BÜ BH 2009/267
BÜ BH 2009/267
2009.09.01.
Nem bűncselekmény hiányára alapozottan, hanem törvényes vád hiánya okából kell megszüntetni az eljárást, ha a vád az alaki vagy tartalmi követelményeknek nem felel meg. Utóbbiról akkor van szó, ha a cselekmény pontos körülírtsága hiányos, s ennek folytán anyagi jogi következtetés levonására alkalmatlan [Be. 2. § (2) bek., 267. § (1) bek. a) pont, 267. § (1) bek. j) pont].
A városi bíróság a 2008. július 31. napján meghozott végzésével – a pótmagánvádló vádindítványa alapján – a rongálás vétsége miatt az I. r. és a II. r. terhelttel szemben indult büntetőeljárást megszüntette.
A pótmagánvádló fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2008. szeptember 26. napján meghozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú végzéssel megállapított – és a másodfokú bíróság által is irányadónak tartott – tényállás lényege a következő.
A pótmagánvádló, jogi képviselője útján 2008. május 19. napján, törvényes határidőben előterjesztett vádindítványa szerint a terheltek egy évtizeden át fokozatosan felszámolták a pótmagánvádló telkével szomszédos telkük közötti határt jelző természetes határjegyeket.
Ezt követően a terheltek az általuk helyesnek vélt telekhatáron rozsdás vaskarókból önkényesen kerítést létesítettek. Az építésügyi hatóság elrendelte a vaskarók lebontását, ami megtörtént.
Ezután a pótmagánvádló előbb fakarókkal, majd 10-12 db vasbetonoszlop leásásával jelölte meg az általa helyesnek vélt telekhatárt, az oszlopokat annál 70 cm-rel beljebb, a saját telke felé helyezte el.
Időközben a telekhatár megállapítása végett peres eljárás indult, és megtörtént a terület felmérése.
A terheltek a határjelző fa- és vasbetonoszlopokat összetörték, darabjait átszórták a pótmagánvádló telkére. A pótmagánvádló telkén lévő gyepes útból kb. 40-60 m2 területet felszántottak, méreggel lepermeteztek. E területet a pótmagánvádló többször próbálta újrafüvesíteni, eredménytelenül. Ezen kívül a pótmagánvádló telkén lévő borostyán lugast kb. 50-60 m2 felületen összetépték, szétszórták.
A terheltek magatartásukkal mintegy 100 000-120 000 forint kárt okoztak.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a pótmagánvádló vádindítványában felrótt cselekmény nem bűncselekmény. Ezért mindkét terhelt tekintetében a velük szemben indult eljárást – a 275. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen – a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette.
Álláspontja értelmében nem állapítható meg a terheltek károkozási szándéka. Magatartásuk a birtokvédelem keretei közötti önhatalom gyakorlása, az általuk jogellenesnek vélt magatartás következményeinek felszámolása volt.
Kifejtette, hogy a pótmagánvádló és a terheltek között birtokvita alakult ki. Emiatt a terheltek keresete alapján birtokvédelmi per indult, a vádindítványban felrótt cselekmények pedig a birtokvédelmi per tárgyát képező (vitatott) területrészen történtek. E területen mind a terheltek, mind a pótmagánvádló – saját igazuk tudatában – tulajdonost megillető jogokat gyakoroltak.
Ehhez képest a vádindítványban a terhelteknek felrótt magatartás a Ptk. 190. § (1) bekezdésében írt jogok gyakorlása. E rendelkezés szerint a birtokos a birtoka ellen irányuló támadást önhatalommal is elháríthatja. A terheltek pedig ezzel olyan mértékben éltek, amely szükséges volt birtokuk megvédéséhez.
A másodfokú bíróság a fenti jogi értékeléssel maradéktalanul egyetértett.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen 2008. október 9. napján a pótmagánvádló, jogi képviselője útján terjesztett elő – a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve – mindkét terhelt terhére szóló felülvizsgálati indítványt az eljárás megszüntetése miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.
Álláspontja szerint a terheltek vádindítványban megjelölt magatartása túllépte a Ptk. 190. § (1) bekezdésében meghatározott szükséges mértéket, mivel abba nem fér bele a vasoszlopok szétverése, pótmagánvádló telkén való szétszórása, valamint a vitatott terület méreggel való lepermetezése.
A szükséges mérték szándékos és célzatos túllépésével pedig a terheltek megvalósították a Btk. 324. § (1) bekezdése szerinti rongálást.
Az indítvány szerint a jogerős határozat ellentétes a BH 2004/132. szám alatt közzé tett eseti döntéssel.
Az indítvány kifogásolta továbbá, hogy a másodfokú bíróság határozatának indokolása nem tartalmazza a fellebbezésben foglaltak részletes cáfolatát.
Az I. r. és II. r. terhelt védője – a pótmagánvádló felülvizsgálati indítványára tett – észrevételében kifejtette, hogy jelen ügyre a BH 2004/132. szám alatt közzé tett eseti döntés nem vonatkoztatható.
Jelen ügyben annak van jelentősége, hogy a birtokvédelem egyéb útja, így az állami birtokvédelem hatékonytalan eszköz volt, mivel a 2006 őszén indult polgári per 3 éve folyamatban van.
Ehhez képest a vasbetonoszlopok kivétele nem róható fel; a terhelteket nem a rongálás szándéka vezette. Ugyancsak nem róható fel, hogy esetlegesen szakszerűtlenül jártak el, s a gyenge minőségű oszlopok összetörtek; s egyébként sem 12-15 db hanem csupán 3 db oszlop eltávolítása történt. A gyomirtót pedig olyan területen szórták szét a terheltek, melynek ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosai.
Mindemellett a pótmagánvádló a polgári eljárás során csak a II. r. terheltet jelölte meg a karókat összetörő személyként, a vádindítvány viszont már az I. r. vádlottat is ezzel vádolta.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a pótmagánvádló jogi képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartva, az abban foglaltakkal egyező, a védő, valamint az I. r. és a II. r. terhelt pedig azzal ellentétes tartalommal szólalt fel. A terheltek meghatalmazott védője egyben kérte a felülvizsgálati eljárás során felmerült, számlával igazolt munkadíja megtérítését.
A pótmagánvádló felülvizsgálati indítványa nem alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha az eljárás megszüntetésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Emiatt a Be. 417. § (1) bekezdés I. pontja b) alpontja alapján – a Be. 418. § (1) bekezdés szerinti határidőben – a pótmagánvádló felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult.
A pótmagánvádló felülvizsgálati indítványa joghatályos. A megtámadott határozat eljárást megszüntető rendelkezése azonban nem törvénysértő, csupán a megszüntetés törvényi okára – a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontjára – való hivatkozása téves.
A tárgyalás előkészítése szakaszában egyaránt eljárást megszüntető ok, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény [Be. 267. § (1) bek. a pont], valamint ha a vád nem törvényes [Be. 267. § (1) bek. j) pont]. A megszüntetési okok értelemszerűen az eljárás akadályát képezik, törvényi sorrendjük közömbös, azonban körültekintően kell vizsgálni, hogy az adott megszüntetési oknak mi a rendeltetése, s ehhez képest mi a megszüntetés helyes jogcíme.
A büntetőeljárás megindításának, a megindult büntetőeljárás folytatásának akadályait – az alapvető rendelkezések körében – a Be. 6. § (3) bekezdése meghatározza. Ezek az eljárás adott szakaszában a feljelentés elutasítása [Be. 174. § (1) bek.], az eljárás megszüntetése [Be. 190. § (1) bek., 267. § (1) bek., 332. § (1) bek.] vagy felmentés [Be. 331. § (1) bek.] okát képezik.
Az okok között vannak büntető anyagi jogi, eljárási jogi és vegyes (kettős) természetű akadályok.
A bűncselekmény hiánya egyértelműen a büntetőeljárás büntető anyagi jogi akadálya. Azt jelenti, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségre vonásának nincs anyagi jogi alapja.
A Be. 2. § (1) és 6. § (1) bekezdéséből következően a törvényes vád hiánya – bár a Be. 6. § (3) bekezdése nem sorolja fel – szintén a büntetőeljárás akadálya, viszont nem anyagi, hanem tisztán eljárási jogi akadály [Be. 267. § (1) bek. j) és 332. § (1) bek. d) pont]. Azt jelenti, hogy a terhelttel szemben emelt vád alkalmatlan bírósági eljárásra.
A Be. 2. § (2) bekezdése alapján akkor törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
A vád feltétlen eleme a terhelt (illetve minden terhelt) személyének egyértelmű – beazonosítható módon történő – megnevezése.
A cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vád a terhelt személyére, illetve cselekvőségére konkretizálva hiánytalanul tartalmazza valamely bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő tényeket, az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét stb.
A ,,büntetőtörvénybe ütköző'' kitétel pedig azt jelenti, hogy a vádban foglaltak egyben alkalmasak valamely bűncselekmény tényállásszerű megvalósulására vonható következtetésre.
A vád törvényessége, illetve annak hiánya [tehát a Be. 2. § (2) bekezdés szerinti feltételek megléte] önmagában a vád tartalma alapján vizsgálandó.
Törvényes vád hiányáról van szó, ha a vád az alaki, vagy tartalmi követelményeknek nem tesz eleget. Így utóbbi esetében ténybelisége (a cselekmény pontos körülírtsága) hiányos, s ezáltal nem alkalmas az adott magatartás büntetőtörvénybe ütköző mivoltára, tényállásszerű megvalósulására, illetve a terhelt bűnösségére való anyagi jogi következtetés levonására.
A vád perjogi rendeltetése, hogy a bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat, illetve döntés lehetőségét biztosítsa, ekként bizonyítási eljárás, anyagi jogi értékelés alapját képezze. Ha a vád tartalma oly mértékben hiányos, hogy anyagi jogi értékeléshez nem ad alapot, akkor abba a bíróság nem is bocsátkozhat. Ilyenkor a bíróságnak nincs lehetősége sem érdemi vizsgálatra (bizonyítás lefolytatására), sem pedig érdemi döntésre.
Az ilyen vád, bár benyújtása révén kifejezi a terhelt büntetőjogi felelősségre vonása iránti igényt, tartalmi hiányossága miatt érdemi elbírálásra alkalmatlan.
Ha azonban a vád alaki és tartalmi szempontból nem hiányos, viszont ténybeli tartalmából – ellentétben a vádló álláspontjával – arra vonható anyagi jogi következtetés, hogy a felrótt cselekmény nem bűncselekmény, akkor bűncselekmény hiányáról van szó.
A vádindítvány szerint egyrészt egy földterület, másrészt a vasbetonoszlopok (és a köztük lévő huzalon lévő növényzet, lugas) terheltek általi megrongálása képezte a vád tárgyát.
A Btk. 324. § (1) bekezdésébe ütköző rongálás bűncselekményét az követi el, aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával [a (2)–(6) bekezdés szerinti mértékű] kárt okoz, vagy – függetlenül a kár mértékétől – a bűncselekményt a törvényben meghatározott hely, tárgy sérelmére, vagy bűnszövetségben, vagy robbanóanyag, robbantószer felhasználásával követi el. Jelen ügyben – értelemszerűen – a kár mértékétől függően bűncselekménynek tekintendő rongálás esetének van jelentősége.
A rongálás bűncselekményének törvényi tényállási eleme, hogy az elkövetési tárgy (a vagyontárgy, ami ingó dolog, vagy ingatlan egyaránt lehet) az elkövetőre nézve idegen legyen.
A vádindítvány azonban nem tartalmazza, hogy az egyes – terhelteknek felrótt – cselekmények mikor történtek, s az egyes vagyontárgyakban pontosan mekkora kár keletkezett. Ehhez képest nem ad elégséges alapot a büntetőjogi felelősség szempontjából alapvető anyagi jogi kérdések vizsgálatához.
A vasbetonoszlopok, illetve a köztük lévő növényzet (lugas) tulajdoni állapota nem vitatott, azok nyilvánvalóan a pótmagánvádló tulajdonát képezték, s mint ilyen a terheltek számára idegenek voltak. Ugyanakkor a vádindítvány sem azt nem tartalmazza, hogy pontosan mennyi vasbetonoszlop képezi az elkövetés tárgyát, sem pedig azt, hogy azok egyenként, illetve a lugas milyen értéket képviseltek.
A vádindítványban elkövetési tárgyként megjelölt földterület esetében pedig lényeges körülmény, hogy annak a pótmagánvádló vagy a terheltek általi tulajdonlása nem eldöntött, függőben lévő, kölcsönösen vitatott kérdés. A tulajdonjogi vita tárgyában közöttük polgári per van folyamatban (amint azt a vádindítvány is tartalmazta, s erre a terheltek védője is utalt).
Ehhez képest a vádindítvány nem ad alapot annak eldöntéséhez, hogy – az adott földterület vonatkozásában – a terheltek (vádindítvány szerinti) magatartása büntetőtörvénybe ütköző-e, tényállásszerű-e. A függő tulajdonjogi helyzet folytán ugyanis nem egyértelmű, hogy e földterület terheltek számára idegen.
Mindezek alapján a vádindítvány nem tesz eleget a törvényes vád követelményének. Törvényes vád hiánya esetében pedig fogalmilag nem lehet szó bűncselekmény hiányáról. Ez azt is jelenti, hogy miután a tárgyalás előkészítése során a törvényes vád hiánya és a bűncselekmény hiánya egyaránt eljárást megszüntető ok, így a megszüntetési ok téves megjelölése a megszüntető rendelkezés törvényességét nem érinti, a megtámadott határozat megváltoztatását nem eredményezi.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a törvényes vád hiánya egyébként a pótmagánvádló által benyújtott vádindítvány elutasításának okát is képezi [Be. 231. § (2) bek. d) pont].
Ekként a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. Egyben a Be. 429. § (1) bekezdés záró fordulata alapján rendelkezett a felülvizsgálati eljárás során a terheltek meghatalmazott védője részéről felmerült – a 26/2003. (VII. 1.) IM–BM–PM együttes rendelet 3. § (1) bekezdés b) pontjára, valamint a 7/2002. (III. 30.) IM rendelet 6. § (3) bekezdésére figyelemmel megállapított összegű – munkadíj viseléséről.
A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának (3) bekezdésén alapul, azzal hogy a bíróság – a Be. 421. §-ának (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén – az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti.
(Legf. Bír. Bfv. III. 1018/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás