BÜ BH 2009/262
BÜ BH 2009/262
2009.09.01.
I. A zsarolás alapesetének megvalósulásához nem szükséges élet vagy testi épség ellen irányuló fenyegetés, elegendő a komoly félelem kiváltására alkalmas – ún. akaratot hajlító – fenyegetés is [Btk. 138. §, 323. § (1) bek.].
II. Az a körülmény, hogy a zsarolási fenyegetés ellenére a sértett nem tesz eleget az elkövető követelésének – ezért a kára sem következik be – nem jelenti azt, hogy a bűncselekmény kísérlete ún. alkalmatlan kísérlet lenne [Btk. 17. § (2) bek., 2/2002. BJE.].
M. J. terheltet az A.-i Városi Bíróság a 2007. április 20. napján hozott ítéletével bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében, és ezért egy év hét hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt a P. és P. Bt. alkalmazásában termelésszervezőként tevékenykedett. 2006. február 9-én valódi nevét rejtve hagyva, a gazdasági társaság német tulajdonosát e-mailban – angol nyelven – felszólította, hogy fizessen neki február 14. napján az általa megjelölt helyen és órában 400 000 eurót (azaz az akkori árfolyamon 100 916 000 forintot) 100 eurós címletekben, s megfenyegette, hogy amennyiben a felszólításnak nem tesz eleget, a cég jó hírnevét a gyártási technológiák közzétételével tönkreteszi.
A sértett magyar meghatalmazottján keresztül ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a fenyegetés miatt.
Miután a sértett nem fizetett, a terhelt 2006. február 17. napján ismét e-mailt küldött neki, amelyben követelését megismételve szólította fel annak február 22-i teljesítésére, azzal a fenyegetéssel, hogy amennyiben nem fizet, a gazdasági társaság gyártási technológiájára vonatkozó adatokat sokkoló formában, újságban teszi közzé.
A sértett erről az üzenetről is tájékoztatta a rendőrséget.
A korábbi felhívások eredménytelensége után a terhelt 2006. február 26. napján újabb üzenetet továbbított számítógépen keresztül a sértettnek, amelyben ismételten azzal fenyegette, hogy a megjelölt információkat publikálni fogja; egyben utalt arra, hogy anyagminták, fényképfelvételek és másolt file-ok vannak a birtokában. Felszólította a sértettet, hogy 2006. február 28. napjáig jelölje meg a pénz átadásához a találkozó helyét és idejét.
E harmadik üzenet után a nyomozó hatóság azonosította a terhelt személyét és ellene büntetőeljárást indított.
A megyei bíróság a terhelt felmentése érdekében előterjesztett védelmi fellebbezést elbírálva a 2008. február 25. napján kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az első- és másodfokú határozat ellen a terhelt és védője felülvizsgálati indítványt nyújtottak be, a megtámadott határozatok megváltoztatása és a terhelt felmentése érdekében, mert álláspontjuk szerint a terhelt bűnösségének megállapítása büntető anyagi jogszabályt sértett.
Az indítványozók részben a jogerős határozatokban megállapított tényállást támadták azzal, hogy az nem hitelt érdemlő bizonyítékon alapul; e bizonyítékok közül – a terhelt korábbi védekezését megismételve – az eljárás során lefoglalt pendrive, illetve az internetes kávézó elkövető által használt, szervere kapcsán a további bizonyítást hiányolták.
Ezen túl a terhelt terhére megállapított cselekmény minősítését támadva alkalmatlan kísérletre hivatkoztak. Álláspontjuk szerint az ítéleti tényállásban rögzített fenyegetés nem volt olyan fokú, amely megfelel a zsarolás törvényi tényállása szerinti fenyegetésnek, mivel az abban szereplő adatok – a gyártási technológiára vonatkozó információk – közzététele kárt nem, csupán némi megoldható zavart okozott volna; azok egyébként valamennyi munkatárs által ismertek voltak. A terhelt munkaszerződése sem tartalmazott titoktartásra vonatkozó kötelezettséget. Megítélésük szerint a fenyegetés csekély súlyát mutatta az is, hogy a sértett a fenyegetés ellenére nem fizetett.
Az eljárt bíróságok ekként tévesen értékelték a terhelt cselekményét bűncselekménynek, és ezzel büntető anyagi jogszabályt sértettek.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében kizártnak, egyebekben alaptalannak ítélte meg és a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
A nyilvános ülésen a védő – kiegészítve írásbeli indítványát – arra is utalt, hogy a terhelt nem tudott angolul olyan szinten, hogy a fenyegető üzenetet meg tudta volna fogalmazni, így már ezért sem követhette el ő a terhére megállapított bűncselekményt.
A felülvizsgálati indítvány részben kizárt, részben alaptalan.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; az indítványban a tényállás nem támadható. Ebből következően csak e tényállás alapján vizsgálható az, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására, a cselekmény minősítésére vagy a büntetés kiszabására büntető anyagi jogszabály megsértésével került-e sor.
Miután pedig az indítványozó – részint a további bizonyítást hiányolva, részint a terhelt angol nyelvtudásának hiányára utalva – a törvényi tilalom ellenére a bizonyítékokon keresztül az irányadó tényállást is támadta, és ezen okból felülvizsgálatnak nincs helye, a Legfelsőbb Bíróság az indítvány e részével érdemben nem is foglalkozott.
A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint azonban felülvizsgálatnak van helye, ha a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor a terhelt bűnösségének megállapítására. Csak ebben a körben volt vizsgálandó az indítványozók által a fenyegetés kapcsán kifejtett álláspont.
A Btk. 138. §-a szerint a törvény alkalmazásában – eltérő rendelkezés hiányában – fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
A zsarolás törvényi tényállása szerint [Btk. 323. § (1) bek.] a bűncselekmény megvalósulásának nem feltétele, hogy a fenyegetés közvetlenül az élet vagy a testi épség ellen irányuljon. Ez ugyanis már a minősített eset megállapítását indokolná. A bűncselekmény megvalósulásához alapeseti szinten a sértett akaratát meg nem törő, csak hajlító olyan tartalmú fenyegetés szükséges, amely alkalmas komoly félelem kiváltására.
Önmagában az a tény, hogy a terhelt úgy gondolta: a fenyegetése alkalmas lesz a sértettben olyan félelem kiváltására, ami több, mint 100 000 000 forint kifizetését eredményezi, már arra mutat, hogy maga is elegendő súlyúnak érezte a kilátásba helyezett hátrányt célja elérésére. A sértett nyilvánvalóan nem fordult volna a nyomozó hatósághoz a bejelentéssel, amennyiben nem veszi maga is komolyan a fenyegetést.
Az a körülmény pedig, hogy a cég munkatársai számára ismertek voltak a fenyegetés tárgyát képező technológiai adatok, még nem teszik azokat kevésbé fontosság.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem: a terhelt nem csupán azzal fenyegetőzött, hogy az adatokat nyilvánosságra hozza, hanem azzal is, hogy azokat ,,sokkoló formában'' teszi közzé, illetve a közléssel tönkre fogja tenni a cég jó hírnevét. Mindezek pedig – ahogy arra az eljárt bíróságok is helyesen rámutattak – alkalmasak voltak komoly félelem kiváltására.
Ugyancsak nem helytálló az indítványozók azon hivatkozása, miszerint a kísérlet a sértett részéről a követelés teljesítésének elmaradása. Ez a körülmény nem a fenyegetés megállapíthatóságát, hanem a bűncselekmény stádiumát érinti csupán.
A Legfelsőbb Bíróság az indítványozók által is hivatkozott 2/2002. számú büntető jogegységi határozata – ugyan más jogkérdés kapcsán, azonban ebben a körben is irányadóan – leszögezte: indokolatlan az a törvényértelmezés, amely kizárná a zsarolás megállapítását az olyan esetekben, amikor a követelés teljesítése a fenyegetésnek ellenálló sértetti magatartás miatt maradt el; az ilyen jogértelmezés alapján a súlyos bűncselekmény kísérletéért való büntetőjogi felelősség meghiúsulna.
Miután a terhelt felmentésére irányuló indítvány nem megalapozott, a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott első- és másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 793/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás