257/B/2009. AB határozat
257/B/2009. AB határozat*
2010.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 19. § (8) bekezdés b) pontja és a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 95. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tekintetében – elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 19. § (8) bekezdés b) pontja, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 37. § (2) bekezdésének második mondata és a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 95. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésére alapított – indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 37. § (2) bekezdésének második mondata – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
4. Egyebekben az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 19. § (8) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Kifejtette, hogy a fenti rendelkezés indokolatlan különbséget tesz „kor vagy állapot szerint” a munkavállalók között, amikor kiveszi a végkielégítésre jogosult munkavállalók köréből azokat, akik a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősülnek, holott azonos idejű közszolgálati jogviszony után megilletné őket azonos végkielégítés. Ezért sérül az Alkotmány 70/A. §-ának a diszkriminációt tiltó (1) bekezdése és a 70/B. § – értelemszerűen – (2) bekezdése. Egyben – véleménye szerint – a normaszöveg nem világos, „a kevésbé jártas ügyintézők eljárását követően az értelmezési hibákból eredően téves döntések születnek”, ezért a jogállamiság követelményének nem felel meg. Ugyanezen okból indítványozta a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 37. § (2) bekezdése – tartalmilag – második mondata és a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 95. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel a törvényalkotót, hogy a törvényben „hivatkozzon arra, hogy a korábban megkötött munkaszerződésekre (…) a munkaszerződés megkötésekor hatályos törvény alkalmazása kötelező.”
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.”
2. A Ktv. támadott rendelkezése:
„19. § (8) Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselő, ha
(…)
b) legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [19/A. § (1) bekezdés];”
3. A Kjt. rendelkezése:
4. Az Mt. érintett szabálya:
„95. § (2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [87/A. § (1) bekezdés].”
III.
Az indítvány részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolognak.”
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás megszüntetetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani („ítélt dolog”). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő, mint egy korábban elbírált ügyben. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]
Az Alkotmánybíróság a 600/B/2000. AB határozatában a Kjt. 37. § (2) bekezdése – közte a jelenlegi szabállyal egyező második mondata – alkotmányosságát vizsgálta annak az indítványnak az alapján, amely szerint a rendelkezés önkényes különbségtételt alkalmazott a közalkalmazottak között azzal, hogy a nyugdíjasnak minősülőket kizárta a végkielégítésre jogosultak közül. A határozat az Alkotmánybíróság gyakorlatát idézve rögzítette, hogy a végkielégítéshez való jog nem alapvető jog, ezért „a végkielégítés feltételeinek meghatározásánál a jogalkotót széleskörű mérlegelési jog illeti meg, alkotmányellenesség csak egészen szélsőséges esetben állapítható meg. [2180/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 559, 562.; 2264/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 567, 568.; 397/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 712, 714–715.; 1399/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 589, 590.; 1221/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 610, 611.]” (ABH 2008, 1742, 1746.) A határozat megállapította, hogy a végkielégítés funkciója az anyagi elismerés, az adott munkáltatónál viszonylag hosszabb ideje fennálló jogviszony felszámolásakor a megfelelően teljesített munkavégzés honorálása is. „Ebből azonban nem következik az, hogy a törvényhozó az utóbbi körbe sorolható jogalanyok közül mindenki, így a nyugdíjasok számára is köteles végkielégítést biztosítani. (…) A közalkalmazotti jogviszonynak a nyugdíjra való jogosultság miatti megszüntetése jellemzően a közalkalmazotti pálya végleges, egyes esetekben (rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj) előre meg nem határozhatóan időleges, vagy végleges lezárulását jelenti. A nyugdíjasnak minősülő közalkalmazottak (Kjt. 37/B. §) megélhetése a jogviszony megszűnését követően a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében folyósított nyugellátások révén biztosított, így esetükben nem állnak fenn az elsősorban a munkanélküliséggel, a létfenntartást szolgáló rendszeres jövedelem elvesztésével járó hátrányok kiküszöbölésére létrehozott, alapvetően szociális megfontolásokon alapuló jogintézmény alkalmazásának okai. Ennek alapján megállapítható, hogy az eltérő ismérvek ellenére történt homogén csoportképzés tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indokokon alapul, a törvényhozó nem sértette meg az egyenlő méltóságú személyként kezelés alkotmányos követelményét, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.” (ABH 2008 1742, 1748–49.)
Mivel az indítvány már érdemben elbírált jogszabályi rendelkezéssel azonos jogszabályhely alkotmányossági vizsgálatára irányult, és az indítványozó az Alkotmány ugyanazon bekezdésére, azonos összefüggésre hivatkozva kérte az eljárás lefolytatását, a Kjt. 37. § (2) bekezdése második mondatának az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége tekintetében az indítvány „ítélt dolognak” minősül. Ezért az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
2. A Ktv. és az Mt. támadott rendelkezései tartalmilag ugyanazt az alkotmányos problémát vetik fel, mint a Kjt. Mivel ezt a kérdést az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével összefüggésben a fenti határozatban eldöntötte, ezen indokok alapján az indítványt ebben a részében elutasította.
3. Az indítványozó a támadott rendelkezéseket az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésébe ütközőnek is tartotta azzal a megokolással, hogy a nyugdíjas „ugyanannyi végkielégítésre legyen jogosult, mintha még nyugdíj ellátásban nem részesülne.”
Az Alkotmánybíróság az 1303/B/1996. AB határozatában kimondta: „A végkielégítés sem nem illetmény, sem nem bér, hanem olyan munkajogi intézmény, amely meghatározott munkavállalói körben az illetményhez, más körben a bér alapján kiszámítható átlagkeresethez igazodik. Ezért a végkielégítéshez való jog nincs közvetlen összefüggésben az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében garantált ahhoz a jogosultsághoz, hogy egyenlő munkáért mindenkinek egyenlő bérhez van joga.” (ABH 1997, 693, 694.) Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban az indítványt – értékelhető alkotmányjogi összefüggés hiányában – elutasította.
4. Az indítványozó állította, hogy a támadott rendelkezések értelmezési problémát vetnek fel, szövegezésük nem egyértelmű, ezért nem felelnek meg a jogbiztonságból eredő normavilágosság követelményének.
Az indítvány e tekintetben nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelményeknek, amely szerint annak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.) Az indítványozó nem jelölt meg olyan indokot, amely a kifogásolt normák tartalmának, szövegezésének alkotmányellenességére utalna, mert azok az alkalmazandó jogszabály tekintetében nem tartalmaznak rendelkezést.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban érdemben nem bírálható el, ezért azt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
5. Az Alkotmánybíróságnak sem az Alkotmány 32/A. § (1) és (2) bekezdése, sem az Abtv. 1. §-a vagy az Abtv. 1. § h) pontja alapján megalkotott egyéb törvény alapján nincs hatásköre arra, hogy a jogalkotót meghatározott szövegű jogszabály megalkotására, jogszabályok módosítására, kiegészítésére utasítsa. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2010. június 21.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás