KÜ BH 2009/225
KÜ BH 2009/225
2009.07.01.
A fokozottan védett, illetve védett növényfajok, mint áruk szabad mozgásának korlátozása a közösségi jog által lehetővé tett szigorúbb intézkedések révén, a védendő természetvédelmi érdekre tekintettel elfogadható (1996. évi LIII. tv. 42. §, 80. §, 2003. évi XXXII. tv. 1. §, 271/2002. Korm. r. 1. §, 13/2001. KöM r. 1. §).
A felperesi társaság évelő dísznövények termesztésével foglalkozó kertészetet működtet. E tevékenységével összefüggésben 2005. március 11. napján védett növényfajok szaporításához és kereskedelmi forgalomba hozatalához kért engedélyt. 2005. június 8. napján ismételt kérelmet terjesztett elő az elsőfokú természetvédelmi hatósághoz. Az elsőfokú hatóság 2005. június 27. napján a felperesnél helyszíni szemlét tartott. Az elsőfokú hatóság 2007. december 5. napján hozott határozatával egyes növények birtokban tartását engedélyezte, míg más védett növények birtokban tartására, szaporítására, kereskedelmi forgalomba hozatalára, illetve fokozottan védett növények tartására és adásvételének engedélyezésére irányuló kérelmet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2006. június 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, és néhány további növény szaporítását és birtokban tartását engedélyezte, egyebekben helybenhagyta.
Az elsőfokú természetvédelmi hatóság 2007. április 3. napján kelt határozataiban egyes védett, illetve fokozottan védett növényeket lefoglalt és elkobzott. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. június 27. napján kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Az elsőfokú hatóság határozatával a felperest 6 120 000 Ft természetvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. június 27. napján kelt határozatával e határozatot is helybenhagyta.
A felperes keresetében a lefoglalásról, elkobzásról és természetvédelmi bírság kiszabásáról szóló alperesi határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában arra hivatkozott, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadonélő állatok és növények védelméről szóló 92/43. EGK Irányelv a felperesre, mint kereskedelmi tevékenységet folytató társaságra nem vonatkozik. Tevékenységére a vadonélő állat- és növényfajok számára kereskedelmi szabályozás által biztosított védelemről szóló 338/97/EK rendelet vonatkozik. Hangsúlyozta, hogy az R. Bevezetőjének harmadik bekezdése szerint a tagállamok a rendelet előírásainak sérelme nélkül a szerződéssel, különösen az e rendelet hatálya alá tartozó fajok példányainak birtoklására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban szigorúbb intézkedéseket hozhatnak vagy tarthatnak fenn. Ily módon az alperes határozatainak alapjául szolgáló szigorúbb magyar jogi szabályozás nem ellentétes az Európai Unió szabályaival. Erre figyelemmel előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére sem látott alapot, és hangsúlyozta, hogy a felperes nem vitatta a magyar jogszabályok alkalmazásának jogszerűségét, sem a lefoglalás, sem az elkobzás, sem a természetvédelmi bírság vonatkozásában. Kiemelte továbbá, hogy a közigazgatási iratok között fellelhető a 2005. június 27. napján tartott helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyv megállapításait a felperes tudomásul vette, az ellenőrzés során végzett fajta-meghatározással szembeni érdemi kifogások hiányában azt a bíróság megalapozott bizonyítékként fogadta el. Ezzel szemben a felperes ellentétes tartalmú, hitelt érdemlő bizonyítékot az eljárás során nem csatolt.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Előadta, hogy a felperes tevékenysége során az Európai Unió tagországai részére végez szállításokat. Alapanyagokat főleg Hollandiából és Németországból szerez be, ezen túlmenően hazai kereskedőket is kiszolgál. Hangsúlyozta, hogy az R. módosított melléklete szerinti védett növények kereskedelme az Európai Közösségben korlátozás nélkül folytatható. Ezzel ellentétben áll a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokra fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet (a továbbiakban: KöM. r.) szabályozása, ugyanis a közösségi előírások a vadon élő, vadonból begyűjtött példányok védelmét a természetes élőhely fenntartását szolgálják (Irányelv 13. cikk 1/a, 1/b, 14. cikk 1.), míg a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) a védett példányok származási helye tekintetében nem tesz különbséget. A nem vadonélő példányok szaporítása és kereskedelme mindennapi gyakorlat az Európai Unióban, amelynek korlátozása ellentmondana az Európai Unió négy fő alapelvének, az áruk szabad mozgása elvének. A felperes vitatta az egyes növények fajta-meghatározását. Sérelmezte, hogy nem mérlegelte a hatóság, hogy a szalmagyopár, a sulyoktáska, a rezes hölgymál gyomnövényként került a kertészetbe. Kifogásolta a helyszíni szemle jegyzőkönyvi megállapításainak elfogadását. Hangsúlyozta, hogy a felperesre mint kereskedőre nem vonatkozhat a természetvédelmi törvény hatálya, viszont a Washingtonban 1973. március 3. napján elfogadott a veszélyeztetett vadonélő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 2003. évi XXXII. törvény, továbbá az annak végrehajtásáról rendelkező 271/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet csak szűk körben nevesíti a védett fajokat, és a perbeli növényfajok e felsorolásban nem szerepelnek. Hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság a tényállást helytelenül mérlegelte, és megalapozatlan jogi következtetésre jutott. Fenntartotta továbbá azon indítványát, hogy a Legfelsőbb Bíróság kezdeményezze az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Irányelv értelmezése tárgyában.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a perbeli növények tartása ellentétes a Ttv. 42. § (7) bekezdésében foglaltakkal, mert nem áll fenn olyan természetvédelmi vagy más közérdek, ami miatt a felperesnek engedélyezhető lenne a védett, illetve fokozottan védett növények tartása, szaporítása és kereskedelme. Kiemelte, hogy a fenti tevékenységhez a Ttv. 42. § (3) bekezdése értelmében természetvédelmi hatósági engedély szükséges, illetve az engedély nélkül végzett tevékenység miatt a Ttv. 80. § (1) bekezdés e) pontja alapján bírságot kell fizetni. Hangsúlyozta, hogy a felperes az érintett növények külföldről történő beszerzését nem tudta igazolni, ezért a perbeli növények lefoglalása, elkobzása, illetve a természetvédelmi bírság kiszabása jogszerű volt. Az alperes kiemelte, hogy az R. Bevezetőjének harmadik bekezdése lehetővé tesz szigorúbb nemzeti szabályozást, ezért a felperessel szembeni szankciók előírására a Ttv., valamint a KöM. r. alapján került sor.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes ellenkérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy a Ttv. 42. § (3) bekezdése értelmében a védett és fokozottan védett növények egyedének birtokban tartásához, behozatalához, szaporításához, kereskedelméhez természetvédelmi hatósági engedély szükséges. A felperes nem hivatkozott olyan természetvédelmi vagy más közérdekre (fokozottan védett növényfajok), illetve más olyan méltányolható körülményre (védett növényfajok), amelyet a természetvédelmi hatóság figyelmen kívül hagyott, amikor az engedélyezni kért növényfajták egy része tekintetében a felperes engedélykérelmét elutasította. Engedély hiányában a felperes a Ttv. 80. § (1) bekezdés e) pontjára figyelemmel természetvédelmi bírságot köteles fizetni. A Legfelsőbb Bíróság nem találta elfogadhatónak a fajmeghatározást kifogásoló felperesi előadást, figyelemmel a Ttv. 45. § (3) bekezdésére, amely a védett, fokozottan védett növényfajok kereszteződéseit, hibridjeit is védett fajnak minősíti. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésére figyelemmel nem jogszabálysértő sem a jogerős ítélet a tekintetben, hogy hitelt érdemlő felperesi bizonyíték hiányában a tényállást a helyszíni jegyzőkönyvben rögzített tényekre alapozta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az R. bevezetőjének harmadik bekezdésében említett szigorúbb intézkedések kizárólag az Egyezmény, illetve az azt végrehajtó kormányrendelet keretében valósulhatnak meg. A tagállami szigorúbb szabályozás nem ellentétes a közösségi joggal kizárólag azon az alapon, hogy az a Ttv. 85. §-ának felhatalmazása alapján a KöM. r.-ben nyert elhelyezést.
A fentiekre figyelemmel a fokozottan védett és védett növényfajok, mint áruk szabad mozgásának korlátozására a közösségi jog által lehetővé tett indok áll fenn, figyelemmel arra is, hogy a perbeli esetben a felperes részéről nem nyert bizonyítást az elkobzott növényegyedek külföldről történő beszerzése, és jelentős nehézségeket jelentene nemleges bizonyítás előírása a tekintetben, hogy az egyes növényegyedek nem vadonélő példányok, illetve nem azok szaporításából jöttek létre. A védendő természetvédelmi érdekre tekintettel elfogadható, hogy a Ttv., illetve a KöM. r. – szemben az Irányelv 13. és 14. cikkével – nem tesz különbséget azon szempont alapján, hogy a védett növény egyede vadonélő vagy termesztett példány-e.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az előzőekben kifejtett indokok alapján a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.225/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás