/2 hrsz.-on jegyzett, B. P. u. 8. szám alatti ingatlan. Az 1978. szeptember 27. napján jóváhagyott Rendezési Terv, majd az 1983. november 30. napján jóváhagyott Rendezési Terv alapján az ingatlan önállóan nem volt beépíthető, amely szabályozást a Rendezési Terv sem változtatta meg. A 39/2000. (X. 20.) Ök. rendelet a hatályos Rendezési Tervet úgy módosította, hogy az ingatlan az illeszkedés szabályai szerint önállóan beépíthető.
Az ingatlan résztulajdonosai korlátozási kártalanítási iránti kérelmet terjesztettek elő, amely alapján indult és többszörösen megismételt eljárásban meghozott alperesi jogelődi határozatot felülvizsgáló perben a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint másodfokú bíróság a 2002. január 22. napján kelt ítéletében a Fővárosi Bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperesi jogelőd határozatát hatályon kívül helyezte és az alperesi jogelődöt új eljárásra kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság ezen ítélete indokolásában idézte az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) a 2000. március 1. napján hatályba lépett 60. §-ának (2) bekezdés b) pontját, 30. §-ának (1) és (7) bekezdéseit, amelyek alapján megállapította, hogy a tulajdonos akkor is jogosult kártalanításra, ha egyedi határozat nem rendelkezik – ahogyan a perbeli ingatlantulajdonosokra vonatkozóan sem – az ingatlant érintő korlátozásról. Az alperesi jogelőd határozatából és az ügyben keletkezett egyéb iratokból megállapítható volt, hogy az ingatlantulajdonosok ingatlanának rendeltetését a részletes Rendezési Terv korlátozta, amiért az Étv. 30. § (1) bekezdése alapján a tulajdonosokat kártalanítás illeti meg. Az Étv. 30. §-ának rendelkezéseit – az Étv. 2000. március 1. napján hatályba lépett kártalanítással kapcsolatos rendelkezései folytán – akkor is alkalmazni kell, ha az ingatlantulajdonosok kérelme benyújtásakor és közigazgatási határozatok meghozatalakor még más szabályok voltak hatályban. Az alperesi jogelődnek az új eljárásban az Étv. 30. §-a alkalmazásával a (7) bekezdés szerinti eljárásban az ingatlantulajdonosok kártalanítási igényéről érdemben kellett döntenie.
Az ingatlantulajdonosok ingatlanrészüket a 2000. szeptember 4. napján kelt adásvételi szerződéssel eladták.
Az alperesi jogelőd a megismételt eljárásban 2003. szeptember 10. napján kelt határozatával az ingatlantulajdonosok részére 4 842 258 – 4 842 258 Ft fejenkénti kártalanítást állapított meg.
A Fővárosi Bíróság ítéletével az alperesi jogelőd határozatát a kártalanítás összegszerűsége tekintetében hatályon kívül helyezte, és az alperes jogelődjét e körben új eljárásra kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét ítéletével hatályában fenntartotta.
Az alperes jogelődje a kártalanítás összegszerűségére vonatkozó megismételt eljárásban 2006. március 31. napján kelt határozatával a II. és III. r. felperesek részére tulajdoni hányaduk alapján 4 148 600 – 4 148 600 Ft fejenkénti kártalanítást állapított meg azzal, hogy az ingatlantulajdonosokat a kártalanítási összeg 2001. március 1. napjától esedékes kamatai illetik meg.
A felperesek keresetükben az alperesi jogelőd 2006. március 31. napján kelt határozatának bírósági felülvizsgálatát kérték arra hivatkozva, hogy a kártalanítás 1995. január 1. napjától őket megillette, ezért a kamatfizetés kezdő időpontja 1995. január 1. napja.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Az I. r. felperes keresetét illetően kifejtette, hogy az kizárólag a kártalanítási összegszerűségét érintheti. A kártalanítási összeg megállapítása pedig dr. R. A. ingatlanforgalmi szakjogász alapos, szakszerű és aggálytalan szakértői véleménye alapján történt, amellyel szemben az I. r. felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A II. és III. felperesek keresetével összefüggésben a Fővárosi Bíróság arra mutatott rá, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2000. március 1. napján hatályba lépett az Étv. 30. §-át érintő módosítása a kártalanításra irányadó rendelkezést tartalmazott, miután a korábban évenként megfizetendő korlátozási kártalanítás helyett egyösszegű kártalanítást vezetett be, ami kihatott a kamatfizetés kezdő időpontjának meghatározására is. A Fővárosi Bíróság utalt arra, hogy a kamatfizetés kezdő időpontjától elkülönül a kártalanítási igény esedékessége.
A jogerős ítélet ellen a II–III. r. felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és a korlátozási kártalanítás esedékességének időpontját 1995. január 1. napjában, a kamatfizetés kezdőpontját pedig 1995. január 1. napjától kérték meghatározni. Hangsúlyozták, hogy a korlátozási kártalanítást már 1994. október 18. napján kérték, miután ingatlanuk a Rendezési Terv előírása folytán önállóan nem volt beépíthető. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet ellentétes az Étv. 30. § (7) bekezdésében, valamint a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ktvr.) 1. §-ában, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Hangsúlyozták, hogy a kisajátítási szabályok azonnali, teljes és feltétlen kártalanítást írnak elő. Pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett időszakra a kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes, vagy késedelmét kimentik. Kifejtette, hogy a korábban hatályos 1964. évi III. törvény 13. § (6) bekezdése szerint a korlátozási kártalanítási fizetési kötelezettség az 1992. január 1. napján fennálló, illetőleg azt követően elrendelt tilalmakra vonatkozott, ezért ettől a naptól kell számítani a 13. § (3) bekezdése szerinti hároméves időtartamot, az igényérvényesítés jogszerű kezdő időpontja tehát 1995. január 1. napja. Az Étv. 2000. március 1. napján hatályba lépett módosítása nem érintette a fizetés esedékességét, csupán a kártalanítás számítási módját.
Az I. r. felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, kifejtve, hogy a felperesek kártalanítási igénye csak a 2000. március 1. napjától hatályos jogszabály-módosítástól lehet esedékes.
Az alperes ellenkérelmében szintén a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, kiemelve, hogy dr. R. A. szakvéleménye az értékcsökkenést a 2000. október 1-jei forgalmi érték alapulvételével állapította meg. A felperesek a kamatot akkor kérhették volna 1995. évtől, ha az értékcsökkenés is az 1995-es értékkülönbözet alapján került volna megállapításra. Előadta továbbá, hogy az 1995. évtől számított kamat esetén a felperesek kártalanítási összege megduplázódna, amelynek nem lehet alapja.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Étv. 30. § (7) bekezdése szerint a kártalanítási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor válik esedékessé. A Ktvr. 1. §-a szerint e törvényerejű rendelet célja, hogy az általa meghatározott közérdekű célra kisajátítás útján kivételesen lehetővé tegye – azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás ellenére – nem állami tulajdonban lévő ingatlanok tulajdonjogának a megszerzését az állam vagy a helyi önkormányzat részére. A Ptk. 301. § (1) bekezdése szerint pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik vagy a felek másként nem állapodnak meg – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a Fővárosi Bíróság ítéletének indokolásában kifejtett azonos álláspontot, hogy a kártalanítási igény esedékessége nem azonos a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjával. A kamatfizetés ugyanis nyilvánvalóan a kártalanításhoz tapad. Ha tehát – Ptk. 301. § (1) bekezdésének szóhasználatát követve – a kártalanítás mint pénztartozás megállapítására 2000. október 1-jei állapotnak megfelelően kerül sor, a kamatfizetés kezdő időpontja nem lehet 1995. január 1. napja. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a perben beszerzett dr. R. A. igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő által 2005. február 11. napján készített és az ítélkezés alapjául elfogadott szakértői véleményének 2. oldala második bekezdéséből kitűnően a korlátozás következtében előállt forgalmi értékkülönbözetet a szakértő a 2000. október 1-jei állapotnak megfelelően állapította meg. Ezt a megállapítást a szakvélemény részletei is alátámasztják (a 7. oldalon szereplő 4.2. és 4.3. összehasonlító adat alapjául szolgáló jogügylet 2000 decemberében, illetve 2001 áprilisában jött létre). Ugyanígy a szakértői vélemény ingatlanforgalmi adatokról összeállított melléklete is 1994. július 6-ai, 1995. szeptember 13-ai, 1999. október 18-ai, 2000. január 17-ei, 2000. december 8-ai, 2000. október 9-ei, 2000. november 9-ei jogügyletek összehasonlító adatait tartalmazza. A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a Fővárosi Bíróság a felpereseket megillető egyösszegű korlátozási kártalanítási összeget az Étv. 2000. március 1-jei hatállyal módosított szabálya alapján találta megalapozottnak. A felpereseket a Ktvr. 1. §-a alapján megillető azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás ezért a perbeli esetben csak a 2000. március 1.-jét követő állapot alapulvételével volt megítélhető, a főköveteléshez igazodó kamatfizetés kezdő időpontja is csak ehhez igazodhatott.
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet a kamatfizetés 2000. március 1. napjától esedékes kamatfizetési előírása nem ellentétes a Ktvr. 1. §-ában foglalt elvekkel, az Étv. 30. § (7) bekezdésében, illetve a Ptk. 301. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 39.226/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás