BÜ BH 2009/229
BÜ BH 2009/229
2009.08.01.
I. A végrehajtás alól elvonással elkövetett zártörés vétsége miatti eljárás csak akkor szüntethető meg, ha a terhelt a lefoglalt dolgot a vádirat benyújtásáig visszaszolgáltatja a lefoglalást elrendelő hatóságnak [Btk. 249. § (2) és (3) bek.].
II. A lefoglalás alapjául szolgáló követelés teljesítése nem büntethetőséget megszüntető ok, de a cselekmény társadalomra veszélyességének fokát csökkenti.
A városi bíróság a 2007. december 10. napján benyújtott vádirat alapján 2008. június 17. napján kihirdetett ítéletével L. J.-né vádlottat bűnösnek mondta ki zártörés vétségében és ezért 1 évre próbára bocsátotta.
Az elsőfokú ítélet tényállása a következő:
L. J.-né vádlott 2004. július 26. napján vásárolt egy Suzuki Ignis 1.3 GC típusú személygépkocsit.
A vádlottnak ezután 113 090 forint összegű adótartozása halmozódott fel, ezért vele szemben az APEH Cs. Megyei Igazgatósága végrehajtási eljárást kezdeményezett. A végrehajtási eljárás során, 2005. május 26. napján az adóhatóság az adótartozás fejében lefoglalta a vádlott tulajdonát képező fenti személygépkocsit, de azt a vádlott használatában hagyta. A vádlott a foglaláskor jelen volt, a foglalásról készült jegyzőkönyvet aláírta.
Ezután a vádlott adótartozása 496 952 forintra emelkedett, ezért az adóhatóság a személygépkocsit ismételten lefoglalta 2007. február 15. napján. A vádlott a foglalásról készült jegyzőkönyvet postai úton 2007. február 23. napján vette át, így az ismételt foglalásról is tudomást szerzett.
A személygépkocsira a foglalási jegyzőkönyv alapján a gépjármű nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be.
2007. július hó elején a vádlott az adótartozás miatt lefoglalt, elidegenítési és terhelési tilalom alatt álló gépkocsit bevitte egy autókereskedésbe, azért, hogy azt egy új gépkocsira cserélje. Kiválasztotta a másik személygépkocsit, meghatalmazást adott a bevitt gépjármű értékesítésére, aláírta továbbá az értékesítéshez szükséges bianco adásvételi szerződést is. Az autókereskedést nem tájékoztatta arról, hogy az adóhatóság a gépjárművet lefoglalta, azon elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn.
Az autókereskedő a gépkocsit eladta, a gépjármű új tulajdonos részére történő átírása során azonban az elidegenítési és terhelési tilalom miatt a vevőt nem jegyezték be tulajdonosként.
Az adóhatóság 2007. szeptember 13. napján 14.00 órára ingóárverést tűzött ki a lefoglalt gépjárműre. Az árverést végrehajtani nem lehetett, mivel a gépjármű a vádlott lakóhelyén nem volt megtalálható.
A vádlott a fenti magatartásával az adótartozás miatt lefoglalt gépjárművet annak értékesítésével a végrehajtás alól elvonta, a gépjármű az autókereskedésben volt, az árverés emiatt meghiúsult.
A vádlott két részletben 2007. szeptember 28. napjáig az adótartozását megfizette, erre tekintettel az adóhatóság 2007. november 26. napján a személygépkocsi lefoglalását és a vádlottal szemben a végrehajtási eljárást megszüntette.
Az elsőfokú ítélet ellen a védő fellebbezett, büntethetőséget megszüntető okból az eljárás megszüntetését indítványozta.
Az elsőfokú ítéletet a megyei bíróság megváltoztatta: a vádlott ellen zártörés vétsége miatt folyamatban lévő büntetőeljárást a Btk. 249. § (3) bekezdése szerinti büntethetőséget megszüntető okból megszüntette.
A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a büntetőjog szabályainak megsértése és a büntetőeljárás megszüntetése miatt, a másodfokú ítélet megváltoztatása, a vádlott bűnösségének zártörés vétségében történő megállapítása és vele szemben próbára bocsátás alkalmazása érdekében.
A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú ítéletet változtassa meg, a vádlott bűnösségét állapítsa meg zártörés vétségében [Btk. 249. § (2) bekezdés] és vele szemben próbára bocsátás intézkedést alkalmazzon.
A vádlott és a védő a harmadfokú nyilvános ülésen a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést alaposnak ítélte.
A felülbírálat során a harmadfokú bíróság sem az első-, sem a másodfokú eljárásban az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a megfelelő körben lefolytatta, melynek eredményeképpen megalapozott tényállást állapított meg, így az irányadó volt a harmadfokú eljárásban is.
Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok helyesen foglaltak állást abban a kérdésben is, hogy a vádlott a tényállásban írt magatartásával megvalósította a zártörés vétségét.
A harmadfokú bíróság azonban nem osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy jelen ügyben alkalmazható a Btk. 249. § (3) bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető ok.
A törvény akként rendelkezik, hogy a Btk. 249. § (2) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetője nem büntethető, ha a vádirat benyújtásáig a dolgot – állagának sérelme nélkül – az eljáró hatóságnak visszaszolgáltatja.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint mivel a vádlott az adóhatóság felé fennálló tartozását 2007. szeptember 28. napjáig megfizette, és erre figyelemmel a végrehajtási eljárás megszüntetésére került sor, valamint a személygépkocsi lefoglalását feloldották, ezért vele szemben a fenti törvényi rendelkezés annak kiterjesztő értelmezésével alkalmazható.
A Btk. 249. § (3) bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető okot a 2001. évi CXXI. számú törvény vezette be. A törvényhez fűzött miniszteri indokolás értelmében valamennyi, a végrehajtás vagy az eljárás lefolytatása érdekében elrendelt lefoglalás, zárlat, zár alá vétel esetén fontos érdek, hogy az elvont dolog visszakerüljön a hatóság felügyelete alá és ez indokolta a Btk. 249. § (3) bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető ok beiktatását.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a fenti miniszteri indokolásból is következik, hogy a törvény ezen rendelkezése csak szó szerint értelmezhető. Ha tágan kívánta volna a jogalkotó értelmezni, akkor büntethetőséget megszüntető okként megjelölte volna azt az esetet is, amikor az elkövető a zár alá vétel elrendelését megalapozó tartozását megfizeti.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben büntethetőséget megszüntető okból a büntetőeljárást megszüntette, hiszen a vádlott a vele szemben folyamatban lévő adóhatósági eljárásban zár alá vett személygépkocsiját a végrehajtás alól elvonta és azt a vádirat benyújtásáig, állagsérelem nélkül nem szolgáltatta vissza az eljáró hatóságnak.
A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 249. § (2) bekezdésébe ütköző, a szerint minősülő és büntetendő végrehajtás alól elvonással elkövetett zártörés vétségében.
A harmadfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott időközben tartozását rendezte, a végrehajtási eljárást vele szemben megszüntették, és a gépkocsi lefoglalását is feloldották. Mindezek a körülmények az ítélőtábla álláspontja szerint olyan súllyal esnek latba, amelyek a vádlottal szemben büntetés kiszabását nem teszik szükségessé, a Btk. 83. §-ában írt büntetési célok intézkedés alkalmazásával is elérhetők.
A vádlott büntetlen előéletű, vele szemben az eljárás elhúzódott, tartozását megfizette. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott cselekménye a jelen elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen, ezért vele szemben a Btk. 71. § (1) bekezdés II. fordulata alapján megrovást alkalmazott.
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság az ügyészi fellebbezést alaposnak ítélte, ezért a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398. § (1) és (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
(Szegedi Ítélőtábla Bhar. I. 397/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás