GÜ BH 2009/249
GÜ BH 2009/249
2009.08.01.
Törvénysértő a vadászati közösség földtulajdonosi gyűlése által hozott működési szabályzat, ha a vadászati jog gyakorlásával kapcsolatos terveket, valamint annak hasznaiból való részesedést a földtulajdonosok között nem vadászterület kiterjedésének a megállapításánál figyelembe vett összes földterület, összes tulajdonosának a tulajdoni arányában osztotta meg [1996. évi LV. tv. 3. § (1) bek., 12. § (1) bek.].
A felperes az alperes vadászati közösség egyik földtulajdonosa. 1,3 hektárnyi termőföldterülettel rendelkezik.
2007. április 11-én az alperes vadászati közösség földtulajdonosi gyűlése a 6/2007. (04.11.) Ftvk. számú határozattal elfogadta a működési szabályzatát.
Ennek 8.1. pontja azt tartalmazza, hogy a vadászati közösség a társult vadászati jogot maga gyakorolja. A 8.3. pont szerint e jog gyakorlása során kizárólag költségfedezeti vadgazdálkodást valósít meg úgy, hogy a tagjai számára elsődleges vadászati lehetőséget biztosít.
A 8.3.1. pont rögzíti, hogy az alperes vadászati közösség képviselője a vadászati területen belül kialakított önálló vadgazdálkodási egységekre bérvadászati szerződést köthet az alábbi feltételekkel:
Vadásztársasággal, illetve társas vállalkozással, egyéb feltételek mellett, ha a vadásztársaság, illetve a vállalkozás természetes személy tagjainak több mint fele a vadászati közösség működési területén, a bérvadászati szerződés megkötésekor már rendelkezett 1000 hektár földtulajdonnal. Magánszemélyekkel, többek között akkor, ha a magánszemély a közösség működési területén a bérvadászati szerződés megkötésekor már rendelkezett legalább 200 hektár földtulajdonnal és a területén vadászni szándékozók közül legalább 1 fő a vadászterületén rendelkezik 15 éves vadászati gyakorlattal. A működési szabályzat azt is tartalmazza, hogy az említetteknek, a működési szabályzat mellékletét képező bérvadászati szerződésben foglaltakat el kell fogadniuk. A vadásztársaságnak, illetve a társas vállalkozásnak vállalnia kell, hogy a részükre biztosított vadgazdálkodási egységen belül, legalább 50 hektár földtulajdonnal rendelkező tulajdonosok részére vadászati lehetőséget biztosítanak, feltéve, hogy ezek a tulajdonosok vállalják az adott társaságokon belül, a saját egyéni vadászataikra jutó arányos költségek viselését. Az 50 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező tulajdonosok, illetve a földtulajdonosi közösség vadászni kívánó, és a működési szabályzat szerint jogosult tagjai a többlet használati díj mértékéig, a bérvadászatra jogosulttal állapodhatnak meg bérvadászatról.
A működési szabályzat feljogosítja a közös képviselőt arra is, hogy 200 hektárnál kisebb, önálló vadgazdálkodási egység esetében, amennyiben a terület legalább 30%-án intenzív halastó-gazdálkodás folyik, illetve az ingatlan önálló és összefüggő egységet alkot, a bérvadászati szerződés megkötése során, a vadásztársaságra, a társas vállalkozásra, illetve a magánszemélyre vonatkozóan rögzített tulajdoni arányoktól (200 hektár, illetve 1000 hektár) meglététől eltekinthet.
A működési szabályzat 10. pontja szerint, a többlet-használati díj mértéke 300 Ft/hektár, amelyet az éves beszámoló elfogadásakor minden évet követő március 31-éig lehet megállapítani, illetve megváltoztatni. A többlet- használati (bérleti) díjat a földtulajdonosnak legkésőbb a tárgy évet követő március 31-éig kell kifizetni. Ez a díj azt illeti meg, aki december 31-éig tulajdonos volt.
A működési szabályzat 11. pontja a bérbe adásra jogosult terhére területarányosan fizetendő, éves többlethasználati díj fizetést állapít meg. A vadkárok fedezetére, vadgazdálkodási egységenként, minimum 1500 Ft/hektár, a közös költségek fedezetére minimum 200 Ft/hektár összeg befizetését írja elő.
A működési szabályzat 13. pontja szerint, ha a bérvadászatra jogosult írásbeli felhívás ellenére a vadászni kívánó tulajdonosok részére a vadászatot nem biztosítja, a közös képviselő jogosult a vele kötött bérvadászati szerződést 30 napos határidővel felmondani.
A 14. pont azt rögzíti, hogy a közös képviselőnek a szerződések megkötése során a tulajdonosok, illetve a közösség érdekeit kell szem előtt tartania. A bérvadászati egységek kialakításakor törekednie kell a megállapodáson alapuló többségi tulajdonosi akarat érvényre juttatására úgy, hogy lehetőség szerint a kisebbségben maradt, illetve kisebb földtulajdonnal rendelkező tulajdonosok is, legalább a többlethasználati díj mértékéig vadászati lehetőséghez jussanak.
A felperes a módosított keresetében a 6/2007. (04.11.) Ftvk. számú határozat érvénytelenségének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a határozattal elfogadott működési szabályzat 8.3. pontja a kisebbség jogos érdekét lényegesen sérti, illetve sérti az okszerű gazdálkodást is. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. tv. (továbbiakban: Vtv.) 12. § (1) bekezdés c) pontjával ellentétben a vadászati jog gyakorlását nem a földtulajdonosok tulajdoni hányadának arányában biztosítja. A kisebb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonosok terhére, kedvezőtlenebb feltételek mellett ad lehetőséget a vadászatra. A földtulajdonnal rendelkező jogi személyeknek nincs vadászati lehetősége. A bérvadászati szerződés időtartamát 10 évben határozza meg, és ezzel a határozathozatal idején fennálló tulajdonosi viszonyokat rögzíti. A tulajdoni arányokban bekövetkező jövőbeni változások esetén, az újabb tulajdont szerzőknek nem lesz módjuk a föltulajdonhoz tartozó vadászati jog gyakorlására. A felperes sérelmezte, hogy a vadászni kívánó földtulajdonosok csak vadászati szerződés megkötésével gyakorolhatják e jogukat. Kifogásolta azt is, hogy magánszeméllyel csak akkor köthető bérvadászati szerződés, ha az adott gazdálkodási egységen vadászni kívánók közül legalább egy személy 15 éves vadászati gyakorlattal rendelkezik. Előadta azt is, hogy a többlethasználati díj fizetésének, a vadkárok megtérítésének feltételei nem egyértelműek. Vitatta, hogy a vadászati közösség jogalanyiságának hiányában, a vadászati jogot gyakorolni kívánó taggal létrehozható bérvadászati szerződés.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a támadott határozat a felperes által megjelölt okok miatt az okszerű gazdálkodást, illetve a kisebbség jogos érdekeit lényegesen sérti.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. Megállapította, hogy az alperes 6/2007. (04.11.) Ftvk. számú határozata érvénytelen.
Határozatának indokolása szerint, a Vtv. 12. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, a földtulajdonosok részére a vadászati jog gyakorlását terület arányosan kell biztosítani. A működési szabályzat 8.3.1. pontja ettől eltér. Az 50 hektárnál kisebb mértékű termőföld tulajdonnal rendelkezők csak a többlethasználati díj értékének erejéig jogosultak vadászni. Ennek mértéke hektáronként 300 Ft. Ez 50 hektár alapulvételével maximálisan 15 000 Ft értéket jelent. Ezzel szemben, az a természetes személy, aki 200 hektárnál nagyobb termőföld tulajdonnal rendelkezik, akár önállóan is köthet bérvadászati szerződést, önálló vadgazdálkodási egységre. Az elsőfokú bíróság szerint, nem lehet megállapítani a működési szabályzatból, hogy egy-egy önálló vadgazdálkodási egység milyen nagyságú területet foglal magába. Azok kialakítása ugyanis a beérkezett igények számától függ. Ezzel elvi és gyakorlati lehetősége is fennáll annak, hogy az önálló vadgazdálkodási egység jelentősen nagyobb lesz 200 hektárnál.
Az elsőfokú bíróság egyetértett azzal a felperesi állásponttal is, hogy a működési szabályzat figyelmen kívül hagyja, hogy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet is rendelkezhet termőföld tulajdonnal. Az említettek részére nem ad lehetőséget bérvadászati szerződés megkötésére. A tulajdoni formák között megkülönböztetést tesz, a társas vállalkozás termőföld tulajdonos és a magánszemély termőföld tulajdonos eltérő feltételek mellett gyakorolhatja a vadászati jogát.
Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy az okszerű gazdálkodással ellentétes az is, hogy a működési szabályzat rendelkezései a jövőben bekövetkező tulajdoni változásokhoz nem igazodnak, a vadászati jog gyakorlásának lehetőségét a tényleges tulajdoni viszonyoktól eltérítik.
A felperes által megjelölt egyéb rendelkezéseket ugyanakkor nem tartotta ellentétesnek az okszerű gazdálkodás szabályaival, illetve azokkal összefüggésben a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmét nem állapította meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Rámutatott, hogy az alperes vadászati közösség társult vadászati joggal rendelkezik. A földtulajdonosok többségi szavazatával hozott határozattal jogosult volt, a Vtv. 13. § (1) bekezdés c) pontja alapján a társult vadászati jog-gyakorlás módjaként a bérvadászatot választani. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a Vtv. 2. §-a értelmében, a vadászati jog nemcsak a tényleges vadászathoz való jogot jelenti. Magában foglalja a vad, valamint élőhelyének védelmével, a vadgazdálkodással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket is. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Vtv. 12. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, a vadászati jog gyakorlásával, vagy hasznosításával kapcsolatos terheket, valamint részesedéseket az összes földterület, összes tulajdonosának tulajdoni hányada arányában kell a földtulajdonosok között megosztani. Rámutatott azonban arra, hogy a Vtv. 4. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Ptk. 140., illetve 141. §-a szerint nincs akadálya annak, hogy a közös tulajdon használatának, illetve hasznosításának rendezése során, szótöbbségi határozattal, az egyik tulajdonostárs számára a közös ingatlan tulajdoni arányától eltérő használatot engedjenek a tulajdonostársak, többlethasználati díjfizetése mellett. Az alperes földtulajdonosok vadászati közössége is, a használat és hasznosítás, illetőleg a vadászati jog gyakorlására, egyes földtulajdonosok részére a terület szerinti arányosság mellőzésével, többlet jogosultságokat engedhet, többlet teherviselés mellett. A másodfokú bíróság szerint, a működési szabályzat 8.3.1. pontja, illetve 10. és 13. pontjai ennek megfelelő szabályokat tartalmaznak. A működési szabályzat nem támadott 10. pontja a többlethasználati díjat, mint a tulajdoni aránynak megfelelő juttatást biztosítja a gazdálkodás eredményéből. Tükrözi a tulajdonos vadászati jogosultságának értékben kifejezett arányát. A bérvadászatra jogosult köteles a földtulajdonos vadászati lehetőségét biztosítani, legalább a többlethasználati díj mértékéig. Ennek hiányában az alperes vadászati közösség közös képviselője a bérvadászati szerződést felmondhatja.
Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy nem vitásan a vadászni szándékozó tulajdonos, a tulajdoni arányának megfelelő használatra tarthat igényt. Az okszerű gazdálkodás követelményeire tekintettel azonban ettől a tulajdonostársak törvényes érdekében el lehet térni.
Rámutatott arra is, hogy a felperes, mint természetes személy terjesztette elő keresetét. A Pp. 3. § (1) bekezdése értelmében ahhoz nem volt joga, hogy annak a jogi személynek érdekében is eljárjon, amelynek tagja. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. ugyanis nem ad lehetőséget arra, hogy az igényét nem érvényesítő társaság helyett, annak tagja lépjen fel a saját nevében. A felperes emiatt nem rendelkezett kereshetőségi joggal annak megállapítása iránt, hogy a működési szabályzat a jogi személy földtulajdonosok terhére megkülönböztetést tesz a magánszemély földtulajdonosokkal szemben.
A másodfokú bíróság ezért nem vizsgálta azt, hogy a működési szabályzat valóban tartalmaz-e diszkriminatív rendelkezéseket az egyes tulajdoni formák tekintetében.
A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a közös tulajdon használatát, illetve hasznosítását hosszú távra kell rendezni. Az okszerű gazdálkodás követelményei miatt, figyelemmel a Vtv. 14. § (5) bekezdésében írtakra is, alaptalanul sérelmezte ezért a felperes, hogy a bérvadászati szerződéseket 10 éves időtartamra kell megkötni. A másodfokú bíróság szerint, a kisebbségben lévő felperes vadászati lehetőségét a hosszú távú rendezés nem érinti. A jövőben tulajdonjogot szerző személyek vadászati lehetőségét szintén nem zárja ki. Feltételezésen alapul a felperesnek az a hivatkozása, hogy jövőbeni tulajdonszerzése esetén, jogsérelem fogja érni. A jövőben tulajdonjogot szerző ugyanis nincs elzárva attól, hogy a kialakult használatnak, hasznosításnak megfelelően szerezzen jogot, illetve a körülmények változása miatt, a hasznosítás újra szabályozását indítványozza, a földtulajdonosok gyűlésének összehívásával.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a 6/2007. (04.11.) Ftvk. számú határozat, illetve az azzal elfogadott működési szabályzat a felperes, mint kisebbségi tulajdonos jogos érdekeit lényegesen nem sérti, és nem ellentétes az okszerű gazdálkodással sem, ezért a kereset alaptalan volt.
A felperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
Előadta, hogy a támadott határozat a Ptk. 140-141. és 143. §-át, a Vtv. 3. § (1) bekezdését, 4. § (2) bekezdését, 12. § (1) bekezdés c) pontját, a Vtv. végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (Vhr.) 6. § (1) bekezdését sérti. Állította, hogy neki, mint kisebbségnek jogos érdekeit lényegesen érinti, hogy vadászati jogát nem a vadászati közösség összes földterületéhez viszonyított földtulajdoni hányada arányában gyakorolhatja. Utalt arra is, hogy a többlethasználati díj fix összegű juttatás, nem tekinthető ezért a gazdálkodás eredményéből a tulajdonost megillető juttatásnak. Vitatta, hogy a tulajdoni formák közötti diszkrimináció megállapítása végett kereshetőségi joga nem volt. Vitatta azt is, hogy a 10 évre megkötött bérvadászati szerződésekkel, az utóbb bekövetkező tulajdoni arány változás esetén, a vadászati jog gyakorlása nem fog akadályba ütközni. Sérelmezte azt is, hogy a földtulajdonos a jogszabály erejénél fogva őt megillető vadászati jog ellenére, a működési szabályzat szerint csak a bérvadászatra jogosulttal kötendő megállapodás alapján gyakorolhatja a jogát.
Vitatta a vadászati közösség jogalanyiságát, azt, hogy bérvadászati szerződés alanya lehet.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta. Vitatta az alperes által állított jogszabálysértéseket. Hivatkozott arra is, hogy fellebbezés hiányában, a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya az, hogy az alperes lehet-e alanya a bérvadászati szerződésnek. E kérdés felülvizsgálati eljárásban történő vizsgálatát ezért kizártnak tartotta.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, mert kizárólag e keretek között vizsgálhatta. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő.
A Vtv. 6. § (2) bekezdése szerint a társult vadászati jog vadászatra jogosultjának a vadászterület tulajdonosainak közösségét kell tekinteni. A 7. § (1), illetve (2) bekezdése értelmében a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos kötelezettségek és jogok, a Vtv.-ben foglaltak teljesítéséért a jogosult felel, az őt megillető vadászati jogot az e törvényben foglaltak alapján köteles gyakorolni, vagy hasznosítani. Mindebből következik, hogy az alperes vadászati közösség, jogi személyisége hiányában is jogalany, amelyet a Vtv.-ben szabályozottak szerinti jogok illetik, kötelezettségek terhelik.
Helytállóan utal arra a másodfokú bíróság, hogy a Vtv. 2. §-a értelmében a vadászati jog nemcsak a vadászatot, hanem a vad és élőhelyének védelmét, a vadgazdálkodással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket is magában foglalja. Vagyoni értékű jog, amely a Vtv. 3. § (1) bekezdése értelmében a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként, a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. A Vtv. 4. §-a szerint, ha a vadászterület egy személy tulajdonában áll, e jog önálló. Több személy tulajdonában álló vadászterületen a tulajdonosokat a vadászati jog közösen, társult vadászati jogként illeti meg.
A másodfokú bíróság abban sem tévedett, hogy a Vtv. 13. § (1) bekezdése alapján a vadászati közösség a vadászati jogot bérvadászat útján is gyakorolhatja. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a másodfokú bírósági állásponttal, hogy a felperes nem volt jogosult a jogi személy földtulajdonosokat érintő, a működési szabályzatba foglalt rendelkezések diszkriminatív jellegét sérelmezni a maga nevében. Egyetértett azzal is, hogy az sem volt megállapítható, hogy a bérvadászati szerződések 10 évi időtartamra történő megkötése ellentétes lenne az okszerű gazdálkodással, vagy sértené a kisebbség jogos érdekeit.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor nem vette figyelembe, hogy a vadászati jog gyakorlásával, vagy hasznosításával kapcsolatos terheket, valamint az azok hasznaiból való részesedést a Vtv. 12. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, a földtulajdonosok között, a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelembe vett összes földterület, összes tulajdonosának a tulajdoni hányada arányában kell megosztani. Helytállóan hivatkozik ezért a felperes arra, hogy a működési szabályzat 8.3.1. pontja e szabály figyelmen kívül hagyásával rendelkezik a vadászati jog részét képező vadászat gyakorlásáról. Az igen bonyolult szabályozás, a vadászati területen belül kialakítandó önálló vadgazdálkodási egységek területének egyértelmű meghatározása nélkül az sem dönthető el, hogy a használati mód szabályozása az okszerű gazdálkodásnak megfelel-e. Ezért az e rendelkezéseket tartalmazó szervezeti és működési szabályzat elfogadásáról szóló 6/2007. (04.11.) Ftvk. számú határozatot alappal támadta meg a felperes a Vtv.14. § (4) bekezdés b) pontja alapján.
A jogerős ítélet a fent írtak szerint kizárólag a Vtv. 12. § (1) bekezdés c) pontját sérti. A Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az érdemben helytálló, elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.195/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás