BÜ BH 2009/230
BÜ BH 2009/230
2009.08.01.
I. A rendőri jelentés közokirat, mely igazolja az abban megjelenített intézkedés megtörténtét.
II. A hiányos, de a lényeges tényeket valósan tartalmazó közokirat nem lehet közokirat-hamisítás elkövetési tárgya [Btk. 275. § (1) bek. b)].
A megyei bíróság a 2007. november 21. napján kelt ítéletében bűnösnek mondta ki az I. r. és a II. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett kényszervallatás bűntettében, valamint társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétségében. Ezért halmazati büntetésül az I. r. vádlottat 450 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy egy napi tétel összege 600 forint; a II. r. vádlottat pedig 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy egy napi tétel összege 500 forint. Ezen túl e vádlottakat, valamint a III. r. vádlottat az ellenük társtettesként, aljas indokból, a sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogva tartás bűntette, valamint a társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, a III. r. vádlottat emellett a társtettesként elkövetett kényszervallatás bűntette miatt emelt vád alól is felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A T.-i Rendőrkapitányság lopás miatt büntetőeljárást folytatott O. P. sértett ellen, akit 2006. április 4-én gyanúsítottként kihallgattak, s ekkor tagadta a bűncselekmény elkövetését.
Ehhez az ügyhöz később – személyi és tárgyi összefüggést feltételezve – további négy bűnügyet egyesítettek, s az egyesítéssel érintett az ügyekben O. P.-t gyanúsítottként kívánták kihallgatni. Ebből a célból 2006. május 29-én reggel a II. r. vádlott – beleegyezésével – a rendőrkapitányságra beszállította a sértettet, s megkezdte a gyanúsítottkénti kihallgatását. A kihallgatásba később bekapcsolódott az I. r. vádlott is. A sértett tagadta azokat a cselekményeket, amelyekkel meggyanúsították, erre az I. r. vádlott közölte vele: „Vinnetek kell, amit I. község környékén elkövettetek,” majd jobb kézzel pofon csapta őt. A sértett védekezni próbált a karjával, ám az I. r. vádlott ezt megtiltotta, megismételte a bűncselekmények „elvállalására” buzdító korábbi kijelentéseit, majd eltávozott a kihallgatásról, amit a II. r. vádlott folytatott. A kihallgatás során a II. r. vádlott többször is megismételte, ha a sértett nem tesz beismerő vallomást, az I. r. vádlott visszatér és folytatja a bántalmazását. Ennek hatására, tartván – bár testi sérülést nem okozó – bántalmazástól, a sértett beismerő vallomást tett, amelyet a II. r. vádlott jegyzőkönyvbe foglalt.
A sértett eltávozását követően az egyik ügy sértettje megjelent a rendőrkapitányságon és kiegészítette a feljelentését azzal, hogy a cége sérelmére az elkövetők 500 000 forint értékű vegyszert is eltulajdonítottak. Az ügy előadója, a IV. r. vádlott ekkor a sértett tartózkodási helyén, a sértett élettársa és családja által lakott házban házkutatást határozott el. A házkutatást elrendelő határozat alapján 2006. május 31-én jelentek meg a házban, ahol a sértett élettársának és a ház tulajdonosának (az élettárs szülőjének) a jelenlétében kezdték meg a kényszerintézkedés foganatosítását. A jelenlevő érintettek a sértett lakásban tartózkodását eltagadták, azonban az I. r. és a III. r. vádlott néhány perc elteltével rábukkant a bútorok mögött rejtőzködő sértettre. A sértett a felszólításra ellenkezés nélkül előjött a rejtekhelyéről, s a vádlottakkal együtt kiment az udvarra. Elrejtőzését azzal magyarázta, félt attól, hogy beviszik a rendőrségre és ismét megverik. Az udvaron – szökésétől tartva – az I. r. vádlott a sértettet megbilincselte s szolgálati gépkocsival a rendőrkapitányságra előállította, majd mintegy egy órán át kihallgatta, amelybe bekapcsolódott a II. r. vádlott is. A kihallgatás során az I. r. vádlott legalább három esetben megütötte a sértettet annak érdekében, hogy korábbi jegyzőkönyvbe foglalt vallomását egészítse ki, tegyen a társaival megegyező teljes körű beismerő vallomást, s jelölje meg a lopott vagyontárgyak feltalálási helyét. A közeli irodájában tartózkodott ekkor a III. r. vádlott is, aki igazolhatóan nem észlelte a sértettek bántalmazását.
A sértett a bántalmazás hatására a tőle elvárt vallomást megtette.
A kihallgatás befejeztével a III. r. vádlott jelentést készített az előállítás végrehajtásról és a kényszerítő eszköz alkalmazásáról. A jelentést a II. r. és az I. r. vádlott is aláírta. A jelentés az előállítást és a bilincselést valótlanul azzal indokolta, hogy a sértett a házkutatás során ellenállást tanúsított.
A parancsnok a jelentést jóváhagyta.
Ezt követően a sértettet elbocsátották a rendőrkapitányság épületéből, aki az élettársának, az élettársa szüleinek, és a testvérének is elpanaszolta az őt ért bántalmazást, majd O. T. háziorvosnál a sérüléseiről látleletet vetetett.
A látlelet szerint – a bilincseléstől – a csuklóban hámhorzsolásos sérülést, a nyakon, tarkón és a hajas fejbőrön nyomás-érzékeny duzzanatot, az orr alapján és kagylóján horzsolt sebzést szenvedett el, amelyek gyógytartama 8 napon belüli volt.
A sértett az őt ért bántalmazás miatt június 13-án magánindítványt terjesztett elő.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész mindhárom vádlott terhére a felmentő rendelkezések miatt, és velük szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása végett; az I. és a II. r. vádlott, valamint a vádlottak védője a vádlottak felmentése érdekében jelentettek be fellebbezést.
A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2008. április 3. napján kelt ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta. Az I. r. vádlott és a II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett jogellenes fogva tartás bűntettében is; a II. r. vádlott bűnösségét emellett közokirat-hamisítás bűntetté-ben is megállapította; a III. r. vádlottat pedig bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett jogellenes fogva tartás bűntettében, valamint közokirat-hamisítás bűntettében. Az I. r. vádlott büntetését tíz hónapi, a II. r. vádlott büntetését egy évi börtönbüntetésre súlyosította, a szabadságvesztés végrehajtását mindkét vádlottal szemben két – két évi próbaidőre felfüggesztette; a III. r. vádlottal szemben pedig halmazati büntetésül 300 napi tétel pénzbüntetést szabott ki azzal, hogy egy napi tétel összege 500 forint.
Az ítéletben kifejtett jogi álláspont szerint a házkutatás során készült jegyzőkönyv, a benne foglalt intézkedés mellett más adatok, tények valóságát is igazolja, ezek között azt is, hogy az intézkedés milyen személyi vagy tárgyi körre és eseményre terjedt ki. Ezekre az adatokra nézve a közokirat-hamisítás elkövethető.
Az adott esetben a házkutatásról készült jegyzőkönyv nem tartalmazta azoknak a személyeknek a nevét, akik a nyomozó hatóság tagjaként, illetve egyéb érintettként az intézkedés helyszínén jelen voltak. Indokolt lett volna a ház tulajdonosának feltüntetése, akit a kényszerintézkedés a lakó-ingatlanának használatában korlátozott, ezért jogosult lett volna panasz előterjesztésére. Nem rögzítette a jegyzőkönyv azt sem, hogy a sértett a házkutatás megkezdése előtt elrejtőzött, majd felfedezése után az intézkedő rendőrökkel szemben ellenállást nem tanúsított.
Ehhez képest a T.-i Rendőrkapitányságon készült rendőri jelentés a legfontosabb részében – amely a kényszerítő eszköz alkalmazásának indokául szolgált – valótlan volt.
A házkutatási jegyzőkönyv elkészítésével, illetőleg a rendőri jelentés megtétele során a III. r. vádlott lényeges tényt hamisan foglalt közokiratba; az viszont nem bizonyított, hogy a jelentést csak kézjegyükkel ellátó I. és II. r. vádlott ismerte volna a jelentés tartalmát. A III. r. vádlott közokirat-hamisításban megállapítandó bűnösségével szemben az I. és II. r. vádlottat e bűncselekmény miatt fel kellett menteni.
A sértett személyi szabadságától megfosztása a rendőrkapitányságra előállításával valósult meg. A személyi szabadság korlátozása azonban tudatos törvényszegésen alapult, hiszen hiányzott az előállításnak a rendőrségi törvényben szabályozott előfeltétele, a közbiztonsági érdek szolgálata. Az előállításkor ugyanis – a házkutatás adatai alapján – a sértett nem volt újabb bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható. A jogellenes fogva tartás bűntettét [Btk. 228. § (1) bek.] az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott mint társtettesek megvalósították.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a II. r. vádlott felmentése és a büntetés enyhítése, a III. r. vádlott, valamint a vádlottak védője mindhárom vádlott javára – felmentésük érdekében – fellebbezést jelentett be.
A Legfőbb Ügyészség a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A Legfelsőbb Bíróság, mint harmadfokú bíróság a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel, a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és má-sodfokú bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az eljárási törvény rendelkezéseit mind az első, mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta, és a másodfokú bíróság ítéletével kiegészített és helyesbített tényállás megalapozott, ami a harmadfokú eljárásban irányadó.
E tényállásból helyesen következtetett az első- és másodfokú bíróság arra, hogy a sértett bántalmazásával az I. és a II. r. vádlott elkövette a kényszervallatás bűntettét és a testi sértés vétségét, és azok minősítése is törvényes. Az e cselekményekkel kapcsolatos védői fellebbezések nem megalapozottak.
Helytálló a másodfokú bíróság álláspontja a kényszerítő eszköz alkalmazása kapcsán született jelentéssel összefüggő közokirat-hamisítás bűntettére vonatkozóan is.
A rendőri jelentés feladata annak igazolása, hogy az abban megjelenített intézkedés miként történt meg. Ennek alapján ellenőrizhető az intézkedés törvényessége.
Az irányadó tényállás szerint a sértett – miután rejtekhelyét a nyomozók felfedezték – ellenállást nem tanúsított. Így a jelentésben szereplő az az adat, amely szerint megbilincselésére azért került sor, mert ellenállt, valótlan. Miután ekként a jelentést készítő III. r. vádlott lényeges tényt hamisan foglalt közokiratba, elkövette a terhére rótt közokirat-hamisítás bűntettét, és annak minősítése is törvényes.
Ezért e cselekmény kapcsán a vádlott és a védő fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak megalapozatlannak találta.
A házkutatási jegyzőkönyvvel kapcsolatos közokirat-hamisítás, valamint a jogellenes fogvatartás bűntette kapcsán azonban a másodfokon eljárt ítélőtábla helytelenül következtetett a vádlottak bűnösségére.
A Be. 166. § (2) bekezdés d) pontja szerint a nyomozási cselekményről készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a jelen lévő ügyész, nyomozó hatóság tagja, eljárásban részt vevő személy és képviselője, védő, tanú, tanú érdekében eljáró ügyvéd, hatósági tanú és jegyzőkönyvvezető nevét.
Az eljárásban részt vevő személyek a Be. 42. §-a szerint a bíró, az ügyész, a nyomozó hatóság tagja, a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, az egyéb érdekeltek, ezek képviselői és a segítők.
Az adott ügyben a fentiek közül csak a nyomozók és – terheltként – a jelen ügy sértettje tartózkodott a házkutatás során a helyszínen.
Ezen túl a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI. 24.) BM-IM rendelet 79. § f) pontja szerint a jegyzőkönyvben rögzíteni kell a lefoglalást szenvedő nyilatkozatát is arra vonatkozóan, hogy a nyomozati cselekmény ténye, illetve a lefolytatás módja miatt él-e panasszal.
Az adott ügyben – az ítélőtábla álláspontjával szemben – a lefoglalás szenvedője nem B. J.-né, hanem maga a sértett volt, miután a házkutatást azért rendelték el az adott helyszínen, mert a sértett ott lakott.
Nem kétséges, hogy az ügyben a ház tulajdonosának lehetősége lett volna egyéb érdekeltként fellépve a házkutatást elrendelő határozat ellen a Be. 55. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel jogorvoslatot kérni. Azonban – szemben a sértettel, aki e pozíciójánál fogva szükségképpen résztvevője az eljárásnak – ő csak akkor vált volna az eljárás résztvevőjévé, ha egyéb érdekeltként fellépett volna. Miután ezzel a jogával nem élt, nem is volt szükséges az ő feltüntetése a jegyzőkönyvben.
Ebből értelemszerűen következik, hogy a házkutatásról felvett jegyzőkönyvben – amely az ítélőtábla által kifejtettekkel ellentétben ugyancsak nem rendelkező, hanem bizonyító közokirat – az abban szereplőkön kívül a nyomozó hatóság valamennyi jelen lévő tagjának nevét kellett volna csupán feltüntetni.
Kétségtelen, hogy a II. r. terhelt ezt elmulasztotta, miután a jegyzőkönyvben csak magát tüntette fel, mint az eljárás vezetőjét.
A vád tárgyává tett közokirat-hamisítás bűntettét a Btk. 275. § (1) bekezdés b) pontja szerint az a hivatalos személy követi el, aki lényeges tényt hamisan foglal közokiratba.
A kérdéses közokirat kétségtelenül hiányos volt, azonban valótlan tényt nem tartalmazott. Ráadásul a hiányzó adatok nem tették alkalmatlanná arra, hogy a házkutatás menetének szabályszerűsége ellenőrizhető legyen.
Így tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor a jegyzőkönyvet készítő H. B. II. r. vádlott bűnösségét e cselekmény kapcsán közokirat-hamisítás bűntettében is megállapította.
A jogellenes fogva tartás bűncselekményének megítélésében sem osztotta a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla véleményét.
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvénynek – a 2006. május 31-én hatályos – 33. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a rendőr a közbiztonság érdekében a hatóság elé állíthatta azt, aki bűncselekmény elkövetésével volt gyanúsítható.
E rendelkezés nem tartalmazza az ítélőtábla azon értelmezését, amely szerint csak a házkutatás eredményessége esetén lett volna a jelen ügy sértettje előállítható, mert a korábbiakban már ismert, azoktól eltérő bűncselekmény elkövetésének a lehetőségét ez támasztotta volna alá, és ennek hiányában a közbiztonság érdeke az előállítás jogszerűségét nem igazolta.
A házkutatás elrendelésére és foganatosítására az elsőfokú ítéletben rögzített és irányadó tényállás szerint azért került sor, mert a nyomozás tárgyát képező bűncselekmények egyik sértettjének képviselője bejelentette a nyomozóhatóságnak, hogy a korábbiakban már közölteken túl eltulajdonítottak a sértett gazdasági társaság telephelyéről közel 500 000 forint értékű vegyszert is. Önmagában a házkutatás eredménytelenségéből még nem következik az, hogy a sértett nem volt e bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható. Annak pedig, hogy a gyanú szerinti bűncselekménynek a jogi értékelése a későbbiekben hogyan alakul, az esetlegesen a folytatólagosság egységébe foglalható-e a korábban már ismertté vált bűncselekményekkel, e szempontból semmilyen jelentősége nincs.
Tévesen értelmezte a másodfokon eljárt bíróság a hivatkozott rendelkezést akként, hogy csak olyan bűncselekmény gyanúja miatt van helye a sértett előállításának, amely az ellene folyamatban volt büntetőügyben vele szemben korábban még nem merült fel.
A rendőrök elől elrejtőzni igyekvő sértett előállítása nem volt jogszerűtlen; így tévedett az ítélőtábla, amikor a vádlottak büntetőjogi felelősségét a jogellenes fogva tartás bűntettében is megállapította.
A fentiekre tekintettel a vádlotti, illetve védői fellebbezéseket részben alaposnak találva a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot – a Be. 393. § (2) bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva – a Be. 398. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta; Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottat a társtettesként elkövetett jogellenes fogva tartás bűntette [Btk. 228. § (1) bekezdése], emellett a II. r. vádlottat a közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 275. § (1) bekezdés b) pontja] miatt emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjának első fordulata alapján felmentette, mert a vád tárgyává tett ezen cselekmények nem bűncselekmények.
Miután a felmentő rendelkezések lényegesen érintik a bűnösség körét, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 398. § (2) bekezdése alapján a büntetéssel kapcsolatos rendelkezéseket is megváltoztatta.
A büntetés kiszabása során az első és másodfokon eljárt bíróság által is figyelembe vett körülményeken mellett a vádlottak javára értékelte a jelentős időmúlást is.
Mindezekre figyelemmel – osztva az első fokon eljárt megyei bíróság álláspontját – megítélése szerint a büntetési cél pénzbüntetés kiszabásával is elérhető, ezért – élve a Btk. 87. § (2) bekezdés d) pontja által biztosított lehetősséggel – mindhárom vádlottal szemben ezt a büntetési nemet alkalmazta.
(Legf. Bír. Bhar. I. 669/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás