225/B/2009. AB határozat
225/B/2009. AB határozat*
2010.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 24. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított – indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Pf.22.450/2008/3. számú ítéletével összefüggésben előterjesztett – a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 24. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozók a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Pf.22.450/2008/3. számú, jogerős másodfokú ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszukban a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) 24. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességét állították. E szabályok alapján a szervezeti-működési szabályzat (SZMSZ) eltérhet attól a törvényi főszabálytól, hogy a közös költség a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli.
A konkrét ügyben az a társasházközösség, melynek az indítványozók is tagjai, úgy döntött, hogy a felújítási alaphoz a tulajdonostársaknak nem tulajdoni hányaduk arányában, hanem lakásonként azonos összeggel kell hozzájárulniuk. Ennek következtében a kisebb alapterülettel rendelkező lakások „arányaiban magasabb költséggel járulnak hozzá a társasház fenntartásához” – érvelnek az indítványozók –, s mivel tulajdoni hányaduk alapján eleve kisebb mértékű a szavazati joguk, nem tudták megakadályozni a számukra sérelmes közgyűlési döntés (SZMSZ-módosítás) elfogadását. Elismerik, hogy okfejtésük nem általánosítható, hiszen nyilván nem minden társasházban vannak a közgyűlésben a kisebb lakások tulajdonosai kisebbségben. Mégis – saját esetüket jellemzőnek tekintve – úgy vélik, hogy a Thtv. megjelölt rendelkezései sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, mert „a vagyoni helyzet szerinti különbözőségek folytán az alapvető jogi garanciák hiányában nem biztosítják a jogegyenlőséget és esélyegyenlőséget” a kisebb tulajdoni hányaddal és kisebb szavazati mértékkel rendelkező tulajdonostársaknak.
Az indítványozók – arra az esetre, ha alkotmányjogi panaszukat az Alkotmánybíróság elutasítaná – másodlagosan utólagos normakontroll keretében kérték a Thtv. 24. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Thtv. támadott rendelkezései:
„24. § (1) A közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (a továbbiakban együtt: közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha a szervezeti-működési szabályzat másképp nem rendelkezik.
(2) A szervezeti-működési szabályzatban kell meghatározni:
a) a közös költség tulajdoni hányadtól eltérő megfizetése esetén, az érintett költségnemeket és a számítás módját, (…)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát vizsgálta meg, s e körben az alábbiakat állapította meg.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz tehát – mint azt már az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat (ABH 1991, 272, 282.) is kifejtette – egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Pf.22.450/2008/3. számú ítéletét az indítványozók 2009. január 23. napján vették át, az alkotmányjogi panaszt pedig a postai bélyegző tanúsága szerint 2009. február 13. napján adták postára, tehát a hatvan napos határidőt megtartották.
Az Abtv. alapján az alkotmányjogi panasznak, mint konkrét normakontrollnak azonban az is törvényi feltétele, hogy a jogerős döntésben szereplő, az indítványozó által vizsgálni kért jogszabályi rendelkezések alkalmazása során következzék be a jogsérelem. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását kizáró tényezőnek tekinti azt, ha az indítványozó a panaszában olyan jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét állítja, amelyet ügyében a jogerős határozatot meghozó bíróság nem alkalmazott [1050/D/1999. AB végzés, ABH 2005, 1581, 1582.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1638.; 177/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1557, 1566.; 725/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1617, 1626.].
Az Alkotmánybíróságnak tehát a becsatolt iratok alapján meg kellett vizsgálnia, hogy az eljáró bíróságok eljárásuk során alkalmazták-e a Thtv. 24. § (1) bekezdését és (2) bekezdésének a) pontját.
A bírósági ítéletek kitértek arra, hogy az indítványozók által sérelmezett SZMSZ-módosításról egy korábbi, 2005-ben elfogadott társasházi közgyűlési határozat döntött. (Megjegyzendő: ezt a határozatot az alkotmányjogi panasz egyik benyújtója bíróságon megtámadta, de keresetét jogerősen elutasították.) Az alkotmányjogi panasszal érintett pernek azonban nem ennek az SZMSZ-módosításnak a vizsgálata volt a tárgya, hanem a 3/2007. (05. 23.) számú – tehát később elfogadott – közgyűlési határozatnak az érvényessége, amely a fizetendő közös költséget a 2005-ben elhatározott számítási mód alapján állapította meg. A Miskolci Városi Bíróság 26.P.22.720/2007/28. számú elsőfokú ítélete ennek megfelelően szövegszerűen ki is mondta: a bíróság nem vizsgálhatta, hogy az alperesi társasház SZMSZ-módosítása ellentétes-e a Thtv. 24. § (1) bekezdésével, illetve a (2) bekezdés a)–d) pontjaival. A másodfokon eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Pf.22.450/2008/3. számú ítélete részben megváltoztatta ugyan az indokolást, azonban ez az ítélet sem a Thtv. említett szakaszain alapszik.
Mivel mindezek alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a bírósági eljárásban nem alkalmazták a Thtv.-nek az indítványozók által alkotmányellenesnek tartott rendelkezéseit, az Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján [a panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében írt feltételeknek] az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően – az indítványban foglalt kérelemnek megfelelően – utólagos normakontroll hatáskörében eljárva vizsgálta meg a Thtv. 24. § (1) bekezdését [az indítványozók a Thtv. 24. § (2) bekezdés a) pontjának vizsgálatát e körben már nem kérték].
Az indítványozók hátrányos megkülönböztetésnek tartják azt, hogy a közös költség (illetve a konkrét esetben a felújítási alaphoz való – a közös költség részeként fizetendő – hozzájárulás) mértéke nem feltétlenül a tulajdoni hányadhoz igazodik.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrendszer egészét átható alkotmányos alapelvként kap értelmezést. A tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.). Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.].
Megvizsgálva a Thtv. 24. § (1) bekezdését az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy e szabályokban nem ismerhető fel vagyoni vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel.
A jogalkotó alapvetően úgy rendelkezik, hogy a közös költség mértéke az egyes tulajdoni hányadok nagyságához igazodik. Az indítványozók által támadott rendelkezés pusztán e szabály diszpozitivitásáról szól, azaz azt teszi lehetővé, hogy a tulajdonostársak közössége – saját, többségi támogatottságot élvező elhatározása alapján – másként határozza meg a közös költség felosztásának az elveit. A támadott rendelkezés általános jelleggel, megkülönböztetés nélkül szabályozza az érintett kérdéskört (ad lehetőséget bármely társasházközösségnek az adott törvényi főszabálytól való eltérésre). Ténykérdés, hogy egyes társasházakban a kisebb lakásokban lakók tulajdoni hányaduk alapján kisebbségben vannak a közgyűlésben, ugyanakkor más esetekben éppen fordított a helyzet. Nincs azonban szó arról, hogy a jogalkotó részesítené előnyben a nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostársakat a többi (kisebb lakással rendelkező) tulajdonostárssal szemben.
Az Alkotmánybíróság megállapítja: pusztán az, hogy a Thtv. diszpozitív szabállyal a társasházközösségek hatáskörébe utalja a közös költség felosztásának az elveiről való döntést – lehetővé teszi az önszabályozást –, nem vezet a jogegyenlőség sérelmére. E körben utal az Alkotmánybíróság arra is, hogy az Alkotmány diszkriminációt tiltó 70/A. § (1) bekezdéséből nem lehet levezetni, „hogy a közös tulajdon körében bizonyos döntésekhez (…) valamennyi tulajdonostárs hozzájárulását meg kell-e kívánni, de azt sem, hogy ha a Tv. [Thtv.] többségi döntéshozatalt tesz lehetővé, akkor a többségi döntéshozatalhoz legalább milyen mértékű szavazatarányt kell előírni” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 84.]. A közgyűlési döntéshozatal tehát alapvetően polgári jogi jellegű, a tulajdonostársak alanyi jogainak és törvényes érdekeinek egyeztetését és kiegyensúlyozását szolgálja. A közgyűlési határozatokat a döntéshozatal során kisebbségben maradt tulajdonostársak a Thtv. 42. § (1) bekezdése alapján, jogos érdekeik lényeges sérelme esetén, bíróság előtt megtámadhatják.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése és a Thtv. 24. § (1) bekezdése között nincs érdemi alkotmányossági összefüggés, s ezért – állandó gyakorlatának megfelelően [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.] – az indítványt elutasította.
Budapest, 2010. június 14.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás